Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 41. szám - Adalékok a magyar büntetö-törvénykönyv magyarázatához

— 321 — gának meghatározásánál a gyermekek, és nem az örökösök számát emliti, kik az örökhagyó halálakor hátra, maradnak. Bár e kérdés szoros összefüggésben áll az előbbiekkel és bár azokban a helyes irány diadalt aratott, ebben a bírósági gyakorlat ellenkezően máig is az. hogy az örökségéről lemondó gyermek is számit, mert a köteles rész collec tive illeti a gyermekeket, mert az örökség megnyílásával a 913. a. szerint meghatározott bányadon a későbbi lemondás nem változtathat és mert a 78G. a. szerint a lemondó örökösnek része a jus accrescendi alapján örököstársaié lesz.22) Az iróik többsége25) ellen Lagrange, lyoni bíró,2') Marciidé.20) Domolombe,2U) Lanrent,27) Boissonade,28) stb. küzdöttek azon helyes nézet mellett, hogy ezen esetben is a 785. art. alapján a lemondó örökös ugy tekintendő, mintha soha örökös nem lett volna,21') hogy a 786. art. szó szerint nem alkalmazható, mert ha valamennyi gyermek lemond, köteles részük mégsem száll a felmenőkre, hogy mint az érdemetlenség és képtelenség50) esetében, ugy a lemondás esetében sem számit a gyermek, mert őt is csak mint örököst illeti a kötelés rész.31) E főkérdések mellett számos részletkérdés is vitás. Ily kérdések forognak fen a fogadó szülők, fogadott gyermekek, természetes szülők és gyermekek igényei, az ági (á V,) szülői köteles rész°2) és találkozása az ascendensi adományban való kivételes örökösödéssel, az ajándékozás fogalmának köre,10) fizetésképtelen donatarius által kapott érték számitása etc. tekintetében, melyekre nézve e helyütt csak az idézett commentárokra ntalhatunk, hol kimerítően tárgyaltatnak. A köteles rész által nem érintetnek a maioratusok3') és fideicommissarius substitutio3 3) tárgyát képező birtokok s az állami nyugdijak;00) ellenben a szerzői jogok57) és biztositott összegek5'') annak tárgyát képezik. A gyakorlati reformjavaslatok között említendők : 1. A portion disponible felemelése, a köteles rész le szállitása.°a) 2. Az összes felmenőknek csak haszonélvezetben való részesítése.'"5) 3. Az örökségbe leendő beszámítás mellett tett ajándékozás semmissége, ha az illető az örökségről lemond.11) 4. Az osztály egyszerűsítése, a fiskusi illetékek stb. leszállitása (általában a törvényes örökösödésnek érdekében).42) 5. A túlélő bázastárs köteles része.48) E javaslatok szülőoka leginkább azon ostrom volt, mely a köteles rész egész intézménye ellen a családi erkölcsök és a gazdasági szabadság érdekében megindult. 22J Amiens 1853. márt. 17. Montpellier 1864. márt. 8. Pavis 1865. máj. 11. Pau 1865. decz. 21. Cassation 1818. febr. 18. Cass. chainbre civile: affaire Dufeu 1866. aug. 18. Cass. chambre des requétes : affaire Nounez 1867. július 25. iDalloz : 1853, 2, 240. 1864, 2, 237. 1866, 2, 66. 1866, 1, 465. 1868, 1, 65.) 23) Coins-Delisle : Limité du droit de rétention 206 s k. lk. Revue crit. t. 24. p. 97. squ. Aubry et Eau i. m. t. 5. p. 553. §. 685. n. 5. idézve a többiek. 2,l Rev. d. droit fr. et étr. 1844. p. 109. í5) I. m. t. 3. p. 451. 448. -6) I. m. t. 19. p. 170. 172. No 3. 