Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 53. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől

— 408 — általában nem forog fen. Vagyis szóról szóra is olvasható e bekezdés j s ugyanazon eredményhez jutunk, azaz értesíthető azon legközelebbi előző, a ki a váltót a helynek megjelölése mellett ruházta át, vagyis miután ily előző elő nem fordul, senki nem értesíthető, következve magyarázatunk szerint senki nem értesitendő, vagyis más szóval nézetünk szerint a 47. §. tágan és pedig olykép magyarázandó, miszerint azon esetben, ha a váltó hátán előforduló aláírások egyike mellett sincs kitéve az illető lakhelye, tehát az üresen forgatott váltók legtöbbjeinél, a fizetés meg nem történtéről való értesítés kötelezett- ! sége nem terheli a váltóbirtokost. Sarlay Ede. Jogirodalom. ! ,1 kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől Második kötet. {258.—392. §§.)Ara4frt. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel 1880. 8° n:~>6 lap. III. A s u b j e c t i v kereskedelmi ügyleteknél szerző figyelmét kikerülte azon körülmény, hogy a magyar kt. 259. §-a 7. pontja (kereskedelmi ügyletek közvetítése) szűkebb, mint a német kt. megfelelő 272. cz. 4. pontja, mely nemcsak a keresk. ügyletek közvetítését, hanem azoknak megkötését (Abschliessung) is magában foglalja. A német kt. szerint tehát nemcsak az alkuszi ügylet, hanem a megbízások elvállalásának azon esete is képez önálló keresk. ügyletet, midőn valaki másnak részére és másnak nevében (ellentétben a bizománynyal), azaz mint helyettes köt iparszerüleg keresk. ügyleteket, holott a magyar kt. szerint a helyettesi tevékenység önálló keresk. ügyletet nem képez, hanem legfeljebb akkor tekinthető keresk. ügyletnek, ha a 260. §. értelmében a keresk. üzlet folytatásáhoztartozik; minél fogva tehát a magyar kt. szerint a helyettesi tevékenység, ha iparszerüleg történik is, a kereskedői minőség megállapítására magában véve nem elégséges. E szerint nevezetesen pl. az árverezők, ha csak más nevében foganatosítanak árveréseket, továbbá az ügynökök, ha szintén csak más nevében kötnek ügyleteket, stb., nem kereskedők, holott a német kt. szerint azok. Ezen eltérést indokoltuak aligha lehet találni; külöuben nem hiszszük, hogy az eltérés öntudatosan eszközöltetett volna, legalább a kt. előmunkálataiban az eltérés sehol sem emeltetett ki. Épen azért talán nem alaptalan azon nézet, hogy az eltérés csak hiányos fordításra vezetendő vissza, minélfogva talán nem nagyon merész dolog, ha a magyar k. törvényt a német kt. szövege alapján corr igáljuk és a 259.§. 7. pontjában a közvetítés alá a keresk. ügyletek megkötését is subsummáljuk. A 260. §-ra megjegyezzük, hogy ámbár a semmitőszék kimondotta, miszerint ezen §. helyt foglal, ha a kereskedő czége bejegyezve nincs is, mégis kérdés, vajon e felfogás helyes-e? Ha a kt. 16. §-ának 2. bekezdését tekintjük, mely szerint a kereskedő a bejegyzés megtörténte előtt azon jogokban nem részesülhet, melyeket a törvény a kereskedők részére megállapít, akkor az id. döntvény helytelen, mert a 260. §. kétségtelenül kedvezményt, jogot tartalmaz a kereskedőkre nézve. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy a kt. 16. §-ának 2. bekezdése egyrészt homlokegyenest ellenkezik a kt. azon alapelvével, hogy a kereskedői minőség csak materiális kritériumok által határoztatik meg, hogy továbbá a 16. §. 2. bek. következetesen keresztül nem vihető, mint azt részünkről a »Jogt. Közlöny« 1877-iki folyamában kimutatni törekedtünk: a semmitőszék döntvénye nemcsak helyesnek bizonyul, hanem kívánatos, hogy a kt. 16. §. 