Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 43. szám - Vélemény és indítvány

— 339 omnium ereditorum daczára, csődnek nem vehető, hanem csak az A. P. alapját képező fizetési képtelenség igazolására szolgált; 2) hogy a »missio in bona,« »bona vendita«, »excussa distracta« csak exemplificativ felsorolások; 3) hogy Dig. 42. 8. — egyatalán nem tételezi fel, a hitelezők többségét 1. 10. §. 6. Dig. b. t. hol a kérdés felvettetik, vajon egy hitelezőt is megilleti-e a kereset, a felelet 7. §. Illud certe sufficit et si unum scit creditorem fraudari, cetoros ignoravit fore locum actionis; 4) hogy a praetor 1. 1. pr. D. h. t. minden megkárosított hitelezőnek keresetet ad, »curatori bonorum vei ei cui de ea re actionem dare opportebit actionem dabo«. A közönséges jog a csődön kivül helyt ad az Actio Paulianának 1. k. Sihtenis Civilr. III. §. 124. Windscheid i. h. 683.1. és 26. j. A német jogban. Poroszországban az Actio Pauliana a. A. Gr. O. I. 50. 44-69 §§-aiban is A. L. E.I. r. XI. f. 1129-1133. §§. és II. r. I. f. 311—315. §§-aiban csakis csőd esetében foghatott helyt. Az 1835. april 26-iki rendelet megadta a hitelezőnek a jogot csődön kivül is a fizetésképtelen adós által tett ajándékozásokat viszszavonni, — részleteiben a római jogot elfogadva. Ezen rendelet kiterjed azon terhes szerződésekre is, melyeket az adós házastársával, gyermekeivel, saját vagy házastársa szüleivel kötött. E szerződések tekintetében a szerződő felek roszhiszéműsége vélelmeztetik. Lényeges újításokat tartalmaz az 1855. május 9-iki tőrvény, mely habár az Actio Pauliana terét a csőd esetén kivül tágitá, még is lényeges különbséget tesz csőd és nem csőd között és azon esetek, melyek a porosz csődtörvény 100. és 101. §§-aiban, mint támadási esetek felsorolvák, csődön kivül meg nem támadhatók. — A megejtett különbség jogosultságát Goldammer (Com. zur preus. C. O. 500 1.) az indokoktól következőkép adta: »Die Befugniss zur Anfechtung der in den §§. 100 und 101 angeführten Rechtshandlungen kann nicht auf den Fali der gewöhnlichen Execution übetragen werden. Diese Befugniss beruht ihrem Grundé nach nur in der Rücksícht auf die Wahrung des Interesses der Gesammtheít der Glaubiger, welche vermöge des thatsachlich vorhandenen, oder doch unmittelbar bevorstehenden Concurszustandes zur Geltung gelangen muss. Insbesondere kann kein einzelner Glaubiger berecbtigt sein, Zahlungen, welche der Scbuldner einem andern Glaubiger geleistet hat, dem Letzteren wíeder abzufordern, um dieselben seiner eigenen Befriedigung zuzmvenden.« Szászországban az Actio Pauliana csődön kivül a szász polg. tk. életbelépte előtt is helyt fogott, még pedig a 1746-iki Chursáchs. Decisio 25 alapján 1. Curtius sachs. Civilr. II. §. 584. A szászj^g az Actio Pauliánát a gratificatio elméletére alapítá, így, Annalen des O. A. G. zu Dresden I.k. 163 1. »es soll hauptsáchlich darauf ankommen ob der alsó befriedigte oder sichergestellte Glaubiger seine bessere Stellung wirklich der blossen Gunst des Schuldners, oder seiner eigenen Vigilanz verdankt.« Az 1865. március 1-én életbe lépett szász p. tvkv. 1509 — 1518. §§. lényegileg a római jogot adják (1. Siebenhaar Comm. zum b. Gb. II. k. 356 1. s. k. 1.) Szász-Weimar-Eisenach herczegségben az 1867. június 19-iki törvény 4. §-ban az A. P.-t úgy csőd mint csődön kivül ugyanazon elveknek veti alá. Lényeges, bogy 1. §-ban azon terhes szerződéseket, melyekben a hitelező ellenszolgáltatása nincs arányban az adós szolgáltatásával, ajándékozásnak veszi. A közel rokonokkal kötött terhes szerződéseknél mindkét fél roszhiszéműsége vélelmeztetik. (1. §. II. d.) A szász-meiningeni törvény 1868. deczember 23-án 12 §-ból áll. Csődön kivül az A. P.-nak akkor van helye, ha az adós vagyonelégtelensége végrehajtás útján ki lett mutatva. (1. §.) Az álügyeletek, ugy nem különben azon ügyletek, melyeknél mindkét fél roszhiszemüleg járt el, bármikor megtámadhatók. (3. §.) Támadási perekben a biró meggyőződése szerint Ítélhet (12. §). A szász csoporthoz számítandó a Schwarzburg sondersheimi törvény 1868. jan. 9-ről és S. Rudolpbstadti törvény 1868. június 11-ről és a szász-altenburgi törvény 1872. jan. 26-ról. E törvények szerint az A. P. csődön kivül is helyt fog. Hannoveria 1864. június 2-iki törvény 9 §-ban az A. P.-t csődön kivül szabályozza. Feltétel, vagyon elégtelenség (2. §.) Terhes szerződéseknél az, hogy az elfogadó az adós szándékát, mely a megrövidítésre irányul, ismerje (7. §). A bizonyítás szabad, csak a kínált eskü tekintetében a perrendtartás intézkedései mérvadók. (8. §.) Lübeck. 