Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 46. szám - A birói előléptetés kérdése a IV. szakosztályban

— 351 — akiknek élttében valaha azon keserű feladat jutott, az előléptetések- i nél tanácsadólag vagy intézöleg befolyni, tisztában vannak. A kétely a tekintetben van, bogy miként szabályozandó ezen nagy fontosságú állami és társadalmi kérdés a nélkül, hogy a törvényhozás a gyakran említett Scylla és Charibdis egyikébe vagy másikába'ütköznék. Erre nézve hiányzik a megállapodás, és rendesen minden országban és Európának csaknem minden államában a discussió terén álló ezen kérdés azon törik meg, hogy a megoldási módot tüzetesen és ugy, hogy az a czélnak megfeleljen, nem voltak képesek még megállapítani. Azt hiszem, hogy mi nem tennénk eleget azon feladatnak, a mely reánk vár, hogyha anélkül, hogy a kérdést minden részleteiben szabályozottnak látnók, a törvényhozás elé lépnénk azon követelménynyel, hogy az, amit mi nem voltunk képesek megoldani, a törvényhozó testület tagjai által oldassék meg csupán csak azért, mert ők képviselők. En tehát ezen szempontból nem tartom a kérdést ma megoldhatónak. Az mondatott előttem, hogy rosz kezekbe van letéve a propositionalis rendszer, hogyha az a minister kezébeu van. Én csak egy körülményt vagyok bátor a tisztelt szakosztály figyelmébe ajánlani. Azon sok túlzás közt, amelyeketa franczia forradalmat megelőző időben nagy férfiak mondottak és megállapítottak, és azon sok helytelenség közt, amelyekből azon irtózatos események származtak, van igen sok helyes, igen sok alapos, amely azon időt tülélte, a melynek igazsága fiúról fiúra hozzánk is átszállott, és a melyen állami intézményeinknek nagy része alapszik. Ezek közt van Mirabeau azon mondata is — bocsánatot kérek, hogyha szóról szóra nem tudom idézni, minek oka az, hogy , felszólalni nem szándékoztam — : »Én nem irtózom seicmitől sem annyira, mintha egy testület magát ma elmozdithatatlannak, holnap önmagát kiegészítőnek, holnapután meg örökösnek nyilvánitja, mert ez az absolutismus». Ha — és itt leginkább az előadó úr szavaira reflectálok — egy testület teremtetik egy országban oly óriási hatalommal, milyen a törvénykezési, tehát a birói hatalom, és e testület, amely önmagátegésziti ki és a melynek részére a függetlenség és elmozdithatatlanság biztosítva van, önmagát megörökíti, minden ellensúlyozás és minden felelősség nélkül: akkor, bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy mi a jóból sokat tettünk, és a midőn egy részről biztositani akarjuk a biró függetlenlenségét, nagyon félő, hogy elveszítjük az állam függetlenségét; midőn biztositani fogjuk a biró elmozdithatatlanságát, nagyon félő, hogy elveszítjük a társadalom elmozdithatatlanságát. Nagy érdekek vannak azzal összekötve, hogy a birói hatalom ' honnan meriti forrását és miként egészíti ki a hiányokat. Az újkori társadalom, helyesen vagy nem helyesen, ez nem kérdés, a hatalmak felosztásának elvében keresi azt a básist, amelyre intézményeit fekteti. Nem szólok hozzá, hogy ez helyes-e vagy nem, de az tény, hogy parlamentáris rendszerünk ezen alapszik. Megengedem azt, amit egy nagy I tudós mond, át vagyok hatva annak igazságától, hogy ez egy probléma, amelyet a mult hagyott reánk és a melynek végfejleményeit mai napig sem voltunk képesek tüzetesen szabályozni. Igenis probléma. Probléma pedig nemcsak ezen téren, hanem a tekintetben is, hogy mi két ez törvénykezési és mi administrativ ügyet, és probléma számtalan más vonatkozásaiban is. Azt hiszem, hogy t. barátom (az előadó), akinek olvasottságát és tudományát én leginkább voltam képes észlelni, mert több évig voltam szerencsés az ő környezetében lenni, megengedi és elismeri, hogy a hatalmak felosztása oly irányban, amint ez azon időben történt, midőn ezen eszme először valósittatott meg, a Sieyés-féle theoria szerint magában foglalta a forradalmat mint elmaradhatatlan következményt. Miért ? Mert midőn mereven el akarta különiteni a hatalmat, — tisztelt barátom pedig ezt teszi, — és ezt egymás mellett állónak decretálta, okvetetlenül be kellett következni az 1791 diki alkotmánynak, ami pedig nem volt egyéb mint szükségszerű előfeltétele a 1793-diki alkotmánynak. Minthogy a kormáuy nem levén jelen a törvényhozó testületben, a határvonal helytelenül ott húzatott, hogy a kormány kormányzási hatalom levén csupán, és nem törvényhozási, és igy neki nincs joga jelen lenni a törvényhozásnál, nagyon természetes, hogy mert ezen életbevágó discussiók alkalmával, a melyektói függött a jövő alakítása, nem volt képes befolyni, a magára hagyatott áramlat elragadta a kedélyeket, vissza nem tartóztatva azon fék által, melyet a kormányhatalomnak gyakorolnia kell, csirájában már benn volt a forradalom mint szükséges folyomány, a kicsapongás egyik irányban nem jogosítván fel a túlzást másik irányban. Utoljára is mindezen dolgoknak vissza kell menniök egy helyesen megállapított elvre, mert csak a helyesen megállapított elvnek lehetnek helyes folyományai. Az államhatalom