Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 54. szám - A polgári törvénykezési rendtartás 374. §-ának magyarázatához

— 414 lásba helyezendőknek magasabb jogtudományi képzettsége és buzgalma, valamint a legmagasabb erkölcsi emelkedett­sége iránt a lehető legnagyobb biztosítékot adják? A törvénykezés szervezete átfoglalván az ügyvédi szervezetet is, a »Magyar Jogászegylet* szem előtt tar­tandja: hogy a mint a test csak ugy lehet egészséges, ha az egészséges vérkeringés valamennyi tagját rendszeres tevé­kenységben áthatja: ugy az igazságügyi organismus is csak ugy jehct helyes, életerős, csak ugy felelhet meg feladatá­nak és részesülhet a felvilágosodott polgárok öntudatos és önkényt adomány ózott tiszteletében : ha az egy kitűnő bírói kar mellett, egy ép oly jeles ügyvédi testületben találja fel emelkedett szellemű közegeit. Az ügyvédekre vonatkozólag mondja oly helyesen és ékesen Camus: »A valódi módszer valamely hivatás be­csének megismertetésére az: ha feltüntetnek azon tulajdonságok, melyeket követel, és azon kötelességek, melyeket tagjaira hárit. E tu­lajdonságok fensége, e kötelességek magasz­tos volta képezik — nézetem szerint — a te­kintély helyes mérvét, mely azon hivatás fér fiait megilleti.* A »Magyar Jogászegylet* foglalkozni fog e tulajdonsá­gokkal, e kötelességekkel, és foglalkozni fog azon jogos tekin­télylyel is, melyet az ügyvédek számára követel, s melyet egy miiveit társadalom, egy fennkölt törvényhozás nem ta­gadhat meg a tudomány, az erény, s az önfeláldozó, köz­hasznú tevékenység fáradalmaitól. De foglalkozni fog a »Magyar Jogászegylet« az ügyvédség becsének részletes té­nyezőivel is, ugy azokkal, melyek csakis az ügyvédség kebelé­ben fakadhatnak, fejlődhetnek és szilárdulhatnak, valamint azokkal, melyek a törvényektől és intézményektől joggal várhatók. Az igazságügyi organismusban közhasznú feladat jut a k ö z j egy z ő s é gn ek is osztályrészéül; és tagadhatatlanul dicsérendő szempontok vezették hazánk törvényhozóit, midőn ezen intézményt, a mai viszonyokhoz alkalmazott alakban és szervezetben, ujabb intézményeink közé felvették. Mi életerőssé, hathatóssá kívánjuk tenni a közjegyzösé­get is; és épen azért foglalkozni fogunk azon föltételekkel, a melyektől életrevalósága függ, és a melyek által hasznos­sága a társadalom és törvénykezés érdekében elérhető. Mindezek nagy és számtalan tövises elágazásban szétter­jedő kérdései nemcsak a törvénykezési szervezetnek, hanem a jogbiztonságnak is; mindezeknek megoldása, sőt már a helyes megoldásnak a helyes ösvényen való keresése is sok és nagyképességü férfinak buzgó közreműködését igényli. De a buvárlattal, a kifejtéssel, a megállapítással nincs elég téve a reánk váró feladatnak. Alkotmányos országban ugyanis csak azon elv, rendszer, intézmény vagy intézkedés számithat a felvilágosodott tör­vényhozás tényezőinek buzgó és általános támogatására, mely helyességének meggyőző okai által tartós uralmat nyert at közérzületben ; és csakis a nép közérzületében átment törvény és intézmény van biztositva a gyakran igen veszélyes politi­kai időjárásnak meglepő változásai ellen. Ily viszonyok között, az igazságok terjesztése, a szellem vívmányainak a nép tudatába való bevitele, a hódítás müvé­nek szakadatlan, buzgó és áthatott folytatása: tudományunk valamennyi bajnokának ép oly szükséges, ép oly áldásos és kötelességszerű feladata: mint az üdvös elveknek, rendszer­nek vagy intézménynek taglalása, a jogtudomány művelése, fejlesztése és eredményeinek megismertetése. Végre is nem sza­bad felednünk : hogy napjainkban egy helyes jogrendszer megalkotása vagy fentartása nem képezheti Istentől sugal­lott bármely nagy szellem kegyajándékát: hanem, hogy az csakis a hivatottak összessége meditatiójának, észleleteinek, kitartó munkásságának, küzdelmének és fáradságának, végre magának a felvilágosított társadalom czéltudatos tevékeny­ségének vivmánya lehet. A >Magyar Jogászegylet« e kitűzött czél­jai elérésére, nyilvános felolvasások és vitat­kozások, pályakérdések