Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 46. szám - A birói előléptetés kérdése a IV. szakosztályban

— 350 — hatatlan, liogy elvben és gyakorlatban a felsőbíróság alakításánál két szempont határoz. Az egyik a hosszabb gyakorlat és alaposabb elméleti képzettség, a másik pedig a fVlsöbiráknak nagyobb száma, mint a milyen volt azoké, akik az elsöhiróságnál határoztak. Ugy a tény-, mint a jogkérdés megállapításánál tehát két momentum veendő figyelembe. Az egyik momentum az, hogy több biró fog ítélni a felsőbíróságoknál, mint a mennyi itélt az elsöhiróságnál, hogy többen veszik figyelembe az egyes mozzanatokat és azok összhatását; a második pedig az, hogy nagyobb képzettséggel, nagyobb tehetséggel és a bírói gyakorlat terén szerzett nagyobb tapasztalással fognak hozzászólani. E két dolog már önmagában véve elégséges arra, hogy midőn garantiáról van szó, nagyon is figyelembe veendő az, hogy ezen garantia mellőzhető-e vagy sem. Nem áll az, hogy ezért a felsőbíróság superrevideál is. Nem megyek ezen azon könnyű érvvel át, hogy ha a felsőbíróság azzal a felkentséggel, azzal az emelkedettséggel és tudományossággal bír, akkor tétessék a felsőbíróság elsőbirósággá, habár ez nagyon is könnyű argumentum és látszólag vonzó, noha az életben lehetetlenségekre vezet. Addig, mig a fokozatos bírósági szervezet létezik, — és úgy látszik, hogy ennek megszüntetésére egyelőre nincs kilátás, — sokkal több biró fog kelleni az első fórumon mint a másodikon, a másodikon ismét több mint a harmadikon. Kitűnőségeket, bármely országot méltóztassanak is venni, csak igen gyér szambán lehet találni.Olyanokat, akik az elsőbiróságnak functióit teljesitik, és pedig abban a föltevésben, hogy a netalán elkövetett hibák orvosolhatók lesznek a felsőbb instantián, sokat lehet találni. Bármennyire is kívánatos tehát, — hisz ki ne óhajtaná azt, hogy csupa kitűnőségek szóljanak a legapróbb ügyekhez is, ez lehetetlen, elérhetetlen kívánság. De lehetővé és elérhetővé kell tenni, hogy a mennyiben szükséges, a kitűnőségek is hozzászóljanak azon ügyhöz, a mely engem bánt, vagy a mely az államot érdekli. Minthogy pedig nem érhető el, hogy csupa kitűnőségek töltsék be az első birói széket, lehetővé kell tenni, hogy az első-bíró által elkövetett hibák a felsö-biró által orvosoltathassanak. Ez pedig másképen nem lehetséges, mint appelláta által a felső-birósághoz. Ennélfogva azt agarantiát meg kell adni, hogy a mennyiben a tévedés lehetősége vagy valószínűsége fenforog, ténykérdésben a másodfokú bíróság is határozhasson. (Helyeslés.) Egyike az általam mélyen tisztelt íróinknak Bar arra figyelmeztet hogy ne felejtsék azok, a kik a felebbvitelt a ténykérdésben megszüntetik, hogy egy garantiát szüntetnek meg. Egy garantia megszüntetése, t. szakosztály, a nélkül, hogy az egy másik garantia által pótoltatnék, az igazságszolgáltatásra végtelenül veszélyes. Ha mi arra szavaznánk, amit kívül annyit hangoztatnak, hogy legyen gyors igazságszolgáltatás, akkor jó volna, mert ekkor azt mondhatnók, hogy akinek csak gyors igazságszolgáltatás kell, annak nincs felehbvitelre szüksége. Azonban annak, akinek alapos igazságszolgáltatás kell, számot kell vetni magával, hogy vajon a gyorsaság ezen esetben nem fog-e az alaposság ártalmára válni, s nem semmisül-e meg épen az, ami czélja a törvénykezésnek, t. i. az igazságszolgáltatás. »Eure Justiz lásst nichts zu wünschen übrig an Kürze, aber Alles an Gründlichkeit.