Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 54. szám - A polgári törvénykezési rendtartás 374. §-ának magyarázatához

— 415 — azok külön per utján nem is volnának érvényesíthetők, hanem az alapper bíróságának kizárólagos illetősége alá, és a bizonyítási eljárás ezen §-ban vont korlátai közé szorulnának, szóval kivételes természetet öltenének fel szintén. Vagyis a kérdés sajátlag oda irányul, vajon az Ítélet után történt fizetés folytán érvényesíthető végrehajtás korlátozása illetve megszüntetése iránti keresettel akart-e a törvény előnyt nyújtani az alperesnek, hogy ez roszhiszemü zaklatások ellenében kellő vigilantia mellett gyorsan védhesse magát, — mely felfogás mellett az idézett §. oda lenne értelmezendő, hogy akörülirt kereset ugyan alaptalan végrehajtás elleni óvszer, de korántsem a fizető alperes kizárólagos fegyvere volna hitelezőjének roszhiszemüségei ellen, (csakhogy azon esetben, ha alperes a jogerejü ítélettel szemben gátolni akarja felperest a végrehajtás alaptalan folytatásában, s nem szorítkozni utólag érvényesítendő kártérítési igényekre, korlátozva volna a 347.§. által) avagy megfordítva: az-e czélja s illetve létoka a 374. §-nak, hogy a törvény a jogerejü ítélet megtámadhatását akarta nehezíteni és ezen okból külön elvek szerint szabályozta megszoritólag ezen keresetet, causalis illetőséggel, külön meginditási határidővel, a bizonyítási eljárásnak okirati bizonyításra szorítása-, s minden jogorvoslat kizárásával körülsánczolván azt, — a mely felfogás mellett a kérdéses §. ratiójának megfelelőleg az oda látszik értelmezendőnek, miszerint alperes, ha a jogerejü Ítélet tartalmát bármikép akarja utólag megingatni, ezt mindig csak a 374. §. szabta módon az itt körülhatárolt korlátokon belül érvényesítheti. Ez utóbbi felfogás első pillantásra tulszigoru, sőt igen sok esetben jogfosztó eredményekhez látszik vezetni. Alperes, ki perrendszerüen bebizonyítani képes, hogy a jogerejü Ítélet meghagyásának mindenben eleget tett, sőt bizonyíthatja, hogy tulíizetett, a tartozatlanul fizetett összeg, vagya tartozásátigazoló okirat visszakövetelése iránti keresetével visszautasittatnék azért, mert a maga idejében végrehajtás megszüntetési keresetet itiditani elmulasztott. Az adós veszítsen jogot, s a hitelező jogellenesen gazdagodjék azért, mivel az előbbi elmulasztotta, hogy a törvény által neki biztosított nagyobb előnyt, a gyors perutat, érvényesitse a maga érdekében. Ha a jogerejü ítélet után teljesített fizetésről okirat kiállítva nem lett, de fizető alperes két classicus tanúval vagy más alkalmas bizonyítékkal beigazolni képes a fizetés tényét, avagy ha a fizetésről okirat lett kiállítva, de ezt a fizető adós elvesztette, avagy bármi okból birtokában nem volt s illetve eJö nem teremthette akkor, midőn végrehajtás megszüntetési kereset lett volna érvényesíthető? Mindezen esetekben elesnék jogától? A rendes illetőségű bíróság az alapperbeli felperes részéről emelt exceptio fori alapján elutasíthatná az ügyet magától illetékesség hiányából, mert jogerejü ítélet tartalma ellen irányul a kérelem, mert az összefügg az alapperrel, melynek kizárólagos illetőségéhez tartozik az ügy, avagy azért, mert nem felel meg a kereset alakjogi peranyaga a 374. §-ban előirt kereset alakjogi kellékeinek, szóval azért, mert ily kérelem minden esetben a 374. §. hatalmi körébe esik ? Annak megvizsgálása végett, vajon ily magyarázat elvileg indokolt-e, s illetve vajon a végrehajtás megszüntetése és illetőleg korlátozása iránti