Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 32. szám - Döntvénybirálat. 6. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1879. augusztus 7. Külön mellékletek: a „Döntvények gyjjteménye1', ai „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak el) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" ezimfl mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetés legczélsze] zek b i i,lékr«l MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Döntvénybirálat. Dr. Lövik Adolf ügyvédtől. — A folytatólagos bűntett. Dr. Lukács Adolf pécsi jogakadémiai tauártól. — Tárcza. (A pálya kezdetén). K i d e n s. — Hivatalnok mulasztása befolyhat-e telekkönyvi bejegyezvény rangsorozatára ? S a r 1 a y Edétől. — A bélyeg- és illetéktörvényekről. — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhivások), — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteménye* 1879. évi tartalommutatója. A következő sorokat vettük : Budapesten, 1879. július 29-én. Tisztelt szerkesztő ur! Ha valaki a nagyméltóságú m. kir. Curiának mint semmitőszéknek határozatait »cornmentár«-ként kapcsolná oda perrendtartásunk illető szakaszaihoz, azok, kik a perrendtartást megalkották, az illető szakaszban aligha fognának saját művökre ismerni, annyi már az eltérés, az ellenmondás a perrendtartás szavai és a semmitőszék enunciatiói között. Az egyes határozatok között pedig annyi ismét az ellentét, hogy ha valaki azok alapján akarna a perrendtartáshoz commentárt irni, ebbeli munkáját csakhamar abba kellene hagynia. Hogy ez igen sajnos jelenség, senki sem fogja tagadhatni. A judicaturának még akkor sem volna szabad a törvénynyel ellenkezésbe kerülni, ha a törvény dispositiója helytelen, ellenben a semmitő biróság nézete a lehető legtökéletesebb volna, — mert nem szolgál sem a közjónak hasznára, sem pedig a törvény és bíróságok tekintélyének emelésére, ha mást mond az ország számára megirott és kihirdetett törvény, s mást az egyes felek részére meghozott birói határozat. Hogy mi lehet oka az általam jelzett szomorú tüneménynek, arról valószinüleg velem együtt sokan elmélkednek. Lesznek, kik e jelenséget annak fogják tulajdonitani, hogy a perrendtartás sok dispositiója el van tévesztve, s hogy a- semmitő biróság mintegy ösztönszerűleg helyreigazítani kívánja azt, a mit helyeselhetőnek nem tart. Lesznek mások, a kik a bajt a törvény homályosságának hajlandók beszámítani; de lesznek talán olyanok is, a kik a baj okát a törvény-magyarázók emberi gyarlóságában látják^ rejleni. És az utóbbiak véleménye legalább is oly alapos, mint a többieké, a kik a baj forrását kizárólag a törvény-magyarázó bíróságon kívül keresik. Egyébiránt bármi is legyen oka az általam jelzett tüneménynek, annyi bizonyos, hogy a baj immár tűrhetetlen kezd lenni. A perrendtartás hiányai és homályosságai már is uj törvényhozásra ösztönöztek, s e téren küszöbön állanak a kivánt javítások. A bíróság körében mutatkozó gyarlóságokon azonban a törvényhozás aligha segíthet. Hiszen azt mutatja a tapasztalás, hogy a perrendtartásnak leghelyesebb és legvilágosabb intézkedései mellett is ellentétes judicaturák merülnek fel. Ez irányban egyéb, a biróságok szervezésének körébe vágó intézkedéseken kívül, különösen a szakirodalom segíthetne. A szakirodalom, törvényjavaslatok és törvények kritikájával, a jogfejlődésnek igen nagy szolgálatot tett. s bizonyára a törvény-magyarázat fejlődésének is hasznára fogna válni, ha a szakirodalom egyes törvény-magyarázati esetek kritikájával bővebben foglalkoznék, mint azt eddig tette. Tisztelt szerkesztő ur nyitott már erre becses lapjában rovatot, s kívánatos volna, hogy az ügyvédi kar e rovatot illő komolysággal és higgadtsággal minél élénkebben kultiválja. Mint egyik szerény tagja a karnak, a közmunkához tehetségeim arányában hozzájárulni óhajtván, ha tisztelt szerkesztő ur az ide mellékelt kritikai czikket helyesnek fogja találni, vegye becses lapjában hasznát. Fogadja kiváló tiszteletem kifejezését. Kész kartársa Dr. Lövik Adolf. Döntvénybirálat. VI. A sziráki kir. járásbíróságnak 1879. april 22-én 1374 sz. a. kelt következő végzése ellen: »Végrehajtást szenvedett M. A. által f. évi február 12-én megtartott árverés ellen 568/1879. sz. a. beadott előterjesztés és a kiküldött végrehajtó meghallgatása után következően végeztetett: A megtartott árverés jóvá nem hagyatik, s az összes végrehajtási iratok végrehajtató további szorgalmazásáig irattárba tétetni rendeltetnek. Az árverésen befolyt 4 frtnyi vételár árverezőnek szabályszerűen általa kiállított nyugtára e biróság által kiutalványoztatik. Az árverés alkalmával eszközölt folytatólagos foglalás szintén jóvá nem hagyatik, s a lefoglalt tárgyak a zár alól feloldatnak. Mert: Kiküldött végrehajtó az által, hogy a felperes részére 1—9 tételszámok alatt lefoglalt alperesi követeléseket együttesen és nem tételenkint külön-külön a foglalási jegyzőkönyvben kitett becsértékben bocsájtotta árverés alá, szabálytalanságot követett el, mert felperesi megbízott az által, hogy kiküldött bírósági végrehajtó jelenI létében pénzért árverezőket szerzett, és azokat azzal biztatta, hogy legalább 1 irtot Ígérjen s ne féljen, hogy ő lesz a vevő, mert felperesi megbízott többet fog ígérni, törvényellenesen járt el, mert mind a kiküldött végrohnjtó, mind felperesi megbízott érintett eljárásának tulajdonítható az, hogy a felperesi megbízott az összesen 2786 frt 68krra becsült alperesi követeléseket 4 írtért vehette meg. A folytatólagos foglalást jóváhagyni nem lehetett s a lefoglalt tárgyakat a zár alól feloldani kellett, mert a végrehajtónak 419 frt 40 kr. s jár. iránti követelése a lefoglalt alperesi kövételésekből eléggé biztosítottnak tekinthető. Miről az érdekelt felek értesitendők«, végrehajtató T. K. semmiségi panaszt emelt következő indokokból: mert a követelések egyenkinti árvereztetését sem felperes sem alperes sem az árverezők nem kívánták; mert cselekvő követelések alaposan és hitelesen megbecsülhetők nem lévén, elárvereztetésök gyakorlatilag csak ugy vihető ki, ha az árverezők, kik az egyes követelések értékét nem ismerik, a követeléseket egy csoportban, vagyis a jókat a roszakkal együtt szerezhetik meg; mert árverező felek felkeresése és buzdítása az árverés siker-ét nem csorbítja, sőt a versenyzést előmozdítja, tehát törvénytelen eljárást nem involvál; mert az árverés silány eredményéhez képest további foglalásnak volt helye.