Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 50. szám - A szállítmányozó megtartási jogának kérdéséhez

— 382 — kereskedelmi törvény 309. §. 1. bekezdése xennek akaratával<-ról szól, nem czáfoljameg ezt. Azadós akarata ugyanis nem kívántatik meg a megtartási jog megszerzéséhez, hanem a megtartandó tárgyak birtokbajutásánál. De nem is szorosan véve a birtokszerzésnél, hanem a birtokbantartásnál. Szerezhette a hitelező a birtokot vagy juthattak a tárgyak rendelkezése alá bármely jogszerű módon, a nélkül, hogy az adós a birtokszerzésnél akaratával hozzá járult volna, a nélkül, hogy annak idejét is tudná. A detentiólioz szükséges az adós akarata. Ahhoz, hogy a detentió folytán retentiót gyakorolhasson a hitelező, szükséges, hogy az adós akaratával történt legyen a birtokbanmaradás, vagyis más szóval, a törvény »ennek akaratával* szavakkal csak annyit akart kifejezni, hogy mindaddig, mig megtartási jog gyakorlása nem lehetséges, vagyis mindaddig, mig a követelés le nem járt, az adós visszakövetelheti a tárgyakat, rendelkezhetik azokkal, tehát kizárhatja azt, hogy a detentió retentióhoz vezessen ; vagyis a detentió a birtokbanlevés akaratával kell, hogy 1< gyen. Ugyanez áll, ha a hitelező adós közbenjárása, sőt tudta nélkül jutott a tárgyak birtokába. Maga a megtartási jog megszerzéséhez azonban nem szükséges az adós akarata; az egyoldalúan származik, hacsak a detentió a fenti értelemben az adós akaratával történt. Ezen természetéhen, a szerzésmód egyoldalúságában rejlik a törvény azon intézkedésének indokoltsága, hogy csak kereset utján érvényesíthető. Kell ugyanis, hogy alkalom nyujtassék az adósnak nyilatkozhatni a felett, vajon nem akadályozza-e a jog gyakorlását kellő időben történt rendelkezés és nyilatkozhatni különösen a jog alapjául szolgáló követelés felett is, minek szüksége a zálogjognál, melyhez zálogszerződés megkívántatik, melynél tehát a szerződésben a követelés is elismerve van már, nem forog fen. A megtartási jog tehát egyoldalúan keletkezik. Létokát egyszerűen a kereskedelmi íorgalomban találja, melybena közönséges civiljogi megtartási jog, mivel csak ex pari causa érvényesíthető, szűknek bizonyult. Kitágittatott tehát tárgyi terjedelmére nézve. A zálogjog egyik alfajává lett. Forgalmi alkotvány. Mig azonban határai szerfelett kitágultak, más oldalról gondoskodni kellett korlátról is. Védgátja az adós rendelkezése. Akadályozhatja egyoldalúan. A rendelkezés gátló hatásában rejlik tehát a kereskedelmi s illetve váltói rendes megtartási jog correctivuma. Midőn a törvény ezen rendes megtartási jog mellett csőd esetére még egy kivételes megtartási jogot statuált, csak a csőd különnemű természetéből indult ki s nyilvánvalólag csakis azon eltérés indokolt, mely ebben találja magyarázatát. A váltótörvény idézett §-a két külön bekezdésben intézkedik ezen eltérésekről: a) a 3. bekezdés, mely csőd esetében a megtartási jogot a váltóbirtokos le nem járt követeléseire is kiterjeszti. Ezen kivétel a csőd kivételes természete által teljesen indokoltnak mutatkozik; b) a 4. bekezdés, mely az adós utasításának vagy határozott rendelkezésének hatályáról s/.ól csőd esetében. Hol feküdnék immár annak ratiója. hogy a hitelező azon tárgyakon, melyek neki a csőd előtt a teljes rendelkezési képességgel birt adós által határozott czélrnetHiatározás mellett adattak át, me"tartási joggal birjon, a nélkül, hogy erre anyagi jogalap létezik; joga származzék, a tiszta kötelmi viszony egyik hitelező javára az öszhitelezők rovásáratitulo singulari átalakuljon — egyedül a csőd ténye avagy erről szerzett tudomása folytán! Ezen felfogás egyrészt homlokegyenest összeütközésben van a megtartási jog természetével, másrészt nemcsak mi magyarázatot sem talál a csőd hatályában, hanem tekintve, hogy csőd folytán az összhitelez'ikre nézve mintegy képviselet utjáni missio in bona állitható s miután valamennyi hitelező igényei egyesülés folytán (universalis) anyagi csődigénynyé változnak, avval is egyenes összeütközésben van. Hol található itt rationalis jogszerző tény ? Jogászikig construálhatlan. Mért gyakorolhasson a hitelező a csődtömeggel szemben oly jogot, melyre a bukott ellen semmi alapot nem szerzett? A ratio ellenére van. Csak azon esetben gyakorolhatná, ha ezt a tö.ivény, mely mint kivételes jogot statuáló, amúgy is szoros magyarázat alá veendő, világosan és kételyt kizárólarendelné, mint ezt a német keresk. törvény