Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 40. szám - A részvénytársaság megalakítása. 2. [r.]

— 312 — közönséget, hogy vegyenek abban részt, és ha ezt részvénytársaság által akarják megvalósítani, akkor felszólítják, hogy járuljanak a részvénytársaság megalakításához. Szóvalaközönségbizalmához fordulnak, a hitelt használják fel eszközül. Az ily üzletemberek vagy egyáltalában üzletalanyok, kik a részvénytársaság megalakítása végett a közönség bizalmához fordulnak, azt az abban való részvételre hívják fel, s így e czélból a maguk részére a hitel egy sajátságos nemét veszik igénybe, ezek az alapítók (Gründer, Fondateurs). Ez alapítók lehetnek egyesek vagy többek. Ez utóbbi esetben rendesen egy közönséges societást képeznek, melynek czélja részvénytársaság alakítása, tehát kereskedelmi, az úgynevezett alkalmi társaság (Consortium, Syndicatus), s mint ilyen a keresk. törv. 62. §-ának intézkedései alkalmazandók. Alapítók lehetnek továbbá czégek, kereskedelmi társaságok s főleg részvénytársaságok, mely utóbbiak az arra alkalmas időben a vezérszerepet szokták játszani az alapításoknál, ezek az úgynevezett nagy bankok. Pl. Francziaországban az 50-es évek elején a »Credit mobilier«-ek, melyek legtöbb részvénytársaság alapításánál mint alapítók szerepeltek; hasonló feladatot tűztek maguknak hazai intézeteink közül a Franco-Magyar és az Anglo-Magyar bank, továbbá az Általános-Hitelbank, mely utóbbinál efféle vállalatok alapítása az alapszabályokban is minta társaság egyik vállalati tárgya van kitűzve (art. 4). Az ily bankoknak a vállalatok alapításánál azon különös előnyük van. hogy bennük a közönségnek sokkal nagyobb a bizalma, jobban hisz az alapítandó vállalat szolidságában és sikerében, ha ily tekintélyes intézetek állanak az ügy élén. Egyáltalában a közönség előtt legelső sorban mindig az alapítók személyisége lebeg; egy oly alapító, ki tekintélyes társadalmi állásánál, születésénél, vagyonánál továbbá szolidságánál fogva, nagyobb hitelre érdemes, bátrabban fordulhat a közönség bizalmához, mely annál szivesebben fogja őt bizalmával megajándékozni, minél nagyobb mértékben megvannak benne a fent emiitett tulajdonságok. De mint minden hitelt, ugy ezt is a törvényhozásnak oltalmaznia kell; nem szabad engednie, hogy amaz alapító vagy alapítók, kikben a közönségnek talán egyedüli bizalma volt, magukat később minden felelősség nélkül kihúzzák, minden bajt a szegény aláírók nyakába hagyjanak szakadni a kevés vagy épen hitellel sem bíró alapitókkal együtt: saprés moi le deluge«, azután tovább álljanak. De mielőtt az alapitói felelő sséget és annak törvényes szabályozását s ennek módját kifejtenők, szükségünk van az alapító fogalmának közelebbi meghatározására. A magyar kt. rendelkezik az alapitókról, de azoknak fogalmát meg nem határozza. A német kt, melynek rendelkezései a részvénytársaság megalapítására vonatkozólag nagyon hiányosak, az alapitóról említést sem tesz, minden efféle kifejezést gondosan kerül, részben azért, mivel az alapitónak mint meghatározhatlan jogi fogalomnak jogi jelentőséget nem tulajdonított, részint mivel a nürnbergi értekezlet azon nem helyes alapból indult ki, miszerint a részvénytársaság alapításánál előforduló jogviszonyok a polgári jog körébe tartozván, azok szabályozása a kereskedelmi törvényben felesleges.1) A franczia 1867. jul. 