Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 44. szám - A VII. magyar jogászgyülés

— 342 — pedig egy oly pillanatban, a melyben szerintünk kétszerte szükséges az, hogy tanácsadó bár, de azért nem kevésbbé nyomatékos véleményüket a teendők és azok rendje iránt az elhatározás mérlegébe vessék. Szerintem ugyanis a jogászgyülésnek máshol is, de különösen Magyarországon nem lehet egyedüli feladata : elméleti vitatkozásokat folytatni, a tudomány legújabb vívmányait taglalás alá venni; hanem — ha szabad e kifejezéssel élnem — feladata különösen nálunk az, hogy népszerűsítse a tudomány vívmányait, hogy egyik esetben említse fel azt, miként az ujitás szükséges, mert uj jogi momentumokra vonatkozik, a másikban czélszerünek és kívánatosnak jelezze, mert a nemzetközi forgalom rendkívüli élénkülése ezt kiválólag igényli. Ott pedig, hol a fenállónak változtatásáról vagy átidomitásáról van szó, szerintem azon meggyőződést kell megérlelni a népben, hogy az, amit az i Imélet helyesnek tart, gyakorlatilag a mi viszonyaink között is alkalmazható és a. mi állapotainkba minden rázkódás nélkül beilleszthető (Éljenzés); hogy csak őseink nyomán haladunk, a midőn az assimilatio müvét, melyet ők oly szerencsés sikerrel gyakoroltak, változott körülmények között ismét folytatjuk (Elénk éljenzés); hogy nem vak utánzástól, nem egyszerű átültetésről van szó, hanem — hogy egy hasonlattal éljek, melyet nem régen barátaim egyike egy más téren használt, — egy oly erőteljes növény fejlesztése lebeg szemünk előtt, amelynek ágai, levelei, lombozata igenis sürüen érintkeznek a nyugati polgárosulság légkörével, de gyökereivel a hazai intézmények talajából táplálkozik. (Élénk é 1 j e n z é s.) A másik szempont, a melyre figyelmüket felhívni bátor vagyok, a/. »egymásután« és a »sorrend« kéídésc. Tudjuk, hogy tefo mereink elseje, Széchenyi István, mily sülyt fektetett a logikai egymásutánra és a sorrendre, amelyben ö li iladA.si czélzatait sikeresiteni igyekezett. Tudjuk, hogy né < i in -v ellenzőit nem támad'a meg oly hévvel, mint azoka?, kik épen az . , i sután, a sorrend tekintetében merészelték kö.eit bolygatni. S szerintem i^eu helyesen. Mert ha egy alaptétel egyszer el van fogadva, minden gondolkozó fő a folyományokat önként elfogadja. Ellenkező - tben un természetes, hogy a megállapodás sokknl nehezebb. Már hu egy rövid visszapillantást vetünk a közelebb lefolyt 14 évre és összehasonlitjuk azon programmot, melyet akkor a 65-iki törvényhozás mintegy alapul s kiinduló poutul állitott fel, és azt a 14 év törvényhozási eredményeivel egybehasonlitjuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ezen programm csak részben,— és ez a dolog természetében fekszik — nem mindig teljes sikerrel és semmi esetre sem azon rendben vitetett keresztül, a mely eleve megállapítva volt. A pillanatnyi szükség igényei, a napi közvélemény nyomasztó hatása megzavarták e sorrendet, a mi természetszerűleg nem egy hátránynyal jár. Legyen szabad az igen t. közgyűlést csak egyre figyelmeztetnem. E pillanatban birtokában vagyunk egy szellemi kincsnek, az anyagi büntetőtörvénykönyvnek (Tetszés), a mely parlagon hever, mert előiöltételei, a melyekhez életbeléptetése kötve volt, még teljesedésbe nem mentek. (U g y van!) Erre nézve tehát a t, jogászgyülésnek megvan igenis a feladata, még pedig intő, figyelmeztető feladata. Felad ita igyekezni arra, hogy a törvényhozás az elhagyott helyes mederbe terelje ismét a törvényes alkotásokat és hogy az egyszer elfogadott rendszertől egykönnyen el ne térjen. (Élénk helyeslés.) Végül, és ez talán legfontosabb feladata, szerintem nemcsak joga, de kötelessége a jogAszgyülésnek őrködni, és pedig féltékenyen őrködni a jogi alkotások folytonossága felett (Ugy van!), féltékenyen őrködni a felett, hogy az egyszer elfogadott elvtől visszalépés ne történjék. (Élénk helyeslés.) Én elismerem, hogy törvényeket örök időkre hozni nem lehet ; megengedem azt is, hogy első törvényes alkotásaink talán kissé rohamosan készültek ; megengedem, hogy a nemes hévnek, egy szép eszme melletti lelkesültségnek több tér adatott, mint a jóakaratú kritikának és a komoly megfontolásnak. De miután a törvényhozás minden jogosult tényezője ez elveket elfogadta, azoktól néhány rövid év folyamán eltérni veszélyes, és következményeiben kiszámithatlan eljárás volna. (Lelkes é 1 j e n z é s.) E cselekvési rendszer csorbát ütne a külföld előtti hitelünkön, sértené népünk jogérzetét, és megingatná a törvények állandóságába fektetett hitét. Ily esetben szerintem a jogászgyülésnek kötelessége óvó, sőt tiltakozó szavát emelni az orvoslásnak oly módja felett, mely a bajnál sokkal rosszabb. Nyilatkozni kellene nyíltan, tartózkodás nélkül, hogy a törvényjavaslatokat komolyan kell megvitatni, arany mérlegre