Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 42. szám - A nők szenvedő váltóképességnek kérdéséhez

— 329 — hitelezői a részvénytársaságnak. Ezen rész-tökék neveztetnek elsőbbségi kötvényeknek; minden ily kötvény birtokosának a részvénytársa- \ ság kötvényei erejéig adósa; ennélfogva ennek kamatjai minden egyéb osztalék előtt esetleg még az alaptőke megsértésével is kifizetendők. j Ennélfogva az elsőbbségi kötvények kibocsátása is lehet és van is a részvényesek osztalékainak nagyságára befolyással s egyszersmind a társaság hitelére is, s ennélfogva igen helyeselbető a magyar kt. intéz- j kedése. Magának a kibocsátásnak a részvényekkel egyidejűleg kell történni; a kt. 150. §. 3. pontjának rendelkezése csakis ez esetre j vonatkozik. Tehát az alapítók maguk azok, kik az elsőbbségi kötvé- | nyéket is aláírás alá bocsátják, s igy egész máskép van a felelősségnél, j mint az alaptőkénél, mert mint az utóbbinál kifejtettük, mig az alapitói felelősségnek nincs tárgya, addig az elsőbbségi kötvényeknél azon esetben, ha talán kevesebb, de főleg ha több, nagyobb összeget bocsátót- ' tak aláirás alá, mint a hogy a tervezetben kitüntettetett, a felelősség in , concreto mindig meg lesz állapítandó; valamint akkor is, ha a kibo- ' csátás nem a tervezetben foglalt névértékben történt, s ép ezért a tőke | összehozható nem volt. Dr. Nagy Dezső. J V A nök szenvedő Vííltóképességnek kérdéséhez. A váltótörvény 115. §-ának magyarázata. (S. S.) Az uj váltótörvény 1. §-a a szenvedő váltóképességet kiterjesztette a nőkre. Régibb váltótörvényünk 9. §-a szerint szabály szerint a nő szenvedő váltóképesség'^el nem birt. Kivételt képezett ezen szabály alól azon eset, ha »az asszonyok és hajadonok . . . mint kereskedők a törvény értelmében bejegyezve« voltak. Az uj váltótörvény átmeneti és életbeléptetési intézkedéseinek 115. §-a értelmében az uj váltótörvény életbeléptetése előtt váltókötelezettséget elvállalt személyek szenvedő váltóképessége az előbbi törvények alapján bírálandó meg. Kérdés immár, vajon váltójogi kötelezettségben áll-e oly nő, ki mint be nem jegyzett kereskedő a régi váltótörvény uralmának idejében kiállított, a váltótörvény életbelépése után lejáró váltót irt alá? A szenvedő váltóképesség a régebbi törvények szerint bírálandó meg. Az 1840 : XV. t.-cz. 1. §-a szerint az ily nő szenvedő váltóképességgel nem birt. Pars major, pars minor. A syllogismus teljesnek látszik; conclusio : a feltett esetben tehát az ily nő váltójogilag kötelezve nincs. Ámde közelebbről tekintve a kérdést, kételyek támadnak. A kereskedőkről szóló 1840: XVI. t.-cz. l.§-a szerint »rendes kereskedőnek* csak az tekintetett, ki kereskedői czimét az ezen törvényczikkben előirt szabályok szerint bejegyeztette. Ezen t. cz. nem a kereskedelmi életnek, hanem a kereskedők jogát foglalta magában. A kereskedői minőséget ahhoz kötötte, hogy az szabályszerű bejegyzés által kitüntetve legyen. Az uj kereskedelmi törvény szakítván ezen avult felfogással, a ténylegességbe helyzi a súlyt. A ki czégét be nem jegyezteti szabályszerűen, az joghátrányokat szenved ugyan ezen mulasztása folytán, de azért | kereskedőnek tekintendő, hacsak saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik. Miután a régi váltótörvény uralmának idejekor a kereskedőkről szóló 1840. XVI. tcz. is volt hatályban, igen természetes, hogy a midőn a váltótörvény a személyek egy nagy osztályára kiterjesztett szabály alól tett kivételnél a kereskedői minőségbe helyezte a kivétel ismérvét: a fenállott kereskedelmi törvény felfogásához tartotta magát és a kereskedőnek azon fogalommeghatározását vette fel a mely az 1840 : XVI. t. cz.