Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 54. szám - Az első cause celébre a lipcsei birodalmi törvényszék előtt

— 41G — perrend kiterjed miudazon kereseti igényekre, melyek az i t é 1 e t i m e gállapitással összeütközésben vannak. A fenébb jelzett veszélyek tehát egyáltalában nem forognak fen; azon hátrány pedig, mely a fizető alperest éri, ha a teljesitett fizetésről okiratot nem állíttatott ki magának, törvényben gyökeredző és tárgyilag indokolt; és nem téveszthető szem elől, hogy ez csakis a civiljogi védelemnek képezi határvonalát, raely utóbbi általában formákhoz van kötve s alaki hibűk vagy hiányok folytán más esetekben gyakran deficiál. Magától értetődik, hogy a fizető alperes, ha bizalommal levén felpereshez, annak Írásbeli elismervény nélkül fizetett, vagy általa túlfizetésre indíttatott, a nélkül, hogy azt írásban bizonyíthatná, a civiljogi védelmen kivül állva ugyan, védelmére sok esetben a bűnvádi eljárás utja fog nyitva maradni. Ezek folytán nézetünk szerint alperesnek Ítélet után történt fizetés alapján tartozatlanul fizetett pénz visszakövetelése, vagy a kifizetett tartozásának alapjául szolgáló okirat kiadására irányuló keresete is a prdts 374. §-a alá esik és ennélfogva szintén csak okiratra alapitható s a végrehajtást rendelő bíróság kizárólagos mint causalis illetőségéhez tartozik. A 374. §.-a pedig összefüggésben olvasva a 375. §-al, az okirat kiadására vonatkozó keresetet még ellenkező magyarázat mellett is más bíróság elé vihetönek nem tartjuk. Mert vagy áll a 374. §. tág magyarázata, s akkor az alapper bírósága kizárólagos iletőségü, vagy nem. Az utóbbi esetben azonban a törvény semmi kételyt nem hagy a felül, hogy az ily, más bíróság előtt megindított kereset a végrehajtás folytatását nem akadályozza. Mert hiszen maga az alapper bírósága előtt szabályszerűen instruált végrehajtás megszüntetése iránti kereset sem bir ily halasztó hatálylyal, h foglalás befejezésétől számítandó 3 napon tul lett megindítva. Épen nem tulajdonitható tehát ily halasztó hatály a más fórum elé vitt keresetnek. Felperesnek tehát joga van a végrehajtás folytatásához. Fizető alperes tehát legfeljebb utólag kártérítést követelhetne felperes alaptalan zaklatása és okozott kára miatt, a mennyiben a párhuzamban folyó perben nyertes leend. Ámde fel- 1 peresnek joga levén a végrehajtás folytatásához, joga van tulajdonában levő mindazon eszközök megtartásához, melyeket e jog érvényesítéséhez szükségei, s így képtelenséghez vezetne, öt egy oldalról elmarasztalhatni, hogy az okiratot adja ki, más oldalról egyidejűleg feljogosítani, hogy ezen okiratot tartsa meg, sőt hogy annak értelmében és alapján a végrehajtást folytathassa. Eltekintve tehát attól, hogy a 374. §-nak más, mint az általunk kifejtett magyarázata mellett, ugyanazon ügy ugyanazon időben ellentétes irányban folyna két különböző bíróság előtt, az okiratok kiadása iránti kereset esetében épen képtelenséghez, a bitói határozatoknak kikerül hetién összeütközéséhez vezetne. Jogirodalom. Die Jlaftung des Staates aus rechtswidrigen Handlungen seiner Beamten, nach deutschem Privát- und Staatsrecht. Dr. Edgár Loening, Professor a. d. Universitiit Dorpat. Frankfurt a. M. 1879. 135.1. A maihoz hasonló zordon téli napon lépett szobámba néhány év előtt a legszegényebb ösztöndí jas tanulók egyike,*) a ruhátlanság és Ínséges táplálkozás szánalmas képviselője. Szülővárosának adóhivatala, hol az ösztöndíj szabályszerűen utalványozva s éveken át kifizetve volt, többszöri kérések daczára megtagadta a már lejárt díjrészlet kifizetését. A kifogásolhatatlan nyugtát visszalökték — jöjjön 6 hét múlva! A panaszra tüstént felvilágosítást kért a miniszter^ Azon hivatalos jelentést kapta, hogy »a kérdéses ösztöndijt senkise kérte, tehát a kifizetés meg se tagadtathatott; bármely hivatalos órában felvehető.* A szegény ifjú nélkülözését, a felfolyamodás költségét s az utánjárás fáradságát azzal tetézték, hogy alapos panaszát alaptalannak hazudták. Azóta régen meghalt. A fűtetlen szoba s elégtelen táplálkozás megásták sírját. Ha szomorú sorsára gondolok' mindig eszembe jut: az állam felelőssége hivatalnokainak jogellenes cselekményeiért. A »Themis« olvasóinak talán több és szinezhetöbb esetekiől lesz tudomása. Méltó efféle esetek felett gondolkodni, melyekre Zachariae1) még 1863-ban felhívta a jogászvilág figyelmét s melyekre tüzetesen reflectál Loening most bemutatott müve. A fiscus jogi személy. Közegeiért ép ugy tartozik felelni, mint más jogi személy. Korunk általános jogérzete követeli, hogy az állam és közegei érezzék a felelősség terhét. Nem pártolhatom Stein eme nézetét: »es istnichteinzusehen,weshalb derStaat die Haftung für die *) A tanár ur az ösztöndij-ügyek referense az egyetemen. Szerk. ') H. A. Zachariae. Über die Haftungsverbindlichkeit des Staates aus rechtswidrigen Handlungen und Unterlassungen seiner Beamten. Zeitschr. f. d. gesammte Rethtswissenschaft. 