Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 40. szám - A köteles rész. 8. [r.]

— 310 — Az egész törvénykönyv, mint már emiitők, compromissum jellegével birt. Az örökösödési jogban e transactio2) a római és a szokásjog elvei között egészben véve az utóbbi javára történt. A törvényes örökösödés ugyanis szabályul tekintetik, a melynél az örökség megnyíltának pillanatában az örökös ipso iure belép az örökhagyó összes jogaiba, kötelezettségeibe és javai birtokába (a. 724),3) a repraesentatio ascendenseknél s oldalrokonoknál (a testvérek leszármazóinak kivételével) ki van zárva (a. 742.), az utóbbiak a 12-ik fokig örökösödnek (a. 755.), s habár a javak eredetének megkülönböztetése elejtetett (a. 732.),') mégis concessiókép két águ (apai, anyai) háromlásnak adatott hely, valahányszor ascendensek vagy oldalrokonok örökösödnek (71(3.752.753. a., kivételek a szülök s testvérek javára: 752. 754. a.), holott a természetesebb római rendszer szerint az örökhagyó legközelebbi rokona mindig kizárja a távolabbat. Az örökösödés rendje egymást kizáró sorozatban következő: 1. leszármazók (745. 746. a.); 2. szülők és téstvérek illetve ezek maradékai, kik szülök nem létében minden más ascendenst és ohlalrokont kizárnak (748 — 750. a.) (de bármely ascendenstó'l származó érték erre visszaszáll: 747. a.); 3. távolabb felmenők illetve oldalrokonok; 4. természetes gyermek (756. s k. a.); 5. a túlélő házastárs (767. s k. a.). A discours préliminaire elismeri a tulajdon természetjogi alapját, de azt az élethez köti és igy a végrendelkezés jogát határozottan, a törvényes örökösödés jogát közvetve kizárólag állami intézménynek tekinti. '') »Nous convenons, úgymond, qu'aucun homme n a par un droit naturel et inné, le pouvoir de commander apres sa mort, et de survivre, pour ainsi dire, á lui mérne par un testament«. Ezért Portalis csak *considerationsdeconveuancc« alapján enged végrendelkezést; még messzebb megy Jaubert, mig Bigot-Préameneu a tulajdonjogból származtatja le a végrendelkezést. E felfogásnak megfelelően a törvényes örökösödést tekinti szabályul, a végrendeletit kivételül a C.N., csak a törvényes örököst mondja »héritier<-nek, csak annál szól successionról. A köteles részre jogosultaknak és részük mennyiségének meghatározása a C. N. szerkesztésekor élénk vita tárnái du Palitis 1791 óta. A szaklapok közt említendők : La Thémis, szerkesztve Blondeau, Deman*e, Ducaurroy, Warnkünig által. Paris 1820 — 29. 10 küt. Eevue de législat. et de jurisprud. Wolovskitól. Paris 1834—1853. 47 köt. és Eevue crit. de jurisprud. szerkesztik Demolombe, Marcadé, Pont 1851 óta, 1853 óta az előbbivel egyesítve Wolowski s Pont által mint Eevue crit. de législ. et de iurisprud. — Eevue étrangére et francaise de législ., de jurisprud. et de l'écon. polit. Foelix, Duvergier, VaMte, Laferriere és Bonnier által, Paris 1834 — 43. 10 köt. és mint Eev. de législ. de droit franc, et étrang. Duvergier, Foelix, Valett2 által 1844 —1850. G köt. (a 7. befejezetlen). Eevue bistorique de droit franc, et étr. Lahoulaye, Dareste, E. de Eoziére, Ginoulhiac által 1855— 1870., mint Eev. de législ. ancienn? et moderné Ér. et. étr. 1870. óta. Eevue pratique etc. Mourlon, Deniangeat, E. Ollivier és Ch. Ballot által 1 856. óta. Német munkák közül még említendő : Bebaghel : Das bad. bürg. Eecht 2. kiad. 1875. 