Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 32. szám - A bélyeg- és illetéktörvényekről - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában

— 249 — uatát nem semmisiti meg azon körülmény, hogy az illető hivatalnok nincs helyén. Szorosan nem olvasható, valamint a »szabályszerüleg felkészített* sem, miután a 129. §. szerint a hiányosan felszerelt kérvény alapján is megengedhető nyilvánkönyvi hatályossággal a kérelem, egyúttal csakis a hiány megigazitása levén elrendelendő. A hivatalba érkezéssel tehát egyértelműnek volna veendő nézetünk szerint a hivatalhoz érkezés. Nem a topographicus lábpontban, hanem a diligentiában. a tényleges megelőzésben fekszik a jogi lényeg. A mennyiben tehát a bejegyezvény rangsorozatára ez döntene, a mint az pedig az idézett §. első és harmadik bekezdéséből valóban döntőnek látszik: akkor a tárgyalt esetben a tényleges praeventio határozná meg az elsőséget és igy mindazok, a kik a hivatalos idő előtt összegyűltek az iktatóhivatal előtt, egyenlő rangsorozatot nyernének ugyan; mindazok azonban, a kik a hivatalos idő kezdete óta jöttek, azon időszerinti sorrend szerint következnének egymásután a nyilvánkönyvi rangsorozatban, a melyben a hivatalhoz beadványaikkal érkeztek. De a 2. bekezdés, bár logikailag mivel sem indokolt »ennélf ogva« (!) szóval kezdődik, mintegy autocrata áll az I. és III. bekezdés közé és az ezen bekezdésekben foglalt intézkedésekkeli logicai összefüggést egyedül ez önkényileg fejébe ékelt szócskával áthidalván, categoricus szabályként (bár ^következtetés* alakjában) állítja oda, miszerint a bejegyzvények közötti nyilvánkönyvi rangsorozat az e részbeni telekkönyvi kérvények iktatókönyvi számának sorrendje szerint határoztatik meg. A rangsorozat fontos jogi kérdése, mely nem ritkán a nyilvánkönyvi intézmény elvi természetéből merített finom következtetések utján oldható meg csak, tehát az iktató irnok Által döntetik el, ki bevezet és számokat ád a beadványoknak. Ezen 2. bekezdés, bár összeütközésben van ugyanezen §. első és harmadik bekezdésével, és ^ennélfogva* initialisa daczára semmi logicai vérrokonságban azokkal nincs, szabatosan és világosan rendelkező szavakban a xangsorozat meghatározására nézve általános szabályt állit fel. És *nnek folytán nézetünk oda hajol, miszerint ha egyidejűleg érkezettekként bejegyezvék. az összes beadványok az iktatóhivatalba egyidejűleg érkezetteknek tekintendők, fenmaradván annak, ki ez által netán kárt szenved, azon joga, hogy, a mennyiben a tényleges megelőzést bebizonyíthatja, a kincstártól kárának megtérítését követelhesse. Mert a rendelet a megelőzést nem a tényleges megelőzés szerint ismeri el, hanem annak megállapítására a 2. bekezdésben praecis szavakban egy iörvényes fictiót állit fel. Sarlay Ede. A bélyeg- és illetéktörvényekről múlt számunkban közlött czikk alkalmából a kolozsvári ügyvédi kamara részéről beküldetett hozzánk ezen kamarának f. é. jun. fi-án az igazságügyminiszterhez intézett felterjesztése, hogy hasson oda befolyásával a pénzügyi miniszternél, hogy a bélyeg- és jogilletékeket tárgyazó törvények és szabályoknak íizon intézkedései, melyeknél fogva: a) akiszabott illeték elleni felebbviteli beadvány csak birtokon k i v ü 1 fogadtatván el, a kiszabott illeték behajtását s illetőleg a végrehajtást nem gátolja; b) a bélyeg- és jogügyi illetékek lerovásának elmulasztása eseté.ben fölfokozas alkalmaztatik; c) a leletfölvételre hivatott s illetőleg kötelezett állami közegek a jogos leletezésből folyólag megjutalmaztatnak, ellenben a j o g e 11 en e s leletezés és az illető ügyfeleknek ez által okozott vagyoni és erkölcsi