Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 42. szám - A részvénytársaság megalakítása. 3. [r.]

— 327 — ház ... az ahhoz időtartamára nézve legközelebb álló szabadság-vesztés büntetés nemére változtatandó át. Azaz a leghosszabb tartamú államfogház... a (másik) leghosszabb tartamú szabadság-vesztés büntetés nemére változtatandó át. Azaz a bekezdésben foglalt rendelet valódi intentiója szerint: az államfogház... a legsúlyosabb szabadságvesztés büntetés nemére változtatandó át. Vagyis a legsúlyosabb büntetés* helyébe ismét a »legsulyosabb biintetés« lépjen. Allamfogházon kivül fenfbrog: egyenlő' tartamban fegyház és börtön. Fegyház és börtön között: »súlyosabb büntetés* (a 101. §. első' és második bekezdése szerint) a hosszabb tartamú; ha tartamuk egyenlő, a 20. §-ban megállapított sorrend határoz. Következve, miután az államfogház... a legsúlyosabb szabadság-vesztés büntetés nemére változtatandó át, feltett esetünkben a 2—10 évi államfogház a 2—5 évi fegyház-büntetésre változtatandó át, noha ez szószerint nem az államfogházhoz ndőtartamár a nézve legközelebb álló szabadság-vesztés büntetés.* De lehetne a következő érveléssel is élni. A 101. §. harmadik bekezdése szeriut az államfogház ... az ahhoz időtart a m á r a nézve legközelebb álló szabadság-vesztés büntetés nemére változtatandó át. Vagyis nem az első és második bekezdésekben foglalt mérvek szerinti »legsulyosabb büntetés«, hanem csakis a relatív súlyarány szempontjából ^legközelebb álló büntetés« nemére. Vagyis fegyházra csak akkor, ha az legközelebb áll, azaz leghosszab tartamú ; börtönre pedig, ha fegyházra nem. Hogy az államfogház ... fegy házr a és nem börtönre változtathassék, kell, hogy hosszabb tartamú legyen a fegyház a börtönnél; hogy az államfogház ...börtönre és nem fegyházra változtathassák, elégséges, hogy nem hoszszabb tartamú a fegyház a börtönnél, vagyis nem kell, hogy a börtön legközelebb álló, azaz hosszabb tartamú legyen a fegyháznál. A logica az előbbi, a betű és különösen az »in dubio mitius« az utóbbi érvelést támogatja. A 101. § — mint már fentebb kiemeltük — meghatározza ugyan, hogy különböző nemű szabadság-vesztés büntetések között melyik tekintendő súlyosabbnak, de nem határozza meg, legalább expressis verbis nem, és pedig sem az eszményi, sem az anyagi bűnhalmazatot illetőleg nem, hogy ugyanazon nemű szabadság-vesztés büntetések között melyik a súlyosabb. Közvetve azonban erre nézve is tartalmaz megoldást. Mert ha még különböző nemű szabadság-vesztés büntetések között is csak az a súlyosabb büntetés, mely a relatív sulyaránt tekintve az, vagy is a tartam döntőbb szempont, mint a genericus sulykülönbség ; mennyivel inkább indokolt, hogy ugyanazon nemű szabadság-vesztés büntetésekre nézve szintén a relatív suly, a hosszabb tartam szempontjából döntessék el a »sulyosabb büntetés* kérdése. 2.) Eszményi bűnhalmazat esetében: a sértett több rendelet közül a z lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg. Csak az ? Kizárólag dominál-e a súlyosabb törvény? A 101. §. szerint különböző nemű szabadságvesztés büntetések között ... a hosszabb tartamú tekintendő súlyosabbnak. Mint láttuk, ugyanazon nemű szabadság-vesztés büntetések között szintén a hosszabb tartamú tekintendő súlyosabbnak. Vagyis az, melynek speciális maximuma legmagasabb. A concuráló különböző vagy egynemű szabadság-vesztés büntetések minimumai a »súlyosabb büntetés* kérdésénél e szerint nem jönnek tekintetbe. Következve a magasabb maximummal, de alacsonyabb minimummal biró büntetés súlyosabbnak tekintendő, minta magasabb minimummal, de alacsonyabb maximummal biró büntetés. Tegyük p. o. hogy idealiter concurrál a természet elleni fajtalanság büntette, melyre a 242. §. (ha az férfiak között, erőszakkal vagy fenyegetéssel követetettel) 5 évig terjedhető börtönt állapit meg, a felmenő és lemenő ágbeli rokonok közötti fajtalanság bűntettével, mely a 243. § másod, bekezd, szerint a felmenő ágbeli rokonon 3 évig terjedhető fegyházzal büntetendő (p. o. az apa erőszakkal vagy fenyegetéssel fajtalanságot követ el fiu gyermekén: kettős bűntett tényálladékát képező cselekmény). Concurrálna « feltett esetben 5 évi maximummal, de 6 havi minimummal biró börtön-, 3 évi maximummal, de 2 