2. bek. következetesen ignoráltassék. Hogy a 260. §. csak a kézművesek eladásait nem tekinti keresk. ügyleteknek, ellenben a kézművesektől a kereskedői minőséget meg nem tagadja, ha ők pl. továbbadási szándékkal vesznek stb., kétségtelen ; minél fogva az eladásoktól eltekintve, más, az üzlet folytatásához tartozó ügyletekre a 260. §. szintén kiterjed. Apáthy ellenkező nézetét részünkről sem fogadhatjuk el. A 262. §-ra nézve teljesen osztjuk szerző azon felfogását, hogy ingatlanok bérlete szintén ezen §. alá esik, hogy tehát a semmitőszéknek egy 1878. ápril 16-án kelt ellenkező határozata, melyet már P1 ó s z is megezáfolt (Magy. Igazságügy X. köt.), helytelen. Nem fogadhatjuk eljazonban szerzőnek—a semmitőszéktöbb döntvényében is kifejezést nyert — azon felfogását, miszerint vasutöpis e k r e vonatkozó s általában építkezési szerződések is ingatlanokra vonatkozó szerződések, melyekre a 262. §. szintén kiterjed. Szerény nézetünk szerint az építkezési szerződések csak akkor vonatkoznak ingatlanokra, ha az illető ingatlan már meg vau, pl. házjavitásokra vonatkozó szerződések stb. De ha a. szerződés csak egy leendő ingatlanra vonatkozik, ha a szerződés csak egy ingatlannak létesítését czélozza, akkor ez nem vonatkozik ingatlanra oly értelemben, hogy ezen szerződés a keresk. jog körébe nem tartoznék. Ha valaki egy ház, egy vasút építését vállalja magára vagy a házvagy vasutépitéshez szükséges anyagok szállítása iránt szerződik, ugy az ily szerződés nem esik a 262. §. alá, mely egy már létező ingatlant tételez fel. Ezen felfogásunk helyessége mellett hivatkozhatunk a porosz javaslatra, melynek 2. czikkének 6. pontja az épitő vállalkozókat is a kereskedőkhöz számítja s mely indokolásában az építőkről követ] kezöleg nyilatkozik: »Ihre Unteinehmungen bedingen meistentheils einen erheblichen Verkehr, sie liefern zu den Bauten in der Regei das Matériái und jedenfalls die zu verwerthende Arbeitskraft. Dass das Matériái zu einer unbeweglichen Sachever arbeitet wird und Vertragé über Immobilien keine Handelsgescháfte darstellen, kann keine n Grund abgeben, Bauunternehmungen von den Handelsgewérben auszuschliessen. Denn dergleichenUnternehmungen beziehen sich nicht auf vorhandene • Immobilien, sondern habén erst die Herstellung ' von Immobilien zum Gége n stand e.« (Motive 8. lap.) A nürnbergi tauácskozmány a porosz javaslat idézett pontját nem tárgyalta, a miből azonban nem következik, hogy a nürnbergi tanácskozmány az épitő vállalkozókat kereskedőknek nem tekintette. Különben is a nürnbergi tanácskozmány jegyzőkönyvei, bármennyire fontosak, mégsem képeznek authentikus magyarázatot, tehát még akkor sem volnának mérvadók, ha azokban az épitővállalatokra nézve azon nézet tartalmaztatnék is, hogy ezek a keresk. jog körébe nem esnek. Egyedül a törvény szava, ill. szelleme mérvadó; már pedig maga G o 1 d s c h m i d t, a ki az építőket kereskedőknek s az építkezési szerződéseket keresk. ügyleteknek nem tekinti, kénytelen bevallani, hogy: »B,echtsgeschafte. derén Zweck die Herstellung unbevveglicher Sachen. somit von (Haus-,Wege-, Strassen-,Kanál-,Brücken-,Erdwerken- u. dgl.) Bauten oder derén Theilen ist, sind freilich streng genommen nicht Geschál'te über Immobilien.* (Handelsrecht, 683.1.) Goldschmidt azon elleuvetése, hogy az építkezési szerződések azért nem keresk. ügyletek, mert ha ilyenek volnának, azokat külön ki kellett volna emelni — teljesen alaptalan. Mi ellenkezőleg azt hiszszük, hogy ha az építkezési szerződések nem volnának keresk. ügyletek, ezt kellett volna külön kiemelni, annyival inkább, mert az építkezési szerződések teljesen a kt. 258., 259.-és 260. §-ainak (német kt. 271. 272. 273. cz.) kategóriái alá esnek. Felfogásunk mellett szól végül azon körülmény is, hogy a franczia, olasz és belga keresk. jog szerint is az építészeti vállalatok (entreprises de construction, imprese di costruzioni) a keresk. ügyletek körébe tartoznak. Hogy különben a semmitőszék felfogása a magyar birói gyakorlatban osztatlan elismerésben épen nem részesül, mutatja azon tény. hogy számos bíróság az épitészeti vállalkozókat czég bejegyzésre kötelezi. így nevezetesen a budapesti keresk. és v 411 ó t ö r v é n y s z ék, melytől pedig nem lehet megtagadni azt, hogy a keresk. törvény magyarázatánál lelkiismerettel és szakértelemmel jár el. A 270. §-nak a kezességre vonatkozó azon intézkedése, mely szerint az egyetemlegesség szabályai a kezességre is kiterjednek, ha a kezesség keresk. ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva, kétségtelenül eltér a német kt. 281. czikkének hasonló rendelkezésétől, mely megköveteli, hogy az ügylet a fő ad ós részéről keresk. ügylet legyen. A magyar kt. szerint elégséges, ha az ügylet pusztán a hitelező részéről keresk. ügylet. A magyar kt. intézkedése tehát sokkal tágabb, mint a német k. törvényé. Ezen eltérés jogosultsága megtámadtatott Dr. Barna részéről a »M. Themis« f. é. 15.és 17. számaiban, a ki kiemeli, hogy e szerint a kezes roszabb helyzetben van mint a főadós, a ki megállapodástól eltekintve egyetemlegesen csak akkor felelős, ha az ügylet az ő részéről kereskedelmi ügyletet képez (268. §.) ; épen azéit Barna azt követeli, hegy a 370. §. 3. bek. a német kt. szövege értelmében annyival inkább corrigáltassék, mert a kt. előzvényeiből nem lehet kideríteni, hogy az eltérés szándékosan történt. Az eltérés csak hiányos fordításon alapul. Ez mind igaz lehet. Ha azonban ennek dacz'ua, a jelen munka szerzőjével egyetértésben a correctio ellen, azaz a magyar szöveg épségben való fentartása mellett nyilatkozunk, ugy bennünket főleg azon körülmény megfontolása vezérel, hogy a magyar kt.-nek a kezességre vonatkozó intézkedése magában véve nemcsak nem helytelen, hanem egyenesen a forgalom érdeke által követelte t i k. Minél jobban gondoskodik a jog a követelések biztositásáról, annál szilárdabb alapokon áll a hitel s általában a vagyonjogi forgalom. Egy kezesség, melynél a kezes csak akkor támadható meg, ha a főadós sikertelenül bepereltetett, nemcsak a kereskedelmi, hanem a magánjogi forgalom igényeinek sem felel meg. A klasszikus római j o g b a n a beneficium excussionis ismeretlen is volt; csak J u s t i n i a n hozta azt be nov. 4. c. 1. által, s ujabban mindinkább előtérbe lép a követelmény, a beneficium excussionist nemcsak a kereskedelmi, hanem a magánjogban is kizárni. Az osztrák p. t. e tekintetben már egyfontos lépést tett az u. n. készfizetői kezesség felvétete által (1357. §.), s tudjuk, hogy a gyakorlatban az egyszerű kezesség mily ritka. A készfizetői kezességet ismeri a szász p. t, is (14C2. §.); a Code civil pedig a főadós előzetes beperlését oly korlátokhoz köti, hogy az valóban csak ritkán foghat helyet. Azt mondja a Code civil 2022. c z i k k e: »Le créancier n'est obligé de discuter le débiteur principal que lorsque la caution le requiert sur les premieres poursuites dirigées contre elle«, és a 2023. cz. hozzá teszi: »La caution qui requiert la discussion, dóit indiquer au créancier les biens du débiteur principal, et avancer les deniers sutfisants pour fairé la discussion.« A kezes tehát tartozik a főadós javait kijelölni s a szükséges perköltségeket előlegezni — különben a főadós előzetes beperlését nem követelheti! A magánjog ezen állása mellett azt követelni a magyar keresk. törvénytől, hogy az egyetemleges kezesség megszorittassék, teljesen