Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 42. szám - A magyar állampolgárság

A magyar állampolgárság megszerzéséről s elvesztéséről szóló törvényjavaslat.*) 1. §. A magyar szent korona üsszes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. 2. §. A magyar állampolgárság csak a következő módon szereztetik meg: 1. leszármazás, 2. törvényesités. 3. házásság, 4. honosítás által. 3. §. A leszármazás által megszerzik a magyar állampolgár törvényes gyermekei atyjuk állampolgárságát, magyar állnmpolgárnő törvénytelen gyermekei pedig anyjukét, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye külföldön van. 4. §. Utóházasság, vagy kir. kegyelem utján való törvényesités által megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei atyjuk állampolgár-ágát. 5. §. A házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nö, a ki magyar állampolgárhoz megy férjhez. 6. §. A honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a ki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot, vagy ö Felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt ^agy fogadalmat leteszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed törvényes nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 8. §. Honosítási okirattal a magyar állampolgárok közé csak oly | külföldi vehető fel, a ki: 1. saját hazája törvényei szerint jogcselekvési képességgel bir, vagy ha ennek hiányát atyjának vagy gyámjának beleegyezése pótolja; j 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik ; 3. a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik; 4. feddhetlen előéletű; 5. bir annyi vagyonnal vagy olyan keresetforrással, a melyből lakása helyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja ; 6. az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve. 9. §. A magyar állampolgárság adományozása végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatósághoz, illetőleg a hatftrvi- | déken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a mely- j nek területén illetőleg kerületében folyamodó lakik. 10. §. A 9. §-ban megjelölt hatóság a folyamodványt és mellékleteit megvizsgálja, esetleg folyamodóc a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasítja, s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvilágosítást kér, s az iratokat indokolt vélemény kíséretében a belügyminiszterhez, illetőleg a horvát-szlavon-dalmát bánhoz vagy a határvidéki országos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8., 9. és 3 0. §§. értelmében eszközlendő honosítás tárgyában azokra nézve, a kik Magyarország és Fiume területén laknak: a belügyminiszter, — azokra nézve, a kik Horvát-Szlavonországok területén laknak : a horvát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz, s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad: az illető részére honosítási okiratot állit ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett a miniszterelnök tudomására hozandó. 12. §. A honosítási okiratban kiteendő, hogy az illető a magyar állampolgárok közé felvétetik, s a 7. §.esetében a honosított nejénekés azon gyermekeinek nevei is felemlitendök, a kikre a honosítás ki- j terjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tévő hatósághoz lékül- j detvén, ez a határozatról folyamodót értesiti s az állampolgári eskü (fogadalom) letételére határnapot tüz ki. Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője, a határvidéken pedig a járási főnök, illetőleg a polgármester vagy helyetteseik előtt teendő le. 14. §. Az állampolgári eskü (fogadalom) tartalma a következő: Én N. N. esküszöm az élő istenre (fogadom), hogy ő. cs. és ap. kir. Felségéhez és a magyar korona országai alkotmányához hü leszek, I s ígérem, hogy magyar állampolgári kötelességemet hiven teljesíteni fogom. 15. §. Az eskü (fogadalom) letételéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyet az esküt-(fogadalmat-)tévő aláir. Az eskü (fogadalom) letételének napja, annak aláírásával ellátva, a ki előtt az letétetett, a honosítási okiratra följegyzendő s ezen okirat a honositottnak átadandó. A honosított ezen naptól kezdve magyar állampolgár; a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. §. esetét, csak a honosítás után 10 év múlva lehet. 16. §. Ha az, a kinek részére a honosítási okirat kiállíttatott, s a ki az eskü (fogadalom) letételére megidéztetett, az idézés keltétől számítandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi: a honosítási okirat hatályát veszti s azon hatóságnak, a mely azt kiállította, az idézés kézbesítéséről szóló bizonyitványnyal együtt felterjesztendő. 17. §. A minisztérium javaslatba hozhatja 0 Felségének azon külföldiek honosítását, kik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek és vagy belföldön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fognak, habár a 8. §. 