Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 47. szám - Illetékügy - A büntető-törvénykönyvek életbeléptetése

— 357 — Kívánatos lenne, hogy az a nélkül is hosszadalmas ingatlanvégreLajtási eljárás törvényben nem gyökerező lassítást egyetlen bíróságnál sem szenvedjen. Ennek elérhetése czéljából azonban legkevesebb a mit igazságügyi kormányunktól is megvárhatunk, az, hogy a bíróságoknak hibásan készitett birói kiadmányi minták Által zavatba hozását s félrevezetését meg ne engedje. Enyiczkd Gábor. Illetékügy. Bár az alább elmondandók legközvetlenebbül nem az ügyvédet és nem a jogi szakembereket érintik, mégis ezen lap hasábjait kívántam igénytelen felszólalásomra felhasználni, mert az ügy leginkább ügyvédet érdekelhet, kinek mindennap alkalma nyilik pénzügyi közegekkel e kérdésben érintkezni s az erre vonatkozó pénzügyi szabályok értelmezésével bíbelődni. Ismeretes lesz t. kartársaim előtt, hogy a pénzügyi szabályok hivatalos összeállításának 136. §. a., b. pontjában a közvetlenül fizetendő ítéleti illeték viselésére a pernyertes felet egyetemlegesen kötelezi, és ezt csak azon esetre oldja fel a fizetési kötelezettség alól, »ha igazolandja, hogy a neki odaitélt tárgyat vagy nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, a mennyi a rárótt illetéket fedezné. Hogy ezen eset mai nap számtalanszor bekövetkezik, azt bizonyítani teljesen felesleges, és természetes ennélfogva, hogy a pénzügyigazgatósághoz sok folyamodás érkezik, mely az ítéleti illeték lefizetésének kötelezettsége alól felperest felmentetni kéri. Eltekintve attól, hogy a fent idézett szakaszban megkövetelt igazolás tekintetében a pénzügyi közegek milyen jogtalan követelésekkel állanak elő, legújabb időben practizálni kezdik a pénzügyigazgatóságok, hogy az igyen folyamodó felektől a követelés alapját képező eredeti okmányt: váltót, kötelezőt, sőt könyvkivonatot (!) is az adóhivatalnál letéteményeztetni kívánják, ugy okoskodván, hogy a kincstár csakis ez által lehet az ítéleti százalék lefizetése tekintetében biztosítva, mert ha a letéteményezés nem követeltetnék, akkor az illető fél követelését később akadálytalanul behajthatná és a kincstár az ítéleti illetékhez sohasem jutna. Tudtommal nincs semmiféle törvény vagy törvényerejű rendelet, melyben ezen intézkedés gyökereznék, ugy hogy a pénzügyi hatóságok eljárása önkényesnek és törvényellenesnek Devezhető, miért is ez egymagában véve elégséges ok a kérdéses eljárás beszüntetésére. De ettől eltekintve határozottan sérelmes a félre nézve, és oly intézkedés, melyre az államérdek a kincstar képviselőit fel nem jogosítja. Sérelmes a félre nézve azért, mert követelésének behajtásában akadályozza, sőt esetleg egészen elveszi tőle a behajtás lehetőségét. A fél ugyanis követelését csakis eredeti okmányai birtokában érvényesítheti, mi különösen váltóknál áll, hol az eredeti váltó bemutatása nélkül birói eljárásnak helye nincs; ha már most okmányai az adóhivatalnál letétben vannak, azok neki csak az illeték lefizetése után fognak kiadatni, mi által az illeték lefizetése alóli felmentés teljesen illusoriussá válik, mert folytatólagos lépések megindítása (melyek legtöbb esetben a végrehajtási jog elévülésének megakadályozása végett fognak megtétetni) még nem azonos a követelés behajtásával, ugy hogy a régi eset ismét be fog állni. De sérelmére lehet a félnek a letétbe vétel azért is, mert követélésének gyors érvényesítésében hátráltatja; tudjuk, hogy számtalan esetben a sürgős intézkedések által az adós vagyonára eredményes végrehajtás vezethető, mig a pénzügyi hatóságoknál bizonyára hosszadalmas kérvényezés által jogaitól a fél könnyen eleshetik. Nincs indokolva a kincstár képviselőinek követelése az állami érdek szempontjából sem, mert az állam l°/0-a kedvéért a félnek 99 °/0-át veszélyeztetni egyáltalában nem igazságos, de a kincstárra nézve hasznot sem hoz, azért, mert a féltől megvonatván annak lehetősége, hogy követelését érvényesítse, a kincstár sem juthat az l°/0 illetékhez. Végül pedig vegyük figyelembe azt is, hogy felperesre épen nem lehet azon kötelezettséget róni, hogy ő az állam érdekeit minden lépten nyomon megóvja; ha az illeték lefizetésére kötelezett fél képes az alapkövetelést kiegyenlíteni, ám hajtsák be az illetékbehajtó közegek tőle az l0/°-nyi illetéket is, nekik ez ép ugy módjukban áll, mint a félnek magának. Ha az illetékszabályok eléggé méltányosak az egyetemleges fizetési kötelezettség amugyis tulszigoru, sőt gyakran jogtalan elvén enyhíteni, tenniök kell azt feltétlenül; annál helytelenebb, hogy ilyen szabályokat a pénzügyi közegek az állam roszul felfogott érdekében változtatni törekszenek a helyett, hogy a közönség és közvetve az állam érdekében is más iránybani gyors eljárás által hasznosan működnének. Reménylem, hogy a pénzügyi kérdések intézői némelyikének e fellalásom tudomására fog jutni, daczára annak, hogy jogi szaklapban történt, és méltán elvárhatja a magyar közönség, hogy a jogaival való visszaélésnek eleje fog vétetni. O. K. A büntető-törvénykönyvek életbeléptetése.