Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 32. szám - A folytatólagos bűntett

— 247 — a követelések vevője a telekkönyvi irattárból később is, minden akadály s a végrehajtó bíróság minden közbenjárása nélkül is, megszerezheti. Dr. Lórik Adolf. A folytatólagos bűntett. ' (Befejezés.) A legújabb időkben keletkezett büntető-törvények a folytatólagos bűntettre nézve semmi enunciatiót nem tartalmaznak, a mi a fentebb emiitett pár német particularis büntető-törvénykönyvek ellenkező eljárásával szemben közelismerésnek örvendő vivmányt képez; miből azonban nem következik az, hogy e fogalom alkalmazása a gyakorlatból is ki volna zárva.1) 1. A franczia code pénal e fogalomról ugyan sehol sem tesz említést, de a franczia criminalisták foglalkoznak vele, sőt gyakorlati szükségességét és hangsúlyozzák: igy Orto1 a n,2) midőn előadja a délits instantanés és délits continus-chroniques-successifs közti különbséget, ennek gyakorlati következményeit következőleg hangsúlyozza: 747 : * Le délit continu étant un délit unique, il ne peut y avoir qu'une seule pénalité encourue, qu'une seule poursuite: sela est incontestable«. Hasonlag gyakorlati fontosságot tulajdonit a folytatólagos bűntettnek különösen az elévülés szempontjából Boitard3) is. 2. A belga code pénal (1876. június 8.) szintén nem intézkedik a folytatólagos bűntettről. A Code I. könyvének VII. fejezetében, mely büntettek halmazatáról szól, sem a halmazat, sem a folytatólagos bűntett fogalomnak alakitása meg sem kiséreltetett. Nypels1) azonban commentárja egyik kitételével azon vélemény elfogadására késztet, hogy a folytatólagos bűntettre is a halmazati szabályok alkalmazandók. Ez felfogásom szerint következő szavaiból kitűnik: »Que les infractions concurrentes soient 1 iées entre elles par des circonstances, de lieu, de temps ou de cause, ou qu'elles soient indépendantes l'une de l'antre, cela est indifférente; il suffit que les faits qui constituent les infractions soient distincts, alors mérne qu'ils se seraient succedé k court íntervalle*. Annál tüzetesebben fejtegetése körébe vonja Haus5) a folytatólagos bűntett fogalmát, melynek criteriumát hol az e 1határozás, hol a czél és a motívum egységére alapitja, mint a következő szavaiból kitűnik: 359. pont: »Sices fait plus ou moins nombreux, sont l'execution successive d'u n e J) Mint ezt Oppenhoff tévesen állítja f. i. m. 2) Élements de droit pénal 4 edit. Paris 1875. 321. 329. lapok. 3) Lecons de droit criminel. Paris 1876. 792. lap. <•) Le Code Pénal Belge interprété etc. Bruxelles 1876. lap. c) Principes généraux de Droit Pénal. Gaud 1874. Tome I. 266. s k. lapok. Élj meg tisztességgel állásodhoz illően, ne nyalj s ne harapj, ne koldulj s ne rabolj. Nem vagy te sem hivatalnok, sem kereskedő, sem biró, sem pedig iparos, de még csak orvos sem, a kinek szabad kankánt is tánczolni a morál kopasz fején. Neked semmi olyas megengedve nincsen, a mire más embertársaidat az általános önfentartási irtó háború, a Hobbes-féle bellum omnium contra omnes kényszerit s tehát jogosít, s neked mindaz határozottan tilos, a mi mindenkinek határozottan szabad. De hogy el ne csüggedj, az isteni gondviselés nivelláló keze megadta viszont neked magadfajtáiddal kamarának egyesülhetni, sőt e jogodat mint minden jogot kedves kötelességgel garnírozta, — megadta neked, hogy Hobbes elméletét e szűkebb körben szakértelmű próba tárgyává tehesd, és the last but not tbe least — megadta neked, hogy háboritlanul igényt tarthass egy kövér csődperügyelőségre, avagy hagyatéki gondnokságra, mely igénytartás senki által meg nem zavart folytonos épségben maradására az illetékes körök a legnagyobb figyelemmel leendőek. És ad vocem »gondnokság«, — tudd meg, hogy irodád megnyitásakor — mihelyt valamely emberséges czég fizetéseit beszünteti, rögtön megtesznek csődperügyelőjévé, mert tudva van az illetékes osztó igazság előtt, miszerint a kezdő ügyvédnek nemcsak hasznos, de majdnem szükséges is egy >kiházasitó-csőd, mely neki éltet, erőt és önbizalmat ad« .... de pardon ! Ezer bocsánat! ilyet nem kapsz; megtévedtem, azt hittem Bécsben vagyok, hol ez a bevett szokás. Pedig csak Budapesten vagyunk, a hol a kezdő ügyvéd egytől-egyik megbízhatatlan egyén, a ki mellé csodálatos, hogy két detektivát nem tesznek, —vagy hogy igen ? — a ki mihelyt ügyvéddé avatják, rögtön »quaeret, quem devoreU, a kiben nincsen se lelkesedés, se jellem, se idealismus, sem mérne resolution