Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 37. szám - Az elővélelmek gyakorlati alkalmazása a polgári perjogban. 2. [r.]

— 287 — Mindezen comphcatiókat növelte még a hűbérjogi köteles résznek nevezhető elsőszülötti előjog, mely a közönséges | szokásjogban is (Paris, Orleáns) fenni áradt.35) Az irott jog területén56) fejlődött »légitime de grace,« az elsőszülött javára tett hitbizományi helyettesítés esetén annak testvéreit illető köteles rész,57) mely a szokásjogterületén is bevétetett,3'') az u. n. douaire des enfants, a gyermekek tulajdonjoga oly javakon, melyek özvegyi haszonélvezeti jog tárgya voltak,3") és az u. n. tiers coutumier de Normandie, e tartományban divó hasonló douaire,40) mint antiquált, speciális, távolabb eső intézmények e helyen csak névleg megemlíthetők. Az irott jog területén41) viszont a barbár, hűbéri és szokásjog számos intézményét találjuk: arabszolgaság és colonatus mellett a jobbágyság egyes fajait, nem és kor elő- , jogait, ősi és szerzett, nemesi és paraszt-javakat, réserve cou- I tumiere-t, a paterna paternis és propres ne remontent stb. j háromlási szabályok kiséretében.4 2) A köteles rész intézménye a justiniani novellák és az • emiitett királyi rendeletek alapján volt szervezve.45) így állott egymással szemben a két jogrendszer kiegyenlítetlen szelleme. így volt az egymással szembe szállandó a code civil szerkesztésekor ; szerzőinek többsége coutumiers levén, a franczia »népszelleninek« e jogi jelleget kellett öltenie. A nagy jogchaoszban, mint Angliában s régebben Rómában, csak a legisták nagy tudománya tudott eligazodni. A legisták, mint mindenütt, a logikával, consequentiával, iuris elegantiával, szóval a formával beérték, ésavalódiiuris ratio-jukkal, az egyenlőtlenséggel, a mindenütt burjánzó előjogokkal, kiváltságokkal és égbekiáltó igazságtalanságokkal keveset törődtek. A positiv szellemű, istenfélő Dómat, e franczia Blackstone, ki minden fenállót helyeselt, a jog iskoláiban uralkodott, mig a bölcsészet és társadalom, az eszmék és hatalmak forradalma bekövetkezett. A jog ekkor is releválta lényét : nem a nép szövétneke, hanem az uralkodó osztály árnyéka volt; egy évszázadokon át hordott láncz, megtörhetlen, mint a hit, hagyomány, szokás és előítélet lánczai; egy társadalmi légkör, melyből ugy mint a physikai légkörből, szabadulni nem lehet; a nemnek uralma az egyén fölött. Dr. DelVAdami Bezsö. | ! Az elóvélelmek gyakorlati alkalmazása a polgári ! perjogban. II. | (Dr. L. K.) Jogi elővélelmeknek nevezendők, melyek a törvényekben vagylagosan benfoglaltatnak, de melyek közül az tartandó valónak, minek ellenkezője be nem bizonyittatik. Igen nevezetes ilynemű elővélelem a római jogban az u. n. praesnmtio Muciana. Hoffmaim1) erről azt mondja, hogy mindaz, a mit a nő házasságának tartama alatt szerez, de csakis kétség ese,6) Kiterjedt egy lakházra, egy hold belsőségre és a többi nemesi javakból 2/i-ra 1, Va-re 2 vagy több testvérrel szemben. A controversiák részleteiről 1. Boissonade i. m. 307—311. Ik. 3e) Justinian nov. 39. c. 1. alapján. •'•) A légitime de droit fele vagy esetenkint bíróilag megállapítandó hányad. 3S) Részletesen Boissonade i. h. 314—317. lk. ") U. o. 318 — 324. lk. — Fretel: l'Inviolabilité de la réserve légale Paris 1873. c. 1. §. 2. — Rimasson : »Essai historique sur la législation du Douaire* Revue de Législat. anc. et moderné 1870 t. 1., mely annak germán s kánonjogi eredetét deríti fi). 40) Az anyai javaknak is harmada. Az elsőszülötti s nemi előjog ezekre nézve is fenáll. Harmadik szerző törvényes becsün megválthatja s'b. Boissonade i. h. 324—326. lk. — Cauvet: De l'organisat. de la famille d'aprés la cout. de Normand. Revue de législ. t. 29. 1848. L. Klimrath : Carte de la Francé coutumiére Oeuvres t. 2. p. 220. squ. Csaknem minden irányban a Loire képezi a határvonalat. A bordeauxi s párisi törvényszék némely területén kivül a következő parlamentsé tartozik ide : Pau< Toulouse, Perpignau, Aix, Grenoble, Trévoux, Dijon. A forrásokról s jogfejlődésről 1. Savigny, Laferriére, Guiraud és Guizot idézett müveit. iZ) Boissonade i. m. 332. s k. lk. Brocher i. m. 252—262. lk. A réserve cout. volt : Mont de Marsán VII, 13. és Bordeaux a. 60 — 62. az ősiek c/s része ; Bayonne XI, 6 : idegenek ellenében minden ősiek ; az oldalrokonokó '/4 : Gondom VIII, 1 — 3.; a jogosult beleegyezésével teljesen szabad a végintézkedés : Labourd X, 4, Sole XXVI, 4 stb. ,r!) Boissonade i. m. 336 — 344 lk. íj Institutiók 607. 