22-iki törvény többször említi az alapitókat (fondateurs), megjelöli kötelességeiket, felelősségüket, de meghatározást hasonlókép nem nyújt. Sőt az 1863-iki társasági törvényhez irt indokolás egész naivsággal azt mondja, hogy a javaslatban az »alapító* fogalma nincs ugyan alakszerüleg meghatározva, de hát mindenki tudja azt úgyis a gyakorlatban, hogy kit értsen alatta; e határozatlanság nem csekély zavarra adott okot; a franczia birói gyakorlat több izben és concrét esetben akart fogalom-meghatározást nyújtani, de mint minden ilyen műnek, ugy ennek is az volt a baja, hogy minden egyes esetben egész máskép ütött ki; az alapító fogalmat rendesen összezavarták az alapitói kötelességekkel, ez utóbbiakat összegezvén, azt mondották, hogy a kinek kötelessége, ezt és ezt tenni, vagy a ki egyáltalában ezt és ezt teszi.2) így történt aztán, hogy még az is szóba jött, hogy az úgynevezett »apporteur-ök« nem volnának-e alapitóknak tekinthetők. Hasonló mostoha sorsban részesült az alapítók jogi fogalmának meghatározása a tudományban, a legkitűnőbb munkákban is vagy nem találunk reája vonatkozólag semmit, vagy ha igen, akkor az nem egyéb, mint az alapítók kötelességének körülírása. Legújabban Wiener kísérletté meg fentebb idézett czikkében e forgalom meghatározását adni, de a kötelességek körülírásánál tovább ') Ezen helytelenítésnek adott kifejezést már Auerbach »Gesellechafts-wesenor czimü munkájában (megjel. Frankfurt a. M. 1861); továbbá legújabban Wiener: »Die Errichtung der Aktiengesellschaft und die Gründerverantwortlichkeit* (Megjelent a Zeitschr. f. das ges. Handelsrecht XXIV. kötetében 1879.). !) A párisi semmitőszék 1861. jun. 24. és a párisi törvsz. 1869. máj. 24-iki határozatai. nem ment. Hazai irodalmunkban Dr. Nagy Ferencz foglalkozott e kérdéssel.1) De eredményre sem a tudomány sem a törvényhozás nem jutott, mert kiindulási pontjuk helytelen. Mielőtt még a közönséghez bizonyos részvénytársaság megalakítása végett felhívás intéztetnék, ezt rendesen több cselekmény szokta megelőzni. Lehet, hogy a gondolat, találmány egy nem »pénz-ember<től ered, ki tehát azt értékesíteni nem képes, ez felszólítja azután az illetőket, hogy nem vélnék-e jónak e gondolatot vagy találmányt egy részvénytársaság alapítása által értékesíteni. Lehet, hogy az illető felfedező vagy feltaláló tervet is készít, vagy készíttet, pl. mennyi alaptőke szükségeltetik, e végett többekkel tanácskozik, viszonyba lép. Ezen vele viszonyban lévő személyek lehet, hogy ismét támogatás végett bankár-csoportokat, intézeteket, előkelő embereket igyekeznek megnyerni, lehet hogy elkészítik a tervezetet, sőt az alapszabályokat is; szóval terveznek. Ezek mind praeparatorius cselekmények, úgynevezett tervezések (Projectirung), de a melyeknek a jövendőben talán alkotandó részvénytársaságra vonatkozólag addig, mig ez a tervezés korlátai között marad, semmi nemű kihatása sincs, és ép azért a részvényjpg köréhez nem tartozik,2) s igy az is teljesen közömbös, hogy kié volt a találmány, kik voltak a tervezők, hogy ugy szóljak az ágensek, kik fáradoztak az esetleges consortium megalkotásán. Lehet, hogy senki sem akad, a ki a részvénytársaság megalakítására illetőleg alapítására vállalkoznék; sem maguk a tervezők, sem mások. Ez esetben is keletkezhetnek az egyesek közt jogviszonyok, de alapitói jogviszony nem. Lehet, hogy