Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 29. szám - A folytatólagos bűntett

— 226 — einem bestimmten Lebensgebiet zu thun. Fragen wir nun nach Einheit oder Vielheit der Verbrechen, so fragen wir nach der Zahl dieser Erfolge; wir fragen, wie vielmal auf diesem Gebiete selbstsüindige und abgeschlossene Erschei­nungen der fraglichen Art auftreten, oh eine betreffende Wir­liung sicb gegen andere Erscheinungen gleicber Art i n d i v i­duell abgrünze, ihnen mit eigenem Ausgang und Ende gegenübergestellt sei, oder mit ihnen in einem Totaleffect zu­sammenlaufet. Ezek mellett hangsúlyozza még, hogy ezen a tett eredményén, a tett hatásán kivül más tényezők, u. m. a gondolatok, elhatározások, motivumok, akaratirányok száma, melyek a ténykedést megelőzik vagy azt kisérik, mint a tett belső charakteristiconjai, továbbá a külső actusok mennyi­sége, melyek által a hatás eléretik, és végre az eredmény utáni hatás mennyisége az egység vagy t ö b b s ég szem­pontjából itt figyelembe sem veendők; — itt csak az eredmény, a hatás egysége vagy többsége határozhat az egy vagy több bűntett léte felett. a) >Egy eredmény* hivatva van dönteni egy bűntett, és több eredmény több bűntett léte felett. Szembeötlő, hogy Merkel ezen criteriumával a helyett, hogy a vitás kérdés megfejtésének kulcsátadná, petitio prin­cipii-t állit elő; mert hiszen az a kérdés, hogy ugyanaz a bűntett fogalmát létesitőtöbb hason tett, mint befejezett több külső eredmény, miért, mikor képez egy jogi egészet? b) A mi pedig az általa hangsúlyozott másik momentu­mot, a >hatást<, illeti, az oly határozatlan fogalom, hogy a legheterogenebb irányú tények is ennek alapján egy bűn­tetté alakithatók. A bűntett hatása ugyanis vonatkozhatik első sorban a jogrend megzavarására, továbbá a megtáma­dott jogviszonyok jogi integritásának megrenditésére, és végre vonatkozhatik a hatás a közvetlenül sértett érdekének megrövidítése vagy megsemmisitésére; melyik szempontjából tekintessék tehát a hatás egy vagy többnek? S igy melyik szempontjából döntendő el az egy vagy több bűntett léte? Sőt miután a büntettek elkövetése és igy hatá­suk is első sorban ajogrendet érinti, —mondhatjuk, hogy száz a legkülönnemübb bűntett is abban azonosul, — következményeiben egyesül, hogy a jogrendet megza­varja; és igy mindnyájan egy ugyanazon hatásban, t. i. a jogrend megzavarásában összefolynak. De már most lehet-e azokat ezen egy hatásuk tekintetéből egy bűn­tettnek venni? Másrészt a folytatólagos bűntett szerinte más értelmet is nyer annyiban, hogy ő nem lát abban két vagy több cse­lekvényt, melyek egyenkint is egy ugyanazon bűntett fogal­mát megállapítják és egy jogi egészet képeznek, hanem csak bizonyos jogsértés >ö r egb e d ésétc, »mélyitését« (Erweiterung, Vertiefung), melynél fogva az egyes actusok fontossága az egy hatásban elenyésznek: »Irrelevant ist selbstverstandlich alles, was sich nicht als ein Moment die­ses bestimmten Erfolges auf diesem bestimmten Gebiete aus­weist« .... »D ie Z ah 1 derTh&tigkeitsakte* stb.; tehát a bűntett fogalmát ismételten megvalósító egyes cselekvények szerinte épen oly értékkel bírnak itt, mint az egyszerű bűntettnél az egyes tettmozzanatok; onnét van, hogy ő feltűnően helytelenül a qualifikált módon elkövetett egyszerű bűntetteket is a folytatólagos bűntett sorába veszi fel.]) »Hierher gehört es, wenn ein Dieb sich die Wegnahme einer Sache durch Einbruch oder durch die Verge­wultigung des Inliabers ermögliclit. Ferner, wenn wieder­holte Misshandlungen den Tod eines Menschen zur Folge b.aben«. Tehát a mint látjuk szerinte a minősített lopás, rab­lás, és testi sértésekkel okozott emberölés folytatólagos bün­tettek. (Folytatása küv.) Dr. Lukács Adolf, jogakadémiai tanár. A betéti társaság feloszlik-c, ha a bizonytalan időre kötött társasági szerződés valamelyik kültag által felmondatik ? A kereskedelmi törvény 144. §-a szerint igen. A 145. §. szerint nem. A 98. §. ugyanis a közkereseti társaság feloszlásának 8 esetét so­rolja fel. A 144. §., a kültagság jogi természetét tartva szemelőtt, kije­') Holzendorf. Handl. II. 574. löli azou eseteket, melyek a betéti társaságra egyszerűen nem alkalmaz­hatók. Ezen szempontból eliminálja, tekintettel a kültagra, a 98. §. 1. 2. pontját: 1. havaiamelyik kültag meghal, 2. ha valamelyik kültag »szabad rendelkezési jogáU (Aarja mondani: vagyona feletti szabad rendelkezési jogát) elveszti, e tények a társaság feloszlását nem vonják maguk után. iEgyébiránt« a 98 — 103. §§-nak a közkereseti tár­saságokra vonatkozó intézkedései a betéti társaságokra is érvényesek. Már pedig a fentartott 98. §. 