-ben foglalva van. Midőn azonban a régibb váltótörvény a szenvedő váltóképességet kivételesen azon »asszonyokra és hajadonokra* kiterjesztette, kik mint kereskedők a törvény értelmében bejegyezvék, tette ezen intézkedést azon nyilvánvaló és a törvény alkotásakor kifejezésre is jutott oknál fogva, mivel azon nőre, ki folytonosan és iparszerüleg üzlettel foglalkozik, s a forgalmi élet egyik iparszerü tényezője: észszerűen nem alkalmazható ama tekintet, mely a szenvedő váltóképességnek a nőkkel szemben való megszorításának indokául szolgált. A kereskedőnőre nézve tehát kivétel statuáltatott. Ámde az előbbi kereskedelmi törvény szerint »rendes kereskedő« egyenlő levén azzal, »a ki czimét a törvényszabályai szerint bejegyezteti«, ennélfogva az e törvénynyel egyidejűleg hatályban volt váltótörvénj nek az érintett kivételt statuáló szakasza a bejegyzés feltételéhez kötötte azt. A súlypont a rendes kereskedő fogalmában, a kereskedelmi ügyletekkel való iparszerü foglalkozásban és illetve az ennek folytán vélelmezhető nagyobb tapasztalat, belátás és üzleti jártasság mozzanatában fekszik. A szabály magyarázza a kivételt, s viszont. A nő üzleti dolgokban való vélelmezhető tapasztalatlansága miatt általános szabály alakjában tőle a szenvedő váltóképesség megtagadtatott. A kereskedéssel foglalkozó nőre nézve üzleti dolgokban való vélelmezhető jártassága miatt kivételkép kiterjesztetett a szenvedő váltóképesség. A kivételt rendelő szakasz a szabályszerű bejegyzést nyilvánvalóan tehát csak azért emliti, mivel az akkori keieskedelmi törvény álláspontjáról csak ez által fejezhette ki azt, mit kifejezni akart, hogy t. i. a kivétel a kereskedönökre szól. Világos ennélfogva, hogy a régibb váltótörvény azon nőre. kinek, mint üzlettel rendesen foglalkozónak, a váltói forgalmat körülsánczoló jogi szigortól való megóvása indoko'tnak nem mutatkozik, ki akarta terjeszteni a szenvedő váltóképességet. Váltójogi legis ratio; causalis szempont. Teljesen indokolatlannak mutatkoznék ennélfogva az uj kereskedelmi törvény hatályának idejében betűszerinti magyarázata a régibb törvénynek. Ez nemcsak oda vezetne, hogy az uj keresk. törvény nyel szemben a régi kereskedői mint kivételes törvény kérdéses szabványa érvényben tartatnék azért, mivel az egy másik régi, de szintén egészében hatályból kilépett kivételes törvény oly szakaszában, mely az uj kivételes törvény átmeneti intézkedései által hatályban fentartva lett, idézve előfordul: hanem érdemben az illető szakasz intézkedésének ratiója az akkori idő és törvény avult felfogásának megfelelően felvett fogalommeghatározás betűszerinti szövegének áldoztatnék fel. Eltekintve pedig ettől az oly törvény, mely valamely jogintézményt abolál vagy átalakít, visszahat és hatalmi körébe vonja még a szerzett jogokat is. S miután az uj kereskedelmi törvény a kereskedői minőség meghatározását általános elv alakjában és teljesen eltérőleg a régi kereskedői törvénytől szabályozza, nézetünk szerint minden jogvitabeli kérdés, melynek eldöntése attól függ, vajon az illető kereskedőnek tekintendő-e, ma csakis az