1876. Stabel: Institutionen d. franz. Civil-Eechts 1870. fk., Puclielt: Zeitscbrift für franz. Civil-Eecht 1869. óta s Gerichtszeitung für Elsass-Lohtringen 1873 óta. A belga munkák közül legnevezetesebb az általunk idézett s használt Laurent-féle, bár hosszadalmassága és clericalis-conservativ szelleme ártalmára van. A franczia Svájczban Bellot s Odier munkái dominálnak. 2) Portalis mondja a discours préliminaireben : »Nous avons fait, s"il est permis de s'exprimer ainsi, une transaction entre le droit écrit et les coutumes, toutes les fois qu'il nous a été possible de concilier leurs dispositions ou de modirier les unes par les autres sans rompre l'unité de systéme et sans choquer l'esprit générali. Az xesprit général« a forradalom elveit jelenti, melyek a személy és birtok szabadságában, a házasság polgárosításában, az apai hatalom gyöngitésében s a jelzálogrendszerben érvényesülnek. A technikai előnyökkel párosulva, minők a casuistica kizárása, a szövegezés világossága, szabatossága, a nyelvezet egyszerűsége stb., ez elvek méltán tették a C. N.-t mintává, mely ott is, hol octroyálva lett, részben megtartatott (német tartományok, Belgium, svájczi cantonok), részben csak módosíttatott (Hollandia, Lengyelország, Olaszország), és csaknem minden későbbi codificatiónál (Svájcz, Eomania, Görögország, Portugallia, Spanyolország, Délamerika) alapul vétetett. Az anyagi forrásait, conservativ jellegét feltüntetik: Dufour : Code civil avec les sources ou toutes ses dispositions ont été puisées etc. (1 806). Dard : Conférence du Code civil avec les lois anciennes (3-e édit. 1827). Bénech : de l'élement gallique et de l'élement, germanique dans le Code Napoléon (Eec. de Tacad. de législ. de Toulouse II.). Zöpfl : Üb. d. germán. Element im C. N. (Zeitschrift f. deutsches Eecht V.). Königswarter : Études hist. sur le droit civ. fr. (Eev. de législ. et de iurisprud. XIV. XVI. XVII.). Eenaud : de orig. iur. civ. franco-gallici 1857. •>) E »saisine de droit* (»le mort saisit le vif«) és a »Deus solus heredem facéré potest« a hűbérjogból erednek, melynek legistái e tant felállíták, nehogy az úr a vasallus halálakor ennek örökösétől ujabb adományozás czimón adót követelhessen, minő előbb Rzokásban volt. ') Cambacérés indítványa ellenére, melyet Bigot-Préameneu támogatott, az an II. nívósé 17-ki törvénynyel behozott két águ háromlást fentarták. A paterna paternis mellett 1. Laurent: Principes du droit civil t. 1. p. 602. squ. °) »Le droit de propriété en soi est donc une institution directe de la nature« etc. Locré i. in. t. 1. p. 181. squ. A tribunatus előadója, Chabot, midőn az örökösödésről szóló részt bemutatta, még a tulajdont is állami intézménynek declarálja, mely az állam rendezése előtt csak az erősebb joga lehetett (u. o. t. 5. p. 104.). Hasonlókép nyilatkozik Siméon tribun a törvényhozó testület előtti vitában (u. o. t. 5. p. 131.). Jaubert tribun csak állami intézményt lát minden ingyenes átruházásban ! l,u. o. XV. 91.). gyát képezé. Az első javaslat (1. 3. t, 3. a. 16.) szerint az élők közötti vagy halál esetére való ajándékozások nem múlhatták felül a javak -ét leszármazók, felét felmenők, vagy testvérek, %-ét testvérek gyermekei létében. Az erre nyilatkozó fŐtürvényszékek némelyike több személyt akart részesíteni (Amiens. Orléans, liouen, Rennes, Bruxelles), mások ellenben az oldalrokonokat, sőt az ascendenscket kizárni (Paris, Mont pellier, Limoges, Liége, Díjon). Némelyek az egyenlőség fentartása miatt meg akarták tiltani, hogy a szabnd rendelkezésnek fentartott vagyon gyermekre ne hagyathassák. Az államtanács törvényhozási osztályának javaslata szerint a gyermekek vagy leszármazóik köteles