Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 37. szám - A lefoglalt ingók áthelyezésének kérdéséhez

— 288 — vélelmekre fektetendő'; mert a jogi elővélelmek ép oly erős bizonyítékokat szolgáltatnak, mint a többi bizonyítási esz­közök és módok, és ha ellenkezőjük nincs bebizonyítva, in­kább ezek alkalmazandók. Természetes elővélelmek azok, melyek a kö­rülményekből") köztapasztalat szerint és egyszerű okoskodás folytán következtethetek. Inkább csak pótszerül használandók. De a bizonyítási tan legújabb irányánál fogva mégis czélszerübben használ­hatók, mint az eskü különféle nemei által történő bizonyí­tások. Az eskü egyrészt esetleges, mint valami koczkajáték és véletlen, másrészt teljesen észszerütlen is. Az eskü általi bizonyítás nevezetesen azon visszásságot eredményezi, hogy ellentétben a perrend egész szerkezetével perdöntő határozat hozatik, még mielőtt a peranyag megál­lapítva, a bizonyítási eljárás befejezve van. Igen gyakran történik ugyanis, miszerint a perorvoslatok stádiumában még vita tárgyát képezi az itéletileg szabott eskü általi bizonyí­tás megengedhetősége, az abban foglalt ténykörülmények relevantiája, az abból kimaradt ténykörülmények szövegbe iktatása, avagy maga az eskü szövege, a formulázás módja. Ez nemcsak bizonytalanná teszi az Ítéletben foglalt rendel­kezést, hanem a permenet szerfeletti hosszitását is vonja maga után. A bizonyítási anyag fixirozását megelőző épen ezen ité­lethozatali mód azon további inconvenientiát szüli, hogy az ítéletnek rendelkezése határozatlanná lesz, miután számos tényekre vonatkozásban lennie és azok irányaira szétágazó­lag feltételesnek hangoznia kell, a mi nyilván összeütközés­ben van az Ítélet perrend vonta természetével és hivatásával. Az ítélet meg van hozva és mégsem tudható, vajon hát ki lesz tényleg pernyertessé. Hozzájárul ehhez, hogy a ki meg­esküszik, gyakran nem is látja tisztán maga előtt, mire eskü­szik meg ; gyakran nem érti kellően az eskü szövegét, avagy maga részéről súlyt fektetve bizonyos tényre, melyet teljesen valónak tart és melyből követelésének jogosságát leszár­maztatja, a szövegbe foglalt többi ténykörülményekre nem is figyelve, leteszi az esküt, mert ezen tényt abban foglalva látja. Sok es tben pedig megesküszik nem azért, mivel az eskü által megerősítendő tény valóságáról van meggyőződve, hanem azért: mivel az ügyének igazságosságáról van meg­győződve, sa per kimenetele az eskü le- vagy le nem tételétől lett függővé téve. Azon kárhoztatandó következménynyel is jár, hogy a bíró két egymással hom­lokegyenest összeütköző állítással szemben kénytelen az egyik félnek odaítélni az esküt és ítéletét erre alapítani. És hamis esküvéssel vádolt fél részéről gyakran hallani azon kifogást, miszerint oly tévelyben volt, hogy azt hitte, neki az esküt le kell tennie, miután a bíróság neki az esküt meg­ítélte, őt különbeni jogvesztés terhe mellett annak letételére utasította. Nehézséget szül és gyakran fordul elő, hogy az eskü letételére kitűzött határnapon a fél megjelenvén s az eskü szövege előtte felolvastatván, ő azt találja, hogy ügy­védje hiányosan vagy hibásan járt el az eskü szövegezésé­nél, vagy hogy valamely ténykörülmény iránt nem volt tel­jesen tisztában, mi szemben avval, hogy a perorvoslatok már kimerítve és a per kimenetele már jogerejüleg az elfogadott eskütől lett függővé téve: a legigazságosabb ügyben pervesztessé teheti a felet. Az eskü letételére megjelent fél gyakran valamely mellékes körül­ményt nem talál a hü valóságnak megfelelő pontossággal felvéve az eskü szövegébe, s miután jogerejüleg megállapí­tott szöveg módosítása neki meg nem engedhető, az eskünek a meglevő alakban való letételét lelkiismeretével öss<e nem férhetőnek találván, ily mellékes körülmény folytán válha­tik pervesztessé. Kevésbbé fontos, de mégis figyelemre mélta­tandó azon tény, hogy igen sok ember van, ki vallásosság­ból inkább elveszti jogos követelését, semhogy ünnepélye­sen megesküdjék bíróság előtt. Evvel szemben pedig azon szomorú, de elvitázhatlan tény, miszerint ezen önmaga mel­letti tanúskodás ellenőrizhetlen számtalan visszaélésekre és a jogi alaknak roszhiszemü kizsákmányolásaira nyit tág ka­•) Unger System IV. k. 579. 