Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 401 — folytatott egész üzlettől, melylyel szoros viszonyban áll és annak csupán alkatrészét képezi — nyeri. Az üzletnek azonban a nyereségi czélzat (jövedelemnyerés) lényeges alkatrészét képezi. (4. 1 ap.) Mindenekelőtt kétségbe vonjuk, hogy minden keresk. ügylet f ogalmilag viszteher melletti ügylet. Megengedjük, hogy r e n d e s e n az, — de lehetnek kivételek. így pl. a továbbadási szándék melletti megszerzés (258. §. l.p.) nem történik mindig viszteher mellett, s nézetünk szerint nem is kell, hogy viszteher mellett történjék, mint azt szerző a 8. lapon az irók többsége nyomán állítja. E felfogás szerint a megszerzés fogalma alá a f o g 1 a 1 á s (o c c u p a t i ó) nem esik. A törvényből ezt kiolvasni nem lehet; e mellett e felfogás gyakortati inconvenientiákra is vezet. Vegyünk néhány példát: A rongyszedés elég kiterjedt ipari tevékenység. A továbbadási szándék kétségtelenül fenforog. De a megszerzés ingyenes. Tehát nem kereskedelmi ügylet. Párizsban a szivarraaradványokgyűjtése több százezer frankra rugó jövedelmi forrást képez. Itt is a továbbadási szándék megvan, de a megszerzés szintén ingyenes. Londonban a zsirhulladékok vajkészitésre használtatnak, s a zsirhulladékok gyűjtése tekintélyes kereseti ágat képez. Erre nézve is ugyanaz áll. Mindezen occupationális ügyletek tehát az uralkodó nézet szerint nem kereskedelmi ügyletek, még akkor sem, ha iparszerüleg és bizonyos kereskedelmi modorban űzetnek. Tegyük fel azonban már most, hogy az a rongyszedö azon terület tulajdonosának, a melyre tevékenysége kiterjed, bizonyos bért fizet. Ekkor a rongyszedés már nem lesz ingyenes, — tehát kereskedelmi ügyletet fog képezni Pedig az ügylet lényege teljesen azonos. Hol vim a különböző elbírálás rátiója ? Ugyanaz áll a 258. 2. pontja esetében (sz&llitás elválla'ása utólagos megszerzés mellett). Ha én magamat 100 kilo rongy szállítására kötelezem s a rongyokat viszteher nélkül szerzem meg, akkor ez nem keresk. ügylet. Ha ellenben a rongyszedésért a legkisebb összeget fizetem, akkor igen! Eltekintve ettől, azt találjuk, hogy szerző a viszteher mellett és a nyereségi szándékkal kötött ügyletek között semmi különbséget nem tesz, a kettőt összezavarja. Pedig nézetünk szerint a kettő nem ugyanaz. A nyereségi szándékkal kötött ügylet mindig egyúttal viszteher melletti ügylet; de a terhes ügylet mm szükségképen nyereségre irányzott. Ha én termeivényemért csak annyit követelek, hogy termelési költségeim fedeztessenek, akkor ez viszteher melletti ügylet ugyan, de nyereségi szándékról még nem lehet szó. Azért azon kérdés, vajon a kereskedelmi ügyletek terhes ügyletek, nem azonositandó azon kérdéssel, vnjon a nyereségi szándék a kereskedelmi ügylet lényegéhez tartozik-e. Ha az előbbi kéi désre szerzővel igennel is válaszolnánk, a második kérdés még m ndig nyitva áll. A mi már most ezen második kérdést illeti, ugy erre nézve még kevésbbé va gyünk szerzővel egy véleményben. Részünkről teljésen osztjuk Hahn, Endemann s mások azon nézetét, hogy a kereskedelmi ügylet, ugy mint üzlet fogalmához a nyereségi szándék nem szükséges. Elismerjük ugyan, hogy ha valahol, ugy a kereskedelmi forgalomban játszik a nyereségi szándék nagy szerepet, s hogy a kereskedelmi ügyletek rendszerint nyereségi szándék mellett, azaz spekulátióból köttetnek. De ebből még nem szabad azt kövekeztetni, hogy a nyereségi szándék a kereskedelmi ügyletek lényeges elemét képezi, ugy hogy ha egy ügylet nyereségi szándék nélkül köttetnék, az nem lehetne keresk. ügylet, még ha a keresk. ügylet objektív kritériumai fenforognak is. Ily következtetésnek különben