Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

váló szakférfiak megírtak. Mindazonáltal a szakosztály tárgyalás alá vévén a kérdést, nem találta annak minden oldalát kifejtve, és ebből következett, hogy a már létező négy vélemény daczára m/g négy más indítvány tétetett, ugy hogy e nagy kérdés, a mely Európa criminalisticai üteraturajat ma is nagy élénkseggel foglalkoztatja, a mely minden bűnvádi eljárás behozatalánál a legélénkebb, a legélesebb di-cussiók tárgyát, úgyszólván a rendszer megállapításának sarkkövét képezi, a mi szakosztályunkban minden részleteiben, minden vonatkozásaiban, és a mennyire én a literatúrai ismerem, a literatúraiak teljes ismeretével és a gyakorlati szempontoknak teljes kifejtésével tárgyal- ] tátott és taglaltatott. Nagyon természetes, hogy minden véleményadás- . nál egy bizonyos bűnvádi eljárási rendszernek kellett ezemelőtt lebegni, és constatálható, hogy még lehetősége sem uxrültfel annak, hogy | más bűnvádi eljárási rendszer létezzék rnég a képzeletben is. mintáz, j a mely az egyéni szabadságnak biztosítékaii a lehető legteljesebb mértékben megoltalmazza. Ezt a rendszert pedig, hog^ egy szóval fejezzem ki magamat, a vád- és védrendszernek alapján közvetlenségnek és szóbeliségnek nevezzük. (Éljenzés.) Erre nézve, állithatom, véleményeltérés nem volt. Ez mint kiindulási pont, mint magától érthető előfeltétel tekintetett a szakosztálynak valamennyi tagj i által. Nem volt további) véleményeltérés arra nézve sem, hogy az egyes bíróságok elé utalandó ügyekre vonatkozólag a felebbezésnek meg kell engedtetnie. A felebbezési rendszer legélesebb ellenzői is megállottak ezen szempont előtt és ez esetre nézve rendszerüktől eltérve a megváltozhatatlan szükségnek rendelték nézetüket alá. E tekintetben tehát véleményeltérés nem volt. Nem-volt továbbá véleményeltérés - ez már a ntkább I esetek közé tartozik — arra nézve sem, hogy a felebbezésnek elejtését, j vagy a felebbezésnek fentart&fát mint jogtudományi, dogmaticai kér- | dést kell-e felvetni és olyannak tekinteni, vagy mint, a lét. ző viszo- | nyok egyik oly exigentiáját, mely ha n egszünnék, az erre alapított j folyomány, illetőleg a felebbezés elenyészik. Hogy szabatosabban fejezzem ki magam, ez nem mint tan, nem mint elv. hanem mint a szükségnek postulatuma állott előttünk. Eddig tart a véleményegység- a szakosztály tagjai közt. Bátor leszek most lehetőleg kimerítően, lehetőleg részletesen, mindazonáltal mellőzve némely nem fontos mozzanatot, felemlíteni azon kérdéseket, a melyekre nézve véleményegység .nem jöhetett létre, minek foljomáuya az egymást kizáró, ellentétes véleményeknek, illetőleg indítványoknak előterjesztése lett. Az mondatott,,hogy a felebbezés mindannyiszor, valahányszor a ténykérdés ellen intéztetik s a felső bíróság által elfogadtatik, valahányszor a felső bíróság a ténykérdésben megváltoztatja az első bíróság megállapítását, ennstatálása annak, hogy a bíróság, az állam által az egyéni jogok oltalmár.i alkotott ezen intézmény, nem képes feladatát teljesíteni, hogy a bíróság mag. veszélyezteti az igazságszolgáltatást, veszélyezteti a polgárok szabadságát. Igaz! nem kedves látomány, midőn az egyik bíróság bűnösnek ítél valakit s a felső bíróság azt ártatlannak mondja ugyanazon tényköi ülmény alapján. Nem vonom kétségbe, hogy egyik vagy másik esetben talán ez alatt szenvedhet a birói tekintély. De bocsánatot kérek, az én nézetem az. hogy a bíróság tekintéh ét nem lehet az által megoltalmazni, hogy ha megállapítása a bírálat alól elvonatik. A bírósági tekintély csak az által van erősen, szilárdan és bi/tosan megállapítva, ha ítéletei a ténynyel és a joggal mindig megegyezőnek találtatnak, ugy hogy azoknak megváltoztatására ok nem forog fen. Az mesterkélt tekintély, mely meg nem eng' di, hogy a megállapítás bírálat tárgyává tétessék (Helyeslés). Az a tekintély, mely az egyéni szabadság, a jog kárára és ennek veszélyeztetésével állapittatik meg, szerintem nem jogos tekintély és