*) Az uj büntető-törvénykönyvek életbeléptetése tárgyában készült törvényjavaslat felett az igazságügyminiszteriumban tanácskozó bizottság legutolsó üléseiben a következő megállapodásokra jutott. A bizottság a harminczötödik szakaszt a következő szövegezésben ajánlja: »Rögtönbirósági eljárás esetében az ez alá tartozó bűntettekre a halálbüntetés ezentúl is alkalmazandók (A 36. szakasznál történt megállapodás lapunk 41. számában megjelent tudósításban foglaltatik.) A harminczhetedik szakaszban a bizottság javasolja, hogy nemcsak a fegyházra itélt egyénekről, hanem más elitélt egyénekről is, valamint a szabadságvesztés büntetés minden neméről tétessék említés, s ennélfogva a szakaszt a következő szövegben ajánlja: »Ha az, a ki bűntett miatt határozott tartamú szabadságvesztés büntetésre van ítélve, büntetésének tartama alatt oly büntetendő cselekményt követ el, melyre szintén határozott időtartamú szabadságvesztés büntetést szab a törvény, a bűntettekről és vétségekről rendelkező törvénykönyv szerint büntetendő, de az előbbi és ujabbi szabadságvesztés büntetésének együttes tartama husz évet meg nem haladhat.* A harmincznyolczadik és harminc zkilenczed i k szakasznál a bizottság változást nem javasol. Felvettetvén azon kérdés, vajon mi történjék azokkal, kik az uj büntető-törvények életbeléptetése alkalmával oly cselekmény miatt szenvedik büntetésüket, mely cselekmény az uj törvények értelmében nem lenne büntetendő, s mi történjék az uj büntető-törvények életbeléptetése alkalmával azon fegyenczekkel, kik hosszabb határozott tartamú szabadságvesztés büntetésre lévén elitélve, mint azt az uj törvény megengedi (15 év), büntetésüket az uj törvény életbeléptetése | pillanatában még nem szenvedték ki, — a bizottság nem pártolja azon l nézetet, hogy ily esetekben a bíróság előtt kereshessen az illető orvoslást, hanem tekintettel arra, hogy ily engedély folytán nemcsak a végrehajtás stadiumáhan levő, hanem a még folyamatban levő és a már végrehajtással befejezett bűnügyek revisiója ezen szempontokból, nevezetesen azonban a büntethető cselekmény hiánya alapján kiséreltetnék meg, mi a jogérzetet megingathatja és még a bíróságokra is rendkívüli terhet róvna. — A bizottság nézete szerint ily esetekben a közigazgatási uton történhetnek a méltányosság által megkívánt elengedések (lf. kir. kegyelem) annyival inkább, mert a jog szempontjából nem lehet kifogást tenni az ellen, ha valaki cselekményeért ugy felel, mint azt az elkövetés idejében érvényes törvények rendelik. E részben tehát nem látja a bizottság szükségesnek, hogy a javaslatba valami intézkedés felvétessék. A bizottság még javasolja, hogy az életbeléptetési törvényben adassék meg az igazságügyminiszternek a felhatalmazás, hogy E rdélyben és a polgárosított magyar határőrvidéken a büntető törvénykönyvek életbeléptetése alkalmából apolgári törvények terén szükséges változtatásokat rendeleti uton megtehesse. Ennek folytán javasolja folytatólag a bizottság, hogy a h u s z o nnegyedik szakasznak e tárgyra vonatkozó zármondata kimaradjon. A felhatalmazás a rendelet kibocsátására azért szükséges, hogy később, ha e téren vaiame y előre nem látott akadály merülne fel, az igazságügyminiszter a bajon rövid uton segíthessen. A bizottság ezenkívül még annak kimondását is ajánlja, hogy az életbeléptetési törvény az életbeléptetendő uj büntető-törvényekkei egyidöben lép hatályba, miután ha ez ki nem mondatik, az életbeléptetési törvény akihirdetés után 15 napra már hatályba lépne. Ezek után a bizottság általánosságban megvitatta azon kérdéseket, vajon kell-e a büntető-törvénykönyvek életbeléptetésénél a birói tárgyi illetőséget is szabályozni, kell-e a bűnvádi eljárásra nézve egyes szabályokat felvenni és végre vajon ezen mindkét irányban netalán szükséges intézkedések az életbeléptetési törvénybe vagy külön törvénybe vétessenek-e fel. A bizottság végre abban állapodott meg, hogy a birói tárgyi illetőség szabályozása szükséges a büntető-törvények életbeléptetésénél, mert az eddig e részben mérvadó 1871. évi XXXI. *) Az enquGte egyik tagjától. Szerk.