Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 43. szám - Vélemény és indítvány

az intézmény fentartásához ragaszkodik és visszatér jelen kérdéshez, ennek megoldása kielégítő lehet. Indítványozom tehát annak kimondását illetve elhatározását, hogy: »miután jelen kérdés előtt tárgyalandók 1- őr: a törvényes öröklés alapelvei és rendje, 2- szor: a köteles rész jogi természete és átalakításának czélszerüsége, a magyar jogászgyülós ezúttal a kitűzött kérdés felett napirendre tér.« Dr. DelV Adami Rezső. Vélemény és indítvány.*) Dr. Jelűnek Arthur ügyvéd úrtól Budapesten. A magvar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött azon kérdés felett: »Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kivül is helyt foghat-e ? « A t. állandó bizottság a fenti kérdést kitűzvén, annak mikénti felállítása által a megoldandó kérdésre nézve elvi álláspontot foglalt el, a mennyiben az »Actio Paulianá«-t csődön kivül helyt foghatónak tartja. Ezt praemissaként előrebocsátván, a felvetett kérdéssel kifejezésre akarja juttatni azt, hogy a csőd mint anyigi jogviszony az Actio Pauliana tekintetében eltérő intézkedést kiván. A felvetett kérdés a modern jog fejlődése szempontjából oly könnyen meg nem érthető, mert az, redukálva ama formulázásra, vajon: az Actio Paulianában foglalt jogosítványokkal csak a hitelezők összeségevagy az egyes hitelező is élhe t-e, még a római jog szempontjából is, csak jogtörténeti érdekkel birhat. De elfogult a kérdés megoldása, a midőn az Actio Paulianának alkalmazásáról van szó, a kötelmi jog körén belül, mert első sorban vitás az, mit értünk «z Actio Pauliana alatt, vajon ama intézményt, mely a hitelezőt, az adósa által megkötött s megkárosítását maga után vonó jogügyletek megdöntésére feljogosítja; ama értelem, terjedelem s fogalommeghatározásbao, mint ezt a római jog alapján fejlődő közönséges jog kifejtette s mely intézmény elvei felfogásában vitás, részleteiben bizonytalan s az élőjog és forgalomnak meg nem felelő, avagy az Actio Pauliana a kérdés keretén belül mint a támadási keresetek elfogadott jogi kifejezése szerepel, fogalma, elvei s részletei meghatározása nélkül. Ha egy csődtörvénynyel állnánk szemben, mely az adós jogügyleteinek megtámadhatását, a hitelezők megkárosítása folytán szabályozta volna, ugy a kitűzött kérdés megoldása határozott alappal bírna, s az intézmény általános elvei megállapításával az alaki viszonyokból folyó és a részletekben változást előidéző mozzanatokat figyelembe lehetne venni. Tekintettel a fenforgó tényleges viszonyokra, ezen útmutatás is hiányozván, kell, hogy a tisztelt jogászgyülés a kérdést alapjából oldja meg; de itt is kerülve a részleteket, és csakis az elvek megállapítását megkísérelve. A felvetett kérdés megoldásánál két fogalom fogja a kiindulási pontokat meghatározni; s < z a jog és a gazdaság fogalma. A jogi és a gazdasági élet a társadalmi életnek megjelenési alakzatai, melyek a kölcsönös behatás és áthatás folytán alakulnak, s melyhez az államiság fogalma hozzájárulva, mint Arnold mondja: túrom oldalai egy háromszögnek, melyek együttesen egy alakot képeznek és ezen alak a társadalmi élet összesége. A jogfejlődés feladata a társadalmi élet szükségleteit s létfeltételeit a kellő alakba önteni. S igy a jog a gazdasági élettel szemben nem primaer, hanem secundaer. A jog nem alakítja a gazdasági életet és az abból folyó forgalmat, banem a forgalom szolgáltatja az anyagot a jog számára, s a jognak azon része, melyet forgalmi jognak nevezünk, minden tételében egy gazdasági alakzaton alapul. A gazdaság és forgalom intézményei paralell haladnak egymás mellett, s a jogfejlődési processus egyik alapelvét az képezi, hogy a forgalom intézményei jogi intézmények lé lenni törekednek. A gazdasági alakzatok ismeretes egymásutánja, a pénz- és hitelgazdaságot, mint a fejlődés utolsó stádiumát tünteti fel; s igy a hitelgazdaságnak intézményei csak most nyerik jogi elösmerésüket és lassankint jogintézményekké válnak. *) Ezen do'gozat az évkönyv megjelenése után készült el; azért utólag közöljük itt. Szer k. A szerződés, mint a hitelforgalom stereotyp alakja, a jogrendszerben, mint kötelmi jog, a gazd. oldalról tekintve, forgalmi