1. Bozóky Instit. 360. 1. 1. jegyz. trv. L. 51. D. Denationibus inter vionen et uxorem 737 1. a Ferromontaus-féle Corpus juris eiv.-ben. tében a férjtől származónak és ezé gyanánt tekintetik: >Quintus Mucius ait, qunm in controversiam venit, unde ad raulierem quid pervenerit, et verius et honestius est, quod non demonstratur, unde habeat, existimari a viro, aut qui in potestate ejus esset, ad eam perveuisse. Itt ugyan meg van engedve az ellenkezőnek bebizonyithatása ; de ha ez nem történik, ha ki nem mutattatik, hogy honnan szerezte a nő igényelt vagyonát, ugy kell a birónak eldöntenie az ügyet, hogy igazabb és tiszteségesebb, ha a nőnek szerzeménye a férj vagyonából számlázottnak vélelmeztetik. Az igaz, hogy mindezt nem lehet egészen feltétlenül minden alkalomra felállítani; főleg, hol igen éles formális bizonyítási eszközök vannak, nehéz kézzel foghatólag az ellenkezőt bebizonyítani. Mindamellett van-e valaki, a ki a fentieknek helyességében és czélszerüségében meg ne nyugodhatnék ? Természetes, hogy e czélszerüséget a közönséges laikus ember nem mindig képes átlátni, azért szükséges annak megértéséhez jogászi képzettség, mely által logicai okszerű következtetés utján czélszerünek mindenesetre, sőt bizonyosaknak is elfogadhatjuk az ily módon létrejött állapotokat. Van az egyházjogban is a többi közt erre felvilágosító példa az egyházi hivatalról való hallgatag lemondásban.2) Ez oly tényekből következtetik, mikkel természetszerűleg vagy az egyházi törvény rendeletei nyomán a lemondás önkényt jár. Ez esetben sem lehet a következtetést feltétlenül elfogadni, mint a törvényes praesumtionál történik, hanem az ellenkezőnek bebizonyithatása megengedendő. Ugyanezen szempontok vezették a m. kir. Curia legfőbb itélőszékét, midőn 1877. évben 10677. szám alatt kimondotta azt, hogy azon szerződések, melyek értelmében az ingóságok az eladó birlalásában meghagyatnak, bármily jogczimen történik is az, mint kijátszási szándék jellegét magukon viselők, harmadik személyek irányában érvényeseknek nem tekinthetők. Bíróságaink eljárásában a fenti elővélelem szerinti ítélés annyira elterjedt és oly mérvben alkalmaztatik, hogy azóta majdnem minden igénypert elveszít az igénylő nő férje ellenében, holott az előbbi időkben majdnem minden igényt megállapítottak biróságaink. Oly keményen alkalmaztatik bíróságainknál ezen jogi vélelem, hogy számtalanszor tanukkal, okiratokkal bizonyítják az igénylők, hol szerezték azon pénzt, melyen igényelt tárgyaikat vették, kitől vették és mikor vették, és mégis, mihelyt ezen bizonyítékokban csak egy mákszemnyi rés legyen fellelhető, a nőt férje ellenében el kell utasítani, és pedig igen helyesen, ha férjével a szerzés ideje alatt egy háztartást vittek, mert ez esetben a férj tekintendő főszerzőnek. Lehet még ehhez hasonló jogvélelmet számtalant idézni döntvénytárunkból, ilyen például mindaz, a mi az apaság vélelme.3) a törvénytelen gyermekek jogviszonyára4) és a házastársak közötti jogviszonyra5) vonatkozik, melyek majdnem mindannyian egy-egy jogi elővélelmet rejtenek magukban. E részben volna felsorolandó az »alibi* bebizonyításának módja is, ha az leginkább nem a büntető prtsban fordulna elő.'1) Jogi elővélelmeknek nevezhetjük tehát azokat, melyek tudományos okoskodás és a jogi szabályok logicai benső szükségessége folytán állnak elő. Láttuk a felhozott példákból, hogy azok ellenkezőjét szabad bizonyítani, csakhogy az ellenkezőt akkor egészen valódivá kell tenni minden összefüggő körülményre nézve, mert ha valami kétséges lenne, akkor a prtsszerü bizonyítékok ellen is, legalább a bizonyítékok szabad méltatása7) és a bírói jobb meggyőződés elismerése mellett, czélszerübb azt elfogadnunk, hogy az eldöntés a legritkábban tévesztő jogi elő3) Kőnek. Egházjogtan IV. kiadás f 1976) I. köt. 164 1. 3) Dárday Döntv.-tár XIII. 4. és 49. *) Dárday Dönrv.-tár XV. 38. 1. 38. 1. és3. XV. 61. stb. 6) Dárday D.-tár. VII. 141. XI. 3. «) Unger'System 3. kiadás 1868. II. köt. 578. 1. ') A bizonyítékok szabad móltatását élénken hangoztatta a »M. Jogászgy.«