teszi. Nézetünk szerint azonban az idézett § nemcsak világosan nem rendeli ezt, hanem egészen más intézkedést tartalmaz, mely igenis indokát találja a csőd kivételes hatályában; helyes összhangban van a megtartási jognak fenébb jelzett és törvényileg adoptált kereskedelemjogi természetével, s melyet sokkal helyesebbnek tartunk a német törvény megfelelő intézkedésénél. Neumann szerint, ki a megtartási jog intézményét a hal'gatag megállapodás vélelmére alapítja, s épugy Apáthy és Sehnierer a 4. bekezdés intentióját abban találják, hogy a törvény csőd esetében az adós részérőli rendelkezésnek a megtartási jog gyakorlására vonatkozó gátló hatását korlátozni akarja. Felfogásunk szerint ezen bekezdés erre nézve mit sem tartalmaz; ily csődmiatti korlátozás indokolatlan volna; az idézett §. ezen bekezdésének intentiója egészen másfelé irányul. Nézetünk szerint ugyanis a 108. §. 4. bekezdésében foglalt ezen szavak »az érintett körülmények* alatt az adós utasítása vagy határozott rendelkezése értendő, nem pedig azon körülmények: ha az ellene csőd nyittatott vagy valamely pénzbeli tartozás miatt megkisérlett valamely végrehajtás sikertelen maradt, s így ezen bekezdés azon intézkedést tartalmazná, miszerint a 3. bekezdés esetében az adós utasitása vagy a határozott rendelkezés sem zárják ki e megtartási jog gyakorlását, ha ezen körülmények a tárgyak átadása után történtek, vagy a hitelező ezekről a tárgyak átvétele után értesült. Első pillantásra ugyan ezen intézkedés szószaporitásnak tűnik fel, miután ugy a kereskedelmi, mint a váltótörvény csakis az eladás előtt vagy átadás alkalmával meghatározott rendelkezés által mondja kizártnak a megtartási jog gyakorolbatását s ennélfogva ugy a törvény rendelkezése mint a megtartási jog anyagi alapja folytán természetesnek mutatkozik, hogy mihelyt az áruk czélhatározás nélkül lettek átadva s hitelező igy a detentióval retentiót nyert, utólagos czélhatározás ezt többé meg nem szüntetheti. Miután pedig az idézett §. 4. bekezdése nyilvánvalóan különös szabályt akar statuálni s oly esittel foglalkozik, melyben az adós utasitása vagy a határozott rendelkezés a megtartási jog gyakorolnatására nézve akadályt kivételesen ne képezzenek, a kifejtett, magyarázat mellett a törvény látszólag nemcsak felesleges, hanem értelemnélküli intézkedést tartalmazna. Ha ugyanis az adós utasitása vagy határozott rendelkezése egyáltalában csakis oly esetben bir hatással a megtartási jog kizárására, ha az megelőzőleg vagy egyidejűleg az átadássaltörtént, az átadás utáni pedig hatálytalan, ugy világos, miszerint a 4. bekezdés semmi kivételt neir. állítana fel, az utasitás vagy meghatározott rendelkezésnek a megtartási jogra való hatását mivel sem korlátozná. De ez csak első pillantásra látszik ugy. Teljesen osztjuk ugyanis Neumann azon nézetét, miszerint daczára annak, hogy a törvény csak az átadás előtt vagy alkalmával meghatározott rendelkezésnél mondja ki a megtartás gyakoroltatásának kizárását, mégis az átadás ntán nyilvánított akaratnyilvánítása az adósnak is kizárja azt a hitelező le nem járt követelésére nézve (Neumann II. k. 216. 1.) s a törvény az általános kereskedelmi s az általános váltói megtartási jognál csakugyan mindig a hitelező, illetve váltóbirtokos »lejárt követelésiéről szól. Ez áraszt világot, az idézett §. 4. bekezdésének valódi értelmére. Rendesen az átadás után nyilvánított rendelkezés le nem járt követelésre nézve kizárja a rctentio gyakorlását. Miért,'? Mert az adós addig, míg a követelés le nem járt, a compensatio hasonszerüségére alkotott retentiót, mely magában is kivételes jog, nem gyakorolhatván, az adós pedig° az árukat visszakövetelhetvén, a tárgyaknak a hitelezőnél továbbra való meghagyása »uj átadásnak* tekinthető. Másként áll az csőd esetében. Mindkét feltevés hiányzik. A le nem járt követelés lejártnak tekintendő. Az adós rendelkezési képességgel nem bir. Ezen két tény szükségessé teszi, hogy az utólagos rendelkezés hatályára nézve csőd esetében a le nem járt követelések tekintetében a törvény által a megtartási jog gyakorolhatására nézve eltérés statualtassék. Ezen kivételt tartalmazza a 4. bekezdés. Összefüggésben olvasandó a 3. bekezdéssel. Ebben kimondatik, miszerint a hitelező csőd stb. esetében le nem járt követelésére nézveis élhetmegtartási joggal. Erre vonatkoznak a 4. p. kezdő szavai: »E/.en" esetben«, hogy t. i. csőd stb. esetében le nem járt követelésekre