Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 49. szám
372 Távol volt tőlem, hogy a Francziaorságban követett candidationális eljárás formáit akartam volna hazai viszonyainkra erőszakolni, mit véleményemben nyiltan kijelentettem; de azthiszem, jogom volt utalni magára az elvre, melyet ép úgy látunk érvényesülni Angliában, mint a mily üdvösnek bizonyult Francziaországban, s hivatkozva saját bíróságaink régi traditióira, bátran mondhattam a teljes ülésben, bogy a »bírói függetlenség egyik lényeges attribútumaként kérem azt, bogy a kinevezések és előléptetések tekintetében hatályos befolyással ruháztassék fel azon testület, melynek illetékességét erre az érdemek megitélésé- sének közvetlensége, a candidationalis jog által fejlesztett önérzete, s a collegialis szellem által kifejlett és ébren tartott becsület adja meg.« Az elv concret szabályozásánál egyéb illetékes befolyásokra nézve, mint ezt véleményemben jeleztem is, nem lesz nehéz a kellő formát megtalálni. A jogászgyülés által elfogadott határozat tiszta és világos szövege pedig első pillanatra megczáfolja mindazt, a mit abba Justus erővel belemagyarázni akar, s az előadottak után fölmentve érezhetem magam, hogy Justus azon megjegyzéseivel foglalkozzam, melyeket rendszer és összefüggés nélkül nemcsak a határozatról, hanem de omnibus et quibusdam aliis, például a német népbirák »önkiegészitésé- ről«, miről sem én, sem más a jogászgyülésen nem beszélt, elmond. Szélmalom harczba nem avatkozom s egyenlőtlen fegyverekkel sem szeretek vivni. Csak egyet akarok még megjegyezni. Arról lehet vitatkozni, vájjon helyes-e, vagy nem, volt-e eredménye és minő a canditationális eljárásnak Francziaországban s mennyire érvényesült abban a biróság közszeleme. De Justus nem ezt tette, hanem charlatanismussal vádolt, állitván, hogy én soha nem létezett és nemis létező dolgokat létezőknek tüntetve fel, félrevezettem a jogászgyülés többségét s ekként humbugot űztem. A.zt hiszem, jogom, sőt kötelességem volt, utalva a forrásokra, ezen insinuatiot visszautasítani. Meglehet, hogy Justus vagy azt fogja ismét mondani, hogy az általam idézett irók nem értik a dolgot, vagy más térre viszi át a kérdést s megváltoztatva taktikáját, az általa előbb tagadott intézmények czélszerüt- lenségéről fog most beszélni. Vele sem az egyik, sem a másik irányban, ha még úgy fog is szitkozódni, vitába nem ereszkedem. E sorok czélja, — s ezt külön hangsúlyozom, — egyedül és kizárólag az idézett könnyelmű vádak megczáfolása volt; mert Justus qualifi- kálhatlantámadása és modora után önérzetem feljogosít arra, hogy vele és fegyelmezetlen gondolataival egyéb tekintetben, különösen nagy elvi kérdések vitatása terén — ne foglalkozzam. Ha majd Justus több tanulmányt és tájékozottságot szerzett e kérdésekben, s nem lesz szükség őt lépten nyomon útbaigazítani; ha kigyógyitja őt jelenlegi önhittségéből az alapos készültség által bizton megszerezhető szerénység mely meg'fogja őt óvni ily szerencsétlen botlásoktól; ha épen rengeteg halmaz idézetei által nem azt fogja kimutatni, hogy mit kell még azonkívül megtanulnia, mivel hivalkodni szeret; ha az érvek hatása alatt nem fog rajta kitörni ama nyugtalanság és a biztonság hiányából származó izgatottság, mely a becsmérlés könnyű mesterségében keres olcsó dicsőséget, és végre ha felszólalásai állal nem azt fogja bebizonyítani, hogy sok mindenféle mást tud, csak épen azt nem érti, a mibe beleártja magát: akkor szívesen szóba állok vele. Most csak azt akartam kézzelfoghatólag bebizonyítani, hogy ez idő szerint rendszeres készültség és higgadtság tekintetében komolyan számba vehető embernek, bármennyire tud is káromkodni, nem tartom. El vagyok készülve ismét egy rengeteg halmaz idézetre s egy csomó válogatott szitokra; de nyugodt vagyok, mert azthiszem, Justus megszerzi nekem azon elégtételt, hogy ezzel még inkább meg fogja erősíteni fentebb kimondott véleményemet. Justus sokat megenged magának; úgy látszik, elég bizton érzi magát álnév alatt. Ha kedve telik benne, én nem irigylem tőle az ilyen dicsőséget. Nyugodt is lehet, mert én őt ezen minden komoly ember által elítélendő mulatságában zavarni nem fogom. Günther Antal. Válasz Dr. Günther Antalnak*) a hirói kinevezések és előléptetések kérdését tárgyazó czikkére. Két kérdésről van szó. A lord chancellor kinevezési jogáról s a franczia bíróságok candidationalis jogáról. Az elsőre nézve Dr. Günther tagadja s elferdíti azt, mit ő és más a jogászgyülés teljes ülésében mondottak; elismeri, hogya lord *) Eégi belmunkatársunknak ugyanezen számban tért engedni a válaszra kötelességünknek tartottuk. Szerk. ♦ kanczellár az angol igazságügyminiszter, de, — úgy mond visszavonulásának fedezésére, — ő, bár mint miniszte r felelős a parlament előtt a kinevezésekért, mint biró gyakorolja a kinevezési jogot. E gyermekded értelemzavar valóban szánalomra méltó. A lord chancellor hivatala első sorban »politikai és kormányzói jellegű«, nem azonos más biró hivatalával (A. Todd: A parliamenti kormányrendszer Angliában I. k. 497. 