kereset helyes értelmezése mellett az utóbb érintett felfogás valóban ily privatiohoz s ratio-ellenes eredményekhez vezet-e, esetkülönböztető módon elemezendő a kérdés. Történhetik a fizetés végrehajtás elrendelése előtt, vagy annak elrendelése után, de foganatosítása előtt s végre annak foganatosítása után. Az előbbi esetben ismét kétféle lehet: az ítélet kézbesítése előtt, vagy ké/.besitése után. A prdts idézett szakasza ugyanis »itélét után* történt fizetésről, s nem »itélet kihirdetése, illetve kézbesítése után« történt fizetésről szól. Meg nem jelenés miatt makacsságból elmarasztalt alperesnél tehát az eset olykép lehet, hogy ez a fizetést az Ítélet kézbesítése előtt, tehát még oly időben teljesítette, midőn talán tudomása sem volt arról, hogy ellene ítélet hozatott. A törvény tehát nyilvánvalóan nem indul ki abból, hogy alperesnekkülönös előnyt, gyors permenetetakart biztosítani, midőn a végrehajtás korlátozása és illetve megszüntetése iránti kereset intézményét vette fel, nem akart jus variandi-t engedni az alpei esnek, hogy a teljesített fizetésből vitatott igényeit tetszése szerint vagy közönséges per utján és a perrend általános szabályai szerint, vagy pedig a különös természetű 374. §. szerinti kereset utján érvényesíthesse, hanem »itélet után« szavaiból is következtetve, sententia pro aeternitate elvből kiindulva, súlypontját az Ítéletnek a felek közti legis vigor-ára fekteti, az ítélet erejét akarja védeni s azért külön elvek szerint szabályozza azon pert, mely az ítélet tartalma ellen irányul, melynek czélja annak hatályát megszüntetni vagy korlátolni. Annak megbirálása, vajon mennyiben változott a resjudicata ismét res litigiosa-vá, a felek között vitás volts itéletileg megállapított jogviszony utólagos tény által ismét vitássá, s illetve, mennyiben felelt meg alperes az ítélet meghagyásának s alperes ezen cselekvényéhői mennyiben módosult vagy szűnt meg felperes joga vagy származott esetleg alperes javára jog : ezen kérdések eldöntését a törvény csakis azon bíróságra bízza, mely az ítéletet hozta, ezen kérdéseket nem viheti alperes más bírósághoz s nem vitathatja más mint a 374. §. körülirta alakjogi módon. És itt különbséget nem tehet az, vajon végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti kereset czimével élt fizető alperes vagy nem, mertaperczim teljesen közömbös és a lényeg a kereseti kérelem tartalmában, abban rejlik, hogy a kereset azitélet megállapításainak megtámadását foglalja magában, a 374. §. nem azt rendelvén, hogy a ki okirattal bizonyithaja, miszerint az ítélet után teljesített fizetés alapján felperes itéletileg megállapított joga elenyészett: »végrehajtás megszüntetése illetőleg korlátozása iránti keresette 1« élhet, hanem e §. rendelkezésének értelme az, hogy a ki okirattal igazolbatja, miszerint felperesnek az Ítéleten alapuló végrehajtási joga utólag elenyészett vagy megszűkült, felperes ellen magát e tekintetben keresettel védheti s illetve felperes ez utólagos tényből folyó az Ítélettel ellentétes, de avval connex igényei tekintetében keresettel támadhatja meg, mely keresetnél a lényegest egyrészt ezen tényszerű előfeltétel, másrészt az képezi, hogy a kereset alakjogilag a perrend kivételes szabályzatának megfeleljen. A döntő tehát a kérelem tartalmában s nem a kereset czimében fekszik. A jogfosztásoknak csak látszata rejlik a 374. §-ban, annak ily érteimezese mellett. Igaz, hogy végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránti kereset nem indítható a