Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - A köteles rész. 3. [r.]

— 214 — kitagadást az örökségből törvényes okhoz kötné, de egészben inkább törvényes első-szülöttségi örökösödési rendet és birtokelidegenitési tilalmat óhajt, mely az aristokratiktis államot díszében fentartja.]) Bodin nézeteivel a végrendelkezési szabadság tekintetében sokban megegyezők a bölcs Montaigne3) és barátja Étienne Pasquier véleménye.3) Grotius Hugó már sokkal függetlenebb és magasabb szempontból kiinduló felfogást tanúsít. 0 a végrendelkezésben elidegenítést lát. mely ennélfogva magával a tulajdonnal jár s avval együtt természetjogon alapszik. A törvényes örökösödés alapja is csak a végrendelkező vélelemezendő akarata. A leszármazóknak csak tartásra való jogát ismeri el.4) Hasonló nézetet vall Burlamaqui »Elements du droit natúréit ezimü müvében; a köteles rész alapja csak államjogi, mennyiben >il y a des raisons de parenté á entretenir et qne l'intérét de I'état le demande« (1. Félice: Lecons de droit natnrel let;. 26.), mi összefügg Montesquieu vei egyezőleg vallott alapfelfogásával külön, eredeti, társadalom-előtti természetjogról és a körülményekhez alkalmazott politikai jogról (Élements etc. part. i. c. 5.)5) Mindezeknél törvényhozási szempontból fontosabb Dómat felfogása, ki valamennyi franezía jogász között, még Pothiert sem véve ki. a legnagyobb befolyást gyakorolta még a Code Napoléon szerkesztőire is. ') Joann. Rodini De republica etc. (Frankfurti 1641-iki kiad.) lib. I, eap. 4. de patria potestate, et an aequum sit patrem vitae ius ac necis in libevos babere. p. 31. : (pátriám potestatem) »vel natura vei Deus ipse naturae parens optimus maximus unicuique in liberos deditc ; p. 34.: (eam) »restitui opportere* ; — kivéve csupán incestuosus gyermekeket »a quibus divinae et humanae leg»s semper abhorruerunt* (p. 42.); az apa visszaélésére nézve fr. 3. 1. 4. D. de legibus : »quarum reruni rarior est eventus, carum nullám legislatorum curam esse opporteret* felel i (p. 42.); kitagadásra nézve a türvény provirleál »ne páter alio? iniuste ditare, alios I sine causi exhaeredare possetc — bár helyesebb, keresetet apai végakarat ellen | nem adni (p. 43.); »si quis pvaestabilius esse dueat hereditates legibus quam tes- I tamentis deferri, non repugnabo« (p. 44.); lib. V. cap. 2. qua ratione occurratur civitatum conversionibus, quae vei ob nimias paucorum opes vei ob summám multitudinig inopiam exoriuntur ; p. 835 : »cum leuda nobilitati vendere, eaque plebeiis emere, principum venia dieam, an inscitia licuisset, secuta est patritiarum gentium inopia. Cni morbo ut occurreret« etc. Sajnálja, bogy Francziaország, nagysága rovására, nem követte a sp-inyolok s lengyelek példájH ! -) »En général, la plus saine distribution de nos biens, en mourant, nie semble étre de les laisser distribuei- i l'usage du pays. Les lois y ont mieulx pensé que noust (Essaií II. 15.) 3) »Ce sont ebuses, á la vérit é. fórt bien ordonnées que les interdictions et deffences de ne testei- a. nostre appétit; car encores que quelques fois naturellement, c'est-á-dire suivant nostre opinion corrompue, nous soyons plus enclins en la faveur des estrangers <iue des nostres« etc. (Recherches de la Francé liv. II. cb. 18.) *) De iure belli ac pacis (amsterdami 1735. kiad.) lib. 2. cap. 6. XIV. 1. (p. 308. 309.): -IUud quoque sciendum est, cum de alienatione agimus, sub eo genere nobis etiam testamentum comprehendi. Quamquam enim testamentum, ut actus alii, formám certam accipere poss t a iure civili, ipsa tamen eius substantia cognata est dominio et eo dato iure natuvalii. — Alienatio — in mortis eventum, ante eam revocabilis, retento interim iure possidendi ac fruendi est testamentum.« ü. o. lib. 2. cap. 7. X. 2. (p. 325.1: > Successio — ab intestato — nihil aliud est quam tacitum testamentum ex voluutatis coniectura.« »Quod de bonis noviter quaesitis diximus, ea naturaliter proximis deferri, idem locum habebit in bonis paternis avitisque, si nec ipsi a quibus venerunt, nec eorum exstent* — mely ösi és szerzett javakban való külön örökösödési rendről azonban szintén u. o. XI. 1.: »Haec vero — quamquam naturali coniecturae maximé sunt consentanea, non sunt tamen iure naturae necessaria.« U. o. lib. 2. cap. 7. IV. 1. (p. 315.) : »qui causa est, ut homo existat, is, — quantum necesse esr, prospicere ei debet de his quae ad vitám humanam — sunt necessaria. < s V. 1. (p. 317.) : >debentur quidem et parentibus alimenta.