1. put. És mindettől eltekintve, azon felette fontos vitiuma van az eskü általi bizonyításnak, hogy absolute kétes értékű ala­potszolgáltat az ítélet hozatalára. Valamely tény fenforgásá­ról az egyik lehet teljes meggyőződésben, mig egy másik azon tény iránt kételyben van, egy harmadik pedig ugyanezen tény valótlanságáról lehet teljes meggyőződésben. Tények­ről nem lehet embernek absolut bizonyossága. A bizonyos­ság nem objectiv valami, hanem soha nem több, mint lelki impressió eredménye, metaphysikai dolog. És a bíró minden­nek daczára, az esküt oly bizonyíték gyanánt köteles elfo­gadni, melynek absolut bizonyosság tulajdonítandó, melyre ítéletét feltétlenül tartozik alapítani. Mindezeknél fogva üdvösnek tartanók, ha ezen bizonyí­ték elejtésével a fenébb kifejtett eszköz alkalmaztatnék helyében. Sokkal biztosabb ennél a körülményekre és észszerű következtetésekre alapitani a bírói határozatokat. Fokozva lenne pedig ennek sikere a közvetlenség által, vagyis akkor, midőn a bíró szembe állithatja a feleket, kik ily helyzetben nem mernek annyi valótlanságot állítani, mint képviselőik, főleg a türelmes papiron. Szükséges pedig ily a körülményekre és észszerű véd­vekre fektetett elővélelem is, és a biró sokszor ezzel pótol­hatná az esküt annál biztosabban, minél alaposabban győ­ződhetik meg a szóváltások közben egy ik vagy másiknak go­nosz szándékában. A jogi elővélelmek és a természetes elővélelmek között tehát azon fontos processuális különbség van, hogy míg az előbbiek körül a jog szigorú szabályait kell alkalmazni, az utóbbiaknál sokszor a lélektan szabályai is lehetnek döntők. Ujabb időben e természetes elővélelmeknek is nyilttér minálunk a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás me­zején az által, hogy be lett hozva a közvetlenség. Az iránylat, mely a közvetlenséget, szóbeliséget és nyilvánosságot már majdnem fél Európában megérlelte, ér­vényre juttatja annak bizonyítási eszközeit és módjait ott is. hol azok még nem uralkodók. A mi czélszerünek fel van ismerve a müveit világban, az önmagától hódítja meg köreit, és ha nem is talál önkénytes receptióra a hatalmi té­nyezők által, ellenállhatlanul nyomul előtérbe. Ámbár nincs tagadás benne, hogy oly helyen is, hol merev alakjogi sza­bályok megkötik a bírót, sokszor kénytelen ő ezeket letépni, másszor pedig czélszerüségből kisérli a korlátokon tágítani a végből, hogy a szabad meggyőződésnek utat törjön. De a bírói meggyőződést és a bizonyítékok szabad méltatását oly perrendtartás mellett is lehet érvényesíteni, minő p. a miénk, csakhogy akkor azon követelménynek kell eleget tennünk, melyet Savigny intőleg ekként ir elő: >Unsere Theorie muss practischer und unsere Praxis muss wissenschaftlicher werden«. A lefoglalt ingók áthelyezésének kérdéséhez. Ha a kielégítési végrehajtás foganatosítása alkalmával végrehaj­tató fél a lefoglalt tárgyak áthelyezését követelvén, harmadik személy a megítélt követelést cum omni causa fedező készpénzbeli összeget ajánl fel birói lététként annak biztosításául, hogy a lefoglalt tárgyak az árveréskor teljes értékben meglesznek, azoknak eltűnése vagy érté­kük időközbeni csökkenése esetében pedig felperesnek kielégítési alapul szolgáljon: van-e jogában ily esetben végrehajtatónak a lefoglalt in­gók más helyre szállítását követelni, és illetve közönséges polgári per­ben semmiségi panasz, váltói eljárás alá eső peres ügyekben előterjesz­tés folytán megsemmisítendő-e azon eljárás, ha a végrehajtó az ilykép felajánlott letét daczára az áthelyezést foganatosította ? A. prts 401. §-a nem engedi meg foglaltató félnek az áthelyeztetést feltétlenül a végre­hajtás minden esetében. Az e tárgybani döntés fen van tartva a végre­hajtónak. Az áthelyezés megengedésének feltételei elöszabvák. Az idé­zett §. rendelkezése szerint ugyanis jogában áll a végrehajtatónak, h a a végrehajtást szenvedett félben nem bízik, vagy a helyi­séget nem látja eléggé biztosnak, a lefoglalt tárgyak őrzé­sére zárgondnokot hozni javaslatba, vagy azokat más helyre szállíttatni, mi iránt a végrehajtó a körülményekhez képest haladékta­lanul intézkedik. »A körülményekhez képest« vonatkozhatik ugyan egyszerűen arra, hogy az áthelyezés foganatosítását kellő gondosság­gal és mindkét peres fél érdekeinek szem előtt tartásával eszközölje.

Next

/
Thumbnails
Contents