Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 47. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 358 — törvényczikk szabályaiban a biró az uj törvények mellett nem talál elegendő útmutatást. A bizottság továbbá hangsúlyozván, hogy az uj törvények a bűnvádi eljárás gyökeresés egész körét átölelő reformja nélkül is életbeléptethetök, javasolja, hogy mégis némely kirivó hiánya a mostani eljárásnak ez alkalommal pótoltassék, nehogy ezen hiányok folytán az uj anyagi törvény alkalmazása szerfelett nehezíttessék. Hogy melyek az ez irányban teendő intézkedések, az iránt a bizottság a javaslatba felvett intézkedések egyenkinti megvitatásánál fog nyilatkozni. Végre jogászi szempontból közömbösnek mondja a bizottság azt, vajon az általa a birói tárgyi illetőség, valamint az eljáiás szabályozása tekintetében javasolandó intézkedések az életbeléptetési törvénybe vagy külön törvénybe, vagy pedig egy különös felhatalmazás alapján kibocsátandó miniszteri rendeletbe vétessenek-e fel. A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. Dr. Szegheti Ignácz beszéde a III. szakosztályban a felebbezés kérdéséről' Azon kérdések között, melyek a büntető perrend megalkotásánál alapvetők, a felebbviteli intézmény fentartása vagy mellőzése iránti kérdés első helyet foglal el; egyrészt azért, mert a többi, irányadóknak I tekintett elvek tekintetében, nemcsak hogy a tudomány már vég-megállapodásra jutott, hanem a gyakorlat is azok alkalmazhatóságát bőven igazolta; — másrészt pedig különösen annál fogva, mert a felebbvitel fentartása vagy mellőzése, és a birói szervezet minemüsége között oly lényeges az összefüggés, hogy az egyik kérdés eldöntésében már a másik is megfejtését nyeri. Igen nagy azon kitűnő jogtudósok száma, kik a feltett kérdéssel tüzetesen foglalkoztak, és szavazataik, akár számláljuk, akár pedig mérlegeljük azokat, egyenlően oszlanak meg a felebbvitel fentartása mellett és ellen. Az 1867. évben tartott hatodik német jogászgyülés, mely e kérdést a legkitűnőbb jogtudósok közreműködése mellett, és azon alapossággal tárgyalta, mely a német jogtudomány sajátja, azon indítvány felett: mondja ki a jogászgyülés »miszerint a ténykérdésbeni felebbvitel intézménye ellentétben áll a bűnvádi eljárás szóbeliségének és közvetlenségének elveivel, sigy az igazságszolgáltatás helyessége iránt biztosítékot nem nyujt«, egyhangúlag napirendre tért azon indokolással: »hogy a büntető ügyekbeni felebbviteli eljárást tárgyazó tudományos viszgálódások mindeddig be nem fejeztettek.* Azóta nem annyira a tudomány, mint inkább a törvényhozások beható megvitatás tárgyává tették a felebbvitel kérdését, és az 1873. évi május 23-iki osztrák és a f. évi október 1-én életbe lépett német birodalmi büntető perrendtartások a birói szervezetet az esküdtszéki intézményre fektetvén, a ténykérdésbeni felebbvitelt kizárják azon esetekben is, melyek a rendes bíróságok hatáskörébe utülvák. Hazai jogirodalmunk e kérdés megfejtésére még nem irányozta figyelmét; azon jeles jogtudósaink, kik mint Zinszky Imre a »Jogtudományi Közlönye-ben, Szabó Miklós a » Magyar Igazságügy«-ben és Tóth Lőrincz egy akadémiai értekezésben a szóbeliség és közvetlenség elveinek hazai viszonyaink közötti alkalmazhatóságáról értekeztek, a jogorvoslatok kérdését csak a polgári eljárásra való vonatkozásában tárgyalják; a bűnvádi eljárást nem érintik. Az állandó bizottságot illeti tehát az érdem, hogy az emiitett kérdést megvitatás alá bocsátotta, mely annál nagyobb gyakorlati fontossággal bir, mert a büntető perrendtartás megalkotásának küszöbén állunk, és a beterjesztett négy véleményt mint az e téren első irodalmi termékeket üdvözölhetjük! A beadott vélemények, összegezvén a tudomány által kifejtett érveket, a kitűzött kérdést kellő alapossággal tárgyalják; s habár mindnyájan ugyanazon egy eredményre jutnak : hogy t. i. a felebbvitel a ténykérdésben azon ügyekben, melyekben a rendes biróságok Ítélni hivatva vannak, kizárassék, mégis az indokolás tanúsága szerint különböző álláspontokból indulnak ki. Mig ugyanis Dr. Werner Rudolf bizonyítgatja, hogy a ténykérdésbeni felebbvitel a szóbeli eljárásnál ennek lényege és természeténél fogva lehetetlen, addig Dr. Székely Ferencz a felebbvitelt elvileg jogosultnak mondja ugyan, de azt mellőzendőnek tartja, mert a gyakorlatban kivihetetlen; ismét Helmbacher Nándor a felebbvitelt mellőzendőnek tartja, mert nem szükséges; végül Dr. Friedmann Bernát véleménye szerint a felebbvitel fentartása a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveire fektetett bűnvádi eljárásnál elvileg lehetetlen; különben is kivihetetlen és szükségtelen ; sőt még tovább menve, a jogkérdésben sem hajlandó, a felebbvitelt fentartani, daczára annak, hogy mindazon érvek, melyek a ténykérdésbeni fidebbbvitel kizárását elvileg indokolhatják, a jogkérdésbeni felebbvitelre nem alkalmazhatók; daczára annak, hogy ezen jogorvoslat használata tekintetében a gyakorlatban alig merülhetnek fel nehézségek, hogy az ujabb törvényhozások a jogkérdésben a felebbvitelt kivétel nélkül megengedik ; és daczára végül annak, hogy az állandó bizottság által kitűzött kérdés a jogkérdésbeni felebbvitelt nem is tárgyazza, annak megengedhetőségét a dolog természeténél fogva feltételezi! Az elvi szempontnál, mely a ténykérdésbeni felebbvitelt összeegyeztethetlennek mondja a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveire fektetett eljárással, hosszasan időzni nem kívánunk, nemcsak azért, inert ismerünk országokat, melyekben ezen jogorvoslat a szóbeli közvetlen eljárásnál is fen lett tartva, s igy annak alkalmazása nemcsak hogy kivihetőnek, hanem a gyakorlat férfiainak tanúsítása szerint igen czélszerünek is bizonyult; nemcsak azért, mert a felebbviteli intézmény eltörlése mellett felhozott elméleti érvek ellensulyoztatnak ugyanannyi, nem kevésbbé alapos ellenérv által, hanem főképen azon oknál fogva, mert afelebbvitel fentartása vagy elmellőzése iránti kérdést egyedül elméleti szempontból és csak a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveihez való vonatkozásában eldönhetőnek nem tartjuk. Elméleti szempontból ugyanis a felebbviteli intézmény fentartása ellen az hozatik fel, hogy a szóbeli közvetlen eljárásnál az elsőbiróság ítéletét az előtte közvetlenül lefolyt tárgyalás alkalmával felmerülő összes köiülmények figyelembevételével, és azon össz-benyomás alapján hozván, melyet a tárgyalás és ennek fonalán észleltek reá gyakorolnak : ezen ítélet, mert a bíróság szabad meggyőződésén alapul, felülbirálat tárgyát nem képezheti; azon anyag, melyre az el-őbiróság ítéletét alapította, a felülvizsgáló bíróság előtt többé elő nem teremthető. A szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveire fektetett eljárásnál a birói meggyőződés öntudatlanul képződik ; azon benső processusról, mely e meggyőződést megérlelte, a bíró számot adni nem képes; midőn a » bűnöst« vagy »nem bünö?t« kimondja, ennek indokául másra, mint lelkiismeretes megyőződésére hivatkozni nem képes; e lelkiismeretes meggyőződés pedig nem képezheti tárgyát egy másik fórum általi felülbírálásnak, mert ezen magasabb fórum is ujabbi Ítéletét hasonlag csak lelkiismeretes meggyőződésére alapithatná, és kimondhatja, hogy az utóbbi helyesebb mint az első biróé. Nagyon természetes, hogy az ily elvekre fektetett eljárásnál az Ítéletek indokolása valamint egyrészt lehetetlen, ugy másrészt felesleges és czéltalan is. Mindez elméletileg helyes; ámde ha a felállított elvből a szükségszerű következtetéseket levonjuk, igeu sajátságos eredményre jutunk, mennyiben t. i. tapasztaljuk: hogy mig egyrészt természetesnek találják, hogy az esküdtszékek a hozzájuk utalt ügyekben ítéleteiket egyedül lelkiismeretes meggyőződésre alapítsák, és az Ítéletek indokolását mellőzzék, és hogy nem is ad alkalmat vitára azon tétel, hogy ezen Ítéletek ellen, mennyiben a ténykérdést megoldják, a felebbvitel meg nem engedhető: ugy másrészt ép oly természetesnek tekintik az ellenkezőt az egyesbiróságok hatásköréhez tartozó ügyekben, mennyiben t. i. határozottan követelik, hogy az Ítéletek indokolva legyenek, és hogy azok ellen a ténykérdésbeni felebbvitel minden körülmények között az első folyamodásu törvényszékekhez megengedtessék, daezára annak, hogy ezen biróságok előtti eljárás is ugyanazon elvek szerint van berendezve, mint az esküdtszékek előtti eljárás; hogy továbbá a rendes biróságok elé utalt ügyekre vonatkozólag a ténykérdésbeni felebbvitel meg- vagy meg nem engedhetősége a legvitásabb kérdések egyike; shogy végül a ténykérdésbeni felebbvitelt a fenyítő eljárásnál kizárni kívánják, mig azt hasonlag szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveire fektetett polgári eljárásnál megengedni hajlandók. Ezen eredmény azonban csak első pillanatban tűnik fel sajátságosnak, nem pedig akkor, ha magasabb szempontot keresve, bővebben kutatjuk a dolog lényegét, mikor is azt tapasztaljuk: hogy a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelése ép ugy mint a felebbvitel csak e s z k ö z ök az igazság kiderítésére'