Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 35. szám

273

mely is az átengedés! dijat a méltányosság s a helyi viszonyokhoz alkalmazandó ár szerint állapítja meg.1)

Végül meg kell még emlékeznem a kisajátítás legújabban sanctiónált azon neméről, mely az 1868: LV. t.-cz.

4. §-tól eltérőleg a kisajátításnak ingó vagyonra is helyt ád. S ez az 1873: XX. t.-cz., melynek 1. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza: »hogy a fegyveres erőnek egészben vagy részben való mozgósítása esetében a szükséges lóállomány minél gyorsabban és kellő mennyiségben biztosit- tathassék, minden lótulajdonos köteles hadi szolgálatra alkalmas lovait megfelelő kárpótlás mellett az állam részére átengedni«, stb.

Hogy ez kisajátítás in optima forma a fent adott fogalomhatározás alkalmazása mellett. aziránt semmi kétség nem foroghat fen.

Mint legújabb alkotását hazánk törvényhozásának e téren kikeli még emelnünk a szegedi ár viz-catastroplia folytán Szeged városa ujjáalkothatása tekintetéből szükségessé vált törvényt »a szegedi kir. törvényszék területén foganatba veendő kisajátításokról«, mely ugyancsak a fenebh fejtegetett elveken nyugszik; — s legvégül ha jelezzük még azon mozgalmat, mely utóbbi időben több felszólalásban a törvény- hozás kebelén belül is viszhangot nyert, hogy t. i. a kisajátítási törvény illetve jog terjesztessék ki az 1868 : LV. és LVI. t. -ez. elvei alapján a törvényhatósági joggal felruházott s szabad kir. városokra: kimerítettük az e téren számba- vehető újabb fejlődési mozzanatokat.

S ezzel a magyar kisajátítási törvényhozás történetét s jelen álláspontját a tudomány által követni szokott vezérirányok szerint megvilágítván, értekezésemet a német tudós Brinznek Németországról mondott, de a mi a hazai viszonyainkra még találóbban alkalmazható szavaival fejezem be. »Nálunk — úgymond — a kisajátítás inkább a törvényhozás mint a jogtudomány tárgya volt.« 2) Dr. Sz. /.

Döntvénybirálat.

VII.

A semmiségi panasz jogkövetkezményeiről.

A ptr. 299. §-ának 2-ik bekezdése szerint a semmiségi panasz, mely a per folyama alatt nyujtatik be, a 297. §. 1., 5., 6., 14. és 15. eseteit kivéve, a per folytatását nem akadályozza, de a panasz elintézéséig végítéletet nem hozhat a biró. Kétségtelen, hogy a 297. §. hivatkozott pontjai valamelyikére alapított s a per folyama alatt beadott semmiségi panasz a fentebbi intézkedés szerint aper folytatását akadályozza, azaz per-felfüggesztő hatálylyal bir.

Nem érdek nélküli azon magyarázat, melyet a semmiségi panasz perfelfüggesztő hatálya egy concret esetben a semmitőszéknél nyert.

Eredetiek közlése ügyében az e. f. törvényszék által hozott végzés ellen a prts 297. §. 1. pontjára alapított semmiségi panasz volt benyújtva, melyben hivatkozással a prts 299. §-ának 2. bekezdésére, a per felfüggesztése is kérelmeztetett. Az eljáró kir. törvényszék azonban a kérelmet elnézve, egyszerűen csak a semmiségi panasz felterjesztését rendelte el, úgy hogy időközben lejárván a jegyzőkönyvi kérelem folytán a perirat beadására már előbb engedélyezett határidő, a kitűzött határnapon a pertárban jegyzőkönyv vétetett fel, melyben a per folytatásának a semmiségi panasz elintézéséig felfüggesztése, illetve a perirat beadására a panasz elintézéséig terjedő halasztás ismételten kérelmeztetett. Erre következő végzés hozatott: » A halasztási jegyzőkönyvben foglalt kérelemhez képest, tekintettel arra, hogy alperes az eredetiek közlése tárgyában hozott végzés ellen beadott semmiségi panaszát a prts 297. §. 1. pontjára alapította : a per folytatása a semmiségi panasz elintézéséig felfüggesztett k«.

Rövid idő múlva a semmiségi panasz elintéztetvén, annak hely nem adatott. Az eljáró kir. törvényszék a hozott végzésről megfeledkezve, a helyett, hogy a felfüggesztett pernek immár további folytatását elrendelte s a perirat beadására határnapot tűzött volna, az ellenfél egyoldalú kérelmére azon jegyzőkönyvet, melyben a per felfüggesz- *)

*) Ez azonban nem is esik a kis. tv. hatálya alá, s specifice a honv. min. fent- emlitett 1868 : nov. 26-iki rend. által lett szabályozva. (L. Törv. és Kend. Tára 570. lap.)

=) L. »Exprop« ez. ért. (Bluntschli Staatswörtb. 3 B.)

I tése s a perirat beadására a semmiségi panasz elintézéséig terjedő halasztás engedélyezése kérelmeztetett s mely az előbb idézett végzés hozatala által már egy ízben elintézést nyert, másodszor elbírálás alá vette, úgy azonban, hogy az ott kérelmezett halasztásnak helyt nem adott. Ezen a fent idézett előbbi határozattal ellentétben álló végzés— mint értesültem — tévedésből keletkezett ugyan, de ennek tudata mit sem változtathatott a tényen; nem maradt egyéb hátra, mint semmiségi panasz utján a perirat beadására határidő kitűzését kieszközölni.