1870. május 90-iki törvények az A. P. csődön kivül is helyt ad. — A törvény csak egy speciális esetet foglal magában t. i. ha az adós az átruházott vagyon tekintetében a használatot magának fönntartotta, különben a közönséges jog mérvadó. Az A. P. csődön kivül elismertetik a német kötelmi jog terv. 1098-llo7. §§. (I. olv.) 1031 — 1140. §§, (II. olv.-ban.) A bajor polg. tvkönyv. terv. 955 — 969. §§-aiban. Kiváló figyelmet érdemel az osztr. igazságügyministerium törvényjavaslata 1875ről. »Ueber die Anfechtung von Rechtshandlungen zahlungsunfáhiger Schuldner«. E törvényjavaslat, azA.P. alapján megtámadható jogügyletek tekintetében csőd és csődön kivül különbséget nem tesz. Az A. P. alapja (2. §.) a fizetésképtelenség; esetei taxativ felsoroltatnak. — A fizetés beszüntetése mint kereseti alap csak bej. keretkedők tekintetében áll. A hitelező megtámadbatása, kettős alapon nyugszik, vagy ismeri az adósnak azon szándékát, hogy hitelezőit meg akarja károsítani (3. §.) vagy pedig ösmerte az 1. §. felsorolt esetek egyikét. — Különös figyelmet érdemel a javaslat azon része, mely a támadási perről intézkedik, és a hitelezők érdekközösségének határozott elismerése (34. §.) A franczia jogban azA.P. a csődben és csődön kivül eltérőleg szabályoztatott. Massé ez eltérést azzal igazolja, hogy a hitelező, a ki keresetét az 116 7 art. állapítja, az ez uton szerzett vagyont maga veheti igéDybe, míg a csődben ez a hitelezők összeségét illeti meg. — Csődön kivül a Code civil 1167 szakasza A. P. elvileg helyt ád, de annak föltételeit közelebbről meg nem határozza, miért is a franczia jogászok (1. Zachariá »Handb. des franz. Civilr.« II. k. 212 s k. 1.) a római jog elveit alkalmazzák. A franczia jogban kiemelendőnek tartom 1-ör bogy az A. P. a kötelmi jog általános részében fordul elő; 2-or, hogy annak alkalmazása a fizetésképtelenséggel áll be. 3-or, ugy az ingó és ingatlan vagyon képezheti a kereset tárgyát. (622, 783, 1464 artic.) 4-er, hogy az A. P. a kötelem természetéből folyónak vétetik. (1. Locré »La legislation de la france« 12 k. 336 1.) 5-ör, hogy az A. P. csődön kivül azon elvre fektettetik, hogy az adós vagyona a hitelezők zálogát képezi, (1. Locré ibidem »Maiscelui qui contracte des dettes engage tous ses biens« 1. m. Massé »Le droit Commercial« III. k. N. 1742). 6-or, terhes szerződéseknél a szerződő félnek tudomással kell birnia arról, hogy az adós hitelezőit meg akarja károsítani. (Massé i. h. III. k. 1740.) 7-er, hogy az adós ügyletei, a mennyiben megtámadhatók, semmisek ; igy tehát az e módon elidegenített vagyon még a harmadik birtokostól is elvonható. 8-or. Bizonyítás tekintetében a bizonyítási teher, a hitelezőre háramlik, és a Code de Commerce praesumtioi helyt nem foghatnak (1. Pardessus »Cours de droit CommerciaU III. N. 1323. »On ne pourrait appliquer que les régles du droit civil.* Les présomptions légales qu'a établies le droit commerciale seraient sans effet.«) Az angol jog biteltörvényeit a legnagyobb szigor jellemz'1. Az angol jog a hitelezőnek adósa ellen két két keresetet adott, egy személyest, ez vezetett az adóssági fogsághoz, és egy dologit, ez vezetett a vagyonvégrebajtáshoz. Az egyik kereset kizárta a másikat. Ez állapoton egy 1844. hozott törvény változást idézett elő, a mennyiben mindkét jogosítványt egyesité (1. Samuely. Goldschmidt Zeitschrift XV. k. 136 s. k. 1.) A Common Law a hitelezők kárára kötött álügyleteket és azokat, melyek a hitelezők egyébkénti megkárosítására köttettek, semmisnek nyilvánitá. A hitelező e támadási jogát csődön kivül elismerte 13. Eliz. c. 5. Különös figyelmet fordított az angol törvényhozás az álügyletekre. így az ingó dolog átruházása és elzálogosítása semmis, ha az eddigi tulajdonos azok birtokában maradt. Ezzel kapcsolatban állt az angol jog azon intézkedése, (17. és 18. Vict. C. 36) bogy minden ily szerződés közzéteendő és az ingó dolgok elzálogosítása az e czélra rendelt nyilvános könyvbe iktatandó. Semmis továbbá azon ügylet, melylyel az egész vagyon ruháztatik egy harmadik személyre. (Güterbaek. »Goldschmidt Z, f. H. II. k. 45). A vagyon egyes részei elidegenítésénél, a támadás alapja a »Fraudulent preference.« Az angol jog a támadás tekintetében terhes szerződések és ajándékozás között külömbséget nem tesz. Azon cselekmények, melyek által az adós vagyonát kevesbbiti, »Voluntary Conveyances,« anélkül, hogy pénzben kifejezhető ellenértéket »valuable consideration« nyert, a hitelezőkkel szemben semmisek, ha a cselekvény idejében a vagyon az adósságok törlesztésére elegendő nem volt. Fontos az A. P. tekintetében »az 32-et 33 Vict. cap. 71,« mert az angol jog csak a kereskedői csődöt ismeri; nem kereskedők tekintetében pedig egy külön végrehajtási eljárást ismer. A fent idézett törv.