Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 49. szám

373

volt ? Ez körülbelül oly hiedelem, mint az volna, hogy semmitőszé- künk és legfőbb itélőszékünk egyesítése után az országbíró inkább lesz bíróvá, mint eddig, vagy hogy a budapesti e. f. és kér. s váltótörvényszék egyesítése által egyik elnöke valóságosabb bíróvá válik, mint volt.

Vagy azt hiszi, hogy a többi biró befolyása a kineve- zésekre fog bekövetkezni, mivel most a lord chancellor alatt működnek, kik előbb mellette működtek ? Vagy semmit sem hisz, hanem szóhalmaz által nézet látszatára aspirál, mi legvalószínűbb ? »Útbaigazításunkul« a nem idézve említett »újabb eredeti angol forrásokból«, melyek ürügye alatt Dr. Günther az Annuaire s Bulletin de la société de législation comparée-ból ide nem tartozó adathalmazt véleményébe átplágiált, végre előáll — Bluntschli »Staatswört erbuch«-chal!!

A kanczellár bírói minősége folytán nevezi ki, illetve proponálja a chief justicet, chief baront s a többi birát s főügyészt s ezért ezek csak a nagy pecsét alatt neveztetnek ki, a kézi s magánpecsét, vagyis államtitkár s magánpecsétőr hozzájárulása nélkül. így Bluntschli, igy Günther.

Tehát ezt »súgta meg« nekünk Dr. Günther. Csak az kár, hogy nem igaz belőle egy betű sem. Épen a chief justice-okat s az Exchequer baront a kincstár első lordja (first lord of the treasury) nevezi ki; ugyanez és a belügyminiszter befoly a központi főbirósági albirák (puisne judges) kinevezésére. (9. et 10. Viet. c. 95. sect. 9. 18.) Az attorney general, solicitor general, queens advocate general állomásait a miniszterelnök tölti be. Az ir birákat az ir Lord Lieutenant, a skót birákat a belügyminiszter és Lord Advocate proponálják.

Bluntschli állítását az eredeti források megczáfolják (1. a Lord privy seal— titkos pecsétőr —tekintetében Act 14. et 15. Victoria c. 82. és H. Nicolas: Proceedings of Privy council VI. k. pref. 205.—211.

Ik. A belügyi államtitkár tekintetében: 1869. mart. 31. Civil Service Estimates Class. II. n. 3.; a városi bíróságok tagjai propositiójára nézve: Mirror of Parliament 1835. p. 40. 1838. p. 5284. 5564. Hans. Deb. v. 72. p. 506. 514. v. 63.)

Günther ur hivatkozik Campbell müvének egy másod kézből vett idézetére is. Csakhogy Campbell mellettünk szól és Günther ur ép azt nem igazolja, hogy Bluntschli állítása megfelel a Campbell utáni viszonyoknak. Nagyon sajátszerü valamit oly íróval igazolni, ki az ellenkezőt állítja.

Bluntschli czikke. Deutsches Staatswörterbuch jellegének megfelelően angol bírói kinevezésekről két összesen 21 soros bekezdést tartalmaz.'(IX. kötet 1865.)

Ha Günther ur nem irta volna le csak a második bekezdést, hanem az elsőt is, habzott volna bizalmával.

Az első bekezdés igy szól: »Die Ernennung der Richter an den drei höchsten Gerichtshöfen, sowie an den Kreis- und Stadtgerichten geschieht theils durch den Lordkanzler ohne Einmischung der übrigen Minister, wobei der Premierminister bei den drei Chief justices (nem is volt csak a Lord Chief justice, queens bench elnöke, chief justice, common pleas elnöke, Baron, exchequer elnöke. Justus) unmittelbar das Belieben der Königin einholt, theils durch denselben unter Mitwirkung des Home Secretary, theils auch durch die Königin selbst. Die Richter werden immer aus Mitgliedern der Advocatur genommen etc.« Günther tehát vagy nem értette ezt vagy szándékosan mond valótlant.

Dr. Günther azon hiedelme tehát, hogy a kanczellár, mert biró, függetlenül proponál, — agyrém, nonsens Quod erat demonstrandum.

A mi pedig az angolok elvi felfogását illeti, úgy — Dr. Günther engedelmével — nem Bluntschli-ban keresünk »súgót« erre nézve.

Lord Grey azt mondja:

«Nem önkényleg megállapított szabály követeli, hogy minden állandó hivatalnok felelős ministernek legyen alárendelve, a ki a parliamentben mindig kérdőre vonható; világos, hogy e nélkül aparliamentalis kormány első alapelve, — a köz- igazgatás valamennyi ágainak a parliament által ellenőrzése, — fen- tarthatatlan lenne.« (Parliamentary Government p. 300.)

John Stuart Mill igy szól:

»Nincs a közszolgálatnak ága, mely parancsolóbban követelné, hogy erős egyéni felelősség mellett teljesittessék, mint ép a hivatalnokok kinevezése.

»Ha egyes magas tisztviselők sem járnak el lelkiismeretesen a kinevezéseknél, bár felelősségre vonhatók: mennyivel inkább van ez igy nem felelős gyülekezetnél?« (On representative Government p. 94. 95.)

Hasonlókép nyilatkozik Austin (Plea for the constitution p. 31).