kitűzése, jogtudomá­nyi szaklapok tartása, egy jogtudományi könyvtár alapítása, és évkönyveinek kiadása által akar közreműködni, és azt hiszi, hogy tagjai­nak emelkedett érzülete fel fogja költeni és hathatós tevé­kenységben tartani azon szellemet, mely politikai szabadsá­gunk győzelmesen bevégzett kivivása után társadalmi és egyéni szabadságunk föltételeit és garantiáit a nemzeti köz­tudat és közszellem hitágazatává avatja. E munkában résztvenni és e részességre valamennyi hivatottat buzdítani: ez czélja a magyarjogászgyülé­seknek; ez leend — folytonosságban tartott czélja a »Magyar Jogászegylet*-nek is. Midőn tehát a ^Magyar Jogászegylet* választmánya a pályatársakat a sorakozásra és a »Magyar Jogászegylet*-be való belépésre ezennel felhívja: ezzel a nemzeti jogfejlődés előmozdításának munkájában való osztozásra hiyja fel őket; azon nagy nemzeti alkotás sikeres létrehozatalának és állan­dósításának előmozdítására, mely a jelen generatiónak a tör­ténelem által kijelölt osztályrészét, elutasithatlan kötelessé­gét és hivatását, — de rae'ynek sikere: e kor el nem enyé­szendő dicsőségét és értékének büszke emlékét képezendi. A »Magyar Jogászegylete választmányáé feladatot elég nagynak, elég vonzónak, elég hasznosnak találja, hogy az a hazai jogászok lelkes és lelkesítő egyesülésének indokául szolgáljon; továbbá az időt is — az épen most fenforgó okoknál fogva — eléggé alkalmatosnak ismeri fel arra nézve, hogy kezdeményezésének nagyobb arányú támogatását remélhesse. Ezen felfogásnál fogva bocsátja ki az alólirott választ­mány az aláírási iveket, azon figyelmeztetést intézve jogász­pályatársaihoz : hogy törvényeink hiánya vagy hibái, az intézményeinkben mutatkozó tévedések, az ezek fölötti puszta panaszokkal sem nem pótoltatnak, sem nem javittatnak; és hogy e panaszok nem csekély részbén azokra is terhelőleg hárulnak, a kik a szükséges képességgel bírván, tétlenül maradtak akkor, a midőn a sikeres cselekvés lehető, sőt hazafiúi kötelesség volt. Kelt Budapesten, a »Magyar Jogászegylet* választmá­nyának 1879. november hó 8 ik napján tartott üléséből. Csemegi Károly, legfőbb itélőszéki tanácselnök, első alelnök; Dr. Környey Ede, ügyvéd, második alelnök; l)r. Kiegimuid Vilmos, a bpesti ügyvédi kamara titkára, ügyész; Dr. Szivák Imre, ügyvéd, pénztárnok. Választmányi tagok: Daruváry Alajos, legfőbb itélőszéki tanácselnök; Dr. Gtyöry Elek, a budapesti ügyvédi kamara ügyésze ; Dr. Herich Károly, miniszteri osztálytanácsos; Hodossy Imre, a budapesti ügyvédi kamara elnöke és ország­gyűlési képviselő; Manojlovits Emil, semmitöszéki biró; Dr. Teleszky István, ügyvéd és országgyűlési képviselő ; Tóth Elek, a budapesti keresk. és váltótörvényszék elnöke ; Dr. Vécsey Tamás, budapesti egyetemi tanár. A polgári törvénykezési rendtartás 374. l§-ának ma­gyarázatához. (S. S.) Ha a marasztalt fél oly okiratnak van birtokában, mely által bebizonyithatja, hogy a-végrehajtási jog az itélet v agy­egyezség után felmerült tények folytán egészben vagy részben elenyészett: a foglalás befejezésétől számítandó 3 nap alatt a végre­hajtásnak megszüntetését, illetőleg korlátozását kérheti. E kérelem kereset alakjában adatik át akiküldöttnek, ki azt a végrehaj­tást elrendelő bírósághoz jelentés mellett haladéktalanul bemutatja. A kereset a bírósághoz képest sommás uton vagy külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik s minden per orvoslat kizárá­sával végzés által döntetik el. (374. §.) Kérdés, vajon ezen kereset alakjában érvényesítendő kére­lem tárgyát a végrehajtásnak szoros értelemben vett korlátozása vagy megszüntetése képezheti-e csak, avagy követelheti-e fizető alperes ugyanezen keresetben például túlfizetés folytán a tartozatlanul fizetett összeg visszafizetését, avagy a felperesi követelés alapjául szol­gáló okirat kiadását, és ha igen, a korlátozási vagy megszüntetési kereset causalis természete kiterjed-e ily ügyekre is olykép, hogy fizető alperes ezen követelései is a prdts 374. §-ának uralma alá esnek, melynél fogva

Next

/
Thumbnails
Contents