Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 35. szám
270 Jajdonképeni átmeneti, áthidaló rendelkezések tekintetében, igy p. o. a codex visszaható erejét specialisáló határozmányok tárgyában elődjének álláspontjára helyezkedett. Eltérés inkább csak az intézkedések alaki rendjében, a szakaszok egymásutánjában észlelhető. Eló'djének abrogatorius és salvifica- torius záradékait dislocálta. Látni fogjuk, hogy ezzel a kép áttekinthetó'ségben mitsem nyert. A leszámolás érdemileg a következő irányban mozog. Az abrogálandó eddigi törvényeket, rendeleteket, szabályrendeleteket, szabályokat és szokásjogi megállapításokat két főtáborra osztja. Elkülönözi ugyanis azokat a szerint, a mint az azokban lerakódott joganyag az életbeléptetendő codexek- ben felvételre talált vagy sem, azaz a szerint a mint az azokban foglalt jogszabályok az uj magyar büntető-törvénykönyvek intézkedéseinek tárgyát képezik vagy nem; az uj büntető codexek intézkedéseinek tárgyát képezőknek azon eddigi törvényeket stb. tekintvén, melyekben büntetéssel suj- tatnak a codexben szintén büntetéssel sújtott cselekmények. Az uj codexek tárgyi körét tehát olykép vonja meg, hogy terjed az csupán az azokban kifejezetten és különösen büntetendőknek nyilvánított cselekmények határáig. Vagyis a codexek beszélő hallgatását, a hallgatásban rejlő rendelkezéseket, ugyanis bizonyos cselekményeknek a büntetéssel sújtott rokon cselekmények, vagy határos jogellenességek között való fel nem említésében rejlő ama rendelkezéseket, miszerint a fel nem vett, a meg nem nevezett cselekmény büntetlenül maradjon, a törvényhozó akaratának a sorok közötti nyilvánításait nem tekinti a codexek tárgyi köréhez tartozóknak. Továbbá azt, hogy a codexek átalános határozatai szintén azoknak anyagát, tárgyát képezik, szövegezésileg a tervezet nem juttatja érthető kifejezésre, sőt a 3. §-ban előforduló következő meghatározás: »...melyek azuj büntető törvény- könyvek intézkedéseinek tárgyát nem képező valamely cselekvényre vagy mulasztásra büntetést határoznak« az ellenkező felfogásra enged következtetést. Az egyik főtábort, ugyanis az életbeléptetendő codexekben felvételt nem talált eddigi joganyagot, vagyis azon törvények stb. körét, melyek az uj codexek intézkedéseinek tárgyát nem képező jogszabályokat tartalmaznak, ismét két altá- borra különözi el. Az egyik csoportba sorozza azon bizonyos cselekményeket vagy mulasztásokat büntetéssel sújtó törvényeket s. t. b., melyeknek alapján a büntetés a királyi törvényszékek és a királyi járásbíróságok előtti büntető eljárás utján volt megállapítandó, a másik csoportba pedig azokat, melyeknek alapján a büntetés megállapitása nem ez utón történt. A principium divisions a büntetéssel sújtott törvény- illetve jogellenesség 5 6 7 8 9 10 11 5. §. Ezentúl is hatályban maradnak: 1. a törvényesen heveit vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. Lili. toz. 10. §-a; 2. a vadászatról szóló 1872. VI. tcz. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. és 32. §-ai; 3. az ügyvédi rendtartást tár- gyazó 1874. XXXIV. tcz. 39. §-a, azon módosítással, hogy a büntetés 200 írtig terjedhető pénzbírságban, visszaesés esetében pedig, ha az utolsó büntetéstől számítva két év még el nem telt, két hónapig terjedhető elzárásban és háromszáz írtig terjedhető pénzbüntetésben állapittatik meg; 4. a véderőről szóló 1868. XL. tcz. 42. §-a. Az 1-ső pontban idézett törvény megszegése vétséget, a 2—4. pontban idézett törvénynek megszegése pedig kihágást képez. 6. §. Az 1848. XVIII. tcz. 2—14. 14—16. 18. 19. 20. 24. 26. és 28. §-ai helyébe a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv megfelelő intézkedései lépvén, az idézett tcz. többi szakaszai a jelen törvény 58. §-ában foglalt változtatással érintetlenül maradnak. Az ezen törvényczikk 31. és 38. §-aiba ütköző cselekmény vagy mulasztás vétséget, az érintetlenül hagyott többi szakaszokba ütköző cselekmény vagy mulasztás pedig kihágást képez. 7. §. A mezei rendőrségről szóló 1840. IX. tcz. a későbbi törvények által tett változtatásokkal, úgyszintén az 1879. XXXI. tcz. hatályba léptéig az erdei kihágásokról szóló törvények és szabályok továbbra is érvényben maradnak. 8. §. Érintetlenül maradnak az egyenes adók, a jövedékek, a fogyasztási adók és az illetékek iránt fenálló törvények és a törvény által fentartott szabályok megsértését tárgyazó büntető intézkedések. 9. §. Az 1872. VIII. tcz. 90. 91. s 92. §-nak azon intézkedései, mely szerint az ott érintett egyének iparos-tanoncz tartási és fiatal munkások alkalmazásának jogától és illetve iparuk folytatásától bírói ítélet által egy évnél hosszabb időre eltilthatók és üzletük birói Ítélet által egy évnél hosszabb időre is beszüntethető, hatályon kívül helyeztetnek. 10. §. A 4. § szerint érintetlenül hagyott törvényben megállapított szabadság- vesztés büntetés helyett, amennyiben ennek időtartama két hónapot meghalad, a megállapított időtartamú fogság, ellenkező esetben pedig a megállapított időtartamú elzárás alkalmazandó. Ha a 4. § szerint érintetlenül hagyott miniszteri rendeletben a szabadság- vesztés büntetés tartama 15 napot, a pénzbüntetés összege pedig 100 frtot meghalad: az elzárás 15 napra, a pénzbüntetés pedig 100 írtra szállittatik le. 11. §. A 4. 6 és 9. §§. szerint érintetlenül hagyott törvények, rendeletek és szabályok szerint kiszabott pénzbüntetések átváltoztatásánál, ha 300 frtot túl nem haladó pénzbüntetés változtatandó át: elzárás, ellenesetben pedig fogság alkalmazandó. minősége, vagyis az igazságügyi jogellenesség és az ad- ministrativ-ügyi jogellenesség közötti külömbség akar lenni. A szerint a mint a valamely cselekményre megállapított büntetés a szélesb értelemben vett igazságügy vagy a közigazgatás érdekeiben bírja létalapját: csoportosítja a büntetést megállapító törvényt. Annak criterionjául pedig, hogy az illető büntetés az igazságügyi avagy az administra- tiv-ügyi justitia körébe esik-e, lévén aze részbeni elvi határvonal fogalmilag csaknem megfoghatlan és ez okból elméletileg felette vitás, szövegezésileg pedig épenséggel kife- je/hetlen, tételes szempontokat állít fel. A forum és a perut a megkülönböztető szempont. Az hogy a büntető határozmány alkalmazása a királyi törvényszékek vagy a királyi járásbíróságok előtti büntető eljárás tárgyát képezte, állapítja meg az igazságügyi törvényelleneséget, vagyis azt, hogy a büntetéssel sújtott cselekmény — az uj codexek terminológiáján szólva — bűntettet, vagy vétséget, vagy kihágást képez. Első tekintetre szembeötlő, hogy a criterium mint tételes is szűk. Mert a jelenlegi jogállapotot tekintve, nem csupán a kir. törvényszékek és a járásbíróságok a tu- lajdonképeni igazságügyi justitia, a criminalitas, a bűnvádi ügyek fórumai. így p. o. kihágást, tehát igazságügyi jogellenességet képező számos cselekmény és mulasztás felett mint azelőtt úgy jelenleg is közigazgatási hatóságok ítélnek. Maga a tervezet is több justiz-ügyet utal közigazgatási hatóságok hatáskörébe (43. §-ában). Az elsőfolyamodásu bíróságok rendezéséről szóló 1871: XXXI. t.