Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 36. szám
281 sek voltak. Itt tehát már kimaradt a harmadik eset, ha t. i. a czég birtokosai személyében változás történik, mely esetre tehát a 2. bekezdésnek későbbi §§-ban sokat ismételt intézkedése nem terjesztetett ki (hacsak nem vétetik e 3. eset kihagyása bátor magyarázat által corrigálandó elvétésnek). És a hol a törvény ezen szabályt fen- tartani akarja, ott esetről esetre vagy hivatkozik egyszerűen a 19. §*ra, mint például a közkereseti társaság czégének megváltoztatása, a társasági székhely áthelyezésének s a képviseleti jogositvány megszűntének harmadik személyek elleni joghatályára nézve, (66. §. 2. bekezdés) a közkereseti társaság feloszlásának, az egyes tagok kilépésének vagy kizárásának esetében (104. §. 3. bekezdés); a közk. társaság felszámolói kinevezésének, kilépésének és a felszámolói meghatalmazás megszűntének tényeire nezve (110. §. 4. bekezdés); a betéti társaság czége megváltozásának s a társaság székhelyének változ- tánál (130. §. bekezdés) a részvénytársaságok és a szövetkezetek azon közgyűlési határozataira nézve, melyek, mint az alapszabályok módosítása, a társaság feloszlása vagy más társasággal egyesitése iránti határozatok, az igazgatóság által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett a törvényszéknek bejelentendők (181. §. 3. bekezdés s 240. §.); é. i. t.; — avagy a fenebb tárgyalt 19. §-ban statuált srabályt ismétli egész terjedelmében, mint a czégvezetési felhatalmazás megszűnése esetére nézve (42. §. 2. bekezdés) a betéti társaságnál a kültagnak a társaság felállításának közzététele előtt beltagkénti felelősségére nézve (138. §. 3. bekezdés) é. i. t.; —vagy végre hivatkozik ezen szabály tekintetéből ez az imént idézett 42. §-ra, mint például a részvénytársaságok és a szövetkezetek igazgatóságának tagjaiban történt minden változásnak harmadik személyek elleni joghatályára nézve (184. §. 3.bekezdés; 240. §.). — Ezen tarka specificatió eléggé mutatja, hogy a törvény mindazon eseteket, melyekben a 19. §-ban először kimondott rendelkezést alkalmazandja, külön-külön sorolja elő. A kifejtettekből nézetünk szerint szükségszerűen az következ- tendő, hogy az oly szabály, melyet a törvény in speciali rendel mindig és annyiszor ismétel, csakis ott találhat érvényesülésre, a hol azt a törvény határozottan rendeli alkalmazandónak. Miből ismét az folyna, hogy a 91. §. eseteire, miután ezen §-ban az érintett intézkedésről szó nincs, az nem is terjeszthető ki. Ez azonban oly flagransan ütköznék össze a törvény szellemével és a dolog természetével, hogy a szövegezésben tükröződő ezen értelem elfogadható nem lehet. Az egyik ügyködő fél képviseleti joggal nem bir, a másik fél bebizonyithatólag erről tudomással bir az ügylet megkötésénél, és a társaság az ilykép kötött ügylet által mégis köteleztessék! De még feltűnőbbé válik az ily szoros magyarázat tarthatlnsága, és nem kevésbé a törvényhozó feledékeoy- sége, ha a 91. §-t összevetjük a 66. §. 2. bekezdésével. A 91. §. szól a társasági tag képviseleti joga megvonásának vagy visszavonásának a társaságra harmadik személyek irányában vonatkozó joghatályáról, kötve e joghatályt a kellő közzététel feltételéhez. Ámde a 66. §. 