Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 40. szám - A részvénytársaság megalakítása. 2. [r.]

— 311 Kiragadásnak nincs helye; csak az örökösödési érdemtelenség törvényes okai zárnak ki a köteles részből is, a nélkül hogy azokat az örökhagyó megbocsátása elenyésztethetné. Enagy hibát fokozz;), hogy az érdemetlenség okai között elavultak is fentartattak. Különben az egész, röviden vázolt örökösödési rendszer több lényeges hiba miatt sokszor megtámadtatott. Ilyen lényeges hiba a természetes gyermek sujtása. Ilyen a házastársnak rendszerinti kizárása az örökségből, mi által az ajándékozásokra utalva lesz, melyek a házas sági szerződésben szoktak eszközöltetni és melyek más ingyenes átruházástól megkülönböztetve nem lévén, szüntelen perek forrása az örökösök s a túlélő házastárs között. Ilyen lényeges hiba továbbá a gyermekek fentartott egyenlő kényszerosztálya gazdasági hátrányaival, minők az eladás és osztály aránytalan költségei, a kis birtokok szétmállása stb. Ilyen a testvérek s gyermekeik örökösödése a szülőknél távolabb ascendensek előtt, ellenben köteles részből kizárásuk, mely'minden ascendenst illet, midőn örökös, miből számos gyakorlati nehézség, csalárdság és per támad, midőn az örökség nagy hagyományok vagy ajándékozások által ki van merítve s az örökségre hivatott testvértől vagy gyermekeitől függ, az értéktelen örökségről lemondani s igy a távolabb ascendens (nagyszülő stb.) köteles részhez való igényét az avval járó támadási joggal feléleszteni vagy sem. Hasonló aráuytalanság, midőn ily passiv hagyatékban szülők és test- \ vérek (vagy ezek gyermekei) együtt (kik egymással szemben idegenek lehetnek,) örökösödnek és utóbbiak semmit, ellenben az elsők köteles részök alapján nagy vagyont kapnak. Ezen inconsequentiák mutatják, hogjT nem mindég sikerült a természetes, helyes sorrend megállapítása az örökhagyó vélelmezett vonzalma alapján.11) A köteles rész eltörlését senki, csupán leszállítását követelte a C. N. némely szerkesztője, mint Portalis s Maleville.15) A leszármazók igényét túlnyomóan a családi vagyonközösségre,16) e mellett a tartási kötelezettségre,1') a felmenőkét a kölcsönösségre1') vezették vissza. És mint már Dómat tanitá.19) hogy az Isten által megállapított kölcsönös kötelességeken alapszik a család öröklése, most ismét, érvek hiányában, a szent kötelékre20) hivatkoztak. ' Chabot, tribun, a társadalmi rendre alapítja21) a gyermekek igényét, kiket társa, Favart, szükségörökösöknek22) mond. Bonaparte is azt tartja, hogy a köteles rész »une espfece de droit sur l'héritage páternél, acquis au fils par le fait mérne de la naissance.« 2S) I Az egyes szerzőkön nem egy emberi dolog is megesett, i Az államtanács an XI. nivöse 9. ülésében Maleville felhozta, hogy a javaslat nem kedvez a túlélő házastársnak és hogy a régi özvegyi jog (coutume) vagy a szegény özvegy negyede (római jog) helyreállítandó volna. Treilhard azt feielé, hogy a túlélő házastárs úgyis a vagyon harmadának haszonélvezője az 55. art. szerint. Pedig a 40. (nem 55.) art. (most 754. art.) a vagyon 7,,-ának (nem y5-ának) haszonéivozetét nem a házastársnak, hanem a túlélő szülőknek a gyermekek vagyonában adja!21) E tévedést nem vette észre senki és igy a házastárs utolsó örökössé lett és köteles részt senki sem követelt részére sem az államtanácsban, sem a tribunatusban. A testvérek javaslatba hozott u. n. >réserve«-je, szem- | ben a le- és felmenők >légitime«-jével világosan az an II. nivóse 17-ki törvény reminiscentiája, Bigot-Préameneu előadó, Bonaparte, Tronchet, Maleville, Thibaudeau, Crétet és Emmery ellenében Portalis, Muraire, Gally, Treilhard, Bérenger által ostromoltatván az államtanácsban23) s megbukván a tribunatusban,26) ismét Bigot-Préameneunek mint 14) Brocher i. m. eh. 14. Boissonade i. m. 667—705 lk. 15) Fenét t. 12. p. 255. 259. Ellenkezően Tronchet u. o. p. 260. 302.303. Thibaudeau p. 287. Közvetitő Bigot-Préameneu p. 511 — 512. Favart p. 626. 629. 630. io) Treilhard a. o. p. 138.: »une sorté de communauté des biens«. ") Sirnéon u. o. p. 227—228. Tronchet p. 320. Portalis p. 321. 19) Simeon, Favart, Jauhert, u. o. 227. 588. 631. 1. A portio egyenlősége ellen a lemenőkével Bigot-Préameneu u. o. 250. 527. 1. ">) Loix civiles II. p. Succ. préf. §. 14. «o) Treilhard, Jaubert, Bigot-Préameneu, 1. Fenét t. 12. p. 137. 588. 524. 530. al) U. o. p. 186. ») U. o. p. 590. 591. ») U. o. p. 266. 2«) U. o. p. 38. a5) U. o. p. 319—326. ") U. o. p. 444. kormányszónoknak kellett arról a törvényhozó testületben, csakhogy most már — ellene szólnia. Előadta mindazt, mit azelőtt mellette felhozott, hozzátévén: »Quelques puissants que paraissent ces motifs — des considérations plufl fortes s'y opposent« etc. Igy ingott az elvi alap. Majd Dómat, Bourjon szellemében csak az Isteni, megszokott rendet uralja az örökösödés, majd a természetes érzelem szabadságát kövesse. Majd a római szigor, majd a coutume aequitása legyen irányadó. Az igazság még mindég érzelem. A czélszerüség, ha dönt, csak a törvényhozóé. A demokratikus egyenlőség a javak tulajdonának felosztását, gazdasági eldarabolását követeli. Ez volt. Maleville tanúsága szerint, Bonaparte döntő' érve. Czélja volt a régi aristokratiát megtörni, mely a javakat a családokban fentartani igyekezett. Jules Simon, ki a köteles részben a szabadság sérelmét látja, méltán mondhatta ezért: >La loi qui restreint la faculté de tester est purement et simplement une loi politique; mais une loi politique dont l'importance est capitale. C'est Pintérét direct de l'état que les législateurs ont en vue, c'est la stabilité de tout l'édifice de la société civile et le maintien des principes de 1789... La Révolution est restée debout par la force de l'article 745. Trois lignes du code civil qui rendent l'aristocratie de race impossible ont été plus fortes que l'Europe coalisée.«2S) Nem csodálhatjuk ezek után, hogy a politikai transactio a joglogikát annyira háttérbe szorította, hogy a gyakorlatban még az alapkérdések iránt is számos vita támadt, melyekbeu a semmitőszék is különbözően döntött; hogy azon, következményeiben felette fontos controversia is létezik, vajon a C. N. a germán réserve vagy a római legitima rendszerét adoptálta-e, mely controversia ellentétes megoldásával egymással szemben áll a két legnagyobb tekintély, Demolombe és Troplong; és hogy azok is, kik a köteles rész fentartása mellett nyilatkoznak, mindinkább sürgetik a C. N. e részének revisióját.2<J) Dr. DelVAdami Bezsö. A részvénytársaság megalakítása. II. A részvényaláirás. Legújabb időben, midőn a hitelgazdaság a fejlettség oly kiváló fokát érte, számos uj jogviszonyok keletkeztek, melyek régebben, s még a rómaiak előtt is ismeretlenek voltak, s melyek a jogtól egy uj, a hitel természetének megfelelő szabályozást igényelnek. A hitelgazdaság legfőbb szerepet a kereskedésben játsza, s ép ezért a kereskedelmi jog az, mely a régi s főleg római jogtól számtalan eltéréseket mutat. Minden lépten-nyomon a hitelnek legsajátságosabb nemeivel találkozunk. A hitelnek ily sajátságos nemével állunk szemben a részvénytársaságok megalakítására vonatkozó első cselekménynél. E hitel természetét fogjuk most első sorban fejtegetni, s ha ezzel tisztában vagyunk, nem lesz nehéz az itt előforduló jogviszonyok természetét meghatározni, valamint azon momentumokat kijelölni, melyek a törvényhozó szabályozását igényük, s egyszersmind azon módot, mely szerint ezen szabályozás eszközlendö. Midőn a gazdasági élet úgynevezett lendületben van, a termelés megtöbbszöröztetik, a forgalom s igy a pénzbőség növekedik, a mivel együtt aztán az üzleti hitel is nagy mértékben emelkedik és szilárdul: ez időpont, az ily viszonyok legalkalmasabbak a részvénytársaság megalakítására. Uj és uj vállalatok keletkeznek, a parlagon heverő temészeti kincseket felkeresik, igyekeznek azokat kizsákmányolni. De mivel az efféle vállalatok csak nagyban, nagy tökével üzhetők sikeresen, misem alkalmatosabb efféle vállalatok alapítására mint a részvénytársasági forma. Azok, kik az üzleti életben mintegy korifeusok, s kiknek foglalkozását jövedelmező vállalatok létesítése képezi, minduntalan kutatnak, hol mire van szükség, mit lehet alapitni. Ezek a virágzó üzleti élet közepette különféle terveket vetnek fel, felhívják a a7) U. o. p. 253. 532. 533. Azóta Crómieux indítványozott tartási járadékot a testvérek javára az 1849-ki törvényhozó gyűlésben, de még a vita előtt visszavonta népszerűtlen indítványát 1. Moniteur 1849. nov. 16. decz. 18. Fivérek köteles részét követeli Rodiére : Recueil de l'acad. de législ. de Toulouse t. 8. p. 90—92. as) La liberté II. kiad. Paris 1857. 1. köt. 336. 337. lk. ,s) Boissonade törvénytervezetét 1. i. m. 705—708 1. Egy 1872-ben az assemblée nationale elé terjesztett javaslat a túlélő házastárs örökjogát ('tulajdona ill. haszonélvezete a concurrálók minősége szerint) szabályozza, de köteles rész nem enged neki. Mónit. off. 1872. jun. 7. 27.