-cz. 16. § a a) pontja szerint bűnvádi ügyekben a járásbíróság eljár és ítél azon büntetendő cselekmények esetében, melyek fölött a törvények és a törvényes gyakorlat szerint az eddig fenállott egyes bíróságok ítéltek; 18. §-a f) pontja szerint pedig a kir. törvényszékek hatásköréhez tartoznak, mindazon bűnvádi ügyek, melyek a törvények és a törvényes gyakorlat szerint az eddig fenállott társas bíróságokhoz tartoztak. Bűnvádi ügyekbeni competentiával ruházza ugyan fel az idézett törvény a járásbíróságokat és a kir. törvényszékeket, de nem bűnvádi ügyekbeni kizárólagos competentiával. A járásbíróságok csak azon bűnvádi ügyekben liivatvák eljárni és Ítélni, melyek fölött azelőtt egyes bíróságok, mint ilyenek, ítéltek, azaz b i r ó s á g i orgánumok; nem tehát azon bűnvádi ügyekben, melyek fölött egyes, de n e m-b i- rósági közegek, azaz közigazgatási közegek ítéltek. Az eddig fenállott egyes vagy társas bíróságok: a b i r ó s á g fogalmát legszűkebb értelemben veszi alapul. Sem a 16. §. a) és b) pontja, sem a 18. §. f) pontja nem tartalmazza a »bűnvádi ügyek« taxativ felsorolását és a competentia kizárólagos szabályozását. A múlt évi kormány tervezet III. és XIII. czikke >a bíróság előtti külön eljárás« szempontja szerint distinguál. A »bíróság« fogalmát szélesebb értelemben vévén e tervezet, az alá foglalja a justiz-ügyi törvényellenességek, p. o. az iparrendőri kihágások felett ítélő közigazgatási hatóságokat is. E részben azokat mint bíróságként szereplőket, úgyszólván átruházott birói hatáskörben mozgóknak tekinti. Az uj tervezet azonban, amidőn »akir. törvényszékek és a kir. járásbíróságok« hatáskörébe tartozó büntető ügyekkel kimeríteni, körülhatárolni véli a tulajdonképi igazságügyi büntető ügyek körét, a jelenlegi tételes alapnak megfelelő határvonalat sem állít fel. Avagy tán az 1848: III. t.-cz. 32. §-a alapján Ítélő miniszteri bíróság nem a legszorosabb értelemben vett igazságügyi büntető ügyben jár el ? Avagy az 1868: 40. t.-cz. által fentartott katonai törvények alapján Ítélő katonai büntető bíróság nem igazságügyi büntető ügyben jár el? Azugirászat megfenyitése (1874: XXXIV. t.-cz. 39. §-a) tulajdonképeni justiz-ügyet képezne, a miniszteri sikkasztás pedig nem? A vadászati kihágás igen, az iparrend- őri nem? A kereskedelmi törvénykönyvről szóló 1875: XXXVII. t.-cz 218., 219. és 221.§-aiban foglalt büntető határozmányok nem lennének igazságügyiek, mert, mint a tervezet indokai mondják, azoknak az előforduló esetre való alkalmazása a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik ugyan, de nem büntető eljárás utján eszközöltetik; az azokban megállapított büntetések a kir. bíróságok által, de nem büntető eljárás utján kiszabandó rendőri büntetések; hason okból nem a záloglevelek biztosításáról szóló 1876: XXXVI. t.-cz.