2. bekezdése gondoskodik már ezen joghatályról: a társtag képviseleti jogának megszűnte (visszavonása) esetében, és expresse alkalmazandónak rendeli ezen a 9. és 19. §-ban foglalt határozatokat. A 91. §-ban érintett két eset (megvonás, vissavonás) utóbbijára nézve tehát a fenti szoros magyarázat ki is van zárva, mert ezen esetre vonatkozólag a 91. §. a 60, §. puszta ismétlése, hézagos és ezáltal homályos értelmű ismétlése. És hogy a 66. §. a visszavonás esetében fen- tartja a 19. §. szabályát, igazolja még erősebben fenti érvelésünknél, miszerint ugyanezen szabálynak a közzététel előírása daczára való kihagyása nem volt szándékolt, nem volt öntudatos kihagyás, és igazolja azt is, hogy egyaránt mindkét esetre áll a 19. §. Tovább megyünk. Miután a fentiek mutatják, miszerint a törvényhozó szándékában igenis volt az, hogy a 91. §. eseteiben is találjon alkalmazást a 19. §.: e rendelkezés magából a §. szövegéből is olvasható ki. Azt rendeli ugyanis, hogy a társaságot az egyes tag jogügyletei nem kötelezik, ha a kizárás vagy a jogositvány visszavonása, »úgy mint e z t a jelen törvény a czégvezetői jogositvány megszűnésére rendeli, (42. §.) kellően közzététetett.» Nézetünk szerint az »ezt< szó nem vonatkoztatandó egyedül a közzététel módjára, hanem annak és illetve elmulasztásának foganatjára is, és e tekintetben a 42. §. vonatkozó része egész terjedelmében tekintendő hivatkozottnak a 91. §. által. És ennélfogva úgy magyarázzuk a 91.§-t, miszerint a 19. §-han foglalt szabály daczára annak, hogy a keresk. törv. azt mindazon esetekben külön ismétli, melyekre alkalmazandónak rendeli és daczára annak, hogy a 91.§-ban ily ismétlés ném foglaltatik, a 91. §. eseteiben is alkalmazandó. | A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában.*) A 267. és 277. §-okra összefüggés érdekében együttesen óhajtunk megjegyzést tenni, mivel mindkét §. egy czél felé irányuló rendelkezést tartalmaz. Czélja e §-oknak egyrészt, hogy az ügyek bizonyos neménél és csoportjánál a követelő fél minél előbb jusson ahhoz, a mit nyert, másrészt, hogy a perorvoslat igénybevétele a 267. §-nál indirecte, a 277. §. esetében pedig directe korlátoztassék. A 267. §. szerint, tekintet nélkül a felebbezésre, már az első biró Ítélete végrehajtható 200 frtos sommás perekben, bérelt lakás adása vagy visszabocsátása iránt indított perekben és a tartás, életjáradék, valamint élelmezés iránti perekben a kereset beadását megelőzőleg fél évre hátralevő s a per folyama alatt lejárt követelésre nézve. Az első biró ítéletének ezen végrehajthatóságát csakis az első esetben vagyis a 200 frtos sommás perek tekintetében nem helyeseljük, mert eltekintve attól, hogy számjok mindig önkényesek, a per bonyolult vagy egyszerű volta teljesen független annak substratumától, és a közönséges pénzkövetelést tartalmazó 200 frtos perekben a sürgősség azon mértéke, mely a többi idézett eseteknél a rendelkezést indokolja, fen nem forog. Per-huza-vo- násoknak a javaslat ez által elejét venni nem fogja, mert az, ki csupán huzni akarja a pert és egyebet nem, erre a javaslat mellett is bő alkalmat fog találni. Ha az előleges végrehajthatóság, melyre különben e helyütt bővebben kiterjeszkedni nem akarunk, olyan intézmény, melyet elfogadandónak hiszünk, akkor fogadjuk azt el egészben és mindenestől. Nem látunk azonban okot arra, hogy ugyanazon eljárás keretén a belül 200 frtos per mostohább vagy előnyösebb sorsban részesittessék, mint az, melyek substratuma 2000. Másrészt azonban a 267. §. b) pontjait kiterjesztendőknek véljük a haszonbérekből származó követelésekre is, mig ugyanezen §. c) pontját csakis a kereset beadásáig lejárt esetekre ajánljuk. Minthogy a javaslat szerint a felsorolt perekben az első biró ítélete feltétlenül végrehajtható, egészen felesleges a marasztaló ítélet rendelkező részében kimondani, hogy az Ítélet egészben vagy kijelölendő részében a kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő eltelte után a felebbezésre való tekintet nélkül, felebbezhető. A §. ezen része tehát egészben elhagyandó. A 277. §. már idézett intézkedése a duó conformes intézményt óhajtja behozni. (A 276. §. eseteit e helyütt tekinteten kívül hagyjuk.) Mai viszonyaink között még azon terjedelemben sem pártoljuk e korlátozást, melyben azt a javaslat behozni czélozza. Nem pártoljuk pedig azért, — ámbár máskülönben e korlátozás jogosultságát elismerjük, — mert határozottan félintézkedés az, ha az mondatik, hogy egy ilyen 500 frtos perben lehet a harmadbirósághoz felebbezni, egy amolyan 500 frtos perben azonban nem. Ellenmondást látunk abban, ha akkor, midőn egy szintén u. n. telj hitelű okmány alapján áruk vételára czimén 100 frt követeltik, a pert két egybehangzó Ítélet ellen is felvihetem, akkor pedig, midőn egy hasonló okmány alapján 500 frt készpénzbeli kölcsön megtérítésére pereltetik, két bíróság egybenhangzó ítéletében meg kell nyugodni. Annak volna jogosultsága, ha a javaslat az u. n. felebbe- zési összegre (summa apellationis) alapítaná a korlátozást, mert akkor tudnánk, hogy az 500 frtos perben, ha két egybehangzó ítélet van, csak két forum létezik, a 600 frtosban pedig föltétlenül három forum. De i korlátozás a per összege és a mellett egy oly minősége alapján, mely egymaga is vitás lehet, nemcsak következetlen, de czélellenes is, és ezen intézkedése által a javaslat épen nem fogja elérni azt, amit elérni szándékol. Sőt meggyőződésünk, hogy a javaslat 277. §-a a gyakorlatban zavarokra fog okot szolgáltatni arra nézve, hogy olyan ügyről van-e szó, mely további felebbezéssel meg nem támadható vagy nem, mi által, tekintve, hogy a javaslat e kérdés elbirálását az első bíróra bízza, ennek a felebbezést hivatalból visszautasító végzését pedig nem qua- lificálja olyannak, mely felfolyamodás utján megtámadható nem lenne, csak újabb, esetleg tehát két perorvoslat igénybevételét fogja eredményezni a helyett, hogy azt egészen kizárná. A javaslat 277. §-a e szerint a felső bíróságok munkahalmazatán könnyíteni nem fog. A mi pedig magát azon kérdést illeti, hogy bizonyos összegű perekben czélszerü-e egybehangzó ítélet ellen a további felebbezést feltétlenül kizárni vagy nem, erre igazságügyünk mai tényleges állapota mellett »nemc-mel felelünk mindaddig, mig statisticai adatokkal, tehát számokkal ki nem mutattatik, hogy minő arányban változtattatnak meg vagy oldatnak fel nálunk a Curia által a két egybehangzó Ítélet elleni felebbezés folytán az egybehangzó alsó bírósági ítéletek. A kérdés csakis ilyen statistikai adatok alapján volna elbírálható. Sajnáljuk, hogy a nyilványosság e tekintetben is a statisticai adatok merő hiányában van. A 269. §. taxatíve sorolja fel azon eseteket, melyek az elsőbiró- sági Ítélet semmiségét vonják maguk után. A felsorolt egyes esetek tényleg sokkal szabatossabhak, mint jelenlegi perrendünk semmiségi esetei. Névszerint egészen kihagyvák a végrehajtási eljárásban panasz alapjául szolgálható okok, mert a végrehajtási stádiumban szenvedett sérelmek elleni orvoslati módok a végrehajtási eljárást szabályozó külön törvényben találnak felvételt. A rendszeresség érdekében ezt is helyesnek találjuk. A semmiségi okok textativ felsorolásának szükségét szintén elismerjük, ámbár az egyenkinti felsorolás a tökéletességre igényt sohasem tarthat. A g), i) és k) alatti pontokban felsorolt semmiségi esetekben megengedett és az eljárás megsemmisítését maga után vonó perorvoslat *) Az előbbi közleményeket 1. a 26., 27., 31., 32., 33., 34. éa 35. számokban* Szerk.
