Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 29. szám - A folytatólagos bűntett

- 225 — sak, tehát egyszerűek, de complicált módon lettek elkö­vetve. Nem tagadhatni ugyanis, hogy bármely egyszerű bűn­tett is, melynek objectuma egy osztható jog, elkövethető oly alakban, hogy a tettesnek több cselekvényt kell véghez vin­nie, melyek mindegyike vagy legalább többje jogsértő, s azért még sem lesz folytatólagos bűntett; pl. lopás büntette végrehajtatik qualificált módon. Ez egy egyszerű bűntett lesz, melynél mindazon kellékek feltalálhatók, me­lyeket John a folytatólagos bűntett íenforgásához szüksé­ges aek tartott. b) Másrészt pedig a halmazat irányában sem határol­hatta el fenti criteriumával a folytatólagos bűntett körét. Mert ha csak egy jog az, mely a különféle sértő cselek­vényeket egy bűntetté varázsolja, akkor pl. A. becsülete el- I len ma, holnap, egy hó múlva stb. elkövetett sértő cselek- i vények mind egy, és pedig folytatólagos büntettet fognak J képezni, sőt tovább mehetünk: a lopás, sikkasztás, rablás, zsarolás, csalás mindazon egy jog, t. i. vagyonjog ellen van­nak irányozva, és igy John elméletének consequentiája ér- \ telmében azok alakjában bármikor és egymás között ösz­szefüggés nélkül elkövetett tettek mind a folytatólagos bűn­tett fogalma alá sorolandók lennének. Es ezen sem a cselek­vények többsége (ez épen nem akadályozza a theoria eme consequentiájá.t), sem a szándék egysége nemsegit. T. i. nem mondhatja most kifejtett ellenvetésünk meggyöngítésére, hogy minden alkalommal külön szándék forog fen, tehát ez nem lehet folytatólagos bűntett az ő felfogása szerint sem. Nem moadhatja ezt azért, mert a szándék mint subjec­ti v momentum az egy jog döntő szerepével szemben al­kalmatos lehet több önálló cselekvényt egy egészszé össze­foglalni és igy a theoriát consequentiáiban ad absurdum vezetni. c) E felfogás lényegére nézve meg kell még érintenem azt, hogy az »egy jog« a civilis és criminális tekintetek sze­rint sincs minden kétséget kizárólag meghatározva, a mi a vagyon elleni bűntetteknél helytelen feltevéseknek lehet alapja. Igy péld. ha egy tulajdonosnak egyszerre 4 darab állatja lett ellopva, mi sem akadályoz itt bennünket, hogy az »egy jog« itt civilis értelemben vétetvén, négy lopás bün­tette állapittassék meg, mert az »egy jog« minden egyes da­rabra vonatkozólag külön »egy jog«-nak vehető, és igy 4 jogsértés állapitassék meg. Hogy azonban ez a büntetőjog jelen elvei szerint hely­telen, azt bővebben igazolnom sem szükséges. Ha ez ellené­ben John azt állítaná, hogy büntetőjogi kérdések fejtegeté­sénél csak bűntetőjogi fogalmak alkalmaztassanak (a mi fel­tétlenül nem is áll, pl. a lopás befejezésénél a civilis birtok fogalmának igénybe vétele), és igy a vagyoni bűntetteknél »egy jog« alatt az általános »vagyonérde ;« mint ezen bün­tettek tárgyára vonatkozó jog értendő, akkor felfogása azon kellemetlen következményeknek van kitéve, melyekről a megelőző pontban szólottam. Azonkivül még a vagyon elleni bűntetteknél a szemé­lyek mennyisége mint jogok alanya annyira eló'térbe tola­tik, hogy több személy mint »több jog« alanya ellen el­követett vagyoni bűntett mindig halmazatot képez, a mi nem mindig helyes. Pl. három lónak 3 jogalanytól ellopása mindig 3 önálló büntettet képezne. Folytatólag az oszthatóság és oszthatatlanság a tárgynak oly tulajdonságai, melyek büntetőjogi fogalom alakításának alapjául nem szolgálhatnak. Az oszthatatlan ugy mint osztható jog ellen a feltételek fenforgásával folytató­lagos sértést el lehet követni pl. ölési kísérlet, fegyver-kisü­tés, majd méreg-beadás, majd kard-suhintás stb. által. A jogsértő cselekvények egyenlőségét sem hangsúlyozta kellőleg, pedig a jog egységéből a cselekvények egyen­lősége még nem következik, a minek az eredmény minősí­tésére ismét nagy befolyása van; pl. valaki egy tulajdonos­nak 3 lovát lopja el, egyiket az udvarból, másikat az istá­lóból ajtófeltörés által, harmadikat a legelőről. Ezek mind egy jog ellen vannak irányozva, de azért egyik cselekvény sem egyenlő a másikkal, s igy nem lehet egy büntetendő cselekvénynek tekinteni. Ezek folytán felfogása aggály nélkül el nem fogadható. 