Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 30. szám - Heidelbergi levelek. 2. [r.]

— 230 — tétlenül és csak fi-ági osztályossal szemben, az örökösödésből kizáratnak. A kitagadás, melyró'l a párisi és a legtöbb coutume hallgat, a római jog (Nov. 115) és II. Henrik 1556. febr. édit-je által (megerősitve 1579. 1639. 1767.) szabályoztatik, mely utóbbi szerint kitagadható figyérmek, ha 30, lány, ha 25 éves kora előtt apja vagy anyja beleegyezése nélkül férjhez megy, illetve megházasodik. Az ősi javak háromlásában a hűbéri jog szigora szabálya »propres ne remontent< odaváltozott, hogy azok csak más ágra nem szálltak vissza, mint a honnan eredtek volt, és uralkodóvá lett a »paterna paternis, maternamaternis«, azaz ősi javak is visszaszálltak lemenők hiányában a felmenőkre, de az apaiak csak apai, az anyaiak csak anyai ágon.15) Eháromlás is különböző volt. Némely coutume (coutumess oucheres) szerint csak akkor szálltak az ascendensre, ha ő is az ősi javak szerzőjének leszármazottja, mások (coutumes de cőté et ligne) szerint elég, ha ugyanazon ágon oldalrokon (igy Paris 326. Orléans 324.), ismét mások az örökhagyó azon ágon legközelebb rokonát teszik örökössé, melyről a javak a családba kerültek." ) Ez ősi javak örököseit illette a réserve coutumiere. Vitás volt az egyes ágak javainak és örököseinek viszonya egymáshoz. Minden ágbelieknek külön kijárt águk ősi osztályrésze ; de ha nem is volt valamely ágon örökös, ez ágbeli javak felett még sem rendelkezhetett mindenütt szabadon az örökhagyó; hol a fiscusra vagy uradalomra szállottak,17) hol (bár rendszerint csak ab intestato) a másik ágra,lb) mindkét esetben megadatván a kihalt ági réserve sérelmével tett intézkedések ellen a támadás és reductió joga. A réserve mennyisége a párisi coutume szerint az ősi ingatlan javak 4/5 része, tehát végrendelet és halál esetére való ajándékozás utján csak részük (quint datif) hagyható bárkire (a. 292). Élők közötti ajándékozás azonban minden ősi javak tekinl etében is korlátlan maradt (a. 272.), elég biztosítéknak tartatván ez ellenében, hogy érvényéhez birtoklány köteles rész kiegészítését sem követelheti, ha bármi csekély p. o. csak chapel de roses (az asszonynak az egyházatyák által emiitett koronája : Eichehourg i. m. t. 4. p. 667.) volt is hozománya. — Bretagne 557. art. még azt sem engedi meg, hogy a szülő a kiházasitáskor a lánynak fentartsa az öröklést vagy végrendeletileg visszahívja az örökösödéshez, mely réserve és rapport különben megengedve van : Normandie 250—253.256 — 260. Loudunois XXVII, 26. Poitou 220,221. Marciié 225, 240. Nivernais XXIII, 24. és Bourgogne III, 21. — Auvergne (XII, 25—27.) és Bourbonnais (305—311.) a parasztokra is kiterjeszti a dotált lány kizárását az örökösödésből. ") Loysel i. m. II. V. 16. 26. régles 332. 342. Renussón i. m. oh. 2. s. 19. Pothier i. m. II. n. 2. 16) Benusson i. m. ch. 2. s. 11. No 4 — 6. Pothier i. m. ch. 2. s. 3. a. 4. Máskép Brocher i. m. 195. 1. ") Bretagne 595 ; Maine 286 ; Anjou 268 ; Normandie 245. ]8) Bicard i. m. No 1423 ; Lebrun i. m. I, II, IV, 18 ; Bourjon i. m. ch. 2, No 21. 22. Pothier Succ. II, 3, 4 ; Testam. No 188 ; Donát. No 246. TÁRCZA. Heidelbergi levelek. II. Heidelberg július 18. Az előadottak folytán azt gondolhatná a tisztelt olvasó, hogy a német egyetemen valamennyi hallgató csupa szolid és szorgalmas ifjakból áll. Ezt hinni a lehető legnagyobb tévedés volna. Itt is háromféle fajtáját lehet megkülönböztetni az ifjúságnak. A nagyobb rész — az igaz — szorgalmas, tudvágyó, tanul és tud is; tekintélyes részt képez továbbá az, mely absolute nem tanul semmit, de nem is akar tanulni. Az egyetem székhelyére csak szórakozni s pénzt költeni jön s élvezi az áldott szabadságot, melyet a szülői felügyelettől való mentség nyújt. Egyetemen soha sem mutatják magukat, a mit okosan tesznek, s a tanárok is ugy tartják, hogy a rakonczátlankodó elemeknek jobb távol maradni. Ezek az úgynevezett »Oorpstudent«-ek. Szines sapkát viselnek, egyedüli gyönyörűségük az ivásban áll, párbajt vivnak, az utczán kutyával és korbácscsal járnak. A.z ily Corp tagjai csakis »von«-ok lehetnek ; épen ugy gondolkodnak, mint akár csak nálunk, hogy ha majd ki'öltik a három évet, vagy az apa a pénzküldést megelégelte, haza mennek és gazdálkodnak az apjok vagyonában. Igen kevés perczent köztük, mely jobb útra tér és tanul. Korántsem áll azon nálunk elterjedt balhit, hogy a német »Bursch«, ha egy héten egyszer jól kimulatta magát, akkor az egész héten, sőt még a mulatság éjjelén is szorgalmasan tanul, ha szobájába haza megy. A tanuláshoz józan fő kell, s miután az illetők egész héten isznak, soha sem jut alkalmuk a tanulásra, s igy nem is tanulnak. Azután van még egy osztály, átadás kellett.19) Ingó és szerzett javak csak a legitima által korlátolt rendelkezés tárgya voltak.20) A párisi coutume rendelkezését a réserve által korlátozott végrendelkezés21) és élők közti ajándékozás22) tekintetében számos coutume25) követte. Mások szerint a réserve mennyisége nagyobb volt és végrendelkezés tárgya az ősi javaknak csak része,21) y haszonélvezete,25) egy harmadnak 3 évi jövedelme,25) ennek '") JSonner et retenir ne vaut« Paris a. 373, Orléans a. 283. Loysel • i. m IV, ív. 5. régle 659. De a haszonélvezetet az ajándékozó f ntartltatta magának: Pothier Donát. s. 2. a. 2. ao) Duverdy : Recberches historiques sur la quotité disponible Rev. Hist. 1855. t. I. p. 521. squ. Ingatlan javaknak vétettek azonban meghatározott nagyobb fontosságú s értékű ingók is: >Grandes cuves et autres gros ustensiles qui ne se peuvetít désansembler ni transporter saus incommodit- ; moulins tournant k vent ou a eau sur bateauz ou autrement, pressoirs et artilleries sont tenus pour immeubles.« »Comme aussi sont les principales bagues et joyaux, reliques et livres des maiions des princes et hatits barona.c Loysel i. m. 1. 2. t. 1. §§. 9. 10. Ősi javak azok, melyek attól (bármi uton) háromlottak valakire, kinek törvényes örököse volna (u. o. §. 15,), Lemenőkre és oldalrokonokra való háromlás esetében a javak ősi volta ntm lehetett vitás; de az volt, midőn (e patriarkális — gall vagy germán — és hűbéri jog szelleme ellenére) ascendensre háromlanak (kitől nem eredtek) ; az uralkodó elmélet azt tartotta, hogy e háromlás által is a törvényesen öröklött (örökhagyó által szerzett) javak ősiekké lettek (Merlin Rep. v. Acquét No 6. Propres s. 3. No 1.). Mit házas felek — tehát nem rokonok — egymástól örököltek, szerzemény volt, mert nem eredt az öröklő családjából (Pothier : Propres s. 1. a. 2.). Különben a házas felek örökösödési jogát (a házassági szerződéstől eltekintve) csak némely coutume (edictum unde vir et uxor alapján) ismerte el más, mint ingó javak tekintetében. >Entre nobles le survivant sans enfants gaigne, quasi partous les meubles. Autrement la femme ne r.uccéde point au mary ny le mary á la femmec — Loysel i. m. 1. 2. t. 5. §§. 22. 23. Végrendelkezés vagy élők közötti ajándékozás lemenők részére a javak ősi természetét, házasfelek között szerzeményi természetüket nem másítja meg. felmenők és oldalrokonok részére eszközöltetvén, vitás volt hatása. (Merlin i. h. §§. 4. 5. 7.) Az ősivel szerzett ingatlan ősivé lesz. Ha kétes valamely dolog eredete, szerzeménynek tekintetik. (Potbier : des Propres s. 2. §. 1. s. 1. a. 4. §. 6.) Az óriási zavarról fjgalmat ad, hogy különböző értelemben és hatással ismertek a coutumek még soknemü ősieket is u. m. propres naissantes et anciennes, véritables et fictifs, legaux et conventionell-s, de communauté, de succession, de disposition. (Pothier i. h. s. 2. 