Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - A folytatólagos bűntett

— 216 — fogalma csak azon bűntettekre alkalmazható, melyek a házastársi és szolgálati hűség megtörése, valamint a vérrokouok közti erkölcsi viszony megsértése által keletkeznek ; tehát házasságtörés, szolgálati viszonyban vagyon ellen elkövetett büntettek, vérfertö'ztetés; továbbá az orvosi jogosultság bitorlása állapotában és zugírászat által elkövetett büntető cselekvények, végre a hatóság ellen az engedetlenség tannsitásában elkövetett büntettek. Kivételképen vagyon elleni büntettek közül: hűtlen vagyonkezelés (mint feljebb említve volt), hamis bukás, pénzhamisítás, azok, melyekre a folytatólagos fogalma szintén alkalmazható. Ez az egész kör, melyen belül a folytatólagosság érvényesítését nyerheti, azon kívül pedig jelesül az élet, becsület, szabadság, testépség, vagyon elleni bűntetteknél az »objectum oszthatóságán á 1« fogva a folytatólagos bűntett nem alkalmazható; itt tehát vagy egyszerű bűntett, vagy halmazat foroghat fen csak. Ezt Schwarze azon okból teszi, hogy a folytatólagos bűntett fogalmának körét korlátozza, és pedig ugy, hogy ennek rovására egyrészt az egyszerű bűntett, másrészt a concurrentia köre tágittassék. Hangsúlyozván különösen, hogy a folytatólagos bűntett felállítása az enyhébb beszámítás megállapítása végett történt, és így jogosulatlan enyhe megítélés alá kerülnek azon büntettek, melyek az általános felfogás szerint folytatólagos bűntetteket képeznek, holott az 6' véleménye folytán concurrentia körébe tartozván, súlyosabb megfenyitést érdemelnek. Schwarze ezen felfogására mindenek eló'tt általánosan azt szükséges megjegyezni, hogy a maga elébe tűzött czélt nemcsak hogy el nem érte, hanem egy szempontból épen elleneredményre jutott. T. i. theoriájával azt akarta elérni, hogy az enyhébb beszámitást eredményező' folytatólagos bűntett köre megszoríttatván, számos az annak köréből kivonandó eset szigorúbb, súlyosabb megítélésnek vettessék alá. Ez azonban csak egy tekintetben sikerülhetett neki, és pedig azon esetekre nézve, melyeketa halmazat körébe vont; ellenben épen az ellenkező' eredményre jutott azon büntettek tekintetében, melyeket egy szerű bűntetteknek declarálni kénytelen volt; mert ezek még a folytatólagos bűntettnél is enyhébb megítélés alá kell, hogy kerüljenek ; legalább theoriájának ratiója az volna. Azonban ez sem így sikerült, a mint azonnal látni fogjuk. Hogy az első esetekre vonatkozólag, melyeket a concurrentia körébe vont, sem érte el feltétlenül czélját, ez elméletének idejében hazájában érvényben volt tételes büntető törvény szakaszaiból és relatív büntetési rendszeréből nyilván kitűnik. E szerint pl. lopás büntetésénél, midőn A. tettes 4 olyan lopási cselekvényt folytatólagosan követett el, melyek egyikének tárgyértéke sem emelkedett 50 tallérig, de együtt tetemesen azon túlterjedő összeget képeznek, ha mint önálló büntettek a concurrentia szabályai szerint — a cumulatió rendszere értelmében is — vétetnek büntetés alá, könnyen képzelhető az eset, hogy a törvényben meghatározott 2 havi minimumra leszállva a büntetés, sokkal enyhébb eredményt fog feltüntetni, mintha a biró azt egy folytatólagos bűntettnek vévén, az érték alapján a törvény 276. §. c) pontja értelmében minden esetre 1 évi >Arbeitshau£< mértéken tuli büntetést kiszabni kénytelen leend. Es ez ceak megerősiti Krug*) azon állítását, hogy Schwarze ezen felfogása idejében a szászországi judicatura a folytatólagos bűntett fogalmához folyamodott, hogy súlyosabb büntetéssel sújthasson egyes eseteket, melyeket ilyennel a conc. elvei szerint sújtani nem lehetett. A mi azon eseteket illeti, melyek az egyszerű bűntett categoriájába lettek degradálva, és pedig a mint ő mondja, azért, mert itt nem folytatólagos bűntettről, hanem a dolus egységénél fogva egy egyszerű bűntettről van szó (minő pl. műve 40 lapján az ügyvédnek több izbeni praevaricatiója), ezeknek beszámítási foka, ha akár a com. opinío szerinti »elhatározás egységet, akár az ő »dolusa« egységénél fogva egy büntettet képeznek, más tényezők egyenlősége mellett nem fog változást szenvedni. A mi pedig felfogása lényege, »a tárgy oszthatatlanságát-a« vonatkozó véleményét illeti, az szintén téves és a folytatólagosság általánosan elfogadható criteriumát sehogysem képes nyújtani. Tegyük fel mindenekelőtt, hogy csakugyan léteznek a büntettek ily osztatlan tárgyai; akkor ennek mi volna következménye ? Az, hogy az első jogsértő cselekvény utániak a jog szempontjából teljesen i n d i f f e r e n s e k volnának. Ez a tárgy oszthatatlansága mellett igen természetes; mert ha a tárgy olyan, hogy »kann nicht theilweise verletzt werdenc, akkor az első kimerítő cselekvény utániaknak nincsen tárgyuk, és igy még a Schwarze által nekik tulajdonított, a beszámítás fokát emelő hatással sem bírhatnak. Ha pedig igy volna, akkor n e m i s folytatólagos, hanem egy egyszerű bűntettről lehetne csak szó. De kérdem, vajon azon eseteknél, melyeknél Schwarze a tárgy oszthatatlanságát vitatja, az első, kimerítő utáni cselekvények — jogász eló'tt— csakugyan indifferensek-e? Bizonyára nem. És pedig azért nem, mert oly tárgy, mely oszthatatlan volna, azon értelemben, mint azt Schwarze állitja, >dass es durch díe erste Verletzung in seiner vollen Totalitat verletzt ist« und >dass es theilweise nicht verletzt werden kann«, jogilag nem létezhetik. Erkölcsileg állhat ez, hogy pl. házasságtörés által a házas felek közti erkölcsi básisokon nyugvó hüségérzelmek teljesen megsemmisíttetnek, de nem áll ez jogilag; mert az első házasságtörő cselekmény után a sértett félnek a házassági hűségre vonatkozó és a másik fél által respectálandó joga csak épen oly sértetlenül áll fen most is, mint fenállott a házasságtörő cselekvény eló'tt, és ennek folytán minden további újólagos házasságtörő cselekmény épen oly qualitásu és quantitásu sértést tartalmaz, mint az első. Még más szempontból tett vizsgálat után ís meggyőződünk e felfogás helytelenségéről. A tárgy oszthatatlanságának szükségszerű következménye mint logikai követelmény az volna, hogy csakis egyszer volna létesíthető az oszthatatlan tárgy ellen intézett büntetendő eredmény. De vajon nem lehetséges-e az, hogy az első házasságtörő c^elekvény után, az ez előtti állapotú integritás a felek kölcsönös akarata folytán helyreállittatik és uj olag sérthetővé válik ? A mi Schwarze szerint nem volna lehetséges, mert a cselekvény tárgya már az első sértés által ki volt mentve. Vagy pedig képtelenség azt gondolni, hogy egy hivatalnok szolgálati hűségét oly módon és alkalommal sérti meg többször egymás után, hogy azokra a folytatólagos bűntett fogalmát csak erőszakolás folytán alkalmazhatjuk? Ezek után azt mondhatjuk, hogy nem lévén helyes az alap, melyre Schwarze tana fel volt építve, nem helyes mind az, a mi abból következmény képen principiummá lett emelve. Ha nincs meg a tárgyak oszthatatlansága, nem is lehet azt a folytatólagosság criteriumává tenni. Ez által nem azt akarom mondani, hogy nem volna igaza Schwarze-nek abban, miszerint épen ezen büntettek azok, melyeknél leggyakrabban fordul elő az, hogy ugyanazon bűntett fogalmát megállapító cselekvény többszöri előfordulása daczára csak egy bűntett állapitható meg. De ennek oka nem a tárgy oszthatatlanságában, mely mint láttuk nem létezik, hanem ezen büntettek azon sajátságában rejlik, hogy fogalmuk megállapításánál csak a törvényhozó által elkövetésükhöz kötött eredményük értékére, fontosságára fektettetik suly, ellenben a cselekvények mennyisége legfeljebb a beszámítás fokára gyakorolhat befolyást.*) A törvényhozó például a házasságtörésnél nem azt mondja, hogy azon házasfél, a ki a házasságon kivül csak egyszer is közösül stb., hanem házasságon kivüli közösülésről szól pusztán, mit sem határozván, akár hányszori közösülés által létesült a törvényes fogalom. (Folytatása köv.) Dr. Lukács Adolf, jogakadémiai tanár. *) Merkel d. ni. *) Zur Lehre von den aog. fortg. Verbrechea 23. lap(