Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 49. szám

374

tudná, hogy Georges Picot müve, melyet a franczia akadémia 1870-bea pályakoszoruzott (Histoire des Etats Généraux considérés au point de vue de leur influence sur le gouvernement de la France de 1355— 1614.) négy kötetből (a közel 600 lap) áll s hogy e kötetek mit tartalmaznak, hacsak azon egy idézetet I.köt. 438.1, melyet Hollandból acquirált, Picotnál látta volna, akkor »a nem tudós eszélytélén elárulását« kerülve Picot existentiáját is eltagadta volna, vagy ha más azt Carré, Henrion de Pansey etc. mellett említi, azt szinte Sz. Jánosnak mondotta volna. Mert Picot müve haláldőfés Dr. Günther egész véleményébe, ha annak ugyan élete volt és holt szörnyként nem született.

Kezdjük az idézeten. Picot nem mondja azt az I. 438. lapon, melyet Rolland idéz, kinek jegyzetét Günther szóról- szóra leirta. Günther tehát nem is Picotból, hanem Rolland- ból idéz. És bár Rolland nem is idéz idéző jel alatt, ha nem jegyzete végén csak hivatkozik Picotra, Günther azt hitte vagy, hogy olvasottabbnak lássék, elhitetni akarta, hogy azok Picot szavai. Ilyen tréfa megengedhető napi lapban, itt is csak a vonal alatt és kar- czolat felírással, de nem komoly értekezésben. Mert Picot nemcsak nem mondja, hanem czáfolja azt, mit vele Günther állíttat. Picot I. 438. 1. 2. jegyzet maga csak idézi a toursi rendi gyűlés (1467. ápril 11.) iratait (cahier p. 681.). De még a rendek is, kik mint országgyűléseink örökké panaszolták a sérelmeket és kérték az orvoslást, nem mennek XI. Lajossal szemben a túlzásban annyira, mint Günther ur 412 évvel később, illetve megbizhatlan forrása, j Rolland 6 évvel előtte, ki azt mondja, hogy a király kényszerítve volt a három jelöltből »kinevezni«. Annyira nem mentek, mert'nem leszóltak jelölésről, hanem választásról. Arról volt szó, hogy a pairek maguk válaszszák a biráikat. Arról volt szó, hogy a választásnak helyt adó, a papság szerint istenfélő, a nemesség szerint hagyományhü királyoktól eredő rendeletek, melyek soha meg nem tartattak, megerősitessenek, mit a rendek mindenkor kértek.

Az érdekes jegyzet (2.) igy szól:

»Et pour ce les rois par cy-devant ont eu crainte de Dieu et amour a leur peuple: comme saint Loys, le roy Philippe le Bel, le roy Jehan, Charles le quint et autres, etnaguéres le roy Charles septiesme, considerant que mieulx ne pourroit estre i n f o r m é pour pourveoir deuement ausdictes offices, que par ses officiers, gens ue conseil et autres bons preudom- 1 meset cours souveraines, et siéges royaulx et subalternes et autres, ordonnerent que toutefois et quantes que aulcune office de judicature vaqueroit, fust esdictes cours souveraines, et siéges royaulx et subalternes, ellection seroit faicte de trois personnes süffisantes et ydoines pour l’exercite de l’office vaquant, et á l‘ung desditz trois serait par le roy donné 1‘offiice. En ce faisant estoit 1 a Conscience du roy deschargée et acquittée envers Di eu etlemonde, et aux offices pourveu de personnes con- venables.«

Itt tehát nem Picot szól, hanem az 1467-ki rendek; ezek a botrányos hivatalvásárlás ellen küzdenek s a választás előnyeit, hogy a király felelősségét Isten és emberek előtt megszünteti, kiemelik s állítják, hogy az istenfélő és népüket (azaz nemességet, papságot) szerető régi királyok megengedték e választást.

De ki csak valaha olvasott azon korból történeti munkát, ki, nem is mondjuk Pardessust, Laferriéret, Guiraud-t, Lauriére ordon- nances- vagy a Polyptique d’Irmiron charta-gyűjteményét, hanem csak történetet lapozott, tudja, hogy eféle rendeleteket maguk a királyok soha sem respectáltak (1. Pastoret megjegyzéseit és Regist. du Pari. v. H. f. 116.)

Picot elismeri hiúságát e reformkivánalmaknak s azok teljesítésének VIII. Károly (1493 jul. ordon.) és XII. Lajos alatt (1498). Azok tendentiája csak a nemesség hatalmának megerősítése a király- lyal szemben és csak ennyiben a forradalmi választási elv rokona volt (u. o. 442. sk. lk.). Picot constatálja, hogy »ála fin du quator- ziéme siécle, les charges étaient devenues une propriété héréditaire dans chaque famille; leur transmission n’avait pás tardé h étre l’o b j e t d’u nmarché. Les ordonnance s royales avaient, il est vrai, d é f e n d u que les résignations d’office fussent faites a prix d’argent. Mais, peu á peu, cet usage, public ou clandestin, s’établit malgré les lois« (u. o. 434. 1.).