3. 4.) -') E korban még mindég kivétel. Szabály : >Institution d'héritier n'a lieu< Paris 299. Orléans 287. Loysel i. m. II, IV, 5, régle 304. Vagy mint Bracton kifejezé : »Solus Deus heredem facere potest, non homo« (Tractatus de legibus et consvetudinibus Angliáé lib. 7. c. 1. ed. London. 1780.). 221 Ide számitá a legtöbb iró és több coutume (Nivernais, Bourbonnais, Marche, Auvergne) az örökösödési szerződést, mig rendszerint kivétetett és végrendelkezésnek tekintetett halálos betegségben, nagy veszélyben tett ajándékozás (Paris 277. Sens 108. Auxerre 218. Auvergne ch. XIV. a. 36. Nivernais ch. XXVTI. a. 5.) Házasfelek egymásnak csak kölcsönösen ajándékozhatnak (Paris 280, 281.). Végrendelet utján annyit hagyhatnak egymásra, mint idegenre (Péronne 3, Ponthieu t. 2. a. 24, Chateauneuf ch. 17. a. 113. Dreux t. 18. a. 81. Chartres ch. 17. a. 91. Pothier : Donát, entre époux art. 1.). Kivétel Amiens t. 5. a. 106. stb., melyek ezenfelül gyermektelenséget feltételeznek. Tárgy többnyire csak ingók és közkeresmény lehetnek ; a túlélő rendszerint (főleg ingatlanra nézve) csak haszonélvezetet tart meg. (1. Brocher i. m. p. 218.) •3) Az elsőre nézve Calais 84. Amiens 57. Valois 84, 86. Mantes 156. Étampes 103. Montfort-l'Amaury 87. 88. Melun 246. Sens 68. Auxerre 225. Grand-Perche 129. Orléans 292. Nivernais XXX. 1. Az ut'ibbira nézve Amiens 46. Lille-baüliage X, 1. Lille-échevinage V, 1. Senlis 210. Clermont en Beauvoisis 122. Valois 133. Bar 168. Lorraine X. 1. Metz-ville VII, 1. Metz-évgché VIII, 1. Mantes 143. Melun 232. Sens 109. Auxerre 218. Grand Percbe 95. Orléans 275. MontargisXI. 1. Bourbonnais 209. Nivernais XXXVII, 4. Auvergne XIV, 42. ") Bar 98. =6) Touraine 233. 325. Loudunois XXV, 1. XXVI. 3. 361 Lille-bailliage IX, 3. 4. Ez is csak rokon részére: Lille échevinage H. 1.4. mely sem semminemű »Verbindung«-nak nem tagja, sem a szorgalmasok közé nem tartozik, mulat, mikor alkalma és pénze van, ellátogat az előadásokra is néha, de tanulni vajmi keveset tanul. Ez utóbbiak száma legcsekélyebb. Tökéletesen ugy van, mint nálunk is, azon kivétellel, hogy nálunk a rendszeres kneipoló compániák hiányzanak, azokat esetleg kártya- és fosztogató társaságok helyettesitik. Az arányok tehát Németországban is ugyanazok, mint Magyarországon. Csakhogy a német egy pontban sokkal okosabb, mint mi; ő a rendszert nem a tanulni nem akarók kényszerítésére s a tanulni akarók rovására alapítja, hanem arra, hogy a tanulni akaróknak minél több és kedvesebb alkalom uyujtassék önmaguk kiképeztetésére. Az előbbi hiába való volna, az utóbbi gyümölcsöző tökebefektetés. E kiképeztetés minél teljesebb elérésére szolgál a tanszabadság, a collegiumok ezen szellemben való berendezése és beosztása, végre az éretlen és ingatag ismeretek megszilárdítása mintegy koronájául: a repetitoriumok, practicumok és a szemináriumok. Ritka német egyetem, mely oly alappal rendelkeznék és oly dotatióban részesülne, mint a budapesti. S bár a particularis államok minden lehetőt elkövetnek az egyetem kitűnőségének emelésére, mégis takarékoskodniok kell. Mert vegyük fel csak, hogy a kis bádeni nagyherczegség ép ugy két egyetemet tart fen, mint a népességre nézve ötször nagyobb Magyarország, könnyen beláthatjuk, hogy egyetlen és ugyanazon szakra három rendes tanárt nem tarthat. Mindehhez vegyük még azt, hogy egyes kitűnőségek megmarasztása roppant áldozatokat követel; igen természetes, hogy minden tanszakra csak egy rendes tanár jut, sőt több esetben több szakra egy tanár, mint pl. Renaud, ki a német magánjog mellett a kereskedelmi, váltó-és perjogot is előadja, továbbá Bluntschli, ki a politikát és a nemzetközi jogot adja elő. Rendes