Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - A folytatólagos bűntett

— 215 — latnak, és ha korszerűtlennek, észszerütlennek találtatott, támadásnak tárgyává lett azon nagy erkölcsi mozgalomban, mely a polgári rendet és a jogegyenlőséget, alkotá. Voltaire és az encyclopaedisták, Tnrgot, Condorcet, d'Alembert, Diderot, mindenek felett Rousseau és a forradalom gigantikus alakjai, egy Dantei képzelet alkotásait felülmúló, eredeti és gazdag alakok sora, küzdenek a szabadsághitnek fanatismusával a középkori és újkori, egyházi és világi, lelki és anyagi szolgaság és egyenlőtlenség ellen. Egy eltorzított, udvari szokásokat és bűnöket majmoló társadalom ellenében, melynek lelkét Moliere halhatatlan gunyjátékai tükröztetik vissza, az egyszerű, egészséges természeti érzelmek, szokások és állapotok dicsőittettek. Természetes vallás, természetes jog, természetes erkölcsök, — ezek voltak a lelkesedéssel vallott eszmény, sőt a kor tévhite szerint az * elveszet paradicsomi, melyet visszanyerni kellett. Még egyszer az emberiség regenerálásának müvéhez fogtak az optimismus vértanúi. Platón és Aristoteles politikai álmai megvalósitandók voltak Mably, Morelli stb. tanai szerint. Miként már Montesquieu csak állami intézményül tekintette a tulajdont, a magánjogok e forrását és a szabadság palládiumát,1) ugy Rousseau, ki minden jogot a szabad egyének szerződésére vezet vissza, a forradalom evangéliumaiban a Contrat social és Discours sur l'origine de l'inégalité-ban2) nemcsak ez eszmét teszi magáévá, hanem annak minden consequentiáit is levonja és elfogadja, kijelentvén, hogy mindenki tetszés szerint rendelkezhetik javaival, hogy az apák javai azon kötelékek, melyek által függésben tartatnak a gyermekek, kiket szabad csak annyiban részesíteni örökségben, a mennyiben erre érdemesültek az által, hogy magukat apáik akaratának mindig alávetették. E véleményt a tulajdonjog alapjáról azAssemblée constituante előtt legnagyobb férfiai, Mirabeau és Rohespierre, utóbb az államtanács előtt kiváló tagjai, Tronchet, Portalis, Jaubert,3) képviselték, habár az örökösödési jogra nézve államjóléti szempontból egészen más szabályokat pártoltak, mint a tulajdonszabadság logikus következményeit. »Si nous considérons l'hoinme dans son état originaire et sans société réglée avec ses semblables, il parait qu'il ne peut avoir de droit exclusif sur aucun objet de la nature, car ce qui appartient á tous, n'appartient réellement á personne. . . Nous pouvons regarder le droit de propriété, tel que nous l'exercons, comme une création sociale; les lois ne protégent pas seulement la propriété, elles la font naitre;... les droits de l'homme, en fait de propriété ne peuvent s'étendre ou delá du terme de son existence;.. . ce n'est pas de la nature, c'est de la société que le citoyen tient le droit de ses propriétés pour le temps oű il n'est plus; . . . la société est en droit de refuser á ses membres, dans tel ou tel cas, la faculté de disposer arbitrairement de leur fortune; le mérne pouvoir peut interdire en certaines circonstances les testaments mémes«. (Moniteur 1791. april 5. Discours sur Tégalité des partages.) E szavakat olvassuk népe nagy tribunjának, a XVIII. század leghívebb képviselőjének, Mirabeaunak azon beszédjében, melyet néhány órával halála után Talleyrand felolvasott az assemblée constituante 1791. ápril 5-iki ülésében, mely annak mély benyomása alatt meghozta az 1791. ápril 8-iki törvényt. Ugyanekkor mondá Robespierre: >La propriété de l'homme, apres sa mort, devrait retourner au domaine public de la société; ce n'est que pour l'intéret public qu'elle ') »Les hommes ont renoncé k la communauté naturelle des biens pour vivre sous des lois civiles : les lois politiques leur acquiúrent la liberté, les lois civiles, la propriété.<t (Esprit des lois 26, 5.) 2) Ii. ennek Il-de partié. Ellenkező tant hirdettek azonban a pbysiokráták, kik a tulajdont természetjogi intézményül tekintették. (így Quesnay, Turgot, Mercier de Lariviére, Dupont de Nemours etc.) ') Azt mondják a code civil javaslata tárgyalásakor az államtanácsban : »le droit de propriété ne s'éteud pas au delá de la vie« »ce n'est pas dans le droit natúréi qu'il faut chercher le droit de propriété* n'a propriété réelle finit avec l'homme* (P. A. Fenét: Eecueil complet des travaux préparatoires du code civil Paris 1836. t. XII. p. 257. 