a tervezők akadnak személyekre, kik az egész tervet magukévá tévén — vagy akár maguk a tervezők — a vállalat létesítése végett részvénytársaság alakítására vállalkoznak és evégett a nagy közönséghez fordulnak. Midőn ez utóbbi cselekmény megtörtént, ekkor lehet alapitókról jogi értelemben beszélni. És csupán ezen felhívok, kik a nagy közönséghez egyenes felszólítást intéznek, tekinthetők alapitóknak, (lásd a fentebi) adott fogalommeghatározást). Miután pedig a törvény a felhívás alakjára nézve bizonyos kellékeket ir elő, csakis azok tekinthetők alapitóknak, kik az előirt formábanszólitják fel a közönséget. Ez tudjuk a tervezet aláírása által történik, ezért a ki azt alá nem irta, alapitól.ak még akkor sem tekinthető, hatalán az előzetes cselekményeknél sokkal többet működött mint a tervezet aláirói közül bármelyik. Nem tekinthető e szerint aláírónak az, a ki indirecte szólitja fel a közönséget, pl. hafegy pénzember, államférfi, hatalmas bank a dolgot a közönség figyelmébe ajánlja; nem továbbá az, a ki a hírlapokban dicsérő czikkeket ir, még az esetben is, ha talán már a tervezet kibocsátása előtt — mint ez szokás — megüti a nagy dobot, és a közönséget felhívja, hogy majd az alakítandó részvénytársaság alakításánál el ne mulaszszák részvényeket aláírni. Mindezen személyek csak mint rábeszélők, »agensek« szerepelnek, de a kiknek a megkötött jogügyletben semmi részük nincs; e szerint őket semmi nemű polgárjogi vagy kereskedelmi jogi kötelezettség nem terheli, csupán egy esetben vonhatók felelősségre, t. i. ha a tervezetet aláirt alapitók hamis előterjesztéseket tesznek, s ők ezt tudva azokat mint valókat támogatják ; ekkor ha az alapitók ellen a csalás tényálladéka megállapíttatik, ők mint bűnrészesek szerepelhetnek a körülményekhez képest. Midőn tehát a magyar kt. a 150. £-ban azt mondja, hogy az alapitók a társaság tervezetét minden aláírási ivben felvenni tartoznak, ezzel együtt mint az a dolog természétől és a törvény utána következő rendelkezéseiből is kitűnik, egyszersmind annak is adott hallgatag kifejezést, hogy a kik ezt nem tették, azok alapitóknak nem tekinthetők. Másrészt ugyanis magának a közönségnek sem szabad tulbizalmasnak lenni, hitelével pazarul bánni. Ha látja.hogy hatalmas személyek és intézetek ugyan a pártfogók, de annál csekélyebbek a tervezetet aláirt felhívást intézők, akkor bizonyára amaz okoskodással kell élniök, hogy azon illető hatalmasok semmi nemű jogi felelősséget nem akarnak vállalni nem csak a társaság szolidsága és jövedelmezősége, hanem még csak a tervezetben foglalt adatok valóságáért sem. Ép ezért rendes viszonyok és körülmények közt nagykorú, saját ügyeit önmaga rendező embert az ily körülmény csak visszatarthat, de nem buzdít a részvételre. Hitellel minden józan ember csakis azt ajándékozhatja meg, ki azt, hogy az adatok valóságáért jogi felelősséget is kész vállalni, kinyilatkoztatja, és ezekre vagyis az alapitókra nézve tehát a legszigorúbb intézkedéseket kell magában foglalni a törvénynek. Első sorban is, hogy minden csalásnak és kijátszásnak eleje vétessék, miden kétséget kizái ó") >Magyar Themis* 1879. évfolyam 51. és köv. számaiban. =) Emez előleges tervezések lebeghettek a nürnbergi értekezlet előtt is, midőn a részvénytársaság alapításánál előforduló jogviszonyok tekintélyes részének szabályozását elejtette.