5. Azon criminálisták közé, kik a folytatólagos bűntett eriteriurnát az objectiv momentumokban keresték, tartozik még W o r i n g e n ') is. A folytatólagos bűntett lényegére vonatkozólag követ­kező szavakban nyilatkozik: »Die Fortsetzuiig setzt voraus, dass ein Verbrechen bereits begangen ist, dass eine concrete Verwirklichung des bestimmten Verbrechensbecn-iffs bereits vorhege« »denn so nur kann eine Handlung fortge­setzt werden, w i e s i e begonuen worden i s r. Es müssen daher die folgenden Akte Wiederh,o 1 un­gen derselben, durch die erste Begehung zu concreter Gestalt gekommenen Ubertretung desselben Gesetzes sein«. E szavaknak értelme az, hogy a folytatólagos bűntett alatt nem egy »jogi« fogalom, hanem közönséges népszerű értelemben vett oly cselekvényi egész értendő, mely azonos actusok többszöri ismétléséből ered, azaz ő a folytatólagos bűntett fogalmát máskép fogja fel, mint a criminálisták túl­nyomó része. Woringen, felfogását illustrálni óhajtván, ezt a lopás bűntettével következőleg teszi: »Der Dieb nimmt aus dem Schranke Geld, vom Tisch den Ring, vom Nagel den Rock; nimmt, er nur das Geld, so ist es ein vollendetes Diebstahl, ebenso, wenn er nur den Ring nimmt. Er nimmt Beides, und immer ist es nur ein Diebstahl. Der zweite Griff ist nicht Wiederholung, sondern Fortsetzuiig des Diebstahls«. És ez épen tévedése, mert a criminálisták itt nem folytatólagos bűntettről, hanem egyszerű lopásról szól­hatnak ; ő tehát egy tettnek azonos momentumait folytatás­nak veszi. Folytatólag azt mondja : a rövid vagy hosszabb időköz az egymást követő folytatásokat nem változtatja egy vagy több bűntetté, minek folytán csak egy körülmény fűzheti azokat egygyéy és ez az objectiv összefüggés, tehát pl. ugyanazon szoba, ugyanazon tartály stb.,,hol az actusok véghez vitettek, vagy ugyan azon bűnelköve­tési alkalom. Láthatni, hogy ennek az a következménye van, a miről fentebb a »tárgy azonosságánál* Feuerbach és Mittermaiernél is szó volt, hogy t. i. akárminő időközökben ugyanegy tartályból pl. ellopott tárgyak mint folytatólagos egy büntettet fognak képezni; a tettes csak arra tartozván ügyelni, hogy esztendők folytán véghezvitt actusai olyanok legyenek, mint az előbbiek. Woringen javára irjuk azt, hogy ő az egymást követő ac­tusok egyenlőségét erősen hangsúlyozza, a mi azok el­len szól. kik a subjectivismus tulfeszitéséből azon tekinteten tul tették magukat, és egész heterogén irányú cselekvénye­ket bizonyos varázseszme által egy, és pedig folytatólagos bűntetté kovácsolták össze. 6. Az objectiv elméletek közé sorolandó még Kraus­haar2) egyrészt a büntettek egy nemére nézve nyilvánított azon felfogása, hogy azok az egymásra való objectiv vo­natkozás, tehát objectiv összefüggés folytán folytatólagos bűntetté válnak; míg tehátMittermaierfentebb vázolt álláspontjára helyezkedett, másrészt a bűntett egy más osztályára nézve Schwarze nézetével megegyező azon felfogása, hogy ezeknél, — mit pl. fornicutio, bestialitás, concubinatus stb., — miután megbüntetésük alapjául szol­gáló aljas érzelem és törvény-tiszteletlenség az első tettnél épen ugy nyilvánul, mint akár a századiknál, nincs ok, melynél­fogva az chij cselekvény utániakat jogilag relevansokoak te­kinteni kellene. Tehát a Schwarze ellen felhozottak itt is ér­vénynyel birnak. 7. Végre Mer kel3)') is azon tudósok közétartozik, kik a folytatólagos bűntett eriteriumát a bűntett objectiv mo­mentumaibankeresték; első munkájában a folytatólagos bűn­tett vonatkozó felfogásának lényegét a következő szavakban fejezi ki: sWo daher vom Verbrechen die Rede ist, da habén wir mit der Objectivirung des Willens in bestimmt gearteten Erfolgen, mit Wirkungen seiner Thütigkeit auf ') Festschrift zu viei tenSaecularfeier derUniversitat Freiburg. Freiburg 1857. •) Gericbtssaal XII. Jahrgang : Beitrag zu der Lebre v. fortges. Verbrecben. s) Zur Lehre v. fortgesetzt. Verbrech. Darmstadt 1862. *) Holzendorf Handbucb II. k. 574 — 78. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents