Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 3. szám - A saját részvények megszerzésének és zálogbavételének tilalma. 1. [r.]

— 16 — tétében jelenleg sem valódi gyakorlati szakiskola. És miután gyakorlatunk, a birói és ügyvédi egyaránt, a tudományt csaknem megveti és a tudatlan észt >józannak« tartja, nagyontermészetes, hogy »praktikusaink*, kik sem a pandekta-, sem bárminő más rendszert nem ismernek, igen nagy szerencsétlenség perlekedő népre és codificáló országra nézve. Dr. DelVAdami ítezs'ó. 161. A saját részvények megszerzésének és zálogbavételének tilalma. (Dr. B. I.) Szabályt és kivételt állit fel a kereskedelmi törvény §-a: »A részvénytársaságnak saját részvényeit megszerezni vagy zálogba venni nem szabad. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha a részvényszerzés tőkeleszállítás czél.jából történik, mely esetben a 209. §. határozatai szolgálnak irány adó ul.« A tilalmat tartalmazó szabály valóságos magyarázati crux. Az a mi a ker. törv. tárgyalására egybehívott értekezlet jegyzőkönyveinek 164.—166.lapján a rendelkezés indokolására felhozatik. halvány világot vet csak a szakasz igazi tartalmára, homályban hagyván a tilalomnak határait és megszegésének jogkövetkezményeit. A pro- és contra-érvek tömkelegében elvész maga a rendelkezés. Szószerint értelmeztessék-e a szabály ? Feltétlennek-e a tilalom ? A szószerinti értelmezés a következő eredményekre vezet. Ezer darab részvényt ajándékoz valamely részvényes a részvénytársaságnak. Teljesen befizetvék. Ez kárt senkinek sem okoz. Sőt a többi részvényesnek szembeötlő hasznot. Nagyobb osztalékot nyernek, mert az ajándékbeli részvényekre eső nyereség szabaddá lesz. Aránylagos részük is növekedik. Ha pedig a részvénytársaság az ajándékba nyert részvényeket eladja, a vételárral növeli activ vagyonát. Ez természetesen még kevésbbé válhat valakinek kárára. De hisz a részvénytársaságnak saját részvényeit még »pro donato« sem szabadna megszereznie, mert Dr. Neumann Ármin (»Comm. ad. 161. §.«) szerint a tulajdonszerzés minden neme (akarta tán mondani: a tulajdonszerzés, bármely jogczimen alapuljon is, pro emptore, pro donato, pro herede stb.) tiltva van. A részvénytársaság hitelező. Adósa ellen végrehajtást vezet. Saját részvényeinél egyéb kielégítési alapot nem talál. A zálogba-vétel tiltva lévén, nem foglalhatja le azokat. A megszerzés tiltva lévén, nem árverelhet azokra. Loco solutionis sem szabad megszereznie. Még ha potom áron kelnének is el. Pedig hát akár nehezen, akár könnyen továbbadható értékkel, de növelné activumát. A b etü a megszerzést, a zálogba-vételt feltétlenül tiltja. Nem distingual k é z i és birói zálog között. Következetlenségbe esik tehát Dr. Neumann Ármin, ha a szóban forgó esetnek concessiót tesz. Az, hogy adott esetben a társaságtól tetemes kár hárítható el, nem igazolja a betűtől való eltérést. Mert a betű nem csak az esetre tiltja a megszerzést vagy a zálogbavételt, hahogy ez által a társaság és közvetve a társasági hitelezők megkárosittatnak, hanem tiltja azt egyáltalán. Részben a szóhoz ragaszkodni, más részben a szótól eltérni, bizonyára kényelmes magyarázat. De nem elég ám a törvény intentiójával az esetet menteni. Vagy áll az intentio, vagy nem. Ha igen, ugy az intentio átalánositandó. Vagyis ha a tilalom intentiója: a társaságnak és hitelezőinek károsodástól való megóvása, kell hogy az, noha nem jutott is betűszerinti kifejezésre, a szakasznak kiegészitő alkatrészét képezze, vagyis legyen a megszerzés és zálogba-vétel tilalmának általános határa, illetve feltétele. A mi pedig Dr. Neumann azon érvét illeti, hogy az igazgatóságnak a 161. §. második bekezdése által megállapított felelőssége csak akkor fog létezni, ha az eljárása által a hitelezőket megkárosította, szemben-3smét a betűvel, mely az igazgatóság tagjainak felelősségét az esetre állapítja meg, »h a ezen határozatokat meg nem tartják«, legalábbis petitio principii. Az igazgatóság felelőssége csakannyiban tétethetik a megkárosítástól függővé, amennyiben maga a tilalom is a megkárosítás esetére szól. Nem lehet a sanctiót a tilalomtól elkülönözötten magyarázat tárgyává tenni. Az végre, hogy a büntetési határozatot tartalmazó 218. §.5. pontja szintén csak a megkárosítás esetében lesz alkalmazható, a szóval szemben ismét nem, mint Dr. Neumann véli, »magától értetődik.