2'j I. w. t. 12. p. 32—39. 28J t. m. p. 684—686. ") Ez ellen felhozzák, hogy a 785. a. ficti6t statuál, mely ki nem terjeszthető más esetre, tehát a 913. a.-ra sem. s0) Ez el van ismerve. 31) Troplong azt mondja ugyan : »On ne discute plus cetté question au barreau« (i. m. I. p. 265. n. 784.); de Demolombe ez ellenvetésre helyesen jegyzi meg, hogy a való elveket akárhány ellenkező döntvény ellen fentartani s védelmezni kell, különben nincsen jogtudomány (i. h.). 32) Riquier : Des partages d'ascendants ; Genti: Des partages d'ascendants. 33) Jótékony a'iományok kivétele : Cass. ch. d. rejet 1861. jul. 29. Dalloz : 1862, 1, 288. Vazeille : Résumé et conférence des commentaires du code civil sur les successions, donations et testaments (Páris 1837. 3. köt.) t. 2. p. 185. ") 1808. mart. 1. décret. 1835. máj. 14. 1849. máj. 7 — 11. törvények. S3) 1826. máj. 17. 1849. máj. 11. törvények. 3C) 1831. ápr. 11 — 14. ápr. 18. máj. 11. 1853. jun. 9. törvények. =') 1866. jul. 14—19. törvény a C. N. örökösödési jogát a szerző halála után 50 évre fentartja. 3SJ A gyakorlat ingatag. A C. N. a biztosítási ügyletet nem szabályozza. Más szerződésként tekintendő s bárki legyen a kedvezményezett, a reductio tárgyául nemcsak a befizetett biztosítási dijak értéke, hanem a biztosított összeg tekintendő. Az örökhagyó hitelezői ez értékekből (fraus esetén kivül) a C. N. 1122. art. alapján kizáratnak a gyakorlatban, mert örökösök javára szerződni szabad. •') Altalános óhaj. 40) Boissonade i. m. Bathie : Hém. sur la révision du C.N. Rev. crit. 1867. t. 30. •") Marcadé i. h. Vavasseur Rev. prat. 1828. t. 5. p. 68. squ. Boissonade i. m. p. 702. 703. *2) Altalános óhaj. *•) Boissonade : Hist. des droits de l'époux survivant p. 553. squ. ellene van. Az emiitett, J. J. Delsol, aveyroni képviselő által beterjesztett s 1872. máj. 21. ülés után (Journ. oflf. 1872. jun. 27. p. 3426.) a főtörvényszékeknek s jogi facultásoknak bírálat végett kiadott javaslat is csak törvényes örökrészt ad, mely a '/« vagyon haszonélvezete £11. tulajdona 1 — 6 ül. távolabbi fokú oldalrokonokkal szemben. A bírói gyakorlat, a szöveg tisztelete, ez ostromot nem tarthatta távol. A gyakorlati controversiák megoldásának irányelvei, mint láttuk, mindenkor a köteles rész kiterjesztése, teljes biztositása felé grávitáltak. A bíróságok és a barreau e kérdésben is hívek maradtak azon conservativ szellemhez, mely azoknak egy kiváló sajátságát és büszkeséget képezi. Dr. DeWAdami jtfezsü. Adalékok [ a magyar büntetö-törvcnykönyv magyarázatához. XV. Az eszményi bűnhalmazat büntetése. Eszményi bűnhalmazat esetében (ugyanis »ka valamely cselekmény a büntető-törvény több rendeletét sérti meg«) büntető-törvénykönyvünk 95. §-a szerint: a sértett több rendelet közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg. ]. Melyik a legsúlyosabb büntetés illetőleg büntetési nem? Seb ni erer (Comment. ad §. 