végrehajtás foganatosítása előtt, de valamint annak megindithatása a végrehajtás foganatosítása után 1 ényegileg hataridőhez kötve nincs, és igy annak exclusiv természete jogvesztésekhez, minőket fent kifejtettünk, nem vezethet: épugy nem sújtja hátránynyal az alperest, hogy a kereset a végrehajtás foganatosítása előtt nem inditható meg. Mert igaz ugyan, hogy a végrehajtás foganatosítása magában véve, sőt maga a végrehajtás elrendelése is felette súlyos hátrányt hárit alperesre, de hiszen megelőzheti alperes ezt az által, hogy a követelést cum omni causa bírói kézen át felperesnek kielégíti. Azon felfogás ugyanis, mely több döntvényben hozatott kifejezésre, hogy biztosításra jogosult felperes, daczára annak, hogy alperes a követelést teljes értékében fedező pénzösszeget helyezte felperes javára birói letétbe, alperes ellen biztositási végrehajtás elrendelését és foganatosítását eszközöltetheti, mely felfogás hasonszerüségében alperes a kielégítési végrehajtásnak is volna kitéve, daczára annak, hogy a követelést összes járulékaival birói kézhez kifizeti: helytelennek mutatkozik, miutánabiróságugy a polgári, mint a fenyitő eljárásban nem egy esetben fictió utján jogilagazonositandó az egyik vagy másik féllel, minek elejtésével elesnék például a perbeli, a telekkönyvi csalások egész halmazata a büntetőjogi gyakorlatból s teljesen illusoriussá válnék például a 340. §-a a prrdtsnak is. Mindaddig, míg felperes a kielégítési végrehajtás foganatosítását nem eszközölte, vagyis a felvetett esetek elsejében védve van alperes az által, hogy az ítélet kézbesítése előtt felperes javára kielégítési végrehajtás amúgy sem rendelhető el, kézbesítés vagyis az ítéletről való határozott tudomásszerzés után pedig az által védheti, hogy a per bíróságának kezéhez fizet. A mennyiben pedig ezt a végrehajtás foganatosításáig tenni elmulasztotta, egyrészt a bíróság előtt nem igazolt fizetés daczára történt foganatosítás kellemetlenségeit csak önmagának tulajdonithatja s másrészt, jura vigilantibus scripta levén, hacsak a törvényszabta óvatossággal járt el és felperesnek, kinek magán uton fizetett, írásbeli elismerés mellett fizetett, a 374. §. adta jogvédelemmel élhet nemcsak a foglalás befejezésétől számítandó 3 nap alatt, mint ezt az idézett szakasz szövege szószerinti olvasás mellett rendelni látszik, hanem azontúl is, és keresete, a mennyiben az idézett §-ban előirt okiratokra alapíttatott, az e§-ban szabályozott kivételes eljárás szerint tárgyalandó és eldöntendő, az elkésett benyújtás a prdts 374. és 375. §-ainak egybevetéséből kitünőleg csakis azon következményt vonván maga után, hogy az ily kereset az árverésre halasztó hatálylyal nem bír, a mint ezt az 1876. decz. 12-én 16.914. sz. a. semmitőszéki teljes ülési megállapodás szerint hozott döntvény is, bár a megindithatás idejére nézve, miután azt a »végrehajtás folyamára* szorítja, szűk terjedelemben kimondotta. Az által, hogy a törvény az ítélettel megállapított jog megdöntésére, avagy azon joggal származására nfeve összefüggő igényre irányuló keresetet kivételesen szabályozta, bizonyítási és jogorvoslati tekintetben lényeges megszorításokhoz kötvén azt, és kivételes természetének megfelelő kizárólagossággal az alapper bíróságának mintegy causalis illetőségéhez utasította: kifejezésére hozta azt, miszerint az »itélet végrehajtás* tág értelemben magyarázandó, s hogy annak megindítása a 3 napi időhatárhoz kötve egyáltalában nincs, hanem bármikor megindítható, mert ezen kivételes természetű