Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 39. szám
303 ményekhez képest külön kell rendelkeznie harmadik személyek érdekében. Ugyanis valamely arra hivatott állami közegnek, legalkalmasabban a biróságnak meggyőződést kell szereznie, hogy vajon az alaptőke valóságban összeadatott illetőleg biztosittatott-e. Miután azonban a bíróság sem kezeskedhetik az »igazolt« körülmények valódiságáról, de továbbá a czégjegyzékben közzétett körülmények harmadik személyek elhatározására befolyhatnak: a már kifejtett szemponttól itt a törvénynek az esetre, ha az adatok a valóságnak meg nem felelnének, megtorló rendszabályokról kell gondoskodnia, mint ezt a magyar kt. a 218. §-ban teszi, a mennyiben az alaptőke aláírására és befizetésére vonatkozólag tudva valótlan előterjesztéseket tevőket részint pénzbírsággal részint fogsággal sújtja. A második fő-momentum a részvénytársaság keletkezésénél egy társaság illetőleg testület alakítása. Ha egy meghatározott összegű alaptőke együtt van és több kisebb egyenlő részekre fel van osztva, ez egymagában nem elegendő egy részvénytársaság megalakítására (pl. ha egy személy kihirdetné, hogy az ennyi s ennyi összegű tőkét ily számú részvényekre felosztván, részvénytársaságot alakítottam). Ide okvetlenül társaság és pedig oly társaság kell, mely jogi személyt képez. Az ily jogi személy pedig, melynek substratumát személyek összesége képezi, nem más mint corporatio. Hogy pedig személyek ősz» szesége keletkezzék, ide legalább két személy szükséges; azon vélemény, mintha két személy nem volna elegendő, mert trés faciunt collegium, minden alapot nélkülöző. Daczára ennek azonban, némely törvényhozások bizonyos számát követelik meg, hogy részvénytársasággá egyesülhessenek, mitrészletesebben az illető helyen fogok tárgyalni. Azon személyek, kik a részvénytársaság alakítása végett egyesülni szándékoznak,j ebbeli akaratuknak legelőször a részvényaláirásnál adnak kifejezést, mely alkalommal a mellett, hogy magukat az áláirt részvények befizetésére kötelezik az alapítók ellenében a keletkezendő részvénytársaság javára, egyszersmind hallgatag azon akaratuknak is adnak kifejezést, melynélfogva e czélból testületet kívánnak alakítani, amely akaratnyilvánítás azonban nem az aláírók közt s nem egymás irányában történik, hanem egy kivülök eső pont felé irányul; ép ezért ezen akaratnyilvánítás által az aláírók közt semmi jogviszony nem keletkezik, egyetlen tagot sem illet a másik irányában actio pro socio, mely arra menne, hogy az illető tag a testület megalakítására szorittassék. Ezen az aláirás által hallgatag kifejezett akaratnyilvánítás azonban még korántsem elegendő a testület megalakítására, ide még bizonyos előfeltételek kivántatnak meg. És épen ezen körülmény az, mely már a részvénytársaság keletkezésénél egyenesen arra mutat, hogy az nem egyszerű societas. A societas keletkezésénél ugyanis az egyszerű akarat nyilvánítása többeknek societás alakítása czéljából teljesen elegendő, azzal együtt a societás megalakultalak tekintendő. Azon általános előfeltételek, melyek a részvénytársaság alakításához megkivántatnak, ép azok, melyek minden egyéb más testületnél. Legelsőbhen alapszabályokra van szükség, melyek nélkül egyetlen testület sem létezhetik. Szabályok nélküli társaság, testület egy contradictió in adjecto volna, ez nem képezne egyebet mint egy tömeget, melynek meghatározott czélja nincs. Az államnak mint testületnek megvannak a maga szabályai, melyek törvényeknek neveztetnek, megvannak magának a községnek a maga szabályai, részint mint törvények, részint mint önalkotta statútumok. Hasonló szabályai kell, hogy legyenek a részvénytársaságnak mint testületnek, a mely szabályok a részvénytársaság alapszabályainak neveztetnek. E szabályok tehát nem a tagok egymás közti viszonyait, hanem a testület mint egy önálló jogi személy szervezetét határozzák meg; ennélfogva ép oly kevéssé tekinthetők szerződésnek, mint maga a részvénytársság societásnak. Mint minden jogi személynek, úgy a részvénytársaságnak is bizonyos czélja van, melynek elérésére törekszik, tehát kell akaró és cselekvő képességgel bírnia. Igen világos tehát, hogy magával az alapszabályok megalkotásával a testület s igy a részvénytársaságok megalakítása még nincs befejezve, mert az alapszabályok csak azt határozzák meg, hogy miként kell tenni a társasági czél elérésére. Mindenekelőtt tehát egy akaró és cselekvő orgánum felállításáról, kirendeléséről kell gondoskodni. Ez orgánumoknak pedig természeti személyeknek kell lenni, mert csakis ezek vannak a természetből cselekvő és akaró képességgel ellátva. Az akaró orgánumot rendesen a részvényeseknek bizonyos előre meghatározott helyen és időben való gyülekezete képezi, ez aközgyülés. Ennek hatásköre azonban, mivel tökéletlen szerv, igen csekély és csakis a legáltalánosabb dolgokra terjed ki; ezért a cselekvő oraganumban olyat kell felállítani, mely ne csak cselekedjék, hanem a közgyűlés