2., 3. és 6. pontjaiban felsorolt kellékekkel nem bírnak is. Közöljük e nagyfontosságú törvényjavaslat szövegét; legközelebb kritikát hozunk róla. Szerk. Ha az ekképen honosított valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folyamodott: községi illetősége egyelőre Budapesten lesz. A királyi oklevéllel honositottakra is alkalmazandó a fölebbi 12., 13., 14., 15. és 16. §-ok határozatai. 18. §. A honosított külfó'di a honosítás által magyar nemességet nyer. 19. §. Mindaddig, mig idegen nemzetiségükbe nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők: 1. a kik a magyar korona országai területén születtek, 2. a lik ezen területen mint lelenczek találtattak és neveltetnek vagy felneveltettek. Az állampolgárság elvesztéséről. 20. §. Magszünik a magyar állampolgárság: 1. elbocsátás, 2. halósági határozat, 3. távoliétel, 4. törvényesités és 5. házasság által. Elbocsátás. 21. §. Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén lévő községek kötelékébe tartozókra nézve a belügyminiszter, a Horvát-Szlavonországok területén lévő községek kötelékébe tartozókra nézve a horvát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határvidéki országos hatóság hoz végérvényes határozatot. Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely adatik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántartás végett esetről-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. 22. §. A sorhadi (hadi tengerészeti) tartalék és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyének csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügyminisztertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvédelmi minisztertől kiköltözési engedélyt nyertek. A fölebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, a kik 17-dik életévüket be töltötték, csak azon esetben bocsáthatók el a magyar államkötelékből, ha az illető törvényhatóság bizonyítványával kimutatják, miszerint elbocsáttatásukat nem azon czélból kérik, hogy a védkötelezettségtől meneküljenek. 23. §. A 22. §-ban foglalt szabályok alól kivételnek van helye azokra nézve, a kiknek az ausztriai állampolgárság elnyerése kilátásba helyeztetett. Ezek a magyar államkötelékbőrelbocsátandók, ha kimutatják, hogy a 24. §. 1., 2. és 3. pontjában felsorolt körülmények reájuk nézve fenforognak. Ezen határozat azonban a 22. §. esetében az osztrák cs. kir. minis^teriummal közlendő. 24. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás béke idejében más okokból, mint a melyek a 22. §-ban foglalvák, meg nem tagadható annak, a ki kimutatja, hogy 1. jogcselekvési képességgel bir, vagy hogy kérelméhez atyja beleegyezésével illetőleg gyámja vagy gondnoka gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével hozzájárni, 2. állami és községi adóval hátralékban nincs, 3. nem áll a magyar korona országai területén ellene elrendelt büntető vizsgálat alatt, vagy végre nem hajtott büntető biröi Ítélet ellene nem hozatott. 25. §. Háború idejében a magyar állampolgárságból való elbocsátás iránt minden egyes esetben a minisztérium előterjesztésére 0 Felsége határoz. 26. §. Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére, és a mennyiben a 22. §. értelmében kivételmk nincs helye, atyai hatalom alatt levő kis-koru törvényes gyermekeire. 27. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatósághoz, illetőleg a határvidéken azon járási hivatalhoz vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a melynek területén, illetőleg kerületében folyamodó községi illetőséggel bir. Ezen hatóság a folyamodvány ^tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi. 28. §. Az elbocstási okiratban világosan kiteendő, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik, s a 26. esetében az elbocsátott neje és azon gyermekei is felemlitendök, a kikre az elbocsátás kiterjed. 29. §. Az elbocsátási okirat kézbesítése napjától kezdve a magyar állampolgárság elvesztését vonja maga után. Azonban az elbocsátás érvénytelenné válik, ha az elbocsátott az okirat kinyerésétől a kiköltözködés végrehajtása idejéig a 24. §. 2. és 3. pontjának többé meg nem felel, vagy e nélkül is, ha az elbocsátási okirat kézbesítése napjától számítandó 1 év alatt ki nem költözött. Hatósági határozat. 30. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az igazgatásuk alatt levő területen községi illetőséggel biró s távollevő magyar állampolgárokra nézve kimondhatják az állampolgárság elvesztését, ha őket a magyar korona országai területére való vissatérésre az illető hivatalos hírlap utján felszólították s ezen felszólításnak a hivatalos lapban háromszor történt kihidetésétől számítandó egy év alatt vissza nem tértek. Ha azonban ezek kimutatják, hogy visszatérésükben őket elhárithatlan akadály gátolta s ennek elmultával azonnal visszatérnek: kérhetik, hogy a fölebbi határozat hatályon kivül helyeztessék.