Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 35. szám
272 lekkönyvezéséről, (ami sajátkép ezen vállalatok kisajátításának zárkövét képezi, de tekintve, hogy a már kiépült ilynemű vállalatokra is kiterjesztetett, e törvény czélja is a telekköny- vezés által biztosított hitelképesség szüksége által igazolva van;) továbbá az 1836: XXV. t.-cz. 3. §-ának hatályon kívül helyezése mellett bizonyos ideiglenesség létesittetett az 1868: VIII. t.-cz. 7—13. §-ai általa; mennyiben ezen az Alföld-fiumei Vasút nagyvárad-eszéki részének kiépítését engedélyező törvényben mintegy melléklegesen általános elvi jelentőségű határozatok vétettek föl a kisajátítás, különösen pedig a kártalanítási összeg érdemében, melyek összességükben mintegy újabb kisajátítási törvényül szolgálván, az 1868: LV. t.-cz.-nek deczember 9-én lett szentesítéséig az időközben hozott egyéb vasúti törvényekre is átvitettek, illetőleg az 1868: XII., XIII., XXXVII. stb. t.-cz. által engedélyezett vasutak kiépitésitésénél is alkalmaztatni rendeltettek. Tehát az 1868: VIII. t.-cz. 7—13. §-aibau per casum szentesitett provisorium volt a rendszeres kisajátítási törvény, vagyis az 1868: LV. s mintegy ennek kiegészítőjéül az a fővárosi kisajátításokról rendelkező LVI. t.-cz.-nek közvetlen előzője. i Ezek után mielőtt a források elemzésére térnék, meg kell különböztetnem a közönséges kisajátítási jogot a rendkívülitől, (sommástól). Mindkettőnek esetei tüze- \ tesen meghatározvák, — mit alább érintendek. A források a) törvények, b) rendeletek s c) döntvények. A törvények közül a fentebb emlitett 1868: LV. t.-cz. az, mely hazánk kisajátítási jogának úgyszólván alaptörvényét képezi. A többi későbbi törvények s törvényerejű intézkedések az ezen t. ez. által megállapított eljárás alapelvein változtatást nem tesznek, — legfölebb annak egy vagy más pontját, mintalantabb megvilágitandom, kiterjesztik vagy megszorítják. Tehát az 1868. LV. t.-cz. kapcsolatban az 1868: LVI.-al (fővárosi), képezi a közönséges kisajátítási jognak úgyszólván codexét. Ennek hatálya kiterjesztetik még az 1871: XXXI. (34. §.) XXXIX. (26. §.), továbbá az 1872: VIII. t.-cz. 19-22. §-aiban az ott emlitett köztekintetekből bizonyos ipartelepek kisajátithatása; s végre az 1874: XI. t.-cz. (5. §.) által az ott megjelölt czélokra. Továbbá a különös kisajátítási jog forrása az 1873: XX. t.-cz. (lókisajátitás). b) A rendeletek közül: A magyar királyi közmunka és közlekedési miniszter 1868. évi jul. 8-ikán kelt rendelete (a magyar korona területén létesített mindennemű magán-vaspályák építésére szükséges engedélyek tárgyában).1) Továbbá a magyar királyi igazság- és közlekedési miniszter 1869. évi márczius 8. kelt szabályrendelet a magyar korona területén levő vasutak és csatornák külön összpon- 1 tositoít telekkönyvvezetéséről alkotott 1868: 1. t.-cz. végrehajtása tárgyában. Végre a katonai gyakorlatokra szükségelt terek meghatározása iránti honvédelmi miniszteri rendelet 1868. évi nov. 26-ról. 9) c) A magyar királyi Curia (mint semmitő- és legfőbb itélőszék) elvi jelentőségű határozatai közül a kisajátitási jogra vonatkoznak: 1871. évből decz. 18./9415. sz., 1872. évből máj. 23./5050. sz. és 1873. évből apr. 24./4645. sz. alattiak. A) Rendes élj árás. Hazánk kisajátitási joga a tudomány által elfogadott fentebbi rendszerek közül a continentalishoz csatlakozik. Az 1868: LV. t.-cz. I. fejezetében az általános határozatok közt a többi európai törvényhozás által elfogadott elv alapján kimondja, hogy: kisajátításnak helye van a közjó tekintetéből azon területekre, melyek az 1. §-ban taxatíve felsorolt czélokra (vagyis: gőz- vagy lóerejü vasutak stb.) szükségesek. __________ | >) L. Magyarom, törv. és rend. tára II. foly. 1868. (hív. kiad.) 68. sz. 170. lap. | s) Ii. Magy. tv. és rend. tára hiv. kiadás 129. sz. 670. lap. I Hogy ez esetek taxative kizárólagosan tehát analog ki- terjesztést nem türőleg vannak magyarázva, kitetszik a törvényhozás azon későbbi intézkedéseiből, melyek szerint a fölmerült szükséghez képest az itt meg nem jelölteken kívül — ha egyéb czélokra mutatkozott akisajátitás szükségesnek, azt mindig külön törvény által állapította meg. így a fővárosi kisajátitási törvényben az LV. t.