« Ez is az előző elvi kérdés eldöntésének irányától függ. A vételár azonnali átszolgáltatása mellett megbízni óhajtja valaki a részvénytársaságot, mely esetleg p. o. banküzletet folytat, hogy saját részvényeiből számára ezer darabot vásároljon. A részvénytársaság a megbízást ugyan elfogadhatja, de nem hajthatja azt végre mint bizományos, mer t ez esetben egyelőre a maga számára szerezné meg a részvényeket, már pedig saját részvényeit a tilalom strict magyarázata szerint megszereznie egyátalán nem szabad. Pedig hát senkit sem fenyegetne károsodás. Jog körül téved Dr. Neuman Ármin, hahogy azt állítja, hogy a részvénytársaság, ha a szerzést csupán mint bizományos eszközli, nem saját számára szerez. Közvetve és üzleti értelemben ugyan más számára, vagy jogászilag kifejezve más megbízása következtében ; de közvetlenül a bizományos mint ilyen a maga nevére szerzi meg a részvények tulajdonát, mert a kt. 368. §-a szerint azon ügyletek által, melyeket a bizományos harmadik személyekkel köt, j og o s i t v a és kötelezve ö lesz. Már pedig a tilalom szószerint nem tekinti azt, hogy a saját részvények tulajdona a végett szereztetik-e meg, hogy másra tovább ruháztassék, hanem a megszerzésről csakátalánosságban szól. Alapos volna tehát, ha betüszerint értelmeztetnék a tilalom, az értekezleten felhozott azon aggály, hogy valamely bank váltó-, bizományi és letéti üzlete a legérezhetőbb módon akadályoztatnék, mert committenseinek a bank részvényei tekintetében adott megbízásait nem teljesíthetné. A részvénytársaság saját részvényeinek szállítását (258. § 2. p.) vállalta el. Ezt neki a törvény sehol sem tiltja. Hogy azonban a szállítási szerződést teljesíthesse, saját részvényeit kellene megszerezhetnie. Ámde ez már nem állna hatalmában, még ha olcsó árfolyammal szerezhetné is be azokat és biztos nyeresség állna is kilátásban. A szállítási szerződést tehát abban kellene hagynia. A részvénytársaság saját részvényeinek szállítását vállalta el. A vevő már le is fizette a vételárt, és pedig nem kevesebbet, mint lesz majd a beszerzési ár. Tehát még a hitelnyújtással járó veszély sem fenyegeti. És mégis a betű azt kívánja, hogy ne szállítson. Tartozik valaki a részvénytársaságnak. Eredetileg minden biztosíték nélkül. Időközben az adós hitele megrendül. Barátságos uton maga zálogot ajánl. Nem rendelkezvén azonban egyébb vagyoni értékkel, saját részvényeivel kínálja meg a társaságot. A zálogba-vétel, ha feltétlenül tiltatnék, azaz még az esetben is, hahogy a hitelezés a zálogba-vételt időben megelőzte volt, a részvénytársaság kénytelen lenne az ajánlatot visszautasítani, noha a depót adott esetben szemlátomást a társaságnak előnyére válna. Ily eredményekre vezetne következetesen a 161. §-ban foglalt tilalomnak betűszerinti értelmezése. Pedig hát e végletekig aligha akart menni a törvény. Több volna ez az üzletkezelést szabályozó egyszerű instructiónál (»den Geschaftsbetrieb regelnde Instruction« Renaud), de több is, mint pusztán rendőri jellegű szabvány. Ez már nem csupán a nyaktörő szabad üzérkedésnek venné elejét, hanem sok esetben egyenesen a társaság hitelezőinek érdekeit sértené meg. A törvénymagyarázat jogosítva van ez okból a rendelkezés valódi szelleméhez képest amegszoritó értelmezésre. De nem esetről esetre, ha már nagyon is elviselhetlenné válik a merev és hajthatatlan tilalom, szorítandó meg az, hanem a megszorítás elvileg kell, hogy construáltassék, vagyis a megszorítást átalánositva kell belevinni magába a szabályba. Szóval elvi határ és feltétel szabandó a tilalomnak. E végre a szakaszt következőkép olvasom: A részvénytársaságnak saját részvényeit megszerezni vagy zálogba venni tőkeleszállítás czéljából nem szabad. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a 209. §. határorozatai megtartatnak. Míg ugyanis a 161. §. szövegezése — de nem szelleme — szerint szabály : a megszerzésnek vagy zálogba-vételnek tilalma egész átalánosságban, kivétel: a tőkeleszállítás czéljából történő részvényszerzés ; addig a törvényhozó valódi gondolatának feltüntetése végett általam megkisőrlett formulázás szerint szabály lenne : a tőkeleszállítás czéljából történő megszerzésnek vagy zálogba-vételnek tilalma kivétel pedig: a 209. §. határozatainak megtartása mellett történő részvényszerzés, illetve az ennek utján eszközlött tőkeleszállítás. Az értekezleti jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tilalom intentiója : károsodástól megóvni a társaság hitelezőit. Nem az üzérkedésnek mint ilyennek, hanem a hitelezők megkárosításával járó üzérkedésnek meggátlása a czél. Tilalmaztatik e czélhoz képest igénytelen nézetem szerint: nem a saját részvényeknek megszerzése vagy zálogbavétele mint ilyen; hanem: a hitelezők megkárosításával járó részvényszerzés. A részvényeknek megszerzése vagy zálogba-vétele pedig csak annyiban jár a hitelezők valóságos megkárosításával, a mennyiben az tőkeleszállítást involvál. Következve tilalmaztatik szabály szerint: a tőkeleszállítással járó részvényszerzés. A mely határozatoknak megtartása mellett a tőkeleszállítás