A »maudite vénalité«, utóbb a paulette, a családi hivatalok (noblesse de robe), melyek egyre oly — meg nem tartott rendeleteket provocáltak, melyek tiltják arokonbirák stb. működését egy testületben, ezek gyógyithatlan rákfenéje voltak e kornak, melyet Günther

eszményül ajánl, s melyből csak a kíméletlen absolutismus fegyelmező hatalma mentette ki a franczia társadalmat és nevelte a franczia nagy magistraturát, épugy, mint a forradalmi választások a legsilányabb, I. Napoleon felvilágosodott önkényuralma a legkitűnőbb elemeket vitte a biróságba.

Maga Picot mondja az États généraux-ról is, hogy : »En somme, peu de caractéres, une majorité mobile et facile ü séduire, une conduite pleine d’inexperience« etc. (u. o. 536.1.) s a mi nagyot azon kor alkotott, a nagy igazságügyér l’Hospital kancellár müve (ord. d’Orléans, de Roussillon, de Moulins) volt (II. k. 215. l.)r. Picot tehát a XIII. századról, mint ezt Günther tudta volna, ha csak a mü egész czimét látta volna valaha, nem is szól, a XIV. századról pedig ellenkezőjét mondja annak, mit a felületes Rolland és a vakmerő Günther mondatnak vele, t. i. azt mondja (u. o. II. k. 121. 1. 1. j.):

»Dans tout le cours du quatorzifeme siécle, les nominations avaient été faites au parlement par le roi et son conseil« (Ordonn. du 25 mars 1308, art. 14; octobre 1351; mai 1355. Voir États gén. du roi Jean, t. I-er, p. 118. Recherches sur la France. Pasquier, liv. IV., chap. XVII.) »C’est dans une ordonnance du 7. janvier 1400 (Ordon.

t. VIII. p. 409.) que nous voyons pour la premiere f o i s le Systeme de l’élection prévaloir; en cas de vacance la nomination du remplagant dévait étre faite par les autres membres

| en présence du chancéllier (art. 18.).

Suspendu un instant (Voyez Pardessus, ord. t. XXL preface), l’effet de cette ordonnance reparut en 1446. (tehát a XV. század közepén!) sous la forme d’u n droit de présen- tation des candidats au roi (28. octb. 1446. art. 1. Ord., t. XIII., p. 471.). Incessamment violée sous le régne de Louis XL, cette régle fut mieux observée k partir de la réaction qui se prononga sous son successeur et une ordonnance de juillet 1494. (art. 88. t. XX., p. 386) constate que le parlament procédait á des élections; mais c’est au régne de Louis XII. qu’appar- tient, á juste titre, l’honneur d’avoir consacré ce principe. L’ordon- nance de juillet 1498 (art. 31, t. XXL, p. 177.)'régle le mode des élections, institue un examen (art. 30), et celle de 1499 (8 juin, t.XXL p. 228) présért que le scrutin sóit fait en public et ä haute voit. Le tiers état avait done parfaitement raison quand il invoquait les souvenirs de Louis XII, qui s’était montré, en etablissant l’élection, le fidéle exécuteur des voeux émis par les États de Tours. Voyez États de Tours, t. I-er p. 438 et 442.

Ugyanezt a választást kérték a rendek még az 1576. s 1588. blois-i gyűléseken (Cahiers 1576. p. 110.—157. N. 253. és 1577., p. 152. 153. N. 51. 53., Picot t. 2. p. 468. t. 3. p. 175.), midőn hasztalan kívánta a harmadik rend az absolut hatalmú kormánytól, hogy fiskális érdekei letételével szüntesse meg a bírói hivatalok öröklését (survivance).

Ismét csak nagy király, IV. Henrik, s nagy miniszter, Sully, állították vissza l’Hospital moulinsi s bloisi rendeletéit az 1597. jan. Édit. sur la justice-ban, ismételvén a bírói hivatal kor és képzettségbeli kellékeinek megállapitását. De a pénzügyi zavarok folytán 1604-ben behozott paulette, a bírói hivatal értéke 1/60 részében álló évi adó, (melynek első bérlőjétől s feltalálójától, j;Paulet, van neve),! e0 ff)S0 illusoriussá tette a hivataláru tilalmát. (Picot u. o. III.

k. 280. sk. lk.). Csak az elnöki s főügyészi állomás volt ment a paulette alul s igy a királyi közvetlen kinevezés tárgya, mi az elnöki s főügyészi jelölésnek (valamint a 3 rend választása a hármas praesentatiónak) egy történeti indokául ajánlandó Günther ur jövő müveiben. IV. Henrik intentióját, az érdemnek juttatni a hivatalt, meghiusiták az udvari fondorlatok (Richelieu: Testament politique, eh. 4. s. 1., Picot

u. o. t. 4. p. 2, 3). Az 1614. párisi (utolsó) rendi gyűlés a választást már nem is sürgeti, hanem a parlamenti par ént é ellen támad első sorban, melyről Picot (ajánljuk Günthernek i. m. t. 4. p. 12) mondja, ki pedig maga a párisi törvényszék bírája:

»Avec l’influence croissante des families parlamentaires, les charges de justice devenaient 1’apanage d’une certaine classe, riche, intelligente, puisant dans les traditions l’indépendance qui fait le magistrat, mais devenant exclusive, tendant ä exagérer 1’esprit de corps et a lui substituer les sentiments étroits d’une caste. Cette marche rapide vers une concentration de tous les offices dans les mérne mains inquiétait la nation.«

Minálunk a contre-poids, a riche, intelligente stb. hiányában