-cz.-től eltérőleg kisajátításnak hely t enged közegészségi, kereskedelmi, közlekedési, sőt szépitési czélokból is. A birósági szervezés folytán netán szükségessé váló építkezések tekintetéből a felhatalmazást az igazságügyminiszternek az 1871 : XXXI. t.-cz. 34. §-ával adta meg, de még az itt általánosságban emlitett vizszabá- lyozásokra nézve sem tartotta feleslegesnek ennek ismétlését az 1871: XXXIX. t.-cz. 26. s az 1874: XI. t.-cz. 5. §-ában. Sajátságos felfogása a magyar törvénynek, hogy a kisajátitási jogot a vállalat engedélyezéséhez köti, ez engedélyezésre pedig nem kíván mindenütt törvényt, (csakis akkor, ha a vállalat országos és olyan, mely egynél több törvény- hatóság területére terjed ki s ezek iránt megegyezni nem tudnak; a többire s az országos utak és lóvonatu vasutak s hadi erődítéseket tárgyazó engedélyezésre a közmunka- és közlekedési minisztert hatalmazza fel. Ez intézkedés elüt a tudomány által felállított azon elvtől, mely minden egyes esetben a törvény általi engedélyezést kívánja meg, a mint hogy az ezen 3. §. által fentartott esetekben törvényhozásunk időnként az illető vasutak be- czikkelyezésénél mindig külön czikkben mondta ki a kisajátitási engedélyt, mint ezt az 1869: VI. t.-cz. 3. és 4., az 1870: XXVII. t.-cz. (engedély, okm.) 9. §., 1870: XXVIII. (eng. okm.) 10. §., 1870: XXXI. t.-cz. 10. §. stb. stb. mutatják. Egyéb esetekben a fenebbiekből folyólag az illető szak- miniszter az engedélyt rendes utón adja meg. Kisajátitási törvényünk, midőn az eljárást a modern törvényhozásokkal megegyezőleg két teljesen elkülönített t. i. közigazgatási és birósági részre osztja, nem indul külföldi példák után; bátran állíthatjuk, hogy ezen rendszer hazai jogunkban gyökerezik. A tervrajz ugyanis közigazgatási, a kárta- lanitás pedig bírói eljárás tárgyát képezi, s ebben, a fentismertetett continentális rendszerekkel megegyez ugyan, de előképül törvényhozásunk által még sem a sokkal későbbi svajezi vagy porosz törvényjavaslat, hanem az oly helyes alapelveket taralmazó 1836: XXV. t.-cz. 3. §-a vétetett,J) s e tekintetben a kisajátitási czélok concret meghatározásán kívül egyéb reformot az uj törvény nem is létesített, csakis a már az 1836: XXV. t.-cz. által igen helyesen két részre osztott eljárás részleteit igyekezett tüzetesen megállapítani. B) Sommás eljárás. A fenebbi törvény és a vonatkozó rendeletek s döntvények által bőven kifejtett közönséges eljárástól eltérőleg hazai törvényhozásunk eddig sommás eljárásnak csakis az 1871: XXXI. t.-cz. 34. §-ában adott helyet, a mennyiben az igazságügyminisztert feljogosította, hogy a törvénykezési czélokra szükséges területeket kisajátítás utján, és pedig a »kisajátitási terv formaszerü megállapításának mellőzésével az ált. kisajátitási törvény V —VIII. fejezetei szerint« szerezze meg. E terület tulajdonosa ellenében tehát barátságos egyezség hiányában a kisajátítás azonnal a bírói (kártalanítási) eljárással kezdődik. Ennek épen ellentétét képezi a kisajátitási sommás eljárásnak másik faja, mely a katonai gyakorlatokra szükséges tér megszerzése illetőleg átengedése körül követtetik. Ez esetben ugyanis az egész kisajátitási eljárás végig administrativ utón mozog, s vegyes bizottmány rendelendő ki (a törvényhatóság s az illető katonai parancsnokság részéről), *) Igaz ugyan, hogy a franczia tv.-el is főbb vonalokban megegyez, de már fentebb megjegyeztük, hogy a fr. kis. tv. 1841-ben tehát öt évvel a magy. tv. után hozatott, s csakis a különleges jury intézménye az, mely a fr. jog példájára a fővárosi kis. tv.-be (1868 : LYI. 40—82. §§.) közt kis. tvényünk birósági eljárásától eltérőleg felvétetett. (Sajnos, hogy a gyakorlati élet eddig foganatba vett állami kisajátításainknál a főv. esküdtszékről alig bizonyította be az elfogulatlanság azon mérvét, melylyel ez esküdt bíráknak, helyi érdekektől eltekintve, magas feladatuk színvonalára emelkedni kellene).
