Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 39. szám
302 rint ... a szabályrendeletek csupán valamely rendőri tilalomnak vagy rendelkezésnek megszegését minősíthetik kihágásnak, atervezetl2. §-ában semmi nyoma. Avagy tán a büntető-törvénykönyvek hatálybaléptét megelőzőleg kiadott azon törvényhatósági stb. szabályrendeletek is érvényben maradjanak hat hónapig, melyek, hahogy a büntető-törvénykönyvek hatálybaléptét követőleg adatnának ki, mert a kihágásokról szóló btk. e részbeni feltételeinek meg nem felelnek, érvénynyel nem bírnának ? Mi okból hosszabbittatnék meg ezek élete is, habár csak rövid időre? A 12. §-ban foglalt salvificatorius záradék egészben kivételes concessio lévén, határai tüzetesebben lettek volna megjelölendők. Hogy a kihágásokról szóló btk. vonatkozó megszorításainak a kedvezmény is alávetendő-e vagy sem, magától nem értethetik, annál kevésbbé, minthogy a múlt évi kormánytervezet XI. czikkének harmadik bekezdését, mely a kivételesen fentartott törvényhatósági stb. szabályrendeletek alá eső cselekményeket kihágásoknak nyilvánítja, a jelen tervezet megfoghatlan indokból fel nem vé- vén, indirecte sem ád útmutatást a kihágásokról szóló btk. általános határozatainak alkalmazhatóságára nézve. — He- lyeslendő, hogy a tervezet a törvényhatósági stb. szabályrendeletek érvényét a büntető-törvénykönyvek hatálybalép- tétől számitandó hat hónapi időtartamhoz köti. Helyes- lendő továbbá elvileg, hogy a tervezet 13. §-a a kérdéses szabályrendeletek azon túli érvényét újabb belügyminiszteri meg- erősitéstől teszi függővé. De mig annak kimondása, hogy a törvényhatósági stb. szabályrendeletek hat hónapig érvényben maradnak, azaz csak hat hónapig maradnak érvényben, szükséges: addig annak külön kimondása, hogy a további érvény újabb megerősítéstől függ, teljesen felesleges. A 12. §. szerint a törvényhatósági stb. szabályrendeletek csak hat hónapig tartván meg érvényüket: magától értetődik, hogy a hat hónap elteltével csak azon feltételek alatt nyerhetnek újból érvényt, mely feltételek alatt nyerhetnének egyáltalán érvényt, azaz az esetben, ha még eddig nem léteztek volna, vagyis csak az általános feltételek alatt. A kihágásokról szóló btk. 5. §-a szerint a törvényhatósági vagy városi szabályrendelet érvényéhez a belügyminiszter megerősítése szükséges. Következőleg már ennélfogva tételezné fel a 12. §. szerint hat hó elteltével érvényüket vesztett szabályrendeletek, vagyis a hat hó elteltével tulajdonképen minteddigelé nem is létezetteknek tekintendő törvényhatósági stb. szabályrendeleteknek reacti válása, illetve creálása a belügyminiszteri megerősítést. Minek továbbá kötelezni a törvényhatóságokat stb. arra, hogy a hat hónapon túl fentartani kívánt szabályrendeleteket az életbeléptetési törvény kihirdetésétől számitandó két hónap alatt terjeszszék fel a belügyminiszterhez? Hátha csak három hónap múlva terjesztik fel, de a megerősítés még a kérdéses hat hónap eltelte előtt érkezik le: nem tartanák meg érvényüket? Hogy a hat hónap eltelte után érvénynyel bírjanak a kérdéses szabályrendeletek, illetve hogy érvényüket ne veszítsék: minek terminust szabni a megerősítésért való felterjesztésre? A mint jogukban áll a törvényhatóságoknak stb. bármikor megerősitést kérni, mért ne állna jogukban, bármikor újabb megerősitést kérni? — A múlt évi kormánytervezet XII. czikkében előforduló következő kitétel helyett: »melyeknek fentartását ezentúl is szükségesnek tartják«, a jelenlegi tervezet 13. §-a csak annyit mondván: »melyeknek fentartását szükségesnek tartják«, kétely támadhat, hogy nem kötelesek-e a tervezet 13. §-a szerint a törvényhatóságok stb. azon szabályrendeleteket is újabb megerősítés végett a belügyminiszterhez felterjeszteni, melyeknek nem a hat hónapon túli fentartásáról van szó, hanem a melyeket a 12. §. hat hónapra feltétlenül érvényben tart. — Ha pedig felesleges a 13. §. első bekezdése, még feleslegesebb, mert puszta ismétlést tartalmazó, a 13. §. második bekezdése. A 12. §. szerint úgyis a törvényhatósági stb. szabályrendeletek hat hónapig maradván csak érvényben, minek még egyszer kimondani, hogy a belügyminiszter által újólag meg nem erősített szabályrendeletek a büntető-törvénykönyvek hatálybaléptét követő hat hónap elteltével érvényűket vesztik. A mint magától értetődik, hogy a belügyminiszter által újólag megerősített szabályrendeletek a hat hónapon túl is érvényben