Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 49. szám
375 mily rapide lenne a nepotismus müve, a kast képződése, ha a Günther- féle önkiegészités bíróságainknak megadatnék ? mily étroits az érzelmei e kastnak ? mily nagy a nemzet inquiétude-je? A bírói hivatalok választását igy látjuk mindig kérve, 1484. óta népszerű kivánalomkép, de mindig elnyomva (étouffé, mond Picot i. m. t. 4. p. 241) a »vénalité«, az állomások adásvétele általa, mely mint expediens tűrve marad 1789-ig. A birósági szervezet s jogigazgatás történetében kiváló fejedelmek, Y. Károly, XII. Lajos, IY. Henrik rendeletéi kihirdetésük napjától kezdve nem tartattak meg (Picot t. 4. p. 296). Szellemük, mint utóbb Richelieué, túlszárnyalta korukat, a rendek gyűlései pedig nem intézményeket alapítani, csak tanokat fentartani bírtak (u. o. 298). A hagyományos, üdvös candidatio tehát szintén — agyrém és charlatanismus szülöttje, egy lopott hamis idézet átka. Günther egyetlen franczia jogtörténeti forrása e hamis idézet volt, melyet elhitt Hollandnak, kit ő oly nagy tekintélynek tart, hogy azt követeli, hogy ki ezt nem ismeri még Yillargues név alatt is, mint ő véleményében idézte, az ne is merjen e kérdéshez szólni. Szegény Günther! Malheurje volt! Egyetlen angol forrása Bluntschli s egyetlen franczia Írója Holland! Csakugyan az általunk «miitett főtörvényszéki biró Günther obiectiv mindénsége s franczia jogtörténésze! Nincs benne csak a Picotjegyzet, melyet Günther híven kimásolt, s ez is hamis!! Malheur! Rolland, mit a franczia nyelvtudós Günther alkalmasint Lo- rántnak tartott, Rolland, kit ő Villarguesnak idézett, mely mintára ezentúl Majláthot csak »Székhelyi« és Fábryt »Bártfaujfalusy« néven idézhetjük s dühönghetünk ha rá nem ismernek, Rolland, kit a nyelvtudós Günther praedicatumán hi, kit a Biographie générale (mit Günther Bibliographie-nak mond!) meg sem említ, csakugyan meg- compilálta az általunk említett C odes criminels folytatásaként a Code de l’organisation judiciaire-t is. Ki Günther véleményét s fenti czikkét olvassa, azt kénytelen hinni, hogy ezen tudósnak, ki mellett Carré 9 kötete, Henrion de Pansey 3 kötete, Boitard 2 kötete stb. oly messze marad a tárgytól mint Szent János, legalább 20 kötetet kellett írnia. De mily csalódás ! Nem irt egy lapot sem! Kétésféloldalos előszó (avant-propos), melyet Günther ismételve szent hittel leír, és azután száraz lenyomata ugyanannak, törvények, rendeleteknek stb. mit Dalloz, Tripier, Soréi s Roger gyűjteményeiből idéztünk, azon egy külömbséggel, hogy Rolland a már hatályban nem levő törvényeket, rendeleteket stb. is adja és hogy ezenkívül körözvényeket (circulaires) és néha puszta javaslati előterjesztéseket is közöl, de hogy a gyenge gondolkodású is meglássa a külömbséget, utóbbiakat a szöveg alatt jegyzetekben. És itt akadunk a botrány utolsó nyitjára. Az 1810. ápril 20. alaptörvény 64. art.-hoz (bírói qualifikátio) a 92. 93. lk. jegyzetei közt van több elhallgatott között Günther idézetsora is, de mily kü- lömbség a való s Günther copiája között! A canditatiót alapi tó rendeletek puszta — körözvények. Az an. XI. fruct. 18. XII. fruct. 16. és az 1830. oct. 29., 1848. aug. 16. 1853. febr. 22. keltűek körözvények (circulaires, nem dócrets, rendeletek) a birósági elnökökhez s főügyészekhez. A »részletes szabályozás«, mely Günther véleménye szerint 1830. 1848. 1853. történt, abból áll, hogy az 1830. circulaire szerint lehetőleg 3 jelölt indicálandó képességük, odaadásuk (dövoue- ment á l’odre de choses!), társadalmi állásuk megjelölése s mindezekre vonatkozó okmányok felterjesztése mellett, hogy az 1848. circulaire szerint az indicált kora kiteendő s hogy az 1853. circulaire szerint a főügyész minden jelöltről külön lapon tegyen jelentést. Tehát közönséges bírói policia, ez az alapos, folytonos candidatio, mely még Napoléont is megtörte és a bírói önérzet forrása! O satyra!! Az 1877-iki elv »l’avencement dans la magistrature seragraduel« ki van Írva ugyanott az 1817. feb. 26. miniszteri előadmány- ból, melyet Günther a sietségben szintén kiirt s az összhangkedveért, miutánépolykevéssédécretmint a circualaires, szinte rendeletnek mondott. No de ez már erős tréfa. Ezen 1817. feb. 26. rapport du garde des sceaux szerint volna: »A l’avenir, l’avancement dans la magistrature sera graduel. Les différents grades de magistrature seront inflexible- ment exigés dans chaque ressort pour parvenir aux tribunaux et h la cour royale. Personne ne pourra étre ä Paris con- seiller de cour royale sans avoir été conseiller auditeur oujuge ä Paris, et jugeá Paris sans avoir été jage dans un tribunal du ressort ou juge suppléant ä Paris. II en sera de memes á l’égard des parquets. Les places de procureur ou avocat géné- ral restent en dehors de cette hiérarchie. Une place sur trois pourra toujours étre dévolue sóit ä d’anciens magistrate, sóit äd'autres candidatshors ligne.