erimin elle. leur reunion ne forme qu'une seule infraction, l'unité de conceptionetdebut contrainant l'unité de délit«. Majd ismét 360. pont: »mais comme ils se rattachent tous a une seule et mérne resolution crimmelle, dont ils ne sont, que l'execution successive, leur reunion ne forme qu'une seule et mérne infraction«. Példaként a többi között azt az esetet hozván fel, midőn valaki egy pinczében levő bort több izbeni elvitel által —endivers voyages— ellop, és épen ily körülírását a folytatólagos bűntettnek adja a 364. pontban is. Gyakorlati fontosságára utal akkor, mikor az elévülés szempontjából e fogalom sajátságát illustráló jogi következménye iránt következőleg nyilatkozik Tome II. 486. lap 1248. pontjában: »Les infractions qui se composent d'une suite de faits delictueux, répétés plusieurs fois, a fin de realiser un mérne projet criminel, ou les infractions collectives par suite de l'unité de but, se preserirent á compter du dernier acte*. A többi európai legujabbi törvénykönyvek és javaslatok, u. m. a német birodalmi 1870. május 30., a zürichi 1871. január 8., az ausztriai törvényjavaslat a folytatólagos bűntettre vonatkozó enunciatiót nem tartalmaznak. A gyakorlat terén azonban a judicatura mindenütt kisebb nagyobb szerencsével alkalmazza. A birodalmi német büntet ő-t örvénykönyv által kifejlesztendő gyakorlatra nézve Oppenhoff1) aztállitja, hogy miután a büntetőtörvénykönyv az iránt nemcsak nem nyilatkozik, de sőt a 74. §-ban egyenesen csak >több önálló cselekvény t« hangsúlyoz, a folytatólagos bűntett ez intézkedés által a gyakorlatból száműzetett. Ellenben Stemann2) és Schwarze3) épen az ellenkezőt erősitik, t. i. azt, hogy e §-ban az önálló cselekvények hangsúlyozása épen azért történik, mert e §. a halmazatról intézkedik, és ezen a halmazatra vonatkozó intézkedésből nem lehet logice a folytatólagos bűntett megszüntetésére következtetni. Épen ily értelemben intézkedett a porosz 1851. april 14-iki büntetőtörvénykönyv, s a berlini főtörvényszék nemcsak alkalmazta, hanem a fogalmat a biró feladata körén tul eső doctrinális formában meg is határozta.4) A zürichi Canton gyakorlata, mint ezt Benz5) Commentar-jában hangsúlyozza, szintén alkalmazza a folytatólagos bűntett fogalmát, bár fogalma törvényesen megállapítva nincs: >Sie (d. Praxis) sieht es als fortgesetztes Verbrechen an, wenn die verbrecherischen Handlungen nur als die Ausführung des auf ein bestimmtes Verbrechen gerichteten Entschlusses erscheinen, die einzelnen wennauch ') Commentar I. 183—187. lap. a) Id. értekezés. 2) Commentar 274. lap. *) Ez ellen Hálschner, John, Merkel, stb. id. m. 6) Strafgesetzbuch für Cant. Zürich. 1871. pedig — »anyagi garantia!« Elfeledém, hogy nálunk elég csodálatos, hogy fiatal fiskálisra pert biznak, mert »nehezére esik a befolyt pénzt el nem sikkasztani*, s elfeledém, hogy nálunk napilapos vezérczikkekben szükséges már figyelmeztetni a p. t. felpereseket, hogy az Istenért — keressék fel a »renommirt« irodákat! Mindezeket a kir. tábla kapuja alatt valami filosofikus Dámon súgta a fülembe, de én nem hallgattam rá, mert szivem dobogott, mint egy fris lánykáé, a kit mamácska először remorkiroz be a fényes báli terembe, hol oly csillogós a világ, oly szeretetreméltó minden teremtés, a hol minden csak arany, meg gyémánt, meg tárlatán, meg rózsaillat, s a hol oly sikamlós a parquet. . . . Nem győztem eléggé összevisszatapogatódzni magamon, hogy vajon én vagyok-e igazán ez az uj diplom-adta, s miután e tekintetben teljes megnyugvást érzék, hazafelé mentem, — persze már másnap, de hát olyankor ki szokott esni az ember a kalendáriomból — azon meggyőződésben, hogy már másnap két szál egyenruházott gondviselést leszek kénytelen kölcsönkérni rendőrségünktől, nehogy az a tolakodó sok »fél« az ajtómat betörje. — Botrányos csend uralkodott az erre következett napok idején lakásomon, oly mélabús siri csend, mintha csak valamely vidéki genie első képviselői nagy beszédének színhelye lett volna, avagy mintha közzétettem volna már valamennyi fővárosi hirlapban hüvelyknyi vastag betűkkel, hogy irodámat ott meg ott megnyitottam. Soha eddig oly igazán chez moi nem éreztem magam, mint diplomám e mézes első napjain. Ezelőtt e csendes világ feledte magányt mindig csak egy fővárosi ügyvéd barátom irodájában szoktam felkeresni s találni, hogy ott egy pár csendes órát zavartalanul aludhassam, — most már saját ily paradicsomom volt. Ridens. *