Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 31. szám - A tanú általi bizonyítás némely visszaélései ellen

Kilenczedik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1879. július 31. Kül3n mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye", ai „Igazságügyi rendeletek Iára" és »z ..Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és a< „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre S forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Ar. elGfizel legczéls zek b l - >• vidékról i t a 1 v .i u v utján IWEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A tanú általi bizonyítás némely visszaélései ellen. (S. S.) — A folytatólagos bűntett. Dr. Lukács Adolf pécsi jogakadémiai tauártól. — Tárcza. (Heidelbergi levelek.) Dr. Nagy Dezsőtől. — Calamitások a bélyegilletékek beszedése körül. Kon József ügyvédtől. — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyüjteménye< 1879. évi tartalommutatóját. A tanú általi bizonyítás némely visszaélései ellen. (S. S.) Sommás eljárásban tapasztalt dolgaim közül legyen szabad egyet nyilvánosságra hoznom, mivel oly természetű, hogy azon jogorvoslat nem orvosolhat. Egyszerű idéző végzés. S mégis koporsó, melyben tán már szám nélküli jogos követelés alussza myticus álmát. Generálizom az esetet. Sommás ügyben alperes hivatkozik tanura. Állit! a, hogy az X. helyben lakik. Megkeresik az X. jbiróságot. Ennek átirata szerint immár Y.-ban lakik. Megkerestetik Y.jbiróság. Ennek átirata szerint jelenleg tanú Bpesten van. Utasittatik alperes, hogy jelentse be tanú jelenlegi bpesti lakását. Bejelenti. Tanú megidéztetik, és pedig saját kezéhez. A kihallgatására kitűzött tárgyaláson meg nem jelenik. Újra megidéztetik, és pedig saját kezéhez. A kitűzött tárgyaláson újra meg nem jelenik. Ismét megidéztetik. De immár nem egyszerűen! 20 frt bírság mellett. Ismét nem jelenik meg. Ezek után vitázhatlanul érdekes az oly eljárás, milyen a következő, mely nek tutelája alatt sircsendben nyugszik jobb időkig az ügy: megidézendő újra 50 frt birság terhe mellett; ha ismét nem fogna megjelenni, 100 frt birság mellett é. i. t., mig a birság lajtorjának utolsó hágcsójára érve, 300 frt birság fenyegetésével idéztetett az a renitens tanú; — ennek utáua egy kis nyugpont következik; uj foksor: a pénzbüntetés átváltoztatása fogságbüntetésbe. Hasonló climaxban. . . . És felperes mindaddig várhat követelésével. Az ügy tárgyalása mindaddig felfüggesztve, mivel az ezúttal méltatott bírói felfogás szerint a biróság, mig a tanút ki nem hallgathatja, további tárgyalásába az ügynek nem bocsátkozhatik; alperest bizonyitéktól el nem üthet, — az ellenfél kérelmét pedig hogy, tekintve, miszerint a kérdéses tanú utáni hajtóvadászatban már annyi meg annyi idővel húzatott az ügy, tűzzön ki záros határidőt, melynek lefolytáig, ha alperes nem állítja a tanút a biróság elé, az mellőztessék, mint törvényellenes visszautasittatván. És ha tanú nem találtatik? És ha a bírságot fizeti ? Vagy ha elszenvedi a szabadságvesztés büntetését? Akkor szegre akaszthatja követelését felperes. Hogy az ily felfogás hova vezet, ép oly kevéssé igényel kifejtést, mint az, hogy az ily felfogás honnét ered ? Azon szép idő, midőn még a peres ellenfelet is antestatio folytán obtorto collo in jus rapere lehetett, már nincs. A testes auro tracti időszaka is, mely ugyan a régi Code de Procédure-ban (»mandat d'amener*') és ujabban is például Badenben (»Vorführungsbefehl«') halvány viszfényre talált, szintén lejárt már. A magyar polgári eljárás ily intézményt soha nem is ismert. De még azon esetben is, ha a bűnvádi eljárás hasonszerüségére a makacs tanú a polgári eljárásban is hatalommal elővezethető volna, oly hatalom nem létezik, mely őt vallomásra kenyszerithetné, ha csak a tortura büvszeré') O r d o n n. 1667. 