hátrányokért mi felelősséggel sem tartoznak ; d) a bélyeg- és illetéki tartozásokért az ügyfelek helyett első sorban azok képviselő ügyvédeik tétetnek felelősekké, törvényhozási, esetleg rendeleti uton módosíttatván azok helyett. ad a) a felebbviteli beadványoknak birtokon belől való elfogadása és a végrehajtási eljárást felfüggesztő hatálya, ad b) a fölfokozási eljárás eltörlése, ad c) szabályellenes leletezés esetében az illető állami közegnek a ieletezett féllel szembeni teljes elégtételi kötelezettsége, ad d) bélyeg- és illetéki tartozásokért maguknak a közvetlenül érdekelt ügyfeleknek egyedüli felelőssége megállapittatnék. Ezen indítvány indokolása a következőkben foglaltatik, ugyanis ad a) az államkincstár mint jogi személy a köztörvények szerint a magánszemélyekkel egyenlő tekintet alá esvén, követeléseinek érvényesitésében több kedvezményt amazok felett nem élvezhet; ha tehát a magánkövetelésekre nézve a trdts a közbevetett fölebbvitelnek halasztó hatályt tulajdonit, épen ezen, de sőt még nagyobb hatály volna méltányosság és természetes jog szerint a kincstári bélyeg-illeték követeléseket illető meghagyások elleni felebbezésekre nézve kiterjeszthető, annál inkább is, mert ezen meghagyások csak egyoldalulag és az érdekelt ügyfelek meghallgatása nélkül keletkezvén, sőt azok legnagyobb részének keletkezésére eclatanter igazolható szomorú példák 6zerint néhol rosz akarat, néhol vastag tudatlanság, sőt legtöbb esetben épen a törvény által kilátásba helyezett megjutalmaztatás tudata szülte túlbuzgó elfogultság folyván be: alaposságukat s érvényességűket csekélyebb megbízhatóság és kevesebb garantia támogatja, sem I mint az érdekelt felek meghallgatásával és gondosabb nyomozással keletkezett bírói ítéleteket; és épen mivel egyoldalulag a felek vagy képviselőik kihallgatása és ellenőrködése és az ügyállás alapos felderítésére szolgáló tények kellő kinyomozása nélkül keletkeznek az ily meghagyások, ezen körülménynek tulajdonitható. hogy közbevetett felebbezések folytán a kiszabási határozatok nagyobbik része a felsőbb hatóságok által megszüntettetvén, az azokban foglalt kiszabások is töröltetni rendeltetnek; de a mig mindezen intézkedések megtétetnónek. az alatt a végrehajtási foglalás, sőt az árverés is foganatosittatik, s mire a felsőbb hatósági kedvező határozat leérkeznék, a jogtalanul megterhelt fél lefoglalt és egész város szine szeme-láttára kótyavetye piaczára kihurczoltatott vagyona már régóta világgá bocsáttatott, s igy amanak csak a kipótolhatatlan anyagi kárral, a jó hírnevében ártatlanul szenvedett helyrehozhatatlan erkölcsi megszégyenítéssel és a kincstár ellen támasztható kártalanítási igénynyel kell beérnie. Felhozatik a gyulafehérvári illetékkiszabási hivatal egy kiszabási határozata 470 írtról, mely összeg felebbezés folytán 4 frt 70 krra szállíttatott; úgyde a mig a felebbezés a maga útját megjárta, arra való tekintet nélkül a végrehajtási lépések megtétettek. Mindjárt ez egyetlen esetből kettős tanulság meríthető, t. i. hogyha a kiszabás a felek előzetes meghallgatása és a körülmények szorgos átvizsgálása mellett nem egyoldalulag s nem felületesen eszközöltetik, ugy bizonyára nem fordul elő azon eljárás, melynélfogva az illeték-kötelezett »krajczárok« helyett ugyanannyi »forintokkal« és a biróilág megítélt tőkének »kamatösszege« után is l°/0 illetékkel terheltetett. Igaz ugyan, hogy az illetékkötelezettnek — ha a végrehajtás anyagi és erkölcsi hátrányait elkerülni kívánja, — a meghagyásba tett összeg befizetése szabadságában áll; úgyde ez esetben szigorú intézkedés volna teendő arra nézve, hogy kedvező felsőbb