annak fentartása az állam érdekében nem állhat. (Helyeslés.) Igenis, nagy súlyt fektetek én a biróság tekintélyére; de mindaddig, mig csalhatatlannak embert nem tartok, csalhatatlannak ítéletet sem kanonizálhatok. Épen ezért nem vonhatom el a, megállapítást a szigorú birálat, vagy máskép, nem vonhatom el azt a felső revisió alul, hanem lehetővé kell tent em, hogy a netalán elkövetett hibák következményeit egyetlen ártatlan ember, egyetlen család se szenvedje ártatlanul. (Élénk helyeslés.) Az mondatott, ellenkezik a felebbezés megengedése a szóbeliség és közvetlenség alapelveivel, mert hisz a szóbeliségben magában bennrejlik a bizonyítási szabályoknak elejtése; a bizonyítási szabályok elejtése esetében azonban a bíró meggyőződése szerint határoz, a meggyőződés pedig más által nem superrevideálható. Itt, azt hiszem, talán egy kis tévedés csúszott be. Nem superrevidálható a liberum arbitrium, de a meggyőződés és a liberum arbitrium közt igen nagy különbség van. A meggyőződés a létező adatok jogos és alapos bírálatának resultatuma, nem pedig önkény. Egy belső processus, mely az ember lelkében jár le, amely az indicium és azindicatum közti lánczolatot vonja birálat alá és ezen bírálatnak eredményében nyilatkozik mint meggyőződés, illetőleg mint az okoknak és az adatoknak szükségszerű folyománya. Ez. felfogásom szerint, a különbség a meggyőződés és a liberum arbitrium közt. Már ha a meggyőződésnek ezt az utat kell megtennie, hogy meggyőződéssé váljék, akkor azt, hogy miként keletkezett az, hogy az indicium, az indicatum, vagy hogy a logicai lánczolat megvonásában nem csuszott-e be tévedés, a logica szabályaival mindig képes az ember felülv'zsgálni. Ez nem önkényes, nem önmagunk által teremtett valami, hanem logicai. szükséges, észszerű folyománya azon tényeknek, amelyek reproducálhatók, átvizsgálhatok, megbírálhatok. Ha a felső bíró a tények megvizsgálása folytán ugyanarra a meggyőződésre, illetőleg eredményre jut, mint az első | biró akkor mondhatjuk, hogy a meggyőződés a tények eredménye, ; ellenkező esetben a kötelesség, a társadalom megmentése kívánja,hogy az úgynevezett meggyőződés, a mely tulajdonképen liberum arbitrium, egy ember, egy család szabadságába ne kerüljön. Minden bűnvádi eljárás ezt csaknem nyíltan kimondja, meri egyei len egy ujabb bűnvádi eljárást sem ismerek, a mely nem követelné, hogy a biró íteletét a tény. kérdésben épen ugy, mint a jogk" désben indokolni tartozik. Indokolni tartozik azon bizonyítékok felsorolásával, a melyekkel miuíien egyes ténykérdést megállapítottnak és bebizonyitottnax tait. Ebben különbözik a biró Ítélete az oraculumszerü verdicttől. Mi az, midőn a biró indokolja •téletétr' Hivatkozik a közönségre, a honpolgárokra, elébük adván azon okokat, a melyek elhatározását vezérelték; felhívja őket: ítéljetek; ezen viszon. ok, tények és körülmények folytán én kénytelen voltam < zen eredményt concludálni, az illetőt bűnösnek vagy nem bűnösnek nyilványitani. 0 maga hívja fel az összes közönséget f- lülvizsgálatra. Nincs egyéb értelme az indokoknak, mint azt a meggyőződést ébreszteni ugy az érdekeltek, mint a kortársak, illetőleg valamennyi közt, a ki azt olvadta, hogy ó nem önkényszerüleg járt el, hogy az be van bizonyítva, a minek resultatuma gyanánt az ítéletet nyilvánította. (Helyeslés.) És ha ez az indokok értelme és csak ezen szempontból követeltetik indokolás, akkor nem lehet többé azt állítani, hogy a biró meggyőződése nem felülvizsgálható. Az mondatott, hogy mindmnak i llenére nem reproducálható, mert egy és ugyanazon bizonyítékot és adatot ismételni nem lehet; a tanú megfeledkezik, a nyomok elmosódnak, a. szakértő emlékéből kijő véleménye, maga, a vádlott időközben jobban betanuljx mondókáját és ügyesebben fog csalni és hazudni a másodbiróság előtt. Nagy argnm* ntum ez. Igen fontos érv ez. Midőn az első biróság már fixii ózta körülbelül azon körvonalokat, melyeken belül a végleges megállapodás legtöbb esetben mozog, akkor a tényállásnak