Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 40. szám - A büntető-törvénykönyvek életbeléptetése

— 314 — szövegben összefüggés nincs, miután abban akarat nyilvánítás érthető alakban kifejezésre jutva nem található, nem tekinthető okiratnak, hanem egyszerű iratnak, mely tehát a prdts idézett §§-ai alá nem subsumálható ; annál kevésbbé, mivel az idézett 529. §. 3. kikezdésében szintén követeli, miszerint a megsemmisités iránti kérvényben az illető okirat kelte és tartalma körülírandó, tehát feltételezi szintén, hogy a megsemmisítés tárgyaként kijelölt okirat az okirat általános lényeges kellékeivel ellátva legyen. Sarlay Ede. A büntető-törvénykönyvek életbeléptetése.*) Az életbeléptetési törvényjavaslat felett jelenleg az igazságügyminiszteriumban tanácskozások folynak. A tárgyaló bizottság elnöke maga az igazságügyminiszter, előadója Teleszky István országgyűlési képviselő, jegyzője Németh Péter igazs&gügymíniszteri fogalmazó. Mint tagok meg lettek hiva: Csemegi Károly legfőbb itélőszéki tanácselnök, Fabinyi Theofil kir. táblai alelnök, Kozma Sándor budapesti főügyész, E, i b á r i József belügyminiszteri tanácsos, Osztrovszky József legfőbb itélőszéki biró, Suhaj Imre legfőbb itélőszéki biró, Andrássovics Béla kir. táblai biró, Schnierer Aladár egyetemi tanár, Sélley Sándor kir. ügyész, Friedmann Bernát ügyvéd, Funták Sándor ügyvéd. A bizottság első ülését september hó 25-én tartotta. Az igazságügyminiszter megnyitó beszéde után a bizottság elhatározta, hogy azon kérdés felett, vajon az eljárásra vonatkozólag is vétessenek fel határozatok az életbeléptetési törvénybe, vagy nem, külön nem vitatkozik, hanem az illető szakaszoknál fog e tárgyban nyilatkozni. Ezen alkalomból különben a bizottság azon nézetének adott kifejezést, hogy az uj anyagi büntető törvények az eljárás újjáalakítása nélkül is életbeléptethetők. Áttérve a javaslatnak szakaszonkinti tárgyalására, a bizottság javasolta, hogy ugy a c z i m f e 1 i r a t b a, mintáz első szakaszba az életbeléptetendő törvények nemcsak czimük, hanem törvényezikki számuk szerint is jelöltessenek meg. Az első szakaszban az életbeléptetés időpontja most sem volt meghatározható, de a miniszter és a bizottság óhaját fejezte ki, hogy az uj életbeléptetés mielőbb történjék. A második szakasz zárszavai: »hatályon kivül helyeztetnek« helyett javasoltatik: » hatálya megszünik«. A harmadik szakasz zárpontja: »Az e részbeni kivételeket a jelen törvény 5. és 6. szakaszai tartalmazzák,« kihagyatni javasoltatott. A harmadik szakasz első pontja által hatályon kivül helyeztetnek mindazon az uj büntető törvények tárgyát nem képező, valamely cselekvényre vagy mulasztásra büntetést határozó intézkedések, a mennyiben a büntetés »a kir. törvényszékek és a kir. j á r á s b i r ó s á g o k« előtti büntető eljárás utján volt megállapítandó. Miután azonban számos oly büntetést határozó és az uj büntető törvények tárgyát nem képező intézkedés tétetett az absolut uralom alatt, melyeknek büütetése a közigazgatási hatóságok által állapittatik meg, és ezen intézkedések közül többen nevezetesen Erdélyre és a polgárosított határőrvidékre nézve máig sem helyeztettek hatályon kivül, gondoskodni kell a büntetőtörvények életbeléptetéséről szóló törvényben ezeknek eltörléséről is az által, hogy az idézett szakaszban a »kir. törvényszékek és kir. járásbiróságok« mellett még ezen közigazgatási hatóságok is felemlittetnek. A bizottság helyeselte az eszmét, hogy az ezen szakaszban felemiitett intézkedések ne csak annyiban helyeztessenek hatályon kivül, a mennyiben a büntetés a kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok előtti büntető eljárás utján volt megállapítandó, hanem annyiban is, a mennyiben ez azon számos, a mai kor szellemével egyáltalában össze nem férő rendeletek alapján a közigaztási hatóságok által lenne megállapítandó. A bizottság azonban elismervén, hogy ezen szakasznak ily kiegészítése szükséges, nem ismerte félre azon nehézségeket, melyekkel ezen kiegészítés össze van kötve, nehogy más oly büntető intézkedések is hatályon kivül helyeztessenek, melyeket ma is fen kell tartani. Azért a bizottság ezen kiegészítés szövegét nem állapította meg azonnal. Javasoltatott ugyan egyik részről a következő szöveg: »a mennyiben a büntetés a kir. törvényszékek, kir. járásbíróságok, valamint a közigazgatási hatóságok mint bíróságok előtti büntető eljárás utján volt megállapítandó* ; de a bizottság a határozathozatalt függőben hagyta. *) Ezen kimerítő jelentést az enquéte egyik tagja