8. art.; Code de Procedure Civ. 264. §. ; C h r i s t. D. Erhard: Napóleon I. Civ. Ger. Ordn. d. franz. Reichs. Leipzig 1808. 90. lap. 2) P r o c e s s-0 r d n. v. I. 1851. : 459. §.; P r o c e s s-0 r d n. v. J. 1864.: 474. §. hez nem akarunk folyamodni. Az ügy érdemére nézve tehát teljesen ugyanazon eredmény áll be, hahogy megjelent tanú a vallomást indokolatlanul megtagadja, mint ha szabályszerűen megidézve, indokolatlanul a birói meghívásnak meg nem felel. Világos, hogy ily esetben nem az ügynek további tárgyalása, hanem az illető tanú általi bizonyíték mellőzendő. Az állítás, ha csak más módon be nem bizonyittatik, be nem bizonyítottnak veendő. Hiszen mi sem volna különben könnyebb, mint ily uton a legvilágosabb ügy eldöntését nemcsak tetemes időre elhúzni, de teljességben lehetetlenné lenni. Hogy ily perhuzás perrendellenes, bizonyítja a prts 195. §-a. Hogy a tárgyalás egyszerűen folytatandó, mutatja a 205. §., miután ha a több izben szabályszerűen megidézett tanú megjelenni vonakodik, tekintve hogy vallatási kényszer, de még megjelenési kényszer sem létezik, hanem csak meg nem jelenés miatti büntetés: ily eset a 205. §. alá subsumálandó, mert »a per folytában megnevezett tanú . . . kihallgatása . . . lehetetlenné lette Az osztrák uj perrendi javaslat e tekintetben általános elvet állit fel, mely szerint a biróság minden esetben, a mikor valamelyik fél oly bizonyitékot ajánl fel, melynek megengedése által a pervita eldöntése elhuzatnék, ha a biróság azon meggyőződésben van, bogy a hivatkozó fél avval csakis pervonást czéloz, az ellenfél egyszerű kérelmére e bizonyitékot visszautasíthatja.1) A mennyiben pedig a bizonyíték általi bizonyítás kivihetősége kétségesnek mutatkozik, avagy ennek bizonytalan időtartamú akadály állja ut ját, ezen esetben a biróság, még ha nem is perhuzásról van szó, az ellenfél kérelmére záros határidőt szabhat, melynek eredménytelen lefolyta után mindegyik fél a tárgyalás folytatását követelheti. ) Ezt rendeli a törvény általánosságban a bizonyítékokról. A tanuk általi bizonyításra nézve pedig különösen ismétli, miszerint azon esetben, ha valamely tanú meghallgatása hiába megkiséreltetett és annak ujabbi beidézése előreláthatólag a pernek elhúzását eredményezné, a per bírósága indítvány folytán köteles határidőt szabni, melynek eredménytelen lefolyta után mindegyik félnek jogában áll, a szóbeli tárgyalás folytatólagos tárgyalására határnap kitűzését kérelmezni.5) És ez jogtalansághoz nem vezethet, mivel ily bizonyitéktól való elesés az 563. §. szerint »Wieder') Entw. einer Civil Proc. Ordn. für die ím Eeichsrathe vertretenen Königreiche und Liinder ; Wien 1876, 211. §. : »Werden thatsáchliche Behauptungen oder Beweismittel, durch déren Zulassung die Erledigung des Rechtsstreites verzögert würde, unter Umstánden vorgebracht, aus welcher das Gericht die Überzeugung gewinut, es sei das Vorbringen in der Absicht, den Process zu verschleppen, zurückgehalten worden, so kann die Parthei mit einem solchen Vorbringen auf Antrag ihres Gegners zurückgewiesen werden. -) Entwurf ibid. 312. §. : »Erscheint die Ausführbarkeit der Beweisaufnahme zweifelhaft oder steht derselben ein Hinderniss von ungewisser Dauer entgegen, so kann das Gericht auf Antrag bei der Anordnung der Beweisaufnahme oder wahrend der Dauer di-rselben eine Frist bestimmen, nach derén fruchtlosem Ablaufe jede Parthei die Bestimmung der Tagfahrt zur Fortsetzung der mündlichen Verhandlung zu begehren berechtigt ist.« ") Entwurf ibid. 384. §. : »Ist die Vernehmung eines Zeugen vergeblich versucht worden, und ist anzunehmen, dass Wiederholungen zu einer Verschleppung des Processes führen würden, so hat das Processgericht auf Antrag eine Frist zu bestimmen, nach derén fruchtlosem Ablaufe jede Parthei berechtigt ist, die Bestimmung der Tagfahrt zur Fortsetzung der mündlichen Verhandlung zu begehren.