maradnak, magától értetődik, hogy a belügyminiszter által újólag meg nem erősített szabályrendeletek a hat hónapon túl érvényben nem maradnak. Az ily természetű ismétléseket még a — leggyengébb értelmüekre való tekintet sem követeli. A részvénytársaság- megalakítása, i. Általában. A részvénytársaság oly magántestületet képez, mely alaptőke nélkül nem keletkezhetik s fennem állhat. Midőn a részvénytársaság alakulását és az itt előforduló jogviszonyokat tárgyaljuk, főleg e kettős momentumra kell a fősulyt fektetnünk. Ezek fogják képezni azon kettős sarkot, melyeken az egész fejtegetés megfordul. A részvénytársaságnak tehát, hogy jogilag létezőnek tekintessék, legelsőben egy meghatározott alaptőkére van szüksége, miután ez képezi egész hitelének alapját. Az alaptőkének e szerint vagy valóságban és pedig csonkitatlanul együtt lenni, vagy pedig biztosíttatnia kell ahhoz képese, a mint a társasági czél kívánja. De mivel az alaptőkének a társaság megalakittatásánál kell összeadatni, illetőleg biztosíttatni, miután e nélkül nem keletkezhetik, a törvénynek itt oly garantiákat kell megkövetelni, melyeknél fogva az az előre meghatározott alaptőke ne csak a papíron létezzék. Annyival inkább kell itt a törvényhozásnak szabályozólag fellépni, mert ép az alapítás ténye az, mely legkedvezőbb alkalmul szolgál a mit sem sejtő publicum kizsákmányolására. Főleg két szempontból lehetnek veszélyesek a részvénytársaság alakulásánál előforduló szédelgések. Először magára e társaságra s igy közvetve annak tagjaira vonatkozólag; továbbá harmadik személyekre, kik a társasággal üzleti összeköttetésbe lépnek. Mindkét tekintetben különböző elvek szolgálnak irányadóul a szabályozásnál a törvényhozásnak, habár egy czélra törekvőleg is ; de e két szempont kiemelése mégis rendkívül fontos, mert a törvényhozó feladatát csak azok szemmeltartása mellett oldhatja meg helyesen. Magukra a tagokra vonatkozólag ugyanis a legérzékenyebb meg- kárositást képezi az, ha az alaptőke a meghatározott összegben együtt nincs; mert nem lesz az alaptőkén annyi részük, mint amennyit ők vélnek, illetőleg mint a mennyit befizettek. De ezen bajt továbbá maga a társaság érzi legjobban, mert a kellő anyagi erőt nélkülözvén, lenállása veszélyeztetik annyival inkább, mert az alapítók leginkább ily esetben szokták elővenni az agioage-ot, e módon igyekezvén pótolni a hiányt, a mi pedig csaknem minden esetben a részvénytársaság végromlását, bukását idézi elő. Mindennek daczára, hogy a részvényesek érdekei e ponton oly kényesen érintetnek, a törvényhozásnak legke- vésbbé sem szabad gyámkodóvá lenni. Mert mint nagykorú embereknek mindig maguknak az illetőknek kell első sorban meggondolnak a jogviszony fontosságát, melybe lépnek, maguknak kell első sorban résen lenniök s saját érdekeik felett őrködniök; egy megbízott állami közeg bizonyára nem fogja azt oly lelkiismeretességgel elvégezni mint önmaguk. A törvényhozó feladata itt csupán abban áll, hogy az illetőknek alkalom nyujtassék érdekeik megvédésére; ennél továbbmennie nem szabad; ha tovább megy, ez már állami gyámkodás, melynek káros következményei főleg a részvénytársasági ügynél bizonyultak be legeklatánsabbul. Most felmerül a második kérdés, hogy harmadik személyek érdeke miféle garantiákat kiván meg. Elegendő-e ezt a részvényesek illetőleg aláirók jóakaratára és tevékenységére hagyni, eleget tett-e a törvényhozás harmadik személyek érdekeinek megóvására, ha oly szabályokat alkot, melyek által az aláíróknak alkalom adatik érdekeik megóvására ? Az aláirók saját közvetlen érdeke minden esetben igen jó garantiát nyújthat harmadik személyeknek is, de elegendőt még sem. Mert lehet eset, hogy maguk az aláirók is egyszerű szédelgők, a mi főleg akkor fordulhat elő, ha maguk az alapítók írják alá az egész alaptőkét, s egyéb czéljuk nincs, mint agioage-ot előidézni, s igy könnyű szerrel pénzre szert tenni. Az igaz, hogy ez esetben a büntető törvénykönyvvel jöhetnek összeütközésbe, s ellenök esetleg a csalás tényálladéka megállapítható lesz; de csakis esetleg, mert sehol sem folynak finomabbul össze a magán- és büntetőjog szálai, mint épen itt, s ügyes embernek ép itt van legjobban alkalma csalást elkövetni a nélkül, hogy a tényálladék ellene megállapítható lenne. Tehát a büntetőjogon innen is kell még valaminek lenni, a mi az efféle visszaéléseknek gátot vessen, más szóval a törvénynek e tekintetben a körül