« Köszönöm alásan azt az igazságszolgáltatást, amely keresztülkasul mehet, amely nem engedi meg vita tárgyává tenni a legfontosabb, a legmélyebb és a legkényesebb kérdéseket, minő a ténykérdés is lehet, csupán azért mert gyors. Én csak oly igazságszolgáltatást volnék képes elfogadni, amely szeretettel karolja fel a ténykérdést épen ugy, mint a jogkérdést, amely oltalmat nyújt a tévedések ellen egyik irányban épen ugy, mint a másik irányban. (Helyeslés.) Nem volt szándékomban tisztelt szakosztály e kérdéshez szólani, de mert én azon nézetben vagyok, hogy egy bizonyos fokig a felebbezést a ténykérdésben sem lehet megtagadni, azon fokon tul pedig hgalább az esetek legtöbbjére nézve felesleges volna, azon indokból szólaltam fel, hogy ezen mederbe terelve a kérdést, eltekintve a kihagási ügyektől, azon indítványt tegyem, hogy az első fokú bíróságtól a ténykérdésben is engedtessék meg a felebvitel a másodfokú bírósághoz ; ellenben a másodfokú bíróság ítélete ellen kizárólag, a törvény iji-m helyes alkalmazása miatt semmiségi panasznak legyen helye. Én ugy vettem észre, hogy az előttem szóló urak mindegyike egy-egy garantiát említett fel, a melylyel a felehbezés elejtését indokolni, illetőleg pótolhatni gondolta és hogy a garantiák tekintetében egyik a másiktól eltért ugy, hogy ha arra szavaznék, hogy Körösi Sándor urnák vagy az előtte szólott tisztelt barátomnak véleményét fogadom el, tulajdonképen az alapra nézve, a melyen indítványa nyugszik, vele nem tudnék egyetérteni, mert beszédében sokkal több garantiát fejtett ki, mint amennyit inditványa tartalmaz. Azt látom, hogy arra nézve, hogy a felehbezés garantia nélkül ne ejtessék el, hogy ez, ha már elejtetik, pótoltassék hathatós, alapos, helyes és szükséges garantiával, nincs vélemény-különbség. Én is hozzájárulok valamennyi indítványhoz, amely az elejtés mellett van, de csak azon garantiák mellett, amelyeket én képzelek magamnak. Ha én teljes garantiát találok a ténykérdés megállapítására nézve az elsőfokú bíróságnál, ha a gyakorlat ezen garantia lételét bizonyítja, ha e garantia elmétetileg is helyes, akkor azt a luxust, hogy az ügy felmenjen a másodfokú bírósághoz csupán azért, hogy azt is megjárja, nem fogom indítványozni. De nem így áll a kérdés, mert azt, hogy a létező nem nyújtja e garantiát, elismerte mindenki, sőt szerintem bírósági szervezetünk zsenge korában ezt a garantiát ma még nem is nyújthatja, és ha valaki mást állított volna, azt megdöbbenéssel hallottam volna, mert ily rövid idő alatt mint a minő óta Magyarország mostani 'bírósági szervezete fenáll, habár nem előztek volna is meg bennünket azon idők, melyek megelőztek, a világnak legkitűnőbb országa sem lett volna képes oly birósági szervezetet létre hozni, a mely garantia tekintetében megadta volna, hogy az első bíróság megá'lapitása oraculum és megdönthetetlen igazság legyen. Mindezeknek alapján azt indítványozom, mondja ki a jogászgyülés, hogy az elsőfokú biróságtöl ténykérdésbon engedtessék meg a felebbvitel a másodfokú bírósághoz; ellenben a másodfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a törvény nem helyes alkalmazása miatt semmiségi panasznak legyen helye. (Élje azé s.) A birói előléptetés kérdése a IV. szakosztályban. (Csemegi Károly és Mailáth György beszédei.) Csemegi Károly: A hallottak után legyen szabad nekem is néhány szót szólanom a kérdéshez és azokra reflectálnom, a melyeket Dr. Bróde ur volt szíves előterjeszteni. 