Grey szellemében szólt Walpole azon indítvány ellen, hogy uj bírói hivatalokra első sorban már szolgáló bírák nevezendők ki (Hans. Deb.

v. 178. p. 525.) stb., kikkel Dr. Günther eredeti forrásai jegyzékét nem akarjuk gazdagítani.

A nélkül tehát, hogy Bagehottal ä gyakori miniszteri változást és a bureaukratia hiányát az administratio feltétlen előnyének s az angol humour kifolyásának tekintenünk kellene, ragaszkodhatunk azon állításunkhoz, hogy Anglia, hol előléptetés alig, és kinevezés csak független van, a legszerencsétlenebb példa, melyet Dr. Günther véleménye támogatásául az annuaire-ből kölcsönözhetett volna.

A második kérdés az, van-e a franczia bíróságoknak candidatio- nalis joga, melyen a »gloire despotismusa is hajótörést szenvedett, mely a bírói önérzet forrása« stb., mint Dr. Günther véleményében állítani elég — könnyelmű, és a teljes ülésben ismételni elég — vakmerő volt. Mi azt mondottuk, nincs ily jog, mert az elnöki s főügyészi indica- tiont annak mondani józan eszü embernek még soha nem jutott eszébe. Állításunk igazolására hivatkozhatunk a legtekintélyesebb franczia irók, Mejer, Carré, Henrion de Pansey, Hiver, Regnard, Boitard, Colmet-Daage, Dalloz müveire, melyek különösen e tárgyra vonatkoznak s említettük, hogy a Dr. Günther által idézett rendeletek nem lévén sem Tripier, sem Roger s Soréi 1879-iki gyűjteményében, nem léteznek, vagy nincsenek hatályban.

Ezen állításaink valódiságát, Günther charlatanismusát teljesen igazolja önvallomása, melyet palástolni akarni több mint — naiv.

Tehát Henrion de Pansey jegyzetének jámbor szokása, mely szerint 1814-ig az elnöki informatiót vette a császár, ez ama mindenható candidatio ? Henrion de Pansey, ki szerint »a császári régime alatt az egy akarata mindent magával vont«, ez igazolja a gloire hajótörését ? (1. mindenkor czikkemet M. Themis 48. sz., mert Dr. Günther, ki nem válogatja fegyvereit, azt is elferdíti.)

Azt állítja most Dr. Günther, hogy ő is csak ezen elnöki présentationt értette, tehát beismeri, hogy charlatan, mert döntő különbség van a bíróság és az elnök ajánlata közt.

Nyelvészeti leczkéje, hogy candid a tionnál még több a présentation, nem egyéb mint a legvastagabb tudatlanság vagy vakmerőség bizonyítéka. A most (1879. October 1.) megindult »N ouvelle Revue« első füzetében Demombynes czikke (La réforme judiciaire 162 sk. lk.)a bíróságok reorganisatiójának tervéről felvilágosíthatja arról, hogy a francziák, kik talán tudnak annyira francziául, mint Dr. Günther, máskép élnek e kifejezésekkel, és hogy a jelen igazságügyi reformban sem kívánnak bírósági candidatiót az elnöki indicatio vagy praesentatio helyett, mert Demombynes szavaival élve:

»II ne nous se mb le pás qu’il y ait avantage á laisser les corps judiciair es se recruter eu x-m é m e s: la reform opérée en Hollandé indique que les inconvénients de ce system e y ont été vivement sentis.« (Hollandiában 1874-ben megszüntették a bírósági candidatiót.) És:

»II serait encore preférable de demander des listes de présentation ä des corps indépents compétents tels que les conseils généraux et les conseils de l’ordre des avocats. Mais le juge resterait, en définitive soumise aux influences locales; Taction parlamentairedes Chambres sur le ministére nous páráit devoir produire un résultat meilleur; aussi nousoptonspourlanominationdirecte.« 180.1. (»Abiróságitestületek ön- kiegészitésének megengedése nem látszik előnyösnek stb. A kamrák parlamenti befolyása a minisztériumra jobb eredményt látszik létesíteni stb.«)

E mellett az előléptetést, mint az elmozdithatlanság ellentétét, angol mintára eltörölni s ügyvédekből venni a főbirákat oly reformnak jeleztetik, melyet a jelen hierarchikus viszonyok is már igényelnek. De nincs oly tervezet az 1870. óta az 1810. törvény módosítása iránt felmerültek között (minők Yen te, Bérenger, Dufaure, Eavre-é), mely Günther indítványát ajánlaná. A restauratio s a második empire mindig a maga szellemű embereket vitt a bíróságokba, sértve az alkotmányban diszlő inamovibilité elvét. Most a köztársaság akar megszabadulni a bonapartista biráktól, ezért a reorganisatio, e’est tout.

Dr. Günther Picot művének 438. lapjára utal, hogy abból tanuljam meg, hogy ősrégi s folytonos, a királyt a

XIII.—XV. században, St. Lajostól VII. Károlyig, kötelező volt a franczia bírósági candidatio. íSíű .isdo.

Ha Dr. Günther ez idézetet nem irta volna le Rolland (de Vil- largues) müvének első lapjáról, hol az a 3-ik jegyzet; ha DíV:Günther