készitetette lapunk számára. I Anegyedik szakaszban szintén »kir. biróságok« mellé a harmadik szakasznál kifejtettek szerint a harmadik szakaszba felveendő kibővítés lenne teendő. Az ötödik szakasz második pontjában az 1875. évi XXI. törvényezikknek a vadászati jegy nélkül vadászok büntetéséről szóló 15., 16. és 18. szakaszok is kifejezetten mint hatályban levők felemlitését javasolja a bizottság. E szakasz h a r m a d i k pontjából az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. törvényezikk 39. §-ának ezen módosítását, azon módosítással, hogy: »a büntetés 200 frtig terjedhető pénzbirságban, visszaesés esetében pedig, ha az utolsó büntetéstől számítva két év még el nem telt, két hónapig terjedhető elzárásban és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetésben állapittatik meg«, a bizottság kihagyatni javasolta, minek folytán az 1874: XXXIV. tcz. 39. § a ezentúl is változatlanul hatályban maradna. A bizottság nem pártolta azon indítványt, mely szerint a kereskedelmi törvényről szóló 1875: évi XXXVII. tcz. 218., 219., 221. és 246. §-ai valamint a záloglevelek biztosításáról szóló 1876: évi XXXVI. tuzikk 32., 34. §-ai kifejezetten hatályban fentartassanak, mert az ezen szakaszokban foglalt büntetések mint rendbüntetések ugy sem vesztik hatályukat az életbeléptetési törvény intézkedései által. Nem pártolta továbbá a bizottság az ipartörvényről szóló 1872. évi VIII. tezikk V. fejezetének kifejezett fentartására vonatkozó indítványt, mert ezen fejezet a javaslat 4. §-a által hallgatag fen van tartva. A hatodik szakaszban a bizottság a szakasz kezdetén becsúszott tollhibát kijavítván, »2—14« helyett »2 —12« tesz. Egyéb változást | nem ajánlott. Nem pártolta a bizottság azon indítványt, hogy Erdélyre nézve | az 1852. évi május 27. sajtótörvénynek ott még most is érvényes ré| szei, valamint az 1871. évi május 14-ki bel- és igazságügyminiszteri i rendelet kifejezetten hatályban fentartassék, mert ennek rendeleti uton | kell történni. A hetedik szakasznál a bizottság módosítást nem ajánlott. Nem pái tolta a bizottság azon indítványt, hogy az Erdélyben és a határőrvidéken érvényes mezei rendőri törvények érvénye kifejezetten fentartassék, mert ennek szintén rendeleti uton kell történni. A nyolezadik szakaszhoz a bizottság — figyelemmel a bélyegés illetékszabályok 242. szakaszának 4. és 5. pontjára, valamint azok 249. szakaszának 1. pontjára, és figyelemmel a bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv 412. szakaszára— a következő toldást javasolja: »a mennyiben a büntetőtörvény 412. szakasza által megváltoztatva nem lettek«. A kilenczedik szakasz kezdetét a bizottság a következő szabatosabb alakban ajánlja: »Az 1872. évi VIII. törvényezikk 91. szakasza egészen, továbbá ennek 90. és 92. szakaszának azon intézke dései, melyek szerint az ott érintett egyének stb.« A tizedik szakasz megtartását javasolja a bizottság azzal, hogy »fogság« helyett »fogház« teendő. A bizottság ajánlja továbbá, hogy azon büntetést határozó miniszteri rendeletek is, melyek a javaslatnak eddigi szövege szerint hatályon kivül helyeztetnének, mert sem külön fentartva, sem törvény által adott felhatalmazás alapján kibocsátva nem lettek, és melyek tartalma az uj büntetőtörvények intézkedéseinek tárgyát nem képezi, — hatályban fentartassanak. A tizenegyedik szakasz kezdetét következőleg ajánlja a j bizottság : »A 4. és 8. szakaszok szerint stb.« A szakasz szövegében »fogság« helyet »fogház« teendő. A tizenkettedik szakasz változatlan felvétele javasoltatott. A tizenharmadik szakaszban a bizottság nézete szerint a törvényhatóságoknak, sz. kir. városoknak és rendezett tanácscsal biró városoknak a törvény kihirdetésétől számítandó három hónap alatt kellene a szabályrendeletek felterjesztését megengedni. Atizennegyedik, tizenötödik, tizenhatodik szakasz változatlan felvétele javasoltatik. A tizenhetedik szakaszban a bizottság javaslata szerint különösen dispositió lenne teendő a polgárosított határőrvidékre nézve, miután az ott érvényben levő katonai büntetőtörvénykönyv kihágásokat nem ismer. A katonai büntetőtörvényben vétségeknek mondott cselekmények és mulasztások közül tehát azok, melyek az 1852. évi osztr. büntetőtörvény értelmében vétségeknek tartandók, fogházzal, azok pedig melyek_kihágásoknak tartandók, elzárással lennének büntetendők, ha az uj büntetőtörvények életbeléptetése után ítéltetnek el. Artizennyolczadik szakaszban a hivatkozás az 1840: XXII. tcz. 128. §-ára, a bizottság javaslata szerint, kihagyandó lenne