Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 32. szám - Hivatalnok mulasztása befolyhat-e telekkönyvi bejegyezvény rangsorozatára

— 248 — in verschiedenen Zeiten verübten Handlungen daher als eiu Ganzes sicli darstellen«. Az ausztriai 1852. május 27. büntetőtörvénykönyv 263. §-.•» és a volt büntető peres eljárás 270. §-a ellenben megemlékeznek a folytatólagos bűntettről törvényes alakban is; az első igy szól: »Als ersckwercnde Umstaude eines Vergebens so wie einer Ubertretung sind anzuseben: a) die Fortsetzung der strafbaren Handlung durcb liingere Zeit« etc.; a másik, mely azon esetek felsorolásával foglalkozik, melyeknél egy tanú vallomása is jogi bizonyítékot nynjt, igy bangzik : : wenn eine strafbare Handlung öfter wiederholt, oder durcb liingere Zeit, oder in mebreren Tbeilakten fortgesetzt würde« etc. Azonkívül Iíerbst1) és Hye-Glunek2) a folytatólagos bűntett mind tudományos megállapitásával foglalkoznak, mind gyakorlati szükségességét bangsulyozzák. Hazánk bíróságainak e tekhitetbeni gyakorlatáról lájdalom semminemű tudomásom nincs, mert a legfőbb itélőszéknek büntető ügyekben bozott határozatai egyáltalában nem részesülnek eddig oly méltatásban, minőt — a vitás kérdések eldöntése érdekéből — megérdemelnének. Büntető jogtudományunk e speciális kérdéssel tüzetesebben nem foglalkozott;nagybecsű tankönyveink tanusága szerint azonban a subjectiv felfogás az uralkodó, és pedig az ^elhatározás egysége* képezi a folytatólagosság criteriumát.') 1)b) ) Büntető-törvénykönyvünk — a mint egyrészt az ujabbkori európai büntető-törvénykönyvekébez hasonló azon helyes álláspontra helyezkedett, hogy a folytatólagos bűntettre nézve törvényes enunciatiót nem tartalmaz, másrészt a folytatólagos bűntetthez küljelenségei annyira hasonló delictum iteratum megjelölésére a helyes formulát nem alkalmazta (96. §.). Kettős ut nyilik a halmazat és folytatólagos bűntettre vonatkozó kuszált kérdések törvényhozói uton való szabályozására: vagy az, melyet a belga törvényhozás 1867-iki büntető-törvénykönyvében követett (Livre I. chapitre VI.), hogy a halmazat és annak nemei, de még kevésbbé a folytatólagos bűntett fogalmának meghatározásába nem is bocsátkozott, és igy a bíró előtt ezt az egész tant nyilt kérdésnek hagyván, utóbbit a tudomány elveihez utasitja, ha gyakorlatilag azon kérdés eldöntésére hivatva van: egy vagy több bűntett és utóbbinak minő alakjai forognak fen; vagy azon az ujabb keletű európai büntető-törvénykönyvek nagyobb része által követett ut, hogy csak a halmazat fogalma és annak nemei határoztatnak meg, de ez oly minden kétséget kizáró praecisióval történik, hogy ezek formulája alá a folytatólagos bűntett semmi esetre sem subsumálható. Utóbbi módot választotta a mi törvényhozásunk, de itt nem használta azon praecis szövegezést, melyet a külföldi törvénykönyvekben, u. m. a német birodalom bk. 74. §., az osztrák javaslat 76. illetve 75. §. feltalálunk. A most emiitett két törvénykönyv a delictum íteratumot a folytatólagos bűntettől kétséget kizárólag megkülönbözteti és a megbüntetés szempontjából csak az elsőre a halmazati elvek alkalmazását szorítja akkor: mikor a »selbststandige Handlungen* kifejezésre súlyt fektetnek. E két törvénykönyv — e kérdésre vonatkozólag — azt mondja : csak azon büntettek vagy vétségek lesznek az itt elősorolt halmazati szabályok szerint megítélve, melyek önálló, egymástól független cselekvények folytán büntettek vagy vétségekként jelentkeznek; ellenben a folytatólagos bűntettre, miután ez nem önálló, nem egymástól független, hanem csak ugyanazon bűntett-fogalmat többször megvalósitó, de egymás között bizonyos vonatkozásban lévő cselekvényekből álló egy egészet képez, e szabályok nem alkalmaztatnak. Tehát e törvénykönyvek figyelmeztetik a bírót, hogy a !) Handb. des alig. oest. Strafr. Wien 1865. 138. lap. -)I Ford. Somossy J. auszt. btk. ált. része 131—402., különösen 374—77. lapokon. 3) Jogtudományi hetilap 1867. számában Pauler idézése szerint van egy e tárgyú értekezés, de nem szerezhettem meg. *) Pauler : Büntetőjogtan I. k. 161. §. '*) Schnierer : Büntetőjog által. rész. 253. lap. s) Körösy : Büntetőjogtan I. k. 81. lap. ') Kautz : Magyar büntetőjog. 