határozat után a befizetett összeg a félnek azonnal s még pedig törvényes kamatjával visszaszolgáltassák. Jelenleg az ekként befizetett összegek valabárai visszaszerezhetése a feleket a legelkeserítőbb és aránytalan utánjárással és költséges utánirogatásokkal terheli, a mivel szemben még annyi elégtétel sincs adva, hogy legalább a kamatokkal nyújtassák némi kárpótlás. ad b) a fölfokozási eljárás az általános közérzület által súlyosan elitélt uzsoráskodás legembertelenebb mértékével egyenértékű s igy egy alkotmányos állam méltóságával össze nem egyeztethető. Midőn a kormányok a magánosok által űzött uzsoráskodás mérges elharapódzása ellen törvényes óvintézkedéseket tenni törekszenek, kell, hogy első sorban maguk járjanak elől a nemes példával; ez pedig abban találja kifejezését, hogy a bélyeglerovási vagy illetékbefizetési kötelezettséget mulasztó fél egyszerűen csak kamatokkal, de nem a tartozott illeték háromszorosával is terheltessék. ad c) A ki hamis leletezés által az ennek érvényesítésére hivatott számos hatóságoknak felesleges munkát okozván, azokat egyéb dolgaiktól elvonván, igénybevéteti, ez által közvetve az államot károsítja, másfelől pedig az illető ügyfeleket felebbezésekre kényszeritvén, megköltekezteti, sőt — a felebbezés a végrehajtást nem gátolván, — vagyonukat és erkölcsi tekintélyöket is veszélyezteti, igen természetes, hogy az ily módon eljáró közegeket — annál is inkább, mert az ellenkező álláspontban jutalmat nyernek, — visszaélés vagy csak hibás eljárás esetén is szigorú felelősség terhelje; ámbár a leletezés folytáni jutalmazás ugy az állam mint tisztviselőinek is méltóságával összeegyeztethetőnek szintén nem mondható. ad d) Ez szoros kapcsolatban áll fenebbi kérelmekkel s ezt nemcsak a méltányosság, de a jogosság is indokolja; ugyanis nem jogos a jelenlegi szabály, mely szerint a képviselő ügyvéd vagy bárki is okozatán kívül álló valamely cselekmény vagy mulasztásért s illetve egy harmadiknak tartozásáért felelős legyen, és nem méltányos, hogy a társadalomnak egyik tekintélyes osztálya s kivált a jogszolgáltatásnak egyik lényeges alkotó eleme — az ügyvédi kar, — a mely az államháztartási költségekhez magas adókulcs szerinti megadóztatása által egyfelől, másfelől pedig bélyeg- és jogilletékek által jelentékeny összeggel hozzájárul, mindemellett is mintegy kiszemelve legyen arra nézve, hogy a jelzett — természetes jog szerint is merőben indokolhatatlan és csakis absolute kormányrendszerből s a finance-praxis abusiv kifejlődéséből keletkezhetett, ennélfogva ma már korszerűtlen — szabályzatokkal sújtatván, üldöztessék; már pedig akármelyikét is a fen kiemelt hiányosságoknak figyeljük, mindannyinak metsző éle első sorban csak az ügyvédet s még pedig igen érzékenyen érinti. A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában.*) Harmadik czim. Az eljárásra vonatkozó czim nagyban és egészben az 1868. LIY. t.-cz. rendszerét tartja fen. E rendszer elleni panaszainkat jelen alázatos felterjesztésünk bevezető részében előadtuk már. Magától értetődik, hogy a mit a szóbeliség érdekében felhozni szükségesnek véltünk, részletes alkalmalmazását főkép az eljárást tárgyazó czimben találja. Nem akarjuk ebbeli észrevételeinket itt ismételni. De annyit felemlitendőnek tartunk, hogy a javaslatnak ezen és a következő (bizonyítási) cziménél bőséges alkalma lett volna, ha nem is a szóbeliséget behozni, de legalább oly intézkedéseket tenni, melyek által az előkészíttetik. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy ez irányban a javaslat egészen tétlen. *) Az elűbbi közleményeket 1. a 26. 27. és 31. számokban. Szeri: