Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - Melyik kereskedelmi meghatalmazott köthet saját és más részére kereskedelmi ügyletet?

— 217 — Melyik' kereskedelmi meghatalmazott köthet sajcát és más részére kereskedelmi ügyletet ? (A kereskedelmi törvény 53. §-ának magyarázatához.) A kereskedelmi törvény 53. §-a általános tilalmat tartalmaz, mely szerint a czégvezető vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet. E tilalomnak vélelem felállítása általi korlátolása s a tilalom megszegése jogkövetkezményeinek sanctióval való sujtása után az idézett §. igy végződik: »a fenebbi határozatok a segédekre is alkalmazást nyernek*. A jogász számára, ki rendszeres törvénykönyvben egyöntetűséget kivánsa különböző helyeken előforduló intézkedések között néha mutatkozó ellenmondások vagy következetlenségek látszatát is leküzdeni igyekszik: — furcsa is, nehéz is egy szakasz. A szakasz első bekezdésének értelme átlátszóan világos. A tilalom kifejezetten czégvezetőkre s azon kereskedelmi meghatalmazottakra van szorítva, kik ily minőségben egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizvák. A végbekezdés is világosan szól. A segédekre feltétlenül kiterjednek a tilalom s annak sanctiói. A törvény a kereskedelmi meghatalmazottak három faját különbözteti meg, és pedig kit a főnök: a) az egész üzlet vezetésére, b) az üzlet körében bizonyos nemű ügyletekre, c) az üzlet körében egyes ügyletekre meghatalmaz. Mindhárom faj közös ismérve: az állandó és alárendelt viszony, melyben az üzlet tulajdonosához állanak. Jogászi műnyelv szempontjából nem is helyes a törvényes megnevezés: »kereskedelmi meghatalmazotti. A meghatalmazás egyoldalú szerződés. Abból az egyik fél, a meghatalmazó, lesz kötelezve. A meghatalmazott csak jogosítványt nyer. Csak a megbízás, ha elfogadtatott, képez kétoldalú szerződést. Meghatalmazás történik a meghatalmazott érdekében. Megbízás a megbízó érdekében. Nem is történh etika megbízott érdekébeD. Mandátum in rem suam nem létezik. A meghatalmazott tetszésétől függ, élni a meghatalmazással vagy sem. A megbízott mindig köteles megbízója érdekében eljárni megbízása értelmében. (A törvény is, mely a 43. §-ban csak meghatalmazásról szól, az 53. §-ban> hol a bizalmi viszonynak óvásáról intézkedik, már, bár nem állithatni, hogy öntudatosan, igy szól: »czégvezető vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében.... megbizatik« stb.) Bizalomból ered. Terheket ró. Ez áll általában minden megbízásnál. Fokozott mérvben a kereskedelmi megbízásnál. (Világosság kedveért megtartjuk a törvényes elnevezést: kereskedelmi meghatalmazás, meghatalmazott; recte megbízás, megbízott). A kereskedelmi törvény a forgalom igényeit szem előtt tartva, a kereskedelmi meghatalmazást is eltérően szabályozza a közönséges meghatalmazástól. S az előbbit ismét két nemre választja szét: 1. a közönséges kereskedelmi meghatalmazás (ügynök, alkusz stb.) s 2. a sajátlagos kereskedelmi meghatalmazás (kereskedelmi meghatalmozott). Az előbbinél a meghatalmazott önálló kereskedő, vagy legalább a meghatalmazótól teljesen független egyén. Az utóbbinál é. p. mindhárom fajánál függési viszony áll fen: a meghata'Imazási viszony állandó (mandátum incertum); személyi irányban alárendeltséggel jár; a meghatalmazó a meghatalmazott »í ő n ö k e« (lásd 37. §. zárjelben ; 41. 42. 43. 45. 53. §§.; a »f en á 11 ó sz o lg á 1 ati v i szo n y b ó 1« eredő jogok: 51. §. stb.). Forgalmi természeténél fogva sokkal fontosabb is mint az előbbi, mivel a meghatalmazott teendőinek jogkörében mintegy képviselője a főnök kereskedelmi személyiségének, a czég személyesitője. Ugyanezen okból végül tárgyilag is sokkal szélesb. Jogköre kifeszíti a meghatalmazás határait. Teendőinek köre az egyszerű meghatalmazás melleti viszonyból folyólag kifelé tágul, még azon kereskedelmi meghatalmazottnak is, ki az üzlet körében csak egyes ügyletekre van felhatalmazva, harmadik személyek irányában jogköre kiterjedvén mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznék. Tehát nem mindenki, ki kereskedőtől kereskedelmi ügylet megkötésére akár csak egyszer, akár többször is megbízást nyer, kereskedelmi meghatalmazott annak technicus és pedig oly értelmében, hogy reá a 43. s többi §§-ok alkalmazást nyernének. E minőséggel csak az bir, ki ily megbízotti minőségben állással bir az üzlet körében, különös bizalommal járó szolgálati viszonyban áll az üzlet tulajdonosával. Es ebben fekszik azon lényeges ismérv, mely a kereskedelmi meghatalmozottak különféle (3) faját közösen jellegzi s kifejezést nyert a kereskedelmi törvény a 43. §. 2. bekezdésének végmondatában, hol azok összefoglalva megkülönböztetnek a közönséges meghatalmazottaktól. A ^kereskedelmi meghatalmazott< tehát egy kereskedelemjogi categoria, melynek van elvi alapja és ezen elv folytán magába foglalja különbség nélkül ugy azt, kit a főnök az egész üzlet vezetésével, mint azt, kit csak üzlete körében bizonyos nemű,— mint végre azt is, kit üzlete körében csak egyes ügyletekkel megbízott, e mennyiségi különbség a minőséget nem ingatván meg. S mi szolgált indokul az 53. §. tilalmának ? Ezen elvi jelentőségű minősége a meghatalmazottnak, mely a czégvezetőnél magától értetőleg még élesebb ? A kérdés fontos a szakasz különféle intézkedéseket tartalmazó szövegének helyes magyarázata tekintetéből. Vizsgáljuk. A bizalmi viszony s abból folyó rendelkezési hatalom különössége különös óvó intézkedéseket tesznek szükségessé. Ezen hatalom nemcsak a meghatalmazás kifolyása, hanem mellette a viszony forgalmi természetéből is ered, mely egyrészről sajátlagos jelleget kölcsönöz a meghatalmazásnak, másrészről különös hűséget és szorgalmat is követel a meghatalmazottól. Mely oldalról fenyegeti a főnököt a legflagransabb veszély? Oda rakandó a tilalmi gát! A czég vezető bármely kereskedelmi üzlet folytatásával járó minden ügyletet és jogcselekvényt foganatosíthatja főnökét kötelezőleg. Ha tehát jogában állna, saját vagy más részére is kötni kereskedelmi ügyleteket, különbség nélkül bármikor és bármely keresk. ügyletet ex post is a szerint, a mint előnyösnek vagy károsnak bizonyul, saját vagy főnöke részére kötöttnek állithatná. A kereskedelmi meghatalmazott tekintet nélkül arra, e meghatalmazási viszony melyik fajába esik, jogköre kiterjedvén mindazon ügyletekre, melyek az illető kereskedelmi üzlet folytatásával r e n d s z e r i n t járnak és mindazon jogcselekvényekre, melyek az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, csakis az érintett ügyletek és jogcselekvények tekintetéből élhetne vissza saját érdekében a főnök érdekével. Mindezeknél igen égető s közel fekvő a veszély különösen: apericulum interitus kérdéseinél, casus, hitelérdemlőségbeni csalódás, szóbelileg kötött ügyletek, laesio enormis, a főnök elhalálozása stb. eseteiben. (A szoros értelemben vett kereskedő-s e g é d, miután főnöke nevében és annak részére jogügyleteket egyáltalában nem köthet, épen nem képes e tekintetbeni visszaélésekkel veszélyeztetni a főnök érdekét.) Ezen irányokban tehát feltét lenül szükségesek az óvó intézkedések, nehogy a kereskedelmi szemé, lyiség átruházásának ezen módjai privilégium flebile-vé váljanak a főnökre nézve. Számtalan esetben procurator in rem suam ként zsákmányolhatná ki a képviselő állását, élve megbízásával a mandátum ad agendum hasonszerüségére, mely a régi rómaiaknál a sajátlagos cessió hiányában annak helyét pótolta. Ep oly szükségesnek mutatkozik azonban, hogy az ily tilalmi cautelák felállításánál szem elől ne tévesztessenek az egyes képviseleti jogkörök tárgyi terjedelmének határai, nehogy jogszoritó védgátak emeltessenek ott is, hol a veszély lehetősége sem létezik. Igy tehát más szempont mérvadó czégvezetőnél, más a kereskedelmi meghatalmazottnál, (a czégvezetőtől különböző, mindazonáltal a 3 féle keresk. meghatalmazottra egyaránt illő,) a segédre nézve pedig elesik minden tilalmi szempont indokoltsága. Ezek folynának azon elvi felfogásból, melyet a törvény 37—53. §§-aiban következtésen és részletesen kifejezésre juttat.Olvassuk immár az 53. §-t, mely az előző szakaszokban felépített forgalmi várt, a szük séges védgátakkal körülsánczolni s belső árulástól megóvni igyekszik. Kiterjeszti a tilalmat tárgyilag minden kereskedelmi ügyletre. Miután azonban a kereskedelmi meghatalmazott csakis az illető üzlettel rendszerint járó ügyleteknek főnöke nevében és részére való kötésére van feljogosítva, ezen tilalom ily általánosításának a kereskedelmi meghatalmazottakra nézve semmi értelme sem volna. Kiterjeszti személyilega segédekre is é. p. ellentétbe helyezve ezeket a czégvezetővel és a kereskedelmi meghatalmazottakkal, — tehát a szoros értelemben vett segédekre. Miután azonban ezen segédek a 46. §. értelmében főnökük nevében és annak részére semminemű jogügyleteket nem köthetnek, ezekre nézve a tilalom egyáltalában nem birna semmi belátható indokoltsággal. Megszorítja végre személyileg azon kereskedelmi meghatalmazottakra, a kik egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizvák és igy kiveszi ezen tilalom alól azon kereskedelmi meghatalmazottakat, a kik az üzlet körében csak bizonyos nemű ügyleteknek—, s azokat, kik az üzlet körében csak egyes ügyletek megkötésére megbizvák. Miután azonban ezen háromféle meghatalmazott között elvileg semmi különbség; mindhárman minőségileg azonos bizalmi és szolgálati viszonyban állnak a főnökkel; képviseleti hatalmuk minőségileg teljesen ugyanazonos: szinténépen nem volna belátható azon megkülönböztetés indokoltsága, mely a két utóbbit felmentve a tilalom alól, ezeknek teljes szabadságot enged, akár ugyanazon üzletbe eső, akár bármely kereskedelmi ügyleteknek saját vagy más részére való megkötésére, saját*