A felhozott semmiségi okok közöl e helyütt egyedül annak közlésére szorítkozom, mely elvi jelentőségénél fogva nagyobb érdekkel bir, — ez az, mely a semmiségi panasz felfüggesztő hatályára vonatkozik. Kétségtelen, hogy úgy a prts 299. §-ának 2. bekezdése, mint ennek megfelelőleg a per felfüggesztését kimondó fent hivatkozott végzés szerint a prts 297. §. 1. pontjára alapított semmiségi panasz a per folytatását akadályozza. Ezt elismeri a semmitőszék is, csakhogy a semmiségi panasz perfelfüggesztő hatályát oly furcsán magyarázza, hogy értelmezése a törvény rendeletét egészen illusoriussá teszi. A per felfüggesztő hatálya a semmitőszéki magyarázat szerint a fenforgó esetben abból állana, hogy az eljáró kir. törvényszék a semmiségi panasz elintézéséig a halasztási kérdés érdemében határozatot nem hozhat, a peres felek perbeli cselekvőségére pedig a per felfüggesztése ki nem terjedne, csak az esetben, ha a perfelfüggesztő semmiségi panasznak hely adatott volna.

E magyarázat határozottan törvényellenes. Mert a prts 299. §.

2. bekezdése világosan kiemeli, hogy a prts 297. §. 1. pontjára alapított semmiségi panasz aper folytatását akadályozza. Hogy pedig a »per folytatása« első sorban a peres felek mint perbeli főszemélyek cselekvőségében áll, azt bizonyítani felesleges, — a per folytatásának akadályozása tehát olykép magyarázandó, hogy a jelzett semmiségi panasz benyújtása által első sorban a peres felek vannak meggátolva a per további folytatásában. A törvény intézkedése nem szorítkozik pusztán a bíróság működésére, sem feltételhez kötve nincs, — azt tehát a peres felek kizárásával csak a biróságra érteni vagy feltételhez kötni nem lehet.

A fenti pontra alapított semmiségi panasz már magában véve akadályozza a per folytatását, teljesen függetlenül a panasz elintézési módjától. Helytelen tehát azon panasz-elvetési indok, mely szerint »azon körülmény, hogy az eljáró kir. törvényszék . .. sz. a. kelt végzésével a per folytatását a...sz. semmiségi panasz elintézéséig felfüggesztette, az ügy állásán mit sem változtat, miután az utóbbi panasz elvetése folytán a halasztási kérdés érdemileg intézendő el.« E felfogás szerint a semmiségi panasznak, mely törvény szerint a per folytatását féltetlenül akadályozza, magában véve nem tulajdonittatik perfelfüggesztő hatály, hanem utóbbi azon feltételtől tétetik függővé, hogy a semmiségi panasz - nak hely adatott legyen. De ez esetben már nem asemmisőgi panasz perfelfüggesztő hatályáról, melyet a törvény körülír, lenne szó, hanem a semmitőszéki határozat perfelfüggesztő jogkövetkezményéről, melyről a törvény hallgat. Ha a semmiségi panasz a per folytatását akadályozza, ez annyit tesz, hogy a peres felek a panasz beadásától kezdve nem kötelesek (sőt nem is jogositvák) oly cselekvőséget kifejteni, mely a per folytatását jelzi; perirat tehát, melynek benyújtása a per folytatását jelentené, addig, mig a panasz elintézve nincs s a per folytatása akadályozva van, be nem adható.

A per folyama alatt beadott semmiségi panaszok jogkövetkezmény tekintetében két kategóriára oszlanak; mindegyik kategória közös tulajdonsága, hogy a semmiségi panasz elintézéséig végítéletet nem hozhat a biró, mig a megkülönböztető jelleg abból áll, hogy a 297. §.

1., 5., 6., 14. és 15. eseteiben a per folytatása akadályozva van, a többi esetekben pedig a per folytatandó. A semmitőszék jelzett határozata e különbséget, úgy látszik, figyelmen kívül hagyta, a mennyiben a 297. §. 1. pontja esetében nem a per folytatását, hanem csak a halasztásra vonatkozó határozat hozatalát látta felfüggesztendőnek.

Ily jogkövetkezményt egészen uj találmánynak kell tekintenünk. Mert a 299. §. szerint a per vagy folytatandó, vagy nem. Ha a per folytatása a semmitőszéki határozat szerint a körülirt semmiségi panasz esetében sincs akadályozva olykép, hogy a perirat a panasz elintézéséig be nem adható: akkor nem marad más hátra, mint kijelenteni, hogy tehát a per folytatandó. De ez esetben a panasz benyújtása folytán csak végítéletet nem hozhat a biró; a halasztási kérelem eldöntése miatt a pert felfüggeszteni annál kevésbbé lehetett volna, mert a halasztás engedélyezése vagy megtagadása nem a semmiségi panasz elintézésétől, hanem a törvény illető intézkedésétől függ, s mert a pernek iljs-