« s) Felette érdekesek Grotius követői közül Pufendorf érvelései, melyeket következők jellemzik : »— a tulajdon tárgyai csak életükbeu szolgálván az embereket, s a halottaknak nem levén többé részük a világ dolgaiban, nem volt szükséges a tulajdon intézményének oly kiterjesztése, hogy a tulajdonos tetszés szerint örököst is választhasson : elég volna hogy kiki javairól életeben rendelkezhessék, az öt túlélőkre hagyván annak gondját, mit tegyenek azokkal, ha ő már nem lesz. De magasabb szempontból tekintve, mondom, hogy mint a jog, melylyel mindenki bir, saját fentartására közreműködni s az e végre szükséges eszközöket megszerezni, nemc-ak a jelenre vonatkozik, hanem, a mennyire életünk mulékonysága megengedi, a jövőre is, ugy nem volt elég az emberi nem nyugalma és boldogsága szempontjából oly tulajdonjogot alkotni, mely a jelen pillanatnyi használatra szorítkozik ; hanem szükséges volt, hogy kiki javai birtokát s teljes élvezetét jövőre is biztosithassa. Sőt, miután mindenki különös gonddal tartozik viseltetni a vele vérkötelékkel egyesitettek iránt ós faja végtelen folytatását reméli, a béke érdekében szükségesnek látszott, a tulajdon hatályát bizonyos határhoz nem kötni, mi ugyanannyi zavart és viszályt okozott volna, mint az eredeti közösség: hanem ellenkezően határtalan s végtelen tartamot adni e jognak, ugy hogy még egyiktől másikra át is szállhasson s a tulajdonosok tetszés szeriuti átruházása által mintegy megörökíttessék. A természetállapot szabadságában mindenki tetszés szerint fentartja vagy átruházza javai tulajdonát. De a polgári társadalmaki an, hol mindenki javai békés élvezetében az össze-ég egyesült erejével fentarta'ik, különbözöleg szabályoztatik s korlátoztatik e jog, mint azt minden állam külön érdeke kivánja«. (De iure nat. et gent. 1. 4. c. 4. §. 4. squ. V. ö. c. 10. §§. 3 — 6.) »A mi a tartáson felül van, azt nem természetjog alapján öröklik a gyermekek, hanem mert rendesen senki iránt sem érdeklődnek inkább szülőik*. Helyesli, hogy római jog szerint a kitagadáshoz törvényes indok szükséges, bár »az apai szeretet el ne felejtessen egyéb kötelességeket; misem gátolja az apát, ha gyermekéről gondoskodott, abban, hogy javait hálaadománvra vagy ajándékozásra fordítsa*, (c. 11. §. 7.) Leibnitz metaphysikai örökösödési joga (a gyermeké, mi születésekor szülőié volt, mert lelke azokéból eredt ; a végrendelkezés alapja a lélek halhatatlansága s az örökös csak mandatariusként bir : Nova methodus iurisprudentiae §. 20.) ismert s komoly említést nem érdemel. Ch. Wolff a rokonsági kötelékből igazolja a örvényes öröklést s a köteles részt. (Inst. iur. nat. §§. 921 — 924. 928.) Dómat isteni törvényt tisztel népe szokás-jogában, mely szerint a felbonthatlan vérkötelék családi vagyonközösséget involvál. Mint e vagyonközösségnek kifolyása volt az ősi birtok elidegenitésének tilalma, mely az osztályos rokonok javára még akkor is, midőn azok lemondása illetve quasi eladókul szereplése az eladás bejelentésénél az uri székhez az elidegenités hatályához már nem volt szükséges, fenmaradt azok elővásárlási illetve visszavonási jogában (negleeta praemonitione, de nem közbecsün, hanem vételáron; az u. n. retrait lignager), ugy annak kifolyása a törvényes örökösödési jog s ennek azon faja, mely köteles résznek neveztetik (portio legitima; franezía szokásjogi néven réserve contumiere). A »köteles rész« mint Dómat, e felfogásához következetesen azt definiálja, »az örökség azon része, mely a türvény szerint azon személyeket illeti, kiket örökösi minőségüktől megfosztani nem leheU stb. Dómat szerint a középkorban divó különös örökösödési rend az ősi javakban hasonlókép és ugyanazon természetes igazságon alapszik, mint a melyen az egész törvényes örökösödési jog.') Ugy a végrendelkezés, mint a törvényes örökösödés természet törvénye levén, ellentétjük kiegyenlítése a köteles rész intézménye. A törvényes örökösödés helyesebb, de az apai hatalom szükségessé teszi a végrendelkezést is, melynek szabadsága visszaélések megelőzése végett korlátozandó. 