Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 47. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 359 — melyek magukban véve még összeségükben sem elegendők jó igazságszolgáltatás létesítésére, ba a fenyítő eljárásnál közreműködésre hivatott többi tényezők nem alkalmasak arra, hogy e czél elérését biztosítsák. A szóbeliség és közvetlenség kétségtelenül helyesebb és biztosabb eszköz az igazság felismerésére, mint az Írásbeliség, és mégis nem csalhatatlan óvszer birói tévedések és igazságtalanságok ellen. Igen találóan fejezi ki ezen eszmét Szabó Miklós kir. táblai elnök fenébb hivatkozott értekezésében, azt mondván: »Lehet kedvezőtlen eredménye is (t. i. a szóbeliségnek), ha hibásan, félszegen vagy töredékesen lesz alkotva a törvény és nélkülözendi a megkívántató jogintézményeket. Lehet kedvezőtlen eredménye akkor is, ha elég tétetik e feltételeknek, der a bíróságok rendezésénél nem az egyének arravalósága, hanem politikai, családi és vidéki tekintetek lesznek mérvadók, mert ügyetlen kezek közt, kellő értelem és szakbuzgóság hiányában a legjobb törvénynek és legtökéletesebb jogintézménynek sem lehet kívánatos és kellő hatása.« (Befejezése köv.) Különfélék. — A VII. magyar jogászgyülés zárülésén, mely október 22-én tartatott, előterjesztettek a szakosztályok megállapodásai, melyek némelye felett élénkebb vita támadt. Az első szakosztályban tárgyalt első kérdésre az osztály többségének véleménye fogadtatott el és határozatilag kimondatott, hogy : köteles részben részesitendők a lemenők, ezek hiányában a felmenők s minden esetben a házastárs. Az ugyanazon szakosztályban tárgyalt másik kérdés felett (mely elvek szerint szabályoztassék a követelések beszámítása ?), a teljes ülés Apáthy István indítványára napirendre tért. A második szakosztályban tárgyalt mindkét kérdésre nézve a szakosztály indítványa fogadtatott el, s kimondatott, hogy az elsőbbségi kötvények birtokosai jogainak megvédésére közös képviseletnek és gondnoknak a bíróság által történendő kinevezése szükséges; továbbá hogy az úgynevezett actio Paulianának a csődön kivül is legyen helye. A harmadik szakosztály által tárgyalt azon kérdést illetőleg, hogy az u. n. amerikai párbaj mely büntetőjogi minősítés alá soroltassék, a teljes ülés tudomásul vette a szakosztály napirendre térés iránti megállapodását. A második kérdésre vonatkozólag pedig kimondatott, hogy : azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok hivatvák Ítélni, az elsőfokú bíróság ítélete ellen a ténykérdésben is hely adandó a felebbvitelnek. Végre a negyedik szakosztály mindkét indítványa elfogadtatván, kimondatott, hogy a magyar jogászgyülés kívánatosnak tartja a birói kinevezéseknél és előléptetéseknél követendő eljárás törvényhozási szabályozását. Szükségesnek véli e tekintetben azt, Logy a birói kinevezések és előléptetésekre maguknak a bíróságoknak hatályos befolyás biztosíttassak ; elvként mondatván ki, hogy a birói testületnek kiegészítése bizonyos időtartamhoz kötött kinevezési, illetőleg fokozatos előléptetési qualificatio megállapítása mellett, kizárólag az igazságszolgáltatás vagy jogtudomány terén hivatásuknál fogva működő egyének köréből történjék; továbbá, hogy: a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése a birtokbiráskodásra, beleértve a telekkönyvi pereket is, kívánatos. A járásbíróságok hatásköréhez utalandók a telekkönyvi peren kivüli ügyek, és a telekkönyvek vezetése, az úgynevezett dologi cselekvények és az eddig a járásbírósághoz utalt birtokperek általában, a többi ügyek pedig azon mértékig, mely egyéb ügyekre nézve a hatáskör megosztásánál irányadó, s mely mérték megállapításánál különös tekintet fordítandó arra, hogy hazánkban a törvényszékek nagy területek központjait képezik. Az állandó bizottság tagjaiul a megválasztattak : Budapesti tagok: Dr. Apáthy István, Dr. Bróde Lipót, Dr. Chorin Ferencz, Csemegi Károly, Czorda Bódog, Dr. Dárday Sándor, Daruváry Alajos, Dr. Dell' Adami Rezső, Dr. Emmer Kornél, Dr. Győri Elek, Dr. Herich Károly, Hodossy Imre, Dr. Hoffmann Pál, Karap Ferencz, Dr. Környei Ede, Dr. Löw Tóbiás, Mailáth György, Manojlovics Emil, Dr. Pauler Tivadar, Dr. Sághy Gyula, Sárkány József, Dr. Schnierer Gyula, Dr. Siegmund Vilmos, Szabó Miklós, Dr. Szilágyi Dezső, Dr. Teleszky István, Vajkay Károly, Dr. Weinmann Fülöp, Dr. Wenzel Gusztáv, Zlinszky Imre. Vidéki tagok: B. Apor Károly Marosvásárhelyt, Dr. Biermann Mihály Nagy-Szebenben, Bokross Elek Kolozsvárott, Dr. Bozóki Alajos Nagy-Váradon, Dr. Csukássy Károly Győrött, Enyiczkey Gábor Sátoralja-Ljhelyben, Dr. Feny vessy Ferencz Pápán, Dr. Fischer Lajos Kolozsvárott, Dr. Groisz Gusztáv Kolozsvárott, Dr. Herich János Sopronban, Dr. Immling Konrád Kassán, Dr. Kleckner Alajos Kassán, Kőrössy Sándor Debreczenben, Dr. Kralovszky Mór Nagyváradon, Dr. Magyar János Szegeden, Marinkics Mihály Szegeden, Mozgay Antal Veszprémben, Dr. Murinyi Endre Esztergomban, Dr. Nagy Ferencz Nagyváradon, Dr. Neumann Ármin Sz.