évi minimummal biró fegyházbüntetéssel. A súlyosabb büntetést megállapító rendelet alkalmazandó. A 101. §. szerint az 5 évi börtön tekintendő súlyosabbnak. Lemehet-e a biró a »súlyosabb büntetés* (5évi börtön) minimumáig: 6 havi börtönig? Eszményi bűnhalmazat forogván fen: a biró csak a súlyosabb büntetést meg állapító rendeletet tartozik alkalmazni, a súlyosabb törvény kerete között azonban szabadon mozoghat. Következve, tekintet nélkül a concurráló enyhébb büntetés súlyosabb minimumára, leszállhatna a súlyosabb büntetés enyhébb minimumáig. Igen ám, de igy a halmazat folytán javulna a bűnös helyzete. Ugyanis ha cselekménye csak egy bűntettnek képezné tényálladékát (p. o. ha az apa 1 e á n y á n követné el, ( erőszak vagy fenyegetés nélkül, a »másnemű fajtalanságot*): a biró 2 éven alóli fegyházat nem állapithatna meg. De mert, mint feltett esetünkben, a cselekmény a büntető törvény több rendeletét sérti, (az apa fi án követvén el erőszakkal a fajtalanságot, kettős bűntett tényálladéka forog fen) a biró 2 éven alóli szabadság-vesztés büntetést is állapithasson meg? Igényi telén nézetünk szerint, tekintettel arra, hogy a halmazat folyl tán a bűnös helyzete nem javulhat, a biró, bár eszményi bűnhalmazat esetében a súlyosabb büntetést megállapító rende| letet tartozik alkalmazni: az enyhébb büntetést megállapitó rendeletet i s köteles annyiban figyelembe venni, a mennyiben az renyhébb büntetés* súlyosabb minimuma alá le nem szállhat. Vagyis a súlyosabb törvény kizárólagos uralmának, a feltétlen absortionak elve kell hogy határát és korlátját lelje azon szempontban, miszerint a halmazat nem válhat semmi körülmények között sem j avára a bűnösnek. Dr. Barna Ignácz. I i y A részvénytársaság megalakítása. ni. Mielőtt a momentumokat, melyekre az alapitök felelőssége kiterjed, egyenkint tárgyalás alá vennők, szükséges a tervezet fogalmával és kellékeivel megismerkednünk, mert a felelősség mivolta és I mértéke csakis igy lesz szabatosan meghatározható. Hogy az alapiI tök aláírásának mi módon kell eszközöltetni, ezt már fentebb emlitém. Tehát alá kell iratni; e kifejezés maga már bizonyos szöveget tételez íel. E szövegnek a dolog természetéhez képest mindenekelőtt felhívást kell tartalmaznia a közönséghez, melyben az egy alapítandó részvénytársaság alaptőkéjének aláírására felszólittatik. Miután pedig az aláírásnak bizonyos helyen és időben kell történnie, e két köj rülménynek is közelebbről meg kell abban jelöltetni. Az aláirás zárhatáridejét meghatározni nem elkerülhetlenül szükséges, az ivej ket mindaddig nyitva lehet tartani, mig csak az egész alaptőke alá I nincs irva; sőt a társaság megalakításához ez elkerülhetetlenül szükséges is, mert mig az alaptőke legalább aláirás által biztosítva nincs, addig a további lépésekről szó sem lehet. Mindamellett némely törvényhozás, igy a magyar kt. a 159. §. 4. pontjában az aláirás zárhatáridejét is felvenni rendeli a tervezetbe. Ez azonban egyszerű czélszerüségi ok, nehogy azok, kik mint aláírók a tervezetet már aláírták, bizonytalan ideig kétségben tartassanak az iránt, hogy vajon a részvénytársaság meg fog-e alakulni vagy nem, s e szerint az ö kötelezettségük fenáll-e vagy nem. Igy tehát ezen záridőnek azon fontos jo^i jelentősége van, miszerint ha az egész alaptöke a zárhatáridő utolsó napján alá nem Íratnék, az aláírók minden az aláirás által vállalt kötelezettség alól eo ipso szabadulnak. Magában kell továbbá foglalni a felhívásnak azon lényeges momentumokat, melyek az alkotandó részvénytársaság lényegét képezik, melyekből t. i. az alapítandó vállalat szolidságára és jövedelmezőségére közvetlen befolyást gyakorolnak, és igy egyszersmind a leendő aláírók aláírására vonatkozólag is. Ez előterjesztéseknek valóknak kell lenniök, erre nézve az alapítók személyisége kezeskedik az aláíróknak, mely felelősség még az esetben is megállapítandó, ha a törvény arra vonatkozólag semmi nemű intézkedést nem tartalmaz; mindamellett e felelősség megállapítása a törvényben nemcsak nem felesleges, sőt igen szükséges, hogy minden vitának eleje vétessék, a mely viták az eltérő jogi constructiók miatt nagy számmal léteznek, mint a hogy ezt a német bírói gyakorlat mutatja. A magyar ker. törv. a 159. §. utolsó bekezdé-