95.) szerint: azt a 101. §. határozza meg. A 101. §. meghatározza ugyan, hogy különböző nemű szaI badság-vesztés büntetések között melyik tekintendő súlyosabbnak, de nem határozza meg, hogy ugyanazon nemű szabadság-vesztés büntetések között melyik tekintendő súlyosabbnak. Következve azt, hogy az eszményi bűnhalmazat tekintetéből melyik a legsúlyosabb büntetés | (azaz legsúlyosabb büntetés: ha a sértett rendeletek ugyanazon nemű ! szabadság-vesztés büntetéseket állapítanak meg), illetőleg melyik a ! legsúlyosabb büntetési nem (azaz legsúlyosabb büntetés: ha a sértett rendeletek különböző nemű szabadság-vesztés büntetéseket állapítanak meg), a 101. §. csak részben, vagyis csak »a legsúlyosabb büntetési nemet« illetőleg határozhatja meg. Hogy ugyanazon nemű szabadság-vesztés büntetések között melyik tekintendő súlyosabbnak : az sem az eszményi, sem az anyagi bűnhalmazatra nézve nincs expressis verbis eldöntve. A 101. §. e részben még az anyagi bűnhalmazatot illetőleg sem oldja meg közvetlenül és kifejezetten a kérdést. De mivel is indokolható a 101. §. rendeleteinek az eszményi bűnhalmazat esetében való alkalmazása ? Minek alapján tekinthetjük a 101. §. zsinórmértékeit és arányait elhatározóknak arra nézve, hogy a sértett több rendelet közül melyik a legsúlyosabb büntetést illetőleg büntetési nemet megállapító rendelet ? A szöveg szóhangzata nem támogat, de nem is praejudicál. Sőt annyiban, a mennyiben a 101. §. expressis verbis nem vonatkozik csupán az anyagi bűnhalmazatra, mondhatjuk, hogy vonatkozik egyúttal az eszméuyi bűnhalmazatra is. A 101. §. harmadik bekezdése ugyan: államfogházzal és fegyl.ázvagy börtönnel büntetendő cselekmények, azaz büntettek halmazáról, negyedik bekezdése: vétségek, vagy vétségekés más büntetendő cselekmények halmazáról szól, de nem szószerint anyagi halmazáról. Leginkább hivatkozhatunk az analógiára. A 101. §. meghatározza a különböző nemű szabadság-vesztés büntetések között a »sulyosabb büntetés« fogalmát. Mi okból változnék a »sulyosabb büntetés* fogalma a szerint, a mint eszményi vagy anyagi bűnhalmazatról van szó? Arra nézve, hogy melyik büntetés a súlyosabb, döntőszenipont csak maga a büntetés lehet. A halmazat ténye nem folyhat be a fogalom alakulására. Nehézségeket okoz azonban némileg a 95. §. szövege. A büntető-törvénykönyvi első és második kormánytervezet megfelelő 94. §-ának következő szövegébe : ». . . e z e k közül a z 1 e s z alkalmazandó, mely a 1 e g s u 1 y o s ab b büntetést állapítja meg* a jogügyi bizottság becsúsztatta: »iiletőleg (!?) büntetési nem e t«. A btk. 95. §-ába is átment e toldat azon nézetnek adhatna helyet, mintha eszményi bütdialmázat esetében, a mennyiben a sértett rendeletek különböző nemű szabadság-vesztés büntetéseket állapítanak meg, a súlyosabb büntetés fogalma egyedül a büntetési nemek a b s o 1 u t súlyarányától függne, nem pedig a 101. §-ában felállított egyéb mérvektől is, p. o. a tartamtól. Vagyis, hogy a jogügyi bizottság módosításával a német btk. 73. §-ának álláspontját akarta volna adoptálni: » . . . dasjenige Gesetz, welches die schwerste Strafe, und bei ungleichartigen Strafarten dasjenige Gesetz, welches die schwerste Strafart androht (minden tekintet nélkül :i tartamra) . . .« De hajótörést szenvedne e nézet azon, hogy ugyanis, ha az eszményi bűnhalmazatot illetőleg el I kellene tekintenünk a 101. §. rendeleteitől, arra nézve, hogy a bünte-