8. pontja szerint feloszlik a társaság, ha a bizonytalan időre kötött társasági szerződés valamelyik tag által felmondatik. A 144. §. 2. bekezdésének határozott rendelkezése szerint tehát kültag ily felmondása folytán a társaság feloszlik. Miután ugyanis mindazon eltérések, melyeket a törvény a betéti társaság és illetve a kültagi minőség jogi természetének szem előtt tartásával ezen kérdés­nél statuálni kivánt, a 144. §. első bekezdésben felsorolvák és a 2. be­kezdésben az »egyébiránt« szóval még különös hangsulyzással ismételve van az első bekezdésben felsorolt esetek kizárólagossága, a felsorolás taxativ volta: ugy világos, miszerint ezen két esettől elte­kintve a 98.—103. §§. és ennélfogva a 98. §-nak 8. pontja is feltétlenül és egész terjedelmükben alkalmazandók a betéti társaságokra is. Hogy ez egyenesen arczul csapja ugyanezen §-nak első bekezdé­sét, nyilvánvaló. Hogy a törvényhozó tényleg az ellenkezőt akarja, ki­tűnik a következő 145. §-ból. Itt egy lélekzetben az ellenkezőt expresse rendeli: »ha a betéti társaság feloszlik vagy egyik kültagja egész be­tételével vagy annak egy részével kilép stb.f Kitűnik továbbá ugyanez a törvénynek mindazon intézkedéseiből, melyek a kültag jogi állásának szabályzására vonatkoznak. Jogositva van a kültag társtagjainak be­leegyezése nélkül a társaság üzletkörébe eső ügyleteket saját vagy más részére kötni. Lehet valamely közkereseti társaság tagja. stb. Ezekből nyilvánvaló, miszerint a 98. §-nak kellő restrictiv, illető­leg a 8. pont eliminatiója nélküli kiterjesztése a betéti társaságokra egyenes összeütközésben van az annak ellenkezőjét rendelő 145. §-al, valamint a törvény a kültagság jogi természetének szabályozására vo­natkozó minden intézkedéseinek szellemével és alig vezethető vissza másra, mint elnézésre; miért is a 98. §. 2. bekezdésének »egyébiránt« szavát nem betű szerint, hanem szabadon tartom magyarázandónak éa pedig oly értelemben, hogy a törvénynek az egész §-nak összefüggésé­ben szembeötlő és ugy a megelőző mint az utána következő szakaszok­ban is kifejezésre jutó szellemével, mely a betéti társaság különszerü természetét a közkereseti társaságra vonatkozó intézkedéseknek a be­téti társaságra való kiterjesztésénél mindig kellően figyelemben tartja, ellenkezésbe ne jöjjön. Mely magyarázat szerint a 98. §. 8. pontja mint a betéti társaság természetével össze nem férő, arra ki nem terjed. És igy a czimben felvetett kérdésre a helyes válasz nézetünk szerint a kö­vetkező: a betéti társaság nem oszlik fel, ha a bizonytalan időre kö­tött társasági szerződés valamelyik kültag által felmondatik. //. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara a következő felterjesztést in­tézte az igazságügyminiszter úrhoz: Nagyméltóságú Miniszter Ur! Bélyeg- és illetékszabályaink homályos szerkezete és az azokat alkalmazó egyes közegeknek törvénykezési eljárásunkban való járat­lansága számos téves illetékkiszabásra, leletezésre és birság-alkal­mazásra vezetett már, és ennek folytán ismételve kerestetett egyesek részéről orvoslás Nagyméltóságodnál a jog- és igazsággal ép ugy, mint a méltányossággal össze nem egyeztethető zaklatások ellen, melyeknek egyes túlbuzgó közegek eljárása folytán az adózó közönség és első sor­ban az ügyvédi kar van kitéve. A bélyeg- és illetékcsonkitások felfedezőinek törvényileg kisza­bott jutalomdíj leleményesekké teszi az illetőket, és igy sikerült nekik a leletezés terén legújabb időben az egész ügyvédi kar megdöbbenésére egy következményeiben mélyreható uj felfedezést tenni, melylyel ki­vétel nélkül az ország összes ügyvédjeit sújthatják, — ha Nagyméltósá­god határt nem szab ezen a törvényesség örve alatt űzött felháborító eljárásnak. A leletezések alapjává ugyanis legújabb időben a bélyeg- és ille­tékszabályok egyenes félreértése vagy talán szándékos elferdítése mel­lett a csődperekben hozott valódisági Ítéletek tétetnek. A hivatkozott szabályok két tételben foglalkoznak a csődügyek­ben hozott valódisági és más Ítéletekkel; a 25. tételszám alatt »a csődkövetelések valódisága iránt a csődbíróság által hozott ítélet után az itélet hozataláért« 1 frt 25 kr. állandó illeték van ki­szabva, a 48. tételszám alatt az A.) e.) pontban »a csődbeli felszá­molások (liquidatiók) tárgyában hozott ítéletek után szintén az íté­let hozataláért* 1 frt 25 kr. állandó illeték van kiszabva. Még törvényben járatlan laicus előtt is fel kell, hogy tűnjék, mi­szerint e két tételszám lényegesen egymástól különböző csőd­eljárásra van alapítva; a míg ugyanis a 25. tételszámú kiszabás a je­lenleg (1860 óta) Magyarországra egyedül kötelező magyar —az

Next

/
Thumbnails
Contents