megváltoztatásara tanú vagy a szakértő vallomásának akár feledékenységből, akár pedig rosz akaratból származó megmásitása figyelembe veendő. Ha állana az, hogy a bizonyítékok egyáltalában, vagy csak a legtöbb esetben nem reproducálhatók, a felebbezésnek sok esetben alig, volna "ítélnie. De álbtsnk fel a tételt igy. Vonjunk következtetést azon alapokon,, a melyekből .azon urak, a kik az ellenkező nézetben voltak, kiindultak. Ok kiindultak szóbeliségre és közvetlenségre alapított vádrendszernek megfelelő bűnvádi eljárásból. Ha t. telje? üles, a jogkérdésben is megengedtetik a semmisépi | panasz, és-;. semmitőszék-mégsemmisiti az eljárást, az eljárás megI semmisítése után mi következik ? Ujabb eljárás", ujabb vizsgálat, főtár| gyalás, az egész anyagrtSfe újra való reproductiója az elsőbiróságnál. I Tehát ők maguk is lehetőnek tartják, hogy a;on második főtárgyaláI son ugyanazon anyag, a mennyire emberileg lehető, rei roducaltatik, hogy annak a tanúnak emieke felfrissittetik. hogy a szakértőnek, ha hosszú idő telt is el. véleménye az első tárgyalás alkalmával felmerültek | alapján élénkittetik, végre hogy ugyanazon anyag a biróság elé kerül i hogy az az adatoknak ujabb reproductiója folytán mondjon uj Ítéletei Tehát nem áll, és én nem fogadhatom el azt, hogy nem volna, j legalább főbb vonásaiban, lényegesebb mozzanataiban, ugyanazon tény| körülmény, ugyanazon bizonyíték reproducálható a másodbiróság előtt. I a mely a/, első bíróságnál fenforgott. Abbai; nincs külöi bség, hogy vaI laki a főtörvényszéknél vauy pedig az elsőfokú bíróságnál emlékezik ] vissza a ténykörülményekre. És a bizonyítási szabályok elejtése mellett. ha a tanúnak jóhiszeműsége, a való iránti hajlama, jelleme ellen semmi j nehézség se forog fen és az ujabb tárgyalás sem derített ki olyat, a mi j megingathatná az ő állításába helyezett bizalmat és hitelt, akkor még mindig megmaradnak az első tárgyalásnál felvett bizonyítékok, aprotocollumok, a melyek, ha ni m is képeznek önmagukban döntő súlyt, mégis a bizonyítékok kiegészítésére, a menn>iben a másod izben a kihallgatás alkalmával tett vallomás netalán hézagos volna, mindig pótlékot | képeznek. Ennélfogva én nem osztom azt a'nézetet sem, hogy a bizoj nyitékok nem reproducálhatók a masodbiróságnál. mert ezzel elesnék a semmiségi panasz, elesnék az újra felvétel. Mondatott: de hát tulajdonképen mi jogosítja fel a felebbviteli rendszernek pártolóit arra, hogy ők a felebbviteli bíróságtól várjanak I alapos, megdönthetetlen igazságot a ténykérdésben, holott ugyanazon joggal várhatják a helyes megállapítást már az elsőbiróságnál? Ennek | igen sok oka van. A felső bírósági tanácsokban nagyobb számúak a bírák, i a felső bíróságnak bírái legtöbbnyire az első birósát>nak kitünői ségei közül választatnak vagy neveztetnek ki, minél fogva nagyobb | gyakorlottság, nagyobb tudományos képzettség, könnyebb felfogás, naI gyobb avatottság várható az első bíróságtól származott kitünöségek! tol, kik már hosszabb idő óta vannak gyakorlatában az igazságszolj gáltatásnak, mint az első bíróságok. Ehhez járul, hogy a másod biróság a localis viszonyok behatása alul ment. A másodfokú biróság tag| j ira sem egyéneit sem pedig környezetüket tekintve, azon viszonyok, , a melyek igen sok esetben az első bíróra nagy befolyást gyakorolnak, j befolyás nélkül vannak. Tehát kiemelése az ügynek a localis viszonyok i befolyása alul, és ezen felül még egy sokkal képzettebb, magasabban I állo, gyakorlottabb bíróság kezébe való letétele az ügynek mindenesetre fokozza azon garantiákat, melyekkel az igazságszolgáltatást körül| venni, felfogásom szerint, szükséges. (Ugy van !) Mondatott, hogy előfordulhat majd azon eset, hogy hétszer is I megidéztetik egy tanú, ki utoljára is kénytelen lesz mindent elkövetni, hogy meg .,e tudják valamiképen, hogy erről a dologról tudomással I bír; hogy a polgárok visszariadnak azon eshetőségtől, hogy őket ! mint tanukat alkalmazzák, mert ez hosszú zaklatással, hétszeri kihallga-