megosztása a szükséges kiindulási pont. Ezt összesíteni egy kézbe annyit tesz, mint az orgauismus összmüködő hatását megszüntetni. Legyen az kormány, birói vagy bármely más hatalom, hogyha egyike ezeknek a maga kezében tartja azok összességét, és a másiknak befolyását és behatását teljesen kizárja , ebből legalább egy iránj ban okvetetlenül azabsolutismus következik. En, t.jszakosztály, egy rendezett államot birói függetlenség nélkül fenállhatónak nem képzelhetek. Jogintézményeinknek, szervezési kérdéseinknek ebből kell kiindulniok, és ezeknél ennek kell az alaptételnek lenni épen ugy, mint a hatalmak felosztása alaptétel valamennyi állami intézményre vonatkozó kérdésnél. Ha oda állítjuk a birói függetlenséget mint sarkkövet, mint básist, amelyet érinteni nem szabad és ha ez érintetik, akkor összeomlik az egész: kérdem, képzelhető-e, fentartható-e a birói függetlenség, hogyha a biró hatáskörébe más ügyek is vonatnak be, mint birói ügyek, tehát mint a hatáskörébe tartozó peres és nem peres ügyeknek "törvény szerinti elintézése. Amely perczben a biró hatáskörébe belevonatnak adminisztratív kérdések, abban a perczben a birót többé függetlennek, felelősségnélkülinek tenni nem lehet. Nem létezik országgyűlés, többet mondok, nem létezik állam, amely az adminisztratív természetű ügyeknek felelősségnélküli vezetését eltűrné vagy eltűrni képes volna. A kinevezés? nem hiszem, hogy e tekintetben ellenvetéssel találkozzam, a kinevezés nézetem szerint nem képez birói functiót, és méltóztassanak azt a summus justiciarius eszméjéből származtatni, ahonnan énnem származtatom, vagy méltóztassanak azt bármely más forrásból származtatni, a kinevezés minden csak birói ügy nem lehet. Minthogy pedig a hatalmak felosztása egyelőre más mint a birói és admínisz, trativ szempontból a kérdés tágyát nem képezheti, ennélfogva a bíróságnak ezen hatalommal felruházása csak adminisztratív szempontokból jöhet megítélés alá. Tévedni lehet. Amint téved egyes kinevezéseknél a miniszter, ugy tévedhet más kinevezésnél vagy ajánlásnál a bíróság. A törvényhozás controlja alól tehát sem a kinevezést sem az előléptetést elvonni nem lehet. Nagyon természetes, hogy ebben a tekintetben a felelősség mellett a garántiát kívánom, amint kívánta ezt mindenki. Ha tehát a a birót meg akarjuk oltamazn attól, hogy telelős legyen, pedig ez a birói hivatásnak sarkköve, mert ezt foglalja magában a függetlenség, akkor első sorban óvakodnunk kell a biró funktiója körébe oly dolgokat bevonni, a melyeket felelősség nélkül kezelni absolute nem lehet, mert ha belevonuuk oly dolgokat is, a melyeket csak felelősség mellett lehet kezelni, akkor felfogásom szerint aláástuk a függetlenséget. 1 Én ezen szempontból indulok ki, és ezért kissé félénkebb vagyok azon ajánlat megtételénél, hogy a kérdésnek mai állapotában kimondassék, hogy a megoldás a törvényhozásra bizatik és bizonyos tág keretben, amelyet mindenki akként tölt ki, amint azt subjectiv észlelete vagy érzelme sugallja, de mégis feltétlen postulatumként állittassék oda. A kérdés, felfogásom szerint, a megoldásra még nem érett meg. Minthogy azonban ez a kérdés a vita és megoldás színterén van, igen helyes, hogy a magyar jogászgyülés is foglalkozik vele. Igen helyes volna az is, hogyha a magyar jogi és publicisticai literatura felkarolná e kérdést, elemezné a viszonyokat, a melyek a megoldásnál irányadók, és előkészitené a leendő mogoldást. Osszevegyiteni az elkülönített hatalmakat vagy egymástól anynyira isolálni, mint két nem organicus tárgyat, az állami functiókat nem lehet. Én nem tudnék beleegyezni sem abba, hogy a törvény által megállapitott hatályos befolyás gyakoroltassék a nélkül, hogy a miként-gyakorlásnak feltételei meg lennének állapítva, sem pedig abba, amit a t. előadó ur mondott, hogy a felsőbíróságnak ajánlata elhatározó legyen, ami azután nem volna egyéb, mint a biió-kinevezési jognak kizárólag a felsőbíróságra való ruházása mellett mintegy czimerül és diszül formaság gyanánt a király nevének aláírása. Ha elhatározzuk és a törvényben kimondatik, hogy a bíróság ajánlata elhatározó, akkor a kinevezés már el van határozva, midőn a felsöbiróság elhatározó ajánlatát megtette. A többi nem egyéb, mint ő Felsége legfelsőbb nevének aláírása, amely kimaradhatatlan. Minthogy pedig én ezen áron ezen fontos és égető kérdésnek megoldását nem kívánom ; minthogy másrészről a hatalmak felosztásának kérdése előttem a básis, melyen ezen és ehhez hasonló intézményeinknek felépülniük kell és ezen keretben kell megtalálnunk a megoldás feltételeit és elemeit: ennélfogva én nem csatlakozhatom sem az előadó, sem az indítványozó urnák véleményéhez, hanem azt indítványozom, hogy ez a kérdés további tanulmányozás és további tárgyalás végett jövőre hagyassék fel. (H e 1 y e s 1 é s.) Mail á t h György országbíró : T. szakosztály! Midőn az állandó bizottság e kérdést a jogászgyülés elé terjesztette, meg volt győződve, hogy ezt rögtön megoldani, ennek foganatot szerezni nem fog. (Ugy van!)