2) Ezen római-keresztény5) szellem ellenében, mely Pascal »raisons du coeur«-jein, családias érzelmek kegyelésén vagy a Vico-féle ius naturale et gentiumJ)-ban való hiten sarkal, láttuk Montesquieu-nek Hobbes nyomdokaiban járó »pogány« szellemének önálló felfogását, hallottuk — Trorjlong jámbor szavaival élve — »impies parolesí-jait. Természetesen korában előzői s követői létező örökösödési joguk főbb bajai, a hűbéri lntbizományok, ellen küzdenek, melyeket Bodin még annyira dicsőített.3) Az aristokratiktis államszervezet, a nemes rendek kiváltságai, a monarchikus hatalom korlátlansága, az cgvenlőtlenség minden neme voltak azon öröklött bajok, melyeket gyökeresen kiirtani a forradalmi szellemű bölcsészek és államférfiak törekedtek. Minden intézmény, minden történeti hagyomány birá') »Car cetté aft'eclations des biens aux héritiers du sang regarde naturellement ceux qui sont de la famille d'oú les biens sont venus. Ce qui rend j u s t e la régle qui prive les ascendants de la propriété des propres d'un descendant venu9 d'un autre estoc atín que les biens venus d'une fanvlle ne passent pas A une autre* (Lois civiles II. part. I. 1. préface No. IV.) !) »C'est une loi naturelle et immuable que les peres doivent la'sser leurs biens a leurs enfants aprés leur mort, et c'est aussi une autre loi qu'on me' communément au nombre des lois naturelles, qu"on puisse disposer de ses b;ens par un testament. Si on donne á la premiere de ces deux lois une étendue sans aucunes bornes, un pere ne pourra disposer de rien, et si on étende la seconde a une liberté indéfiuie de disposer de tout, un pere pourra p r i v e r ses enfants de toute part a sa succession et. donner tous ses biens a des étrangers. On voit par ces couséquences si opposées qu"il est nécessaire de donner a ces deux lois quelques bornes qui les concilienU (Traité des lois ch. 11. §. 7.). Hasonlókép nyilatkozik i. m. Success. préf. §. 6., hol azt mondja, hogy minden törvényhozó érezte »l'équité naturelle qui appelle les procbes aux successions*, miért nemcsak a droit éerit (erről ir) ismeri a portio legitimát, hanem a pays coutumiers is. Nem volna e korlátozás szükságes »si tous les hommes se oonduisaient par la prudence* etc. (u. o.), de »plusieurs, prévenus par leurs passions, font de choix iniustes* etc. (u. o. §. 8. hasonlókép 1. 3. t. 3. §. prólim.) A íómai jogban az irott észt tisztelő legisták e nézeten maradtak. »On se piaint toujours des testame .ts et jamais des successions* mond Lebrun (Traité d-*s successions préf. p. 6.) Pothier helyesli, hogy : »notre droit incline a conserver l'égalité entre les héritiers« (Successions c. 4. a. 3. §. 2.). A köteles rész joga >non seriptased nata lex* Merlin szerint (Répertoire : Legitimé). ») »Batio naturális — liberis parentum hereditatem addicit* (Paulus 1. 7. D. 48. 20.). »Liberis parentum debetur hereditas — liberos naturae simul et parentum commune v o t u m admittit (Papinianus 1. 7. D. 38. 7.). »Non est consentiendum parentibus qui i n i u r i a m adversus liberos suos testamento inducunt; quod plerumque faciunt, maligne contra sanguinem suum inferentes iudicium (Gaius 1. 4. D. 5. 2.) »Necessitatem imponit lex distribuere quamdam partém personis <iuibusdam, tamquam hoc secundum ipsam naturam eis debeatur«. »Et natura primo curata competenter, sic ad extraneas largitates accedere« etc. (Justinian Nov. 1. praef. §. 2. Nov. 18. c. 1. infin. V. ö. Nov. 18. praef. Nov. 23. c. 48. Nov. 92. praef. c. 1. Nov. 115. c. 5. pr.) »Non enim debent filii parentibns thesaurisare sed parentes filiis (Sz Pál Ad Corinthios II, XII. 14.) »Parentum est coliigere — liberis* iSz. Basilius Opera, Paris 1638. t. 1. p. 119.) >Ipsa (natura) vos doceat non discernere patrimonio quos titulo germanitatis aequastis« etc. (Sz. Ambróz Hexameron 1. 5. c. 18.) Kánonisták véleménye : »legitima nec statuto nec ulla humana potestate tolli potest* (Ferriere, Coutume de Paris, art. 298. ; Paris 1714, t. 4. p. 344.) etc. <) »Közös eszméknek, melyek egymás előtt ismeretlen népeknél egyszerre keletkeznek, az igazság közös forrásával kell birniok* (Scienza nuova). =) Ez örökösödési rendből eredő bajokról 1. Paul Bemard : Histoire de l'autorité paternelle (Mondidier 1864.) p. 265. squ. Montaigne, Pascal, Montesquieu (absolut észjogban nem hivők) és mások ítélete : Gustave Boissonade : Histoire de la réserve héréditaire et de son influence morale et économiques, Paris 1873. p. I 395. squ. Montesquieu különben megengedendőnek mondja a primogeniturát moI narchiában, hozzátévén bizonyos iróniával, hogy csak abban jó. (Esprit des lois V. 6.)