uj kereskedelmi törvény általános elvet alkotó 1. §-a szerint határozható meg. De különben is a kereskedői minőség nem képez személyi jogot, hanem a személy jogi minőségét, mely ugyau alanyi jogok és kötelezettségeknek lehet szülő oka, de nem eshetik soha a jus quaesitum fogalma alá. Jogok és kötelezettségek létére, de nem azok szerzésére vonatkozó törvényből foly. Az ily törvénynek visszaható ereje van. De minden törvénymagyarázati szabályba ütköznék is. e;jy eltörölt törvénynek átmenetiben salvificált egyes szakaszából betűszerinti olvasás utján salviflcáltnak venni egy másik, szintén eltörölt, kivételes törvénynek oly intézkedését, mely a helyébe lépett uj törvénynek a causalis természetű jogkörnek határait vonó, sarkalatos alapelvével diametral ellentétben van. A törvénymagyarázat szabályai hasonlítanak a perjogi szabályokhoz. Útjuk csak a fenálló törvény ösvényén vezethet keresztül. Tekintve tehát, hogy a régi váltótörvénynek az uj váltótörvény átmeneti intézkedéseiben hatályban fentartott rendelete szerint a kereskedőnő szenvedő váltóképességgel birt, a bejegyzés feltétele ezen salvificált intézkedésben csakis a régi és avult kereskedői jognak egyik rudimentaris foszlányaként mutatkozik, melynek akkori jelentősége semmi esetre sem éleszthető fel a vonatkozó szakasznak átmeneties épmaradása folytán; de maga ezen régibb törvény intézkedésének ratiója is az üzérkedés ténylegességében fekszik; a kereskedői minőség kérdése továbbá ma egyedül az uj kereskedelmi törvény szerint bírálható el: ennélfogva és még különös tekintettel arra, miszerint a régi váltótörvénynek fenébb idézett és fentartott szakasza azon körülménynyel szemben, hogy a nőket általában megfosztván a szenvedő váltóképességtől, a kereskedőnőknek kivételesen avval való felruházása — s igy azok szerződési képességének kitágítása által pedig ez utóbbiakra nézve a többi nőkkel szemben jogkedvezményt tartalmazván, különben is a jogkedvezményre való vonatkzzéssal kétség és illetve szöveghomály esetében megszorító törvénymagyarázat alá esik, — ezeknél fogva nézetünk oda terjed, miszerint az oly nő, ki a régibb váltótörvény uralma alatt váltót irt alá, ba akkori foglalkozása után az uj keresk. törvény fogalommeghatározása szerint kereskedőnek volna tekintendő, az átmeneti intézkedések salvificaló §-ára nem hivatkozhatik, hanem váltójogilag kötelezettnek tekintendő. Magától értetődőnek tekintjük, hogy azon esetben, ha az ily nő a régi váltótörvény uralma alatt kelt és az uj vá tótörvény idejére szóló lejárattal ellátott váltóra elfogadási vagy egyéb váltójogilag kötelező nyilatkozatot vezetett, melyből sem magából, sem egyéb módon a váltó szövegéből ki nem derül, hogy ezen nyilatkozat mikor lett az illető nő által a váltóra vezetve: hogy ezen esetben még akkor is, ha a régibb váltótörvény fentartott és fentebb tárgyalt intézkedésének nézetünk szerint helytelenül még ma is betűszerinti magyarázatot adva, a feltett kérdésre általában ellenkező választ adnánk, mint azt, melyet fenébb indokoltunk, az ily aláirás alapján a nő mégis váltójogilag kötelezettnek tekintendő mindaddig, mig be nem bizonyítja, miszerint az aláírást a régibb váltótörvény fenállásának ideje alatt vezette a váltóra, az ouus probaudi e tekintetben őt terhelvén, és pedig azért, mert a kiállítás keltéről az aláírás idejére semmi következtetés nem engedhető.