1.) A lord high chancellor a cabinet második tagja, ‘a nagy pecsét őre (lord Keeper of the great seal), a titkos tanács tagja, a lordok házának elnöke, számos adomány és nemcsak bírói hivatalnak is önkényszerü osztogatója. (F. Le Play: La constitution de l’Angleterre, Tours 1875. II. k. 218. 1., Todd i. m. III.k. 515. sk. lk., Campbell: ChancellorsvoL 1. 5. 6. 7.) A lord chancellor a cabinettel változván, épen a court of chancery elnökségének, főbírói hivatalának, evvel járó fluctuatiója végett követeltetett, hogy mint Francziaországban és másutt birói hivatala megsziintettessék (Robert Peel ellenérveit 1. Report of the Committee on official salaries 1850. Evid. 225. sk. lk.) Nagy terjedelmű kinevezési s elbocsátási jogát egészen függetlenül, bár az elsőt részben más közegek nem kötelező ajánlatának segélyével gyakorolja. (A megyei törvényszéki tagok és békebirák tekintetében a lord Lieutenants propositiójáról 1. még Law Magazine 1862.. nov. 44—62 lk. a városi bíróságok tagjaira nézve a belügyminiszter (secretary of'state, hosne department) ajánl, s ezért [osztozik a felelősségbe n.) Ha Dr. Günther azt hiszi, hogy azelőtt vagy most a lord; chan- chellor első sorban volt vagy lenne biró, kiezenállásánálfogva a kabinet tagja, úgy ez csak a valósággal ellenkező' téves nézetét bizonyítja. A való az, hogy a lord chancellor gyapjus zsákja a lordok házának bárján kívül levőnek tekintetik, hogy mint elnöke (speaker), akár peer, akár képviselő legyen különben, nem vezeti a tárgyalást, mert az alkotmányos bizalom hozzá, kinek állása a korona tetszésé' t ő 1 függ és ki a szereplő politikai párt embere, erre nézve nem elég nagy. (Maqueen: House of Lords 24. 1. Campbell i. m. I. 16. 18. lk.) Dr. Günther tévedésének oka, hogy az általa beismerten plágiált értekezés czéljánál fogva mellőzte az angol birösági szervezet politikai vonatkozásait. Nem tudja Günther ur, hogy az 1873-iki reform czélja a lordok házának rósz, lassú, drága bíráskodásának korlátozása volt (legalább a szervezés eléretett); hogy, miután a lord chancellor személyesen úgy sem ér rá tényleg sokat bíráskodni, és ezt vice- chancellorjaira szokta bízni, őt csak a keveset igénybe vett court of appeal elnökének tervezte az 1873. bili szerzője, Lord Selborne (Roundell Palmer) kanczellár, s hogy e tervet s annak visszaállítása iránti alsó házi motiont (Raikes képviselőé, 1873. jun. 30. a house of commons állal elfogadva) megbuktatta kétszer a lordok házában lord Cairns, úgy, hogy a chancellor a high court ahancery — (1.) osztályának i s elnöke lett, megbuktatta pedig egyedül az equity ügyvédek rendezte petitionostrom folytán, hogy ne legyen oly nagy többségben a common law bíróinak száma az uj főtörvényszéknél ? Ha tudja: hogy állíthatja, hogy a chancellor 1876. óta inkább biró mint azelőtt? Vagy Dr. Günther ur előtt lord Selborne is Sz. János? A lord chancellor mindig politikai jellege semmit sem változott tehát 1876-ban. Dr. Günther mint később anépbiróságokat,itt a common law és equity law kérdését, melyet a plágiált értekezés fejteget, belekeveri a jelen kérdésbe, melylyel össze nem függ. Ő azt hiszi vagy legalább akarja elhitetni, hogy a lord chancellor, s a »t ö b b i« bírák közt 1873-ig ellentét volt, mert különböző jogot alkalmaztak és hogy összhang, egység érzete stb. támadt akkor köztük, mert a jog egységessé, a fő- biróságok egygyé lettek. És idézi még a plágiált értekezésből, hogy aiurisdictiok conflictusa azelőtt az igazságszolgál- tatásra, a közönségre nézve mily hátrányos volt! Ennél nevetségesebb qui pro quo-t még nem láttunk. A iuris'diet io és a birói kinevezés összekeverése! Azt hiszi Günther ur, hogy a lord chancellor 1873-ig gyűlölte a common law-t s idegenkedett a westmins terhall biráitól? Azt hiszi, hogy a lord chancellor csak a supreme court of judicature vagy ennek valamennyi tagjait vagy tagjai közül nevez ki? Azt hiszi, hogy a common pleas, queens bench, exchequer, most a high court 2. 3. 4. kamráinak elnökei, a lord chief justiceok s a baron, mivel a master of the rolls-szal együtt ülnek most a court of appealben a lord chancellor alatt, ezt inkább teszik biróvá, mint eddig