«És ezt meri Günther élő jognak idézni, mi soha joggá nem lett. Meri mondani, hogy e z t »Y ill ar gu e s« állította s hogy avval »meg van elégedve. Ennyi ellenmondás a többivel Günthernek is feltűnik, ha csak elolvassa mit idéz. És Günther is, ha tudja, hogy Rolland a hatályon kívüli dolgokat is a jegyzetekben egymás mellé rakja, előbb megnézi a Lois usuelles gyűjteményeit. De Günther mind ezt nem tudja. Ezért a tudatlanság arczátlanságával mondja, hogy ezek Dallozban is vannak, melyet Günther életében sem látott, és hogy mások mit nem tanuljanak, mig előtte komoly emberek. O, ki most a bíróság befolyásáról az elnökre radotál, ki nem tud különbséget elnöki felterjesztés és birósági jelölés között és mer utóbbiról Írni! Ő, kinek jogtörténete egy hamis idézet, tudománya egy előszó és élő joga egy javaslat. Végül még egy megjegyzést. Az idegen példa a kívánt candida- tióra nincs meg, bár mindenütt több botlás történt, mint nálunk. Az idegen miveit államokban, hol nem Güntherek szólnak ily kérdéshez, a gondolkodó fők belátják, hogy az önkiegészités a történet tanulsága szerint a legborzasztóbb visszaesés és csapás lenne. A mi pedig a mi kinevezéseinknél előfordult hibákat illeti, úgy nyilvános titok, hogy nem politikai, hanemjtitkos főbírói besúg á s 0 k okozták a legnyomorultabb és legbotrányosabb hibákat, okozták a jeles képzettség és érdem mellőzését és gátolták a szabadság rendszerének helyes kiaknázását. Ezeknek köszönünk oly táblát s legfőbb itélöszéket, melynek kitűnőségei érvényesülni nem bírnak, melynek önkiegészités helyett önszétbontás lenne legjobb reformja. Caveant consules. Justus. A részvénytársaság megalakítása. Nem ugyan az aláírás tényével, hanem azzal egyidejűleg bizonyos nemű kötelezettséget vállalnak magukra az alapítók, a mennyiben az aláírók a törvényben meghatározott 10°/o biztosítékot lefizették, mi által az alapítók és aláírók közt egy letéti szerződés jő létre, mint tiszta reális contractus, mely csakis a 10°/o lefizetésével, illetőleg átvételével keletkezhetik. A letétre vonatkozó általános jogi elvek itt teljes mértékben alkalmazást nyernek, mit araagyar kt. a 152. §-ában oda egészittetett ki, hogy az alapítók a részvényekre befizetett pénzekért az aláíróknak vagy ezek jogutódainak egyetemlegesen mindaddig felelősek, mig ez alól a közgyűlés határozata folytán feloldatnak. E felelősség tehát nem csupán 10°/0-ra, hanem, a mennyiben nagyobb befizetés történt, az egészre kiterjesztendő. Most áttérünk magára azon jogviszonyra, mely az aláírás és annak az alapítók részéről eszközölt elfogadása által keletkezik. Főleg ennek tartalmát és jellegét fogjuk közelebbről meghatározni. Annyi kétségtelen, hogy mind az alapítóknak mind az aláíróknak egy közös czéljuk van: a részvénytársaság megalakítása; ez a czél közvetlen, de ezen czélon által egy másik közvetett czélt akarnak elérni, a mi sajátkép a végczélt képezi, saját érdekeik előmozdítása. Ezen czélra irányuló cselekvésekből sajátnemü functiók jutottak ki mind az aláíróknak mind az alapítóknak, melyek egyik vagy másik oldalról más és máskép tűnnek fel, úgy hogy azon írók, kiknek főleg ezen egyes oldalok tűntek fel, a többit szem elől tévesztve, coDstructiói- kat egyoldalulag csakis ezen alapra fektették, minek igen természetes következménye az lön, hogy a további fejtegetéseknél a legnagyobb ellenmondásokba keveredtek. így kétségtelen, hogy az alapítók azok, kik a társaság megalakítását kezdeményezik, s hogy a már megtörtént aláírás után nekik kell az első további lépést megtenni a részvénytársaság megalakítására, az alakuló közgyűlés az ő hívásuk nélkül össze nem gyűlhet, alakuló közgyűlés nélkül meg nem keletkezhetik a részvénytársaság. E szerint kész volt a gondolat az alapítók és aláírók közt mint »m a n d a t u m«-ot felfogni, melynélfogva az aláírók az alapítókat az aláírás által a részvénytársaság megalakításával megbízzák. Ilynemű akarat azonban az aláírókban hiányzik, mert azt tudhatják és tudják, hogy a rész-