tökéletlenségét pótolva, igen sok fontos i dologra nézve határozati (akaró) képességgel bírjon, ez az igazgatóság. A dolog természetének megfelelőleg e két orgánum kirendelése teljesen elegendő, azonban az újabb törvényhozások s a magyar kt. is, főleg a szédelgések megakadályozása végett még egy harmadik orgánum, az úgynevezett felügyelő bizottság, kiredelését is megkívánják, melynek czélja a társulati ügyek vezetésének ellenőrzése. Ha ez előadott előfeltételek megvannak, az illető egyesület mindazon feltételeket bírja önmagában, melyeknek alapján az államtól, ennek törvényhozó hatalmától is mint jogi személy elismerhető. A jogi személy elismerése az állam részéről annak nélkülözhetetlen létezési feltételét képezi, ámbár némelyek az ellenkezőt vitatják. Megkívánta már ezt a római jog is, ámbár erre főleg nálunk, hol a római jog soha nem reci- piáltatott, hivatkozni nem akarok. E tekintetben egyszerűen utalok arra, melynél fogva a részvénytársaságok keletkezésénél legelejétől fogva állami actus, constitutio volt szükséges. Ez állami elismerésre ott, hol a részvénytársaságokat szabályzó s azok keletkezési feltételeit meghatározó törvény létezik, külön minden egyes társaságra vonatkozólag nincs szükség, ha a előirt feltételek megvannak. Ha azonban ily általános törvény nem létezik, mint ez a részvénytársaság keletkezésének első idejében volt, egy constitutio personalis elkerülhetlenül szükséges. Előfordult azonban az eset a legújabb időkig, hogy egy általános törvény mellett is szükséges volt az állami elismerés, jobban mondva engedélyezés, a mi azonban egyszerű államrendőri a polgárok érdekét óvó intézkedés volt, melyben egyszerűen a részvénytársaság alapítása engedélyeztetett, nem pedig egy már az előfeltételeket önmagában egyesitett társaság ismertetett el jogi személynek. De ép az imént elmondottakból következik egy más a részvény- társaságok alakításánál rendkívül fontos körülmény. Ugyanis ha az állami törvényhozás az általánosan szabályozó törvényben csakis azon részvénytársaságokat ismeri jogi személyeknek, melyek az általa megkövetelt feltételeket egyesitik, akkor csupán azon előfeltételek, melyek a dolog természeténél fogva egy ily társaságot jogi személylyé képesítenek, nem elegendők; meg kell lenni a törvény által megkövetelt egyéb kellékeknek is. Ily feltételt képez a magyar és német kt, értelmében a czégbej egyzés. A részvénytársaság ugyanis a kereskedelmi jog szüleménye, ennek szárnyai alatt növekedett fel, főleg midőn a code de commerce, a kereskedelmi jog ezen első codexe, e társaságot is felvette az őt megillető helyre, a kereskedelmi társaságok sorába és a törvényhozások is e példát követték; ettől fogva a kereskedelmi jog fejlődésével tartott lépést folytonosan, úgy hogy a keresk.jog szabványai valamint a többi kereskedelmi társaságoknál, úgy itt is alkalmazást nyernek. Kötelessége pedig minden kereskedőnek czégét bejegyeztetni, miután a hitelen alapuló kereskedelem természete úgy hozza magával, miszerint azon körülmények, melyek harmadik személyeket, kik a társasággal üzleti viszonyban kívánnak lépni, érdekelnek, köztudomásra juttassanak (Apáthy: Keresk. j. 244. 1.). Ez igen fontos az egyes kereskedőnél, de még fontosabb a kereskelmi társaságoknál s legfőkép a részvénytársaságnál. Ez utóbbi alapját ugyanis par excellence a dologi hitel képezi; dologi hitel a gyakorlati életben pedig csakis a lehető legnagyobb mérvű nyilvánosság mellett valósulhat meg: ennélfogva a hitelen alapuló kereskedelmi jognak, mely még a személyi hitel biztosítására is bizonyos mértékű nyilványosságot követel meg, itt még szigorúbban kellett intézkednie. Úgy hogy mig az egyes kereskedőknél, továbbá a többi társaságoknál a bejegyzés elmulasztását csupán bizonyos joghátrányokkal köti egybe, addig a részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél ezt a társaságok jogi léteiének egyik elengedethetlen feltétele gyanánt tűzi ki. E szerint valamely részvénytársaság létrejöttéhez az alaptőke összeadásán illetőleg biztosításán s a testület megalakításán kívül törvénynél s a kereskedelmi jog szelleménél fogva, még egy harmadik feltétel: akereskedelmi ezégjegyzékbe való bevezet- tetés kívántatik meg. Ez általánosságban kifejtett elvek szerint rendelkeznek legtöbb törvényhozások s mindenek közt pedig legvilágosabban és praeciseb- ben a magyar kt., melynek 149. §. következőleg szól: »A részvény- társaság megalakultalak tekintetik, ha 1. alaptőkéje biztosítva van: 2. a társasági alapszabályok létre jöttek és 3. a társaság a kereskedelmi ezégjegyzékbe bevezettetett«. Itt a második pontnak bővebb értelme van mint az alapszabályok egyszerű megalkotása, ez a testület alakulásának minden egyes lényeges momentumát magában foglalja, mert a 159. §. 4. pontja szerint a társaság az alapszabályok bemutatásával egyidejűleg igazolni tartozik, hogy az igazgatóság s a felügyelőbizottság az alapszabályok értelmében megválasztatott. A német
