Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 39. szám
304 i végkiegyenlitést választhassák és az adós illetményét kiszolgáltathassák kielégitéskép. Az ily társasági adós tag »ezen esetben« a kereskedelmi törvény 107. §-a értelmében a társaságból kilépettnek tekintendő. Kérdés. melyik azon határozott időpont, melytől kezdve a magánhitelezőjének a társaság utján tagilletményének kiadása által történt kielégítése folytán kilépettnek tekintendő tag kilépése számítandó ? Ezen időpont felette fontos, mivel egyes tag kilépése is ép úgy mint magának a társaságnak feloszlása oly tényt képez, mely a társtagok egymásközti, valamint harmadik személyek iránti jogviszonyára nézve számos kihatással és jogkövetkezménynyel van összekötve. Első sorban döntő ezen időpont a kilépett tag s a társaság közti jogviszony tekintetéből, miután ha valamely társasági tag kilép, vagy kizáratik, viszonya a társasághoz a kilépéskor, (illetőleg kizáratás esetében a kizárás iránt indított kereset kézbesítésekor) létező vagyoni állás alapján hozandó tisztába. Döntő továbbá ezen időpont az elévülés kérdésénél, miután a kilépett társtag ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek, (a mennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényesen rö- videbb elévülés megállapítva nincsen) szintén a társasági tag kilépésétől kezdve öt év alatt évülnek el. Hasonlóan fontos ezen időpont a társasági üzlet további folytatásából a kilépett tagra háramló jogok és kötelességek szempontjából, miután az ily tag ezen későbbi ügyletekben, jogokban és kötelezettségekben csak annyiban részesül, a mennyiben azok a korábban történtek közvetlen folyományát képezik. Csakhogy annak meghatározása, hogy mi tekintendő az egyes kilépett tag irányában »korábbi«, és mi »későbbi« jogügyletnek, szintén a kilépés fix időmozzanatától függ. Ugyanezen tempus a quo-tól számítandó a kilépett tagra háromló azon hátrány, hogy annak napjától fogva a társaság folyamatban levő ügyleteinél azoknak oly elintézési módjában tartozik megnyugodni, melyet a társaságban maradó tagok legelőnyösebbnek tartanak, s. i. t. A kilépés harmadik személyek elleni joghatályára nézve a kereskedelmi törvény ép úgy, mint a társaság feloszlásának ily joghatálya tekintetében, fentartja a kereskedelmi névjegyzékbe való bejegyzés s a hivatalos lapban közzététel kellékének általános szabályát és a ténv- ; legesség kivételét elismerő 19. §. rendelkezését. A 9. és 18. §-ban foglalt határozatok tehát az általános szabályt kepézik. Ezen irányban egyszerűnek tűnik fel első pillantásra a dolog. De a társaság iránti jogviszony tekintetében már nehezebbnek mutatkozik az. A társasági tagoknak jogában áll, ha az illető tag magánhitelezője a 101. §-ban megállapított jogával él, választani feloszlás s a hitelező végkiegyenlitése között. Tegyük, ez utóbbit választotta. Az e tárgybani egyhangú határozat hozatalának, az adós társtag vagy a magánhitelező erről történt értesítésének, avagy végre az adós illetménye végkiegyenlitéskép kiszolgáltatásának, illetve a kiszolgáltatás melyik tényének, az átadás- vagy az átvételnek (mely 2 tény között hosszú lehet az időköz) stb. stb. időpontja képezi-e: »a kilépés idejét« ? »Az adós ily esetben a társaságtól kilépettnek tekintetik«. Nem a tényt határozza meg a törvény, mert hiszen a törvény idézett §-ában tárgyalt esetnél a mozzanatoknak egymásutánja van; igen számos ténybeli momentum követi egymást,— hanem az »esetet« említi. S miután a törvény a 104. §. 3. bekezdésében a kilépés harmadik személyek elleni joghatályára nézve fentartja a 19. §-t és igy kilépettnek tekintendő az illető tag azon harmadik szeméiy tekintetében is, kiről igazolható, hogy azon tény, melynek következtében az illető tag a törvény értelmében kilépettnek tekintendő, előtte ismeretes volt: igy szembeötlő,* hogy még kifelé a harmadik személyek iránti joghatály szempontjából is megállapítandó,, melyik azon »tény«, melynek következtében kilépettnek tekintendő a tag. Ugyanez áll az elévülés kérdésére nézve is. A 121. §. szerint ugyan olykép hangzik, hogy az elévülési idő azon naptól számittatik, melyben a társaság feloszlása vagy az egyes tag kilépése vagy annak kizáratása a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés alapján közzététetett. Itt tehát nem történik említés a 19. §. alkalmazandósá- gáról és igy a törvény az elévülés specialis kérdésénél látszólag ellentétbe helyezi magát a kilépés kifelé való joghatályát általános szabály alakjában és a 19. §. fentartása mellett meghatározó 104. §-al. Ámde e tekintetben bátorkodunk arra utalni, mit ezen lapnak 36. számában »a kereskedelmi törvény 91. §-ának magyarázatához« ez. czikkünk- ben kifejtettünk azon kérdésre nézve, vajon a közkereseti társaságot kötelezik-e azon tag jogügyletei, kitől a képviseleti jog meg- vagy visszavonatott, ha az utóbbi tény közzétéve ugyan nem lett, de a harmadik személy előtt ismeretes volt. S valamint ott azon eredményre jutottunk, hogy az érintett kérdést igenlőleg oldottuk meg, és daczára annak, hogy a kereskedelmi törvény a 19. §-t mindazon esetekben külön- külön említi fel ismételve, melyekre alkalmazandónak rendeli és dakeresk. törv. határozatai korántsem oly praecisek, ámbár a kifejtett momentumokat ép úgy megkivánják, mint a magyar kt.; intézkedései elszórtan a 208., 209., 210. és 211. §-okban foglaltatnak. A franczia 1867. julius 22-iki törvény 21. §-a szerint a részvénytársaságok a társasági szerződéssel (alapszabályok) megalakithatók, (elles pour- ront étre formées par un acte sous seing privé fait en double original). Ez arra mutat, mintha a többi lényeges momentumok nem követeltet- nénekmeg ; azonban miután ezen törvény 1., 2., 3. és 4. §-ai ezen társaságokra is alkalmazandók, ennélfogva azl.