-Fehérvárott, Dr. Plósz Sándor Kolozsvárott, Ritoók Zsigmond Nagyváradon, Dr. Samarjai Károly Pozsonyban, Dr. Schreiner Károly Sopronban, Dr. Sipos Árpád NagyVáradon, Dr. Sólyom-Fekete Ferencz Déván, Dr .Szegheő IgnáczTrencsénben, Dr. Vavrik Béla Egerben, Dr. AVerner Rudolf Kassán, Dr. Ziskay Antal Győrött. — A magyar jogászgyülés állandó bizottsága f. hó 23-ánmegalakult és elnökéül Dr. Wenzel Gusztávot, alelnökéül H od o s s y Imrét választotta. Az állandó bizottság négy albizottságot küldött ki a maga kebeléből, melyeknek feladata a jövő jogászgyülés elé terjesztendő kérdések megállapítása. Az első albizottságba (ma gánjog) megválasztattak: Vajkay Károly, Dr. Teleszky István és Dr. Hoffmann Pál; a második albizottságba (hiteltörvények) Daruvárj Alajos, Dr. Apáthy István és Dr. Herich Károly; a harmadik albizottságba (büntetőjog és eljárás) Csemegi Károly, Sárkány József és Dr. Löw Tóbiás; a negyedik albizottságba (polgári eljárás és birósági szervezet) M a n o j 1 o v i t s Emil, Czorda Bódog és Dr. Dell'Adami Rezső. — Az albizottságok a maguk elnökeiül megválasztották Vajkay. Daruváry, Csemegi és Manojlovits urakat. — Az állandó bizottság elhatározta, hogy a jogászgyülés tagjai felhivandók netaláni indítványaiknak f. évi november 30-ig való beküldésére. A legközelebbi jogászgyülés programmját az állandó bizottság deczember 15-én fogja megállapítani. — A jogászgyülés bucsuestélyéröl a »Magyarország« sikerült czikket hoz, melyből átvesszük a következőket: »A hetedik magyar jogászgyülés tagnap fejezte be ülésezését s tartotta bucsuestélyét. És erről a bucsuestélyről érdemes akár vezérczikket is írni. Valóságos »teljes« ülés volt. A tagok oly nagy számmal jelentek meg, hogy ezen összejövetel a tagok számát illetőleg túltett akármelyik szakosztályi vagy még valóságos teljes ülésen is. De azért ez nem volt egyátalán meeting-szerü. Férfiak, kik az igazságszolgáltatás szolgálatában a legelső rendűnek nevezhető királyi kitüntetésekben részesültek, jelentek meg nagy számmal, mellökön a fejedelmi elismerő-> jelvényeivel. Még a leghevesebb democratának sem lehetett volna a sok csillogó notabilitás ellen kifogása, distinctiójukat nem politikai, de merőben igazságszolgáltatási érdemeknek köszönhetik. És élőkön Mailáth György országbíró volt látható. Az előkelőségek koszorúzta összejövetel igen változatos képet adott. A fejedelmileg ki nem tüntetett biró, a napi életben küzdő ügyvéd olyan jól meg volt, olyan jól érezte magát azoknak a társaságában, a kiknek a megjelenése már szemre nézve is az illustris társaság praestige-j ét kölcsönözte az egész összejövetelnek. Ebben a társaságban jelent meg a m. kir. igazságügy miniszter ő excellentiája is. A hosszas tanárkodás adta széles ismeretség, népszerűség rútul cserben hagyta. Nem volt ő többé az, ami első igazságügyminisztersége korában volt. Arczárói olvastuk le annak, a ki ovatiók nélküljött s észrevétlenül távozott, hogy roszul érezte magát. De nem különben a közönség is, és megmondhatjuk, hogy egyenesen részvétből. Mert igen kellemetlen dolog azt, a kit még tanítvány korunkban megszerettünk, későbbi korban ellenlábasunknak tekinteni. Az emberi természettel ellenkező valami lett volna az, ha az egykori tanárt a tanítványai lehurogják. Tehát a bucsu-estély közönségének a zöme hallgatott. Hallgatott pedig | még akkor is, midőn az országbíró az igazságügyi állapotaink miatt támadt oppositióját megmagyarázván, egyben Pauler Tivadart élteté. A pohárköszöntő egyenesen kimondta, hogy amicus personae inimicus causae. Thiers a consulatusról irott nagy müvében egy helyen kimondja azt a nagy igazságot, hogy: anépekhallg a királyok legjobb tanácsa. Következtessen ez aranymondásból Pauler Tivadar önmagára. Vonja le a tanuságot.«