128. §. delictum iteratumot, mely ugyanazon bűntett vagy vétségnek többszöri — de mindenkor önálló, egymástól független cselekmények elkövetése — által ismétléséből áll, ne téveszsze össze a folytatólagos büntettél, és meghagyják a bírónak, hogy csak a delictum iteratum-ra (ismételt bűntettre) alkalmazza az itt előirt halmazati szabályokat, ellenben a folytatólagos bűntettre soha. A mi törvényhozásunk azonban ezen helyes szövegezést, alapos figyelmeztetés daczára (lásd Schnierer bírálatok 44. lap), magáévá nem tevén, a 96. §. azon szövege: »ugyanazon büntetendő cselekvényt több ízben követte el« a delict. iteratum és a folytatólagos bűntett közötti különbséget elenyészteti és igy a folytatólagos bűntettre is az ott körülirt halmazati szabályok alkalmazhatóságát megengedi. .Pedig törvényhozásunk ezt nem akarta, a mint ez az ezen szövegezésre vonatkozó indokolásból ki is tűnik; ellenkezőleg, az indokok 321.—322. lapokon határozottan hangsúlyozzák, hogy a folytatólagos bűntett a halmazat körébe nem tartozik. Miután ezek szerint törvényhozásunknak a szóban lévő kérdésekre vonatkozó akarata és akaratának törvényes alakban való nyilvánítása között evidenter ellentét létezik: az interpretatio elvei szerint — de lege lata-ra | vonatkozólag a törvényhozó akaratának kell uralkodnia. i — akaratának helytelen nyilvánításával szemben, a 96. I §-ra vonatkozólag törvényhozásunk akarata csak az lehetett, ! hogy az ott körülirt halmazati szabályok az ismételt bűntettre adott tág fogalommeghatározás daczára, a folytatólagos bűntettre nem alkalmaztathatnak. De lege ferenda azonban tanácsos volna a 96. §. helyett a következő szövegezés: >Ha ugyanazon személy több önálló cselekvény által több különnemű büntettet vagy vétséget, avagy (ugyancsak több önálló cselekvény által) ugyanazon büntettet vagy vétséget több izben követte el<, stb. Dr. Lukács Adolf, jogakadémiai tanár. Hivatalnok mulasztása befolyhat-e telekkönyvi bejegyezvény rangsorozatáia. A telekkvi rendelet 61. §-a kételyt hágy a telekkönyvi bejegyezvények rangsorozatának tekintetéből a következő esetben, mely különösen flagrans, mert gyakori, a vidéki gyakorlatban. Tegyük, a telekkönyvi hatóság iktató hivatalában reggeli 9 órakor kezdődik a beadványok elfogadásának hivatalos ideje. Pont 9 órakor érkezik egy telekkönyvi beadvány. A hivatalnok még nincs a hivatalban; az iktató hivatal még be van zárva. Vár az illető az ajtó előtt. Fél tiz óráig egymás utáni időközökben több személy gyül össze az ajtó előtt, mindegyik telekkönyvi beadványnyal kezében. Időközben tán a posta is megI érkezett egy csomó beadványnyal. Fél tiz órakor jön a fél órával elkésett hivatalnok, kinyitja az iktatóhivatalt, a váró közönség egyidejűleg ' nyomul a hivatalba. Kérdés, ha az ilykép beérkezett kérvények, vagy ezek között többen ugyanazon telekkönyvi jószágtestre vagy ugyanazon nyilvánkönyvi tételre vonatkoznak, a bej egyez vények közötti rangsorozat mi szerint határoztatik meg ? A telekkönyvi rendelet idézett §-ának 1. bekezdése szerint a telekkönyvi bejegyezvények hatályossága azon időponttól fogva kezdődik, melyben az azok teljesitéseérti szabályszerüleg felkészített kérvény a telekkönyvi hatóság: iktatóhivatalába érkezik. A fenti esetben egyidejűleg érkezteknek veendők-e a beadványok ? Annyi kétségen felül áll, hogy a megérkezés időpontjának fontossága jura vigilantibus scripta sunt-féle elvben találja forrását. Szintoly bizonyos azonban, hogy A., ki beadványával a hivatalos helyiség előtt B. előtt megjelent, ddigentia mulasztásának hátrányaival nem terhelhető, mely mulasztás nem öt, hanem a hivatalnokot terheli. Másként áll a dolog p. o. azon esetben, midőn a posta több beadványt hoz egyidejűleg a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába. Igaz ugyan, hogy itt is lehetséges, sőt valószínű, miszerint a különféle beadványok nem ugyanazon időpontban lettek elpostázva. De tudatván, miszerint ugyanazon vitelezési eszközzel meghatározott időben vitetnek el, méltán egyidejűleg megérkezetteknek vehetők. De mikor a beadvány a hivatalos időben megérkezik és csak véletlen folytán az iktató könyvben számot nem kaphatott, kérdés, hogy a később érkezett beadvány joggal egyenlő rangsorozatban részesithető-e ? Az idézett 61. §. 1. bekezdése szerint bizonyára nem. Mert a hivatalba érkezés jogi mozza-