Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 53. szám - Jelentés az igazságügyi bizottságnak a kir. közjegyzők dijairól szóló törvényjavaslat tárgyában

— 409 — igazolatlan, még ha az egyetemlegesség kiterjesztése csakugyan véletlenségből történt. A fenforgó esetben az elnézés csak előnyös volt, s mi ennek őszintén örülünk, jóllehet a törvény következetlenségét elismerjük. Ha már változtatni akarnánk, akkor inkább a 268. szakaszt kiterjeszteni, mint a 270. §. 3. bekezdését megszorítani kel ene. Különben figyelmet érdemel, hogy a német kt.-nek a kezességre vonatkozó intézkedése is jóformán öntudatlanul jött e törvénybe. A porosz javaslat ugyanoly intézkedést tartalmazott, mint a magyar kt., s a nürnbergi tanácskozmány ezt az első olvasásnál nem kifogásolta. Hogy később mikor és mi oknál fogva eszközöltetett a megszorítás, ismeretlen. H a h n, a ki tagja volt a nürnbergi tanácskozmánynak határozottan azt mondja: »Ausdrücklich beschlossenwurde dieeinschránkende Fassung des Gesetzes nicht.« (Commentar, II. köt. 2. kiadás 89. lap). Bírálatunkat ezzel be kell fejeznünk, jóllehet az előttünk fekvő munkának csak elejét vizsgáltuk behatóbban. A további részleteken végig menni, nagyon messze vezetne. Még csak két-elvétésre akarjuk szerzőt figyelmeztetni, mielőtt tőle bucsut vennénk: A 299. §. magyarázatában szerző azon törvények között, melyek a rei vindicatióra nézve a germán jogfelfogást emelik érvényre, a szász polg. törvényt is említi. Pedig a modern törvényhozások között épen a szász törvény az, mely még a római jog felfogását érvényre emeli. A szerző által idézett 327. §. nem vonatkozik a tulajdonos keresetére, hanem arról szól, hogy ajóhiszemü birtokos tulajdoni keresetet a tulajdonos, ill. egy más jóhiszemű birtokos ellen nem támaszthat. Nem egészen correkt továbbá a C ode civil idézése a 301. §-nál (186. 1.). A Code civil 2074. czikke nem követeli meg feltétlenül a zálogszerződés érvényéhez, hogy közokmányba vagy bejegyzett okmányba foglaltassák, hanem csak annyiban, a mennyiben a zálog ériéke 150 frankot meghalad. Azt mondja az id.czikk végpontja: »La rédacton de Tacte par écrit et son enregistrement ne sont néaninoins prescrits qu'en matiére excédant la valeurdecent cinquante francs.« Azon óhajjal zárjuk be bírálatunkat, hogy az előttünk fekvő munka utolsó része minél előbb napvilágot lásson, előre meg lévén győződve, hogy szerző azon magas szinvonalat, melyet eddigelé elért, a bátralevő résznél is fen fogja tartani. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. Jelentése ^ uz igazságügyi bizottságvak a kir. közjegyzők dijairól szóló törvényjavaslat tárgyában.*) Az igazságügyi bizottság a kir. közjegyzők dijairól szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta; mert azt az 1874: XXXV. t.-cz. 210. §-ában foglalt azon intézkedés folyományának tekinti, mely szerint az igazságügyminiszter köteles volt a törvény hatályba léptétől számított 3 év alatt a közjegyzői dijak szabályozásáról törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé. Az idézett törvény alapján rendeleti uton, ideiglenesen megállapított díjszabályzat mind a dijnemek, mind a díjtételek tekintetében a gyakorlatban helyesnek bizonyult. A törvényjavaslat ezen ideiglenes díjszabályzatot vévén alapul, csak egyes részleteiben igényelt módosítást, t. i. ott, a hol azt a rendszer helyesebb keresztülvitele, a felmerült kételyeknek eloszlatása és a díjtételek arányosabb és méltányosabb megállapítása követelte. Ezen módosítások azonban a közjegyzői eljárás megdrágítását nem czélozzák, mert a bizottság ugy a közönségnek, mint magának a közjegyzői intézménynek csak hátrányára szoldálható, ilyetén változtatások indítványozását gondosan mellőzte. A szövegen tett nevezetesebb változtatások a következőkben találják indokolásukat. A törvényszövegezés ujabbi követelményei folytán a fejezetek és czimek mellőztettek. 1. §E §. c) pontjába az uj szöveg 22. §-ában megállapított s alantabb indokolt »vitelbér« szó is felvétetett és a miniszteri javaslatban előforduló »utiköltség« kifejezés helyett a »napidij« szó tétetett. Az a) pontba a »leltározás« szó is felvétetett és a §. utolsó bekezdésében foglalt kétféle dijnemek az e) és f) alatti külön pontokban soroltattak fel; az e) pont szövegezésénél figyelembe vétetvén azon körülmény is, hogy a közjegyző nemcsak a bíróságtól, hanem a gyámhatóságtól is nyerhet más megbízást, mint a hagyatékok leltározására és tárgyalására vonatkozót. 3. §• Ezen, valamint a következezö §§. együttes tárgyalásánál a bizottság abban állapodott meg, hogy minden jogügyletért, mely a közjegyző közbenjöttével létrejő és általa okiratba foglaltatik, a harmadik §-ban megállapított fokozatos munkadíj járjon és taxative a kivételek a következő §§-ban soroltassanak fel, hogy ilykép semmi jogügyletre nézve kétely fel ne merülhessen az arra alkalmazandó dijfokozat tekintetében. A törvényjavaslatot közöltük az 51. számban. Szerk. 4. és 5. §§. E §§. tartalmazzák a 3. §-ban megállapitott dijfokozat aluli kivételeket ; a 4. §-ban némely jogügylet és általában minden egyoldalú rendelkezés alacsonyabb, — az 5. §-ban meghatározott nyilatkozatok pedig még annál is alacsonyabb dijfokozatot nyervén. Az 5. §-ba a miniszteri javaslat 10. §-ának a) pontjából a »csupán telekkönyvi, bekeblezési vagy törlési engedélyt, vagy csak elsőbbségi engedélyt, vagy az elsőbbségről való lemondást< tartalmazó nyilatkozatok átvétettek, mint a melyeknek fölvétele a kö/.jegyző részéről nagyobb figyelmet és szabatosságot igényelnek, és igy magasabban dijazandók. 6. §. A miniszteri javaslatból kimaradván a »nyilt Írásbeli végrendeletek körüli rendelkezés*, a 6-ik §-ba mint oda tartozó felveendő volt. 9. és 10. §§. A miniszteri javaslat 9. §-a halmozottnak találtatván, két §-ra osztatott, minek folytán e §§-nak a miniszteri javaslatban foglalt számai megfelö változást szenvedtek. 11. §. (min. 10. §.) Az állandó munkadijat szabályozó ezen §. a) pontjának szövegéből az 5. §-ba áthelyezett tétel kihagyandó volt. A g) pontnál figyelembe vétetett azon eset is, midőn egy czégnek jegyzéséhez több aláírás kívántatik, mely esetben az aláírás egyszerű dijának számítása által a közjegyző, minden aláirás teljesnek számítása által pedig a fél károsodnék; minek elkerülésére az első aláirás dijának a többi aláírások szerinti növekedése a szövegben megállapittatott. A h) pontnál azon esetről is kellett intézkedni, midőn egyidejűleg több okiratot mutat fel ugyanazon fél; az m) pontnál pedig azon esetről kellett gondoskodni, midőn ugyanazon értesítés több féllel közlendő. 17. §. A miniszteri javaslat 17. §-a a bizottsági javaslat 17. §-ában megoldását találváü, mint önálló §. mellőzendő volt. 18. §. Ezen §. azzal toldatott meg, hogy a távozási dij csak egyszer számitható fel azon esetben, midőn a közjegyző ugyanazon menetben, ugyanazon fél részére több ügyet végez. 19. és 20. §§. A 19-ik §-ba, mely a vitelbér meghatározását tartalmazza, felveendő volt a vasút és gőzhajó igénybevétele iránti intézkedés, melyről a miniszteri javaslat csak a székhelyen kivül teljesített eljárásokról intézkedő 20. §-ban tesz említést. Ezen 'áttétel folytán a 20. §-nak csak a napidij meghatározása maradt fen. 21. §. (min. 20. §.) A miniszteri javaslat 20. §-ának utolsó alineája, mely a napidíjnak és vitelbérnek több concurráló ügy közötti felosztását tárgyazza , külön §-ban szövegeztetett, mert az nemcsak a 20., hanem a 19. §-ra is kiterjed. 22. §. (min. 21. §.) Habár a bizottság reményli, hogy a tisztelt ház az alant formulázott határozati javaslat elfogadása által lehetővé fogja tenni, hogy a közjegyzők a hagyatéki tárgyalások rendes közegeivé válván, azon helyzetbe jussanak, hogy a hagyatéki, tárgyalásokat a megállapitott díjszabályzatban foglalt tételeknél még alacsonyabb dijakért is elláthassák: ma midőn a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877: XX. t.-cz. 244. és 245. §-ai még fenállanak, ezen dijfokozaton — melyet a miniszteri javaslat indokolása helyes érvekkel támogat, — semminémü változást nem tehetett; kivéve azt, hogy a 4000 forinttól 5000 forintig 20 forinttal megállapitott dijat, a fokozat arányának helyreállításával, 4000 forinttól 6000 forintig terjedő értékre állapította meg. Ellenben a vitelbért a bizottság az átalányon kivül külön megtérítendőnek találta; mert ezen készkiadás a távolságok szerint oly jelentékenyen változik, hógy annak az átalányba való betudása esetében a közjegyző azt sokszor sajátjából pótolva, dijainak a készkiadások általi felemésztetésén felül még ráfizetni kénytelenittetnék mi a törvényhozás intentiója nem lehet. 26. §. E §-ba a gondnoksági és zárlati esetekben teljesített összeírások dija is felvétetett, s a közjegyző köteleztetett a bíróság elé terjesztendő díjjegyzékben a dijakat és kiadásokat elkülönítve, részletesen felszámítani; mi által a dij megállapító bíróság azon helyzetbe jut, hogy magát az egyes tételek jogosultsága iránt alaposan tájékozhassa. Ezen törvényjavaslat tárgyalása alhalmával a bizottság el nem zárkózhatott azon általános és a bizottság tagjainak tapasztalásaszerint is alapus panaszok elől, melyek a közjegyzői intézmény fenállhatását veszélyezettnek hirdetik azon okból, mert az egyes közjegyzők a közönség részéről gyéren vétetnek igénybe s az állam részéről sem nyernek elég foglalkozást, ugy hogy részükre a tisztességes megélhetés, hazai jogéletünk részére pedig azon előnyök elérése biztosítva nincs, a melyeket az intézmény nyújtani hivatva van, és kétségtelenül képes is.