258. 575.) Portalis a tulajdon czimének bemutatásakor azt természetjoginak, de az egész javaslat bevezető beszéde mégis a halállal végződének mondja, (ü. o. t. XI. p. 112. squ. t. I. p. 518. 519.) transmet ces biens a la posterité du précédent propriétaire* »L'homme peut-il disposer de cetté térre qu'il a cultivée lorsqu'il est lui-méme réduit en poussiére?« Az egyenlőség cultusza itt már a communismus hang jait hallatja. Még Tronchet is ugyanekkor mondá, hogy természeti állapotban a föld közös volt és csak a társadalmi szerződésből ered az egyéni tulajdon. E tulajdon szentsége Mirabeau és Robespierre politikai alkotmányaiban is szerepel ugyan,') de természetes volt a rendelkezést a fölött korlátozni akkor, midőn a múltnak kihatása a jövőre egyáltalán negáltatott s egy uj világrend kezdete megünnepeltetett. A kis okok hatása különben ez esetben is igazat adott Voltairenek. Mirabeau nem felejtette el, mit ő atyja részéről méltatlanul szenvedett és türt, midőn szokott lángoló szenvedélylyel a gyermekek egyenlősége mellett s a végrendelkezési szabadság mint ész- és természet-ellenes ellen irt. E politikai végrendeletének, igazságossági nyilatkozatának sajátszerű megerősitése volt részéről, hogy felolvasása előtti napon maga — végrendelkezett, ez inconsequentiában követvén egyik mesterét, Platónt.2) Az eszmék fejlődése, melyet vázlatosan jeleztünk, a történelem tekintélye után a szívnek törvényeihez fordult; hagyományos előítéletek jármára az aprioristikus speculatió tévelygései következtek. Mint minden zsarnokság ellen, a hanyatló apai hatalom ellen is fordult a forradalom s elitélte az emberi hiúság igényét, a múlékony életen tul akaratot érvényesíteni s a világi javak rendjébe befolyni. A törvényhozó esze — faute de mieux — a gyermekeket instituálta szükséges örökösökül, máris elismervén azonban a közérdek jogát az örökösödési jog elkobzására. Spinoza és Hobbes szellemének e győzelmével párosult azonban őszinte hit a megváltott kornak boldogságában és lelkesedés, melyért hitetlen, elkopott, skeptikus és blasirt századunk csak irigyelheti előzőjét. A XIX. század tudománya lerontja az eszmény cultuszát, de vele a szellem azon emelkedettségét és erélyét, mely bizonyos illusiót feltételezni látszik. Dr. DelVAdami 'Rezső. A folytatólagos bűntett.3) Schwarze4) szintén a bűntett objectiv tényezőjében találja a folytatólagos bűntett speciíicus criteriumát, mindamellett már azon megszorítással, hogy az nem valamennyi, hanem a büntettek csak egyes osztályára, sőt azt lehet mondani, épen csak egyes speciesekre alkalmazhatónak találta, egyenesen kijelentvén, hogy a büntettek többi osztályánál a folytatólagos bűntett fogalma épen nem is fordulhat elő. Felfogása rövid vonásokban a következő: »A folytatólagos bűntett speciíicus momentuma az »objectum oszthatatlanságában<r rejlik; a mi akként értendő, hogy habár minden egyes jogsértő cselekvénynél azobjectum mint a büntetendő cselekmény tárgya ugyanaz marad, mégis tulajdonságánál fogva olyan, hogy már az első cselekvény által teljességében kimerittetik, és igy a későbbi cselekvényeképen csak a beszámítás körét a büntetési mértéken belül kiterjesztik, de mint önálló speciíicus bűntett-egyedek nem jelentkeznek. »Wenn das Object derVerletzug seiner Beschaffenheit nach als ein solches sich darstellt, welches alsbald durch die erste Verletzung in seiner vollen Totalitat verletzt ist, dergestalt, dass die spateren Akte den U m f a n g der bereits vorhandenen Verletzung ausdehnen und hiemit die Strafbarkeit innerhalb des Strafmasses erhöhen, nicht aber als selbststíindige oder spezifisch neue Verletzungen erscheinenc . . . »Diese Beschaffenheit liegt in der Untheilbarkeit des Objectes« . . . »das verletzte Recht ist hier nicht ein solches, welches auch t h e i 1weise verletzt werden kann«. Ennek következménye az, hogy a folytatólagos bűntett ') Déclarations des droits de l'homme 1791. art. 2. 1793. art. 1. 2. : *le but de toute association politique e«t la conservation des droits naturelles et imprescriptibles < »ces droits sont la liberté, la propriété, la süreté*. ') Troplong i. h. p. XXXVIII. 3) Az első czikket 1. lapunk múlt heti számában. Szerit «) Zur Lehre von dem sogenannten fortgesetzten Verbrechen. 21. és 23. lap. *