helyezni, mielőtt az ország törv. könyvébe igtattatnak; de ha egyszer törvénynyé váltak, rövid idő alatt, be sem várva a minden organicus fejlődésre szükséges időtartamot, azt hatályból kivetkeztetni, azon mint a változó idényhez képest az öltönyön változtatni nem lehet, vagy helyesebben mondva nem szabad, legalább az állam legmagasabb érdekeinek kocz! káztatása nélkül nem szabad. (Zajos éljenzés.) Ha a jogászgyülés ekként egyrészről felvilágositólag, buzditój híg, serkentőleg, más részről óvólag, intőleg, sőt tiltakozólag teljesiti magasabb feladatát; ha a kormány és a törvényhozás ez összhangzó nyilatkozat nyomása alatt rendes mederbe tereli a codificatió müvét és azt tervszerűen és átgondeltan terjeszti a törvényhozás factorai elé ; ha a jogszolgáltatás munkás tényezői, a függetlenségükben ezentúl talán jobban megóvott birák és a talán még tágítandó autonóm körben mozgó ügyvédek nem ellenséges táborként fognak egymás ellenében állani (Élénk he 1 y e s 1 é s), hanem vállvetett öszhangzó közreműködésükben igyekeznek első vonalban a gyors, másod sorban az aránylag olcsóbb — minden esetre pedig a helyes jogszolgáltatás eszméjének megvalósítására (Ugy van!): akkor gyérülni fog az elégületlenek száma, és a népben kétségkívül azon meggyőződés ver gyökeret, miszerint valamint a közjog terén a hatalomnak, ugy a magánviszonyok körében a biztonság érzetén alapuló jólétnek legtisztább és legbiztosabb kútforrása : a jog ! (Élénk éljenzés. Hoszszan tartó taps). Az alapszabályok 16. §-a értelmében most az elnökválisztás ejtendő meg, és miután ezen jogászgyülésen az elfogadott gyakorlat szerint a tanári karból választandó az elnök, méltóztassanak a tanárok közül kijelölni azt, a kit arra legérdemesebbnek tarj tanak. Hoffmann Pál: T. közgyűlés! (Halljuk!) Van okom felI tenni, hogy a t. közgyűlésnek óhaja, akarata: a hetedik magyar | jogászgyülés elnöki székébe Dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár | urat ültetni. (Élénk éljenzés és helyeslés). Minthogy ezen i feltevésem alapos, bátor vagyok indítványozni, hogy Dr. Wenzel j Gusztáv az elnöki székre — a miut az történni szokott — küldöttségi| leg meghivassék. (Helyeslés). Egyúttal vagyok bátor hason'ó feltevésben az a;elnöki tisztségre Hodossy Imre urat, a budapesti ügyvédi kamara érdemes elnökét, ajánlani. (É 1 é n k é 1 j e n z é s). Majláth György elnök: Az egyhangú felkiáltásból következtetem, hogy a hetedik magyar jogászgyülés elnökévé Dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár urat, másodelnökévé pedig Hodossy Imre I urat, a budapesti ügyvédi kamara elnökét választja (Helyeslés). A bevett gyakorlat szerint a megválasztott elnök meghívására 'Hoffmann Pál, Körösi Sándor és Sárkány József urakat kérem fel. Negyedórai szünet után a küldöttség megjelenik a megválasztott elnökkel, ki a gyűlés zajos éljenzései közt elfoglalja az elnöki széket. Dr. Wenzel Gusztáv : T. jogászgyülés ! Mindenekelőtt kötelességem, hogy mély és forró hálámat jelentsem ki azon megtiszteletésért, hogy engem e helyre megválasztani kegyeskedtek. Vannak okok, vannak momentumok, melyek ezen me^tisztelést különösen nagy becsben tüntetik fel előttem. Rendkívül nagy kitüntetés az, tíogy szerencsém lehet ő excellentiájának az eddigi elnöknek utódja lenni. (Éljenzés). (Majláth György országbíróhoz fordulvaj Excellentiád mint a magyar jogszolgáltatás vezércsillaga (Élénk éljenzés) az összes jogtudományban való mély avatottságával, a | hazai nemzeti intézmények iránti hű ragaszkodásával (É1 j e n z é s) az ' igazság szeretetét, a méltányosságot és humanitást olyannyira érvényre • juttatta hazánkban, hogy Magyarország összes lakosságának osztatj lan bizalmát, a jogászkar köztiszteletét a legmagasabb fokban birja | (Elénk éljenzés). De nekünk nem szabad itt megállapodnunk. I Aki a magyar jogélet történetének ujabb évlapjait végig tekinti, azonnal észre fogja venni, hogy minden üdvös reform, minden nevezetesebb változás, mely a hazára áldást hozott, oly közeli viszonyban van a Majláth névvel, hogy Magyarország ujabb jogtörténetét a Majláth név méltatása nélkül tanulmányozni és megismerni nem lehet (Ugy van!). Tudjuk mindnyáján, hogy kezdve excellentiádnak sz épapján és nagyapján, a nagyhírű personalison, jogéletünk a Majláthokkal folytonos viszonyban áll. A Majláth családra lehet alkalmazni, amit Virgilius oly szépen mond: Avi numenantur avorum, a szónak legnemesebb értelmében (Éljenzés). Én is pályám kezdetén, excellentiád apja kegyességét és pártfogását ismételve voltam szerencsés tapasztalni (Éljenzés). Most midőn pályám vége felé közeledem, excellentiád az, ki kez ;mbe adta ezen t. gyűlés elnöki tisztét. Őszintén kimondom : nagyobb elismerést, nagyobb kitüntetést eddigi szerény működésemért • nem ismerek (Éljenzés).