0 abstrahálj azon speciális szabályoktól, a melyek az előléptetési rendszerre vonatkozólag alkalmazandók s azt mondja, ezeket állapítsa meg a törvényhozás, a jogászgyülés eleget tett feladatának akkor, hogyha kimondott egy elvet, amely szerint a bíróságoknak bizonyos hatályos befolyás biztosíttatik, a birói helyek betöltése illetőleg a birák előléptetése körül. Én, tisztelt szakosztály, azt hiszem, hogyha a jogászgyülés ennyit mond ki, akkor nagyon keveset mond, mert a feltételek megállapítása nélkül a törvényhozás a hatályos befolyásnak biztosítását a bíróságok részére nem mondhatja ki. A törvényhozásnak meg kell határozni azon befolyást, a melytől a hatály, amely mindakét részről hangsulyoztatott. függővé van téve. Ha ez nem lehetséges, akkor a tudomány embereinek szükséges ezen kérdést minden vonatkozásaiban figyelembe venni, a discussio terére vinni, megállapítani, hogy melyek azon feltételek, a melyek mellett a czél elérhető, és csak akkor, mikor elméleti szempontból a létező viszonyok tekintetbe vételével a kérdés minden tekintetben tisztában van, mikor előre látható, hogy a kérdésnek ekként való megoldásának okvetetlenül kitűnő gyakorlati eredményeket kell eredményeznie, lehet a törvényhozáshoz fordulni és a törvényhozásnak azt mondani: most már ezen res judicata alapján ezen és ezen feltételek mellett, törvény által szabályozható a birák előléptetésének kérdése és jogos a theoria azon követelménye, hogy ne a miniszteri befolyás és ne ezen és ezen tényezőknek elhatározása, hanem a törvény megállapítása legyen irányadó. Addig, amig ez nem éretett el, felfogásom szerint a kérdés törvényhozási szabályozásra nem is érett meg. És itt bátor vagyok mindjárt arra reflectálni, amit az előttem szólottak egyike, Bróde ur, helyesen jegyzett meg, hogy nem arról van szó, hogy egyáltalában a bíróságok befolyása, mint helyes, vagy nem helyes, a jogászgyülés által megállapittassék, hanem specialiter a mi viszonyaink közt a magyar birák előléptetésének vagy elő nem léptetésének kérdése képezze a megállapítás tárgyát. Ez nagyon helyes, csakhogy bocsánatot kérek, egy bajban szenved tisztelt barátom előadása és kiindulási pontja. Ez a kérdés tudvalevőleg egész Európában a discussio felszínén van. és azon eredmények, a melyek itt is mutatkoznak, nem mostaniak, hanem amióta csak a birósági kinevezési rendszer hatályban van, ezek egész Európában mindenütt észlelhetők. Igazat fog nékem adni mindenki, hogy oly élénken és élesen e kérdés sohasem tárgyaltatott, mint a franczia restauratio kórszakában, midőn a kormány a legjogtalauabb és a legérezhetőbb politikai befolyást épen a birói kinevezések és előléptetések kérdésében gyakorolta. Ez a kérdés a napokben tárgyaltatott Olaszországnak egyik legelőkelőbb vezére Caesarini által mindazon jelenségeknek discussióba vonásával, amelyeket az előttem szólott urak kiemeltek és a melyeket ö sok évi birói gyakorlata alapján szerzett tapasztalataival még inkább bővített. E kérdés uem is itt sarkall: vajon kivánatos-e a kormányon kivül más tényezőknek is befolyást engedni. Erre nézve mindazok,