nincs semmi törvényes alapja. Nincs az a kereskedelmi törvény, mely a nyereségi szándékról mint a keresk. ügyletek lényeges kellékéről megemlékeznék. Nem teszi ezt a német és magyar k. t, sem. A nyereségi szándék a törvénybe csak erőszakosan beleinterpretáltatik. A ".agyar k. t. szempontjából ezen eljárás annyival inkább esik kifogás alá, mert nálunk, eltérőleg a német k. törvénytől, több positiv támpont létezik arra nézve, hogy a nyereségi szándék nem lényeges. Itt van mindenekelőtt a k. t. 258. §-ának 3. pontja. E szerint állampapírok, részvények vagy más a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése még akkor is keresk. ügyletet képez, ha a megszerzés nem továbbadási szándékkal történt. Tehát ha én állampapírokat tőkebefektetésre veszek, ez is keresk. ügylet. Nyereségi szándék ott nem forog fen — legfeljebb indirecte. Egyáltalában hiányzik a nyereségi szándék, ha én állampapírokat stb. azon czélból veszek, hogy azokat jótékony cz.élra vagy ajándékozásra szánjam. Pedig ez esetben is kétségtelenül kereskedelmi ügylet forog fen, mert hisz a törvény nem kérdi, hogy én a vett papirokkal mit csinálok? Szerző fe fogása ellen szól továbbá a 258. §. 4. pontja: biztosítások el vállal ás a<. Ellentétben a német keresk. törvénynyel a magyar k. t. a k ö 1 c s ö n ö s biztosításokat is keresk. ügyleteknek tekinti. Már pedig a kölcsönös biztosítás fogalmilag nem irányul nyereségre. A biztosító itt egyszersmind biztosított, s a kölcsönös biztositásnaképenaza czélja, hogy a biztosítók illetve biztosítottak lehető legolcsóbb mó Ion megvédessenek vagyoni károsodásoktól, s hogy nevezetesen még azon nyereség is megtakaiittassék, melyre a díj melletti biztositás irányul. Végül szerző felfogását megdönti azon körülmény, hogy az á 1lam is kereskedő s hogy az állam ügyletei is kereskedelmi ügyletek — ha különben azok. Már pedig kétségtelen, hogy az állam bizonyos ügyletek kötésével nem azért foglalkozik, hogy azokból nyereséget húzzon Az állam pl. a póstaüzletet, s talán a vasúti üzletet is, még akkor is fogja folytatni, ha egyenesen kárral dolgozik, mert ezt a közérdek ugy kivánja. Az államnyomda az állami vállalatokra vonatkozó 1875. deczember l-jén kelt rendelet értelmében szintén kereskedelmi üzlet, pedig az államnyomda üzlete nyereségre ugyancsak nem irányul, vagy legfeljebb kivételesen. A kir. zálogház elvileg szintén nem nyereségre irányuló vállalat; a bányák s némely gyárak sem tartatnak fen az állam által azért, hogy feltétlenül nyereséget hozzanak. Ha mindezen körülményeket tekintetbe veszszük, lehetetlen szerző álláspontját helyesnek elfogadni, nem is említve azt, hogy kétség esetében mily nehéz volna megállapítani és bebizonytani, hogy valamely ügylet csakugyan nyereségi szándékkal köttetett. Nem elég, hogy a továbbadási szándékkal kell annyit bajlódnunk, még a nyereségi szándékra is legyünk figyelemmel ? Különben szerző az egyes ügyletnél a nyereségi szándékot nem követeli feltétlenül. Jóllehet ő H a h n-t annyiban is megtámadja, a mennyiben ez az egyes ügyletnél nem követeli a nyereségi szándékot, ő mégis megengedi, hogy a nyereségi szándék hiányozhatik, ha az illető ügylet egy másik ügylettel kapcsolatban áll, ha nevezetesen egy keresk. üzlet alkatrészét képezi. Ez határozottan következetlenség, mert ha a nyereségi szándék a kereskedelmi ügylet lényeges eleme, akkor ennek minden körülmény között fen kell forognia, s nem elégséges, hogy a hiányzó nyereségi szándék egy más ügyletnél fenforgó nyereségi szándék által pótoltassék. Hátha továbbá az egész üzlet nem irányul nyereségre? Szerző ugyan az üzletnél a nyereségi szándékot feltétlenül lényegesnek tartja, különben üzletről nem lehet szó; de hogy ez sem áll, azt a fentebbi érvelés már megmutatta. A kölcsönös biztosítási üzlet, az idézett állami üzletek kereskedelmi üzletek, pedig ezeknél a nyereségi szándék vagy egészen hiányzik, vagy legalább döntő momentumot nem képez. Szerzőnek a keresk. törvény 258. §. 