jognak nevezhető. A kötelmi jognak itt jelzett felfogása, a kérdés megoldásának alapját képezi, a mennyiben vizsgálni kell azt, vajon a kötelmijog elvei megengedik-e oly intézmény co nstructióját, melyet egy e 1 őr e Actio Pau 1 iánának akarunk nevezni; s vajon a hitelforgalom gazdasági elvei, melyek a támadási keresetek behozatalát követelik, jogalkotó mozzanatokként elismerendők-e, vagy sem ? Nem ösmerhetjük el a kötelmi jognak bizonyos abstrakt elveit, mint valami állandót és maradandót, melyből minden további constructiónak ki kellene indulnia, hanem azt, mint egy történeti tényt fogjuk fel, mely a társadalmi szükségletek szerint alakul, a melyről I Ihering oly találóan megjegyzi: »So vvenig es eine abstractesich evvig gleich bleibende Welt gibt, eben sowenig gibt es eine abstracte Formel für die bindende Kraft der Vertragé, sondern mit der Welt, das ist der Gesellschaft und ihren Zwecken, vvechselt auch das Vertragsrecht.« Az európai jogrendszerekben a kötelem fogalma, a római- jogi fejlődésen alapul. A kötelem, mint személyes jog, két egyenjogú személyiséget állit egymással szembe, a melyek egyike az adós, a másiknak — a hitelezőnek — a kötelem tartalmához képest alávettetik, oly ért lemben, hogy az, nem teljesítés esetében, a szót szoros értelemben véve, a személyen jogot nyer. A kötelem nem teljesítése a jogfejlődés első stádiumában, mint j jogsértés, a delict fogalma alá esik, s a görög jogban a kötelem nem I teljesítése, mint adr/.ijuct szándékos jogsértés, büntetést vont maga | után. A régi germán jogokban, de különösen az ó-norvég jogban mint j »ran« rablás tekinte'ik. Hason álláspontot foglal el a római jog, melyről Ihering mondja, hogy soká tartott,míg a kötdem nem teljesítésénél az objectiv szempont a subjectiv szempont által háttérbe szoríttatott, és az egész kötelmi jogra vonatkozólag megjegyzi: » Bei ihnen allén hat sich die Idee der obligatoríschen Kraft des Verhaltnisses, erst durch den Gesichtspunkt des Deliktes hindurch arbeiten müssen.« (Vermischte Schriften, das Schuldmoment im röm. Privatrecht 195 1.) A személj es jog fogalma s a kötelem nem teljesítése, mint objectiv jogsértés, eredményezte apersonalis executiót, mely a jelzett két mozzanatból alakult. Ezen felfogás fentartotta a legújabb ideig az adóssági fogságot. S jelenleg, hol az a világ legtöbb államában megszüntetve van, különösen hangsúlyozva lett, hogy a kötelem nem személyes jog, hanem csakis a vagjonra vonatkozhatik. Igy az északnémet birodalmi gyűlésben az adóssági fogság megszüntetéséről szóló törvény tárgyalása alkalmával hangsúlyozva lett, hogy a nem teljesítés delictumot nem képezhet (1. Verhandlungen des Nordd. Reichst. ü. d. Aufbebung der Schuldhaft. Lessé, 1868. 10. s k. 1.) és Reickensperger beszédében vitatta, miszerint a kötelem nem személyes jog, mert a személy extra commercium áll, hanem csakis a va gyonra vonatkozhatik. Messzire vezetne, ha a kötelem fogalmának dogmatikai történetén keresztül kellene mennünk, s elégséges lesz arra utalnunk, hogy a modern jogtudomány a személyes jog fogalmát tágította, mint Brinz (Grünhut f. i. I. 13 1.), ki a kötelem lényegét abban találja, hogy az adós vagyona mint a személy pertinentiája a hitelezőnek alá van vetve, vagy mint Hartmann (Die Obligation, Untersuchung über ihren Zvveck u. Bau), ki a kötelmet következőkép fogja fel: »Ein Spannungsverhaltniss gegen eine Person- und Vermögensspháre, zur Befriedigung eines bestimmten Interesses* s ki elismeri, hogy amennyiben a személyes executio elesik, a kötelem egy latens zálogjogot a hitelecö javára magában foglal (124 1.). Hason eredményre jut Ziehbarth (Realexecution u. Obligation), ki szerint a realexecutió egy a kötelmet kisérő dologi jogot a vagyonra tételez fel (176 1.). Ha a kötelemben kell, hogy az adós személye szerepeljen, ugy ezen személy a gazdasági oldalról tekintendő, mint a vagyonnak repraesentánsa, s ezen vagyon a kötelem keletkezése által a hitelezőnek alávettetik s a kötelem fogalmában rejlő czélmozzanat anyagi kifejezése. Az adós vagyona felett rendelkezhetik, de ezen rendelkezés csak j addig állhat a jog oltalma alatt, mig a létező kötelmek teljesítésével ellenkezésbe nem jön.