§. szerint mindaddig meg nem alakulhatnak véglegesen (difinitevement), mig csak az egész alaptőke- aláírás és minden aláirt részvényre befizetett 25°/0 által biztosítva nincs; a mely biztosítás végleges igazolása a 27. §. értelmében az alakuló közgyűlésen történik, melynek feladatához tartozik egyszersmind az igazgatóság s a felügyelő bizottság megválasztása. — Az angol 1862-iki »Company-Acte« a kifejtett általános előfeltételeket szintén megkívánja a részvénytársaság létrejöttéhez, ha ez mint jogi személy kiván szerepelni, vagyis ha a jogi személyiséggel járó előnyöket akarja élvezni. Ugyanis mindenek előtt egy » memorandum of association« (alapítási okmány szerződés) szükséges, a melyet az alapítók mindegyike aláír. Egy company »limited by shanes« (tulajdonképeni részvénytársaság) memorandumának pedig az alaptőke összegét is tartalmaznia kell, a törvény befizetést nem követel a részvényekre, de a részvények csak névre állíttatván ki, a tagok folytonosan nyilvántartatnak s azok személyes hitele kezeskedik az alaptőkéért. A memorandum a bejelentő hivatalnál (Registration office) bevezetés végett bemutatandó. Ha e bejegyzés megtörtént, ezzel a társaság jogi személyiséggel ruháztatik fel, testületnek ismertetik el, s minden az ezzel járó jogok élvezetébe lép.1) A revideált belga keresk. codex intézkedései a 2. §. 28—33. articulusaiban nagy részben egyezők a magy. kt. hasontárgyi rendelkezéseivel. Az alaptőke biztosítására és a testület megalakítására mint főmomentumokra kell tehát irányulni minden a részvénytársaság megalkotását ezélzó cselekménynek. Minden egyes ilyen cselekmény egy- egy újabb sajátságos jogviszonyt alapit, változtat vagy szüntet meg. E jogviszonyok mind a legsajátságosabbak, figyelmünket a legnagyobb J mértékben megérdemlik, s a következő fejtegetések főtárgyát képe- zendik. De ép e miatt tárgyalásunk külső alapjául nem vehetjük a már kifejtett két lényeges momentumot, miután a részvénytársaság megalakítására vonatkozó cselekmények nem osztályozhatók oly formán, hogy ez az alaptőke biztosítására vonatkozik, amaz pedig a testület alakítására, a kettő egy-egy cselekményben sokszor úgy összefolyik, hogy a tárgyalás szétválasztása lehetetlen. Ep ezért, hogy tiszta fogalmat nyerhessünk az alakulásnál előforduló jogviszonyokról, egyéb gyakorlati momentumoktól kell kiindulnunk, mint a hogy ezt a törvényhozások teszik a szabályozásnál, meghagyván, hogy melyik stádiumban mit kell tenni az alaptőke biztosítására, mit a testület megalakítására. A cselekmények hosszú sora pedig, mely a részvénytársaságok megalkotásánál szükséges, külsőleg két főcsoportra válnak szét, u. m. 1. a részvényaláirás, 2. az alakuló közgyűlés. A részvényaláirás első sorban az alaptőke biztosítására irányuló cselekmények foglalatja, de előleges akaratnyilvánítást foglal magában a testület megalkotására vonatkozólag is. Az alakuló közgyűlés leginkább azon tényekkel foglalkozik, melyek a testület megalakítására vonatkoznak, de enuek feladatához tartozik egyszersmind az alaptőke biztosítása is. Nekünk is ezen gyakorlati momentumok fognak keretül szolgálni, melyen belül a részvénytársaság keletkezésének két előfeltételét s ezek megvalósítási frásisait figyelemmel fogjuk kisérni. Dr. Nagy Dezső. A kereskedelmi törvény 107. §-ának magyarázatához. (Ha a közkereseti társaság tagjai valamelyik társtag magánhitelezőjének feloszlási kérelme folytán a feloszlás helyett a magánhitelező kiegyenlítését határozzák el egyhangúlag, az illető társtag kilépettnek lévén tekintendő, az ily kilépés ténye mely időtől számítandó ?) (S. S.) A közkereseti társaság tagjainak jogában áll, azon esetben ha a tagok egyikének magánhitelezője az illető társasági tag magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után annak a társaság feloszlása esetére arra jutandó illetményét vonva végrehajtás alá, a 101. §-ban megállapított joggal él és kielégítése végett a társaság feloszlását követeli : hogy a többi tagok egyhangú határozattal a feloszlás helyett a 0 Az angol társasági jog s különös sajátságai bővebb megismerhetése czél- jából utalok a »Zeitschrift für das ges. Handelsrecht« VII. kötetében Mit termái er ismertetésére a 413. s k. lapokon, s Keyszner kimerítő értekezésére az 553. s k. lapokon.