1863. XIX. 582—652. Handlungen seiner Beamten übernehmen solle, welche er nicht nur nicht befohlen oder veranlasst, sondern welche er direkt verboten und strafbar erklárt hat. 2) A IX-ik német jogászgyülés, «) Brinz, Bluntschli, Gneist, Degenkolb, Prímkor, Mandry, Kissling s többek érvelése után kimondá, hogy az állam közegeiért a felelősséget törvényhozásilag állapítja meg. Különösen azon felelősségre gondoltak, melyet a tisztviselők mint a fiscus közegei jogellenes merénylet vagy mulasztás által, magánjogi viszonyokban hárítanak az államra. A mi az ál iámra nézve áll, az alkalmazandó a megyékre, városokra és községekre nézve is. Felelős-e az állam a felségjogokat gyakorló tisztviselők jogellenes cselékvénye vagy mulasztása által okozott károkért? Az irók többsége igen-nel válaszol ezen kérdésre is. De csak a jogellenes cselekvények állapithatják meg a közjogi felelősséget. A hadvezér, a ki a haza védelmére házak lerombolását, erdők kiirtását tartá szükségesnek, ép oly kevéssé von kártérítési kötelezettséget az államra, mint a biró, a ki a családfentartót törvényszerűen elitélte, s ez által a családnak kárt okozott. A tisztviselő jogellenes cselekvénye vagy mulasztása által okozott kárt az állam megtéríteni köteles, mert tisztviselőinek cselekvénye ugy tekinthető, mint az állam cselekvénye. Ebből következtetik a romanisták, Seufi'ert és Windscheid, ugy mint a germanisták, Both és Stobbe, hogy az állam felelőssége nem subsidiarius, hanem direct. A tisztviselő jogellenes cselek vénye állhatott: a) valamely rendelet kiadásában, p. o. illetéktelenül bezáratná valakinek üzletét; b) jogsértés elkövetésében, pl. árvapénzeket elsikkaszt; c) kötelességének nem teljesítésében, p. o. jogerejü fizetési meghagyások megtagadása ; d) a köteles gondoskodás elhanyagolásában, pl. nem törődés a közbiztossággal stb. Ilyen és hasonló esetekben tisztviselői hibáiért kártérítéssel tartozik az állam. A tisztviselők hivatalos functióikban az államhatalmi helyettesitik ; már pedig a ki kötelezettségei teljesítésénél helyettest használ, ennek dolusáért és culpajaért felelős, a viszkereset jogának igénybe vehetése mellett. Loening azon eredményre jut, hogy az állam, hivatalnokainak jogellenes cselekvényeiért, általánosságban felelősséggel nem tartozik, hanem az egyes esetek jogi természetéhez képest döntendő el e részben az állam felelőssége. Ily kérdésnek fejtegetése a dorpati egyetem tanára részéről nem csekély jele a szabadelvüségnek, főleg ha számbaveszszük, hogy ezen oroszországi tudós nem marad hátrább, mint a német jogászgyülésnek legtekintélyesebb szónokai. Bluntschli, a kinek ötven éves tudori jubileumára nyujtá az ismertetett müvet Lifland egyeteme, gyönyörrel szemlélhette a német tudományosság viszfényét a messze észak felő'. A szerző kiemeli a felelősséget a német közjog és magánjog szempontjából, dograatice és töiténetileg egybeba sonlit ja az uj kort a középkorral, a germán felfogást a rómaival. Én az orosz felfogást szerettem volna Loeningtől megtanulni. Erről egy betűt se szól. Vagy talán épen e hallgatás mindent megmond ? Nem létezőről nem beszél. Az állam felelősségének kérdése megérdemli nálunk is a legkomolyabb eszmecserét. A törvényhozás számára ezen kérdés érlelendő. Loening müve gondolatébresztő. Az olvasására fordított idő kárba nem veszett, Dr. Vécsey Tamás, egyetemi tanár. Az első cause celébre a lipcsei birodalmi törvényszék előtt. (Dr. R. A.) L a s k e r, a német birodalmi gyűlés egyik képviselője, a német büntető törvénykönyvnek az 1870-ik évi ülés-szakban folytatott tárgyalása alkalmával a hivatali büntettek és vétségekről szóló fejezet első szakaszául a következő szövegezést ajánlá, mely indítványát keresztül is vitte. »A közhivatalnok, ki a hivatalánál fogva teljesítendő magában véve nem kötelességszegő cselekményért ajándékokat elfogad, követel, vagy magának ígértet, 100 tallérig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy 6 havi fogházzal büntettetik.« Ezen szakasz, mely a birodalmi gyűlésben Schvarze főügyész és a volt porosz igazságügyminiszter Bernuth képviselőknek intései daczára elfogadtatott, a büntető tkönyvnek 331. §-át képezi. A birodalmi b. t. k. ezen §-a ellen a h.-i törvényszék és az ugyanottani másodbiróság ítelete szerint H. községben lévő reáliskolának becsületes és köztiszteletben részesülő négy íőtanitója vétett volna. Az első folyamodásu bíróság által százötven márka pénzbirságban, ugy a felmerült költségekben marasztaltattak, következő indokokból: 1878-iki tanév téli felében ugy húsvét táján, egy H.-beli előkelő gazdag kereskedő idősebb fia az ') Stein. Verwaltungslehre. 1868. I. 3G9.1. 3) Verhandlungen das IX. Juristentages. III. 26-63. 340. stb.