1. és 2. pontjában érintett ügyletekre vonatkozólag felállított azon nézetét, hogy a realizationális ügylet (továbbadás, ifi. a 2. pontban a megszerzés) nem objectiv kereskedelmi ügylet, részünkről is helyesnek tartjuk, nem fogadhatván el részünkről sem G-oldschmidt ellenkező nézetét, hogy a realizátió is objectiv keresk. ügylet. A realizatió csak mint subjectiv keresk. ügylet szerepelhet, ha t. i. kereskedőtől a keresk' delmi üzlet folytatásában származik. (260. §.) Hasonlóképen belyes szerző azon nézete, hogy 258. §. 2. I pontja esetében a megszerzésnek feltétlenül a szállítás elvállalása I után kell történnie. Ha tehát a szállítás elvállaltatik már megI szerzett dolgokra nézve, akkor ez egyszerű eladás, mely csak anynyiban keresk. ügylet, a mennyiben kereskedőtől származik. E tekintetben nem tesz különbséget, hogy a szállítás tárgyai még át- vagy feldolgozás alá jönnek, mert az át- vagy feldolgozás maga nem megszerzés At- vagy feldolgozás utáni szállítása már meglévő dolgoknak csak subjectiv kereskedelmi ügylet lehet, nevezetesen a mennyiben ily szállítás termelőtől származik a 259. §. 6. pontja értelmében. Mi van azonban akkor, ha a megszerzés részben követi a szállítás elvállalását, részben pedig megelőzi ? E kérdésre szerző nem reflektál, pedig kétségkívül gyakorlati kérdés, mely nézetünk szerint ugy oldandó meg, hogy ha a már meglévő dolgok mennyisége vagy értéke nagyobb, mint a megszerzendőké, akkor nem forog fen objektív keresk. ügylet, megfordítva pedig igen. Hogy szerző a gyógyszerészeket kereskedőknek s az általuk kötött ügyleteket keresk. ügyleteknek tartja, tökéletesen helyes. A semmitőszék is most már ezt elismeri, bár elég következetlenül a gyógyszerészek és segédeik közötti viszonyokat keresk. ügyeknek még mindig nem tekinti. A 258. §. 3. pontjában szabályozott ügyletre vonatkozó magyarázat magában véve helyes ugyan, de szerző figyelmét kikerülte a törvénynek azon inconsequentiája, hogy az állampapírok stb. vétele vagy egyébkénti megszerzése feltétlenül objektív keresk. ügylet, ellenben az állampapírok stb. eladása nem. Pedig azon érvek, melyek a mellett szólanak, hogy az értékpapírok vétele továbbadási szándék nélkül is objectiv keresk. ügyletnek tekintessék, az értékpapírok eladásának az objectiv keresk. ügyletek körébe való felvétele mellett is harczolnak. A törvényhozó a helyes gondolatot nem vitte teljesen keresztül, pedig útmutatásul szolgálhatott volna az olasz keresk. törvény, mely nemcsak a részvények vételét, hanem azok eladását is feltétlenül keresk. ügyleteknek tekinti: Art. 2: »Sono atti di commercio .... 17. le compre e le vendite delle azioni di societá commerciali.« A 258. §. 5. pont jának magyarázatára nézve megjegyezzük, hogy logice véve ahajókölcsön értelmezésének itt kellett volna inkább helyt foglalnia, nem pedig a 295. §-nál, a hol különben csak a hajókölcsön levelekről van szó. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. t 'semegi Károly előadói beszéde a második teljes ülésben a felebbezés kérdéséről. T. teljes-ülés! A kérdés, a mely imént felolvastatott, igen beható, igen alapos, a tudomány színvonalán álló véleményekre adott alkalmat. Az évkönyv kimutatja, és meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlévők nagy többsége élvezettel olvasta mindazt, a mit e kérdésre vonatkozólag azon ki-