része annak 8/4 része, mit élők közötti ajándékozás vagy végrendelet hiányában örököltek volna, felmenőké annak fele, testvéreké vagy leszármazóiké annak negyede. A vitában Maleville, kit Portalis, Galli, Joliivet támogattak, tágabb szabadságot,' ) Tronchet ellenkezően az an 8. germ. 4. törvény alapján a szabad vagyonnak egy gyermekrészre szorítását s a gyermekek számával haladó köteles részt (V2, '/, etc. 1, 2 stb. gyermek létében) kívánt.7) Cambacéres közvetítő indítványa,8) mely a sorozatot megszakítja '/,-nél, mig az an 8. germ. 4. törvény azt csak 7,,-en kezdte, keresztülhatott. E szerint szabad a 1., vagyon 1, V8 2, 3 vagy több gyermek létében (913. a.). Bonaparte eszméje, hogy a kisebb vagyon szétmállásának s túlságos nagy birtok képződésének megakadályozása végett a vagyon nagyobi) része p. o. fele szabad legyen bizonyos értékű vagyonnál (p. o. 100,000 frankig), nagyobb értékű vagyonnál (100,000 frankon tul) pedig p. o. csak egy gyermekrész, a kivitel nehézségei miatt (bár a vagyonérték megállapítás mindig szükséges) Tronchet ellenvetései folytán elejtetett.'') A felmenők köteles részét Maleville 1 -ra akarta szoritani, de indítványa mellőztetett.10) Az oldalrokonok köteles részét Portalis elvben élesen megtámadta, mire az államtanácsban azon közvetítő határozat hozatott, hogy testvér leszármazója csak midőn testvérrel concurrál, részesüljön köteles részben és hogy ugy annak, mint a testvéreknek igénye alapján élők közötti ajándékozás egyáltalán meg ne támadtathassék.n) A tribunatus e testvéri és testvérgyermeki köteles rész teljes elejtését követelte s ezzel a törvényhozó testületben keresztül is hatott; ellenben azon indítványa, hogy a felmenők is csak 2/6, ill. Vs részt (a vagyon fele helyett) kapjanak, ahhoz képest, a mint mindkét ágon maradnak vagy sem, elvettetett.12) A köteles rész alapján a végrendelkezés vagy ajándékozás korlátozását csak örökösök vagy jogutódjaik kereshetik, ellenben az örökhagyó hitelezői azt nemcsak nem követelhetik, hanem abból egyáltalán hasznot sem meríthetnek (921. a.).15) A házastársra házassági szerződésben vagy máskép hagyható a szabad vagyonrész tulajdona s a többinek haszonélvezete leszármazók hiányának esetére, a vagyon 1 , részének tulajdona s \\ rész haszonélvezete vagy 2/4 haszonélvezete leszármazók létének esetére. De ha gyermekes özvegy uj házasságra lép, csak egy köteles gyermekrészt és csak vagyona l/t részéig ajándékozhat második házastársának. A házasság alatt tett ajándékozások visszavonhatók. (1094. 1096. art.) A fogadott gyermek egyenlő a törvényessel (a. 350.); az elismert természetes gyermek a concurrálók (lemenők, felmenők, oldalrokonok) minősége szerint annak hányadát (1 , V21 V-J vagy egészen azt kapván, mit törvényes minősége esetén kapna, köteles részre jogosultnak tekintetik ; ajándékozás vagy végrendelet által azonban nem kaphat annál többet, mit törvényesen örökölne (757. 761. 908. a.). c) A justiniani progressio helyett a párisi coutume fix portióját követelte, mely a vagyon felét szabadon hagyja. L. Fenét i. m. t 12. p. 256. 308. 3 és Locré i. h. I. 7, IV. 7. 11. ') Locré IV, 6. Fenét i. h. p. 30S—3u7. Bruns figyelmének jele ' a) Locré IV, 4, 12, 15. I, 8. és Feuet i. h. 261. 300.1. ») Locré IV. 13. s Fenét i. h. 318. 1. •°) Locré V, 7. Fenét i. h. 250. 527. lk. ") Locré V, 3 — 6. Fenét i. h. 319 — 326. lk. >2) Locré XII, 13. 14. XIII, 2. 3. I3) Vernét i